Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Hiszel a szerelemben első látásra, vagy sétáljak el előtted mégegyszer?!
Nagyon szép és ismerős érzés:((
Hadd sírjak nyugodtan csendben,
sírok .Amint látod nem most van a legjobb kedvem.
Legszívesebben utálnálak téged,
De nem tudlak annyira szeretlek,hogy meghalnék érted.
Mikor meglátlak, szemem rajtad akad,
Szívemben egy fájdalmas érzés, dalra fakad.
Mit mondjak ilyenkor, inkább csak mosolygok,
Ne tűnjön fel senkinek h szívemben zokogok.
Oly sokan kérdezik miért szeretlek téged,
Miért sírok naponta többször csak is érted.
Nem tudok válaszolni, mert fogalmam sincs,
De azt tudom hogy a te neved szívemnek egy hatalmas bilincs.
Tényekkel ha szembesülsz, nem az a megoldás, hogy mögéjük bújsz és halgatsz!
Ha egyszer rá jössz akit ismertél az becsapott, akkor ne felejsd el megkövetni azokat akiket ez miatt elítéltél!
Ne felejsd el a külsö mögött mindig valami más található!
Fogadd el a szeretet csodálatos adományát az életedben, nem azért, amit látsz, hanem amit igazságnak érzel vagy tudsz. Az igazi szeretet akkor érhető el a számunkra, amikor megnyitjuk a szellemünket belső vezetőink és álmaink előtt, és követni merjük szívünket. A szeretet gyakran álruhát visel, éppen úgy, mint az igazság. Láss túl a maszkon, a személyiség világán, túl a felszínen és a sztereotípiákon. Ahol sötétség van, láss fényt. Ahol fájdalom van, küldj gyógyító imát és gondolatokat. Ahol diszharmónia van, hintsd el a megelégedettség és az öröm magjait. Engedd, hogy a szereteted és nemes lelkűséged kifejeződjön szeretteid, barátaid, szélesebb közösség és az emberiség egésze felé. Amikor belepillantasz a lélek tükrébe, legyél hálás az isteni élet és örök szeretet gyönyörű adományaiért.
Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát¬ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.
Az emberi szív szeretetből áll össze, adj ma egy darabot másoknak belőle.
Ne félj, hogy elfogy, hisz neked is adnak, ezért van értelme minden egyes napnak!
"Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten."
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!
Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged... újra kezdeném az életet érted.
Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: "Miért szeretsz te engem?"
Azt felelte: "Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel."
Az áldozatokról és a merénylőkről
Mindig és örökké csak arra gondolj, hogy az emberek, akik közelednek hozzád, egyszerre
bűnösök és ártatlanok, s ugyanaz a törvény működik szívükben, mint a te szívedben
és a világmindenség érlüktetésében, s ugyanolyan halandók, mint te vagy. Az
emberi gonoszság és az emberi jóság a világ életütemének egyformán árama és alkatrésze.
A legnagyobb gonosztevőt sem tudom már másképpen szemlélni - azt sem, aki
életemre tör -, mint az élet nagy egységének egyik eszközét. Életemre tör, de ő is
áldozat - mit is gyűlöljek rajta?
Márai Sándor
Áprily Lajos
Ütés
Egy kéz érintett - ó, nem szelíden:
ütését most is érzi még szívem.
A sors ütése volt tán? Meglehet.
De hogy lelt rajta sebtelen helyet?
Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...) Kislánykoromban volt egy szokásom: a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit, akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...) Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki. (...) A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket, akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos. (...) Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak. Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva, és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.
Schäffer Erzsébet
Van egy nagy kikötő az életemben, Te vagy az, és én bármikor, bármilyen időben kikötök ott, mert akkor fogad be engem, amikor csak akarom.
“Vannak személyek, akik hozzánk beszélnek, de meg sem halljuk őket. Vannak, akik megsebeznek, de rajtunk még heg sem marad, de vannak személyek, akik egyszerűen megjelennek az életünkben, és örökre nyomot hagynak bennünk.”
Volt egy világ, amelyért érdemes volt élni és meghalni.
Ez a világ meghalt. Az újhoz nincs közöm.
Márai Sándor
Hogy mit szeretek benne?
Azt, hogy mellette gyenge nő lehetek, aki szívesen tanul minden hibájából.
Válóczy Szilvia
Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.
Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod,
nyersen, tömören, akkor is ha fáj...
Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe
és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam...
Az vagyok, akire nem tudsz haragudni,
mert egy mosolyommal leveszlek a lábadról...
Az vagyok, aki mindig figyel Rád,
akivel bármit megoszthatsz,
és aki addig nyughatatlan
míg nem segít rajtad,
és újra mosolyogni nem lát...
Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül,
önmagadért fog szeretni,
de aki csak akkor fogja mondani Neked,
amikor ezt valóban így érzi...
Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán,
de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni...
Ilyen vagyok, mert én tudom,
hogy egy nap sem jön vissza az életből,
hogy újraélhesd...
Igen,keresd meg!:-) Sok szerencsét!!!:-)
Azt gondolom,hogy körülöttünk,csak meg kell találni.
Ami egyáltalán nem könnyű,de nem is lehetetlen!:-)
Az a férfi !
Ha akarom.. Akarom!
Látlak..
egyre halványabban
egyre csendesebben
egyre fájdalmasabban.
Őri István
További ajánlott fórumok: