Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Ha jól figyelsz,
rádöbbenhetsz arra is,
hogy rossz érzésed nem is a tiéd:
valaki helyett szorongsz,
vagy éppenséggel valaki bánata
suhant át rajtad, és árnyékba borította
az egyébként derűs lelkedet.
Ha valakit szeretünk,
érzéseit érezzük.
Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.
A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.
Csak száraz ágak,
avar, tarka levelek...
Ősz. Színes álmok.
Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad – más miatt.
De bízzál az életben – nem ok nélkül kaptad.
"Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak elõled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
A boldogságkeresés életmód.
Soha nem késő
annak lenned,
ami szerettél volna.
Talán akar velem
valamit kezdeni az élet,
ha összekuporodok
hatalmas tenyerében.
Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.
Coelho
Ha az éjszaka véget ér,
de még napkelte előtt,
Ölelj át,
vigyázz rám,
mint soha azelőtt
Ha hallgatsz,
én is hallgatok,
nézlek,
s beszívom illatod
Ha beszélsz,
iszom szavaid,
figyelem ajkad
és kezed mozdulatait.
Ha hozzád bújok,
veled biztonságban vagyok
Ha szeretsz,
nem kell úgy tennem,
mint a nagyok;
lehetek az,
aki vagyok.
Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el a számat, örökkön örökké.
Tudom, mikor szívek szállnak az égben,
Minden rossz eltűnik a semmiségben,
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó,
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó.
..bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt..
Te hiányzol egyedül az út végéhez érve
De talán pont így jó, hogy világ két kis pontján
Egymásra várunk és majd túllépünk a gondján
Az élet minden fájdalmán, a világ minden baján
Te és én, egy pillanat, és így együtt leszünk talán.
Nekem Te voltál az, ahogy láttam magam a szemedben,
Neked meg ő, na jah, hát istenem, ezt bevettem!?
Children of Distance
Elraboltad a szívemet és soha vissza sem adod,
Nálad marad, de nem is kérem, nyugodtan megtarthatod!
Így könnyebb nem kell cipelnem már a felesleges terhet,
Nincs mi nyomjon belülről, nincs mi a bajba kerget!
Mint egy madár a levegőben úgy szárnyaltam én is,
Nem hittem volna, hogy egyszer majd de akkor mégis,
Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam,
Ki fülembe súgta szeret, valami gyönyörű volt a dallam
Szemébe nézve tudtam, többé nem vagyok már gyenge,
Erőt adott egy álom, velem marad mindörökre!
Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,
Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni!
Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel,
Úgy éreztem szétdurranok, nem bírtam a szívemmel!
Elmúltak a szép idők, most a magány ami fertőz,
Beköszönt a nyár, eljött az idő, hogy ejtőzz!
Vesd magad az életbe, talán megtalálod, mit kerestél,
De gondolj rám mikor a nagy sietségben elestél!
Rád gondolok éjjel, mikor bámulom az eget,
Sírva nyögöm az ég felé: Elraboltad a szívemet!
Children of Distance
Refrén:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
Children of distance
Nincs kedvem egyenként írni..
A női lábak olyanok, mint a felső tízezer. Nem kritizálni kell őket, hanem közéjük kell kerülni.
A kísértéstől egyféleképpen szabadulhatunk meg: ha megadjuk magunkat.
Az nevet, aki először üt.
Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.
Vasárnap ne lopj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő.
Maga olyan nagy állat, hogy vadászni kellene.
A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.
A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.
A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.
Még sohasem hazudtam. Az én koromban már ne kezdjen az ember új módszereket.
Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj.
"Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!"