Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleírva végzetem pergamenje, én vagyok a sorsom ura, lelkem kapitánya
"A vágy mindent megszépít,amit elérni törekszik."
"Egy igaz szív sosem felejt, Egy igaz szív mindíg szeret, Egy igaz szív mindíg gondol rád, Bármerre jársz,mindíg visszavár....!"
A szerelem az, amikor a másik ember boldogsága fontosabb a sajátodnál.
H. Jackson Brown
Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.
/Müller Péter/
Az igazi csoda abban rejlik, hogy minél többet osztunk meg másokkal, annál gazdagabbak leszünk.
/Leonard Limoy/
Ha nem tudod, hogyan kell hazudni, azt sem tudod, hogy mikor hazudnak neked.
Inkább élem az életem közel a madarakhoz, mintsem arról álmodjak, hogy szárnyaim nőnek.
Szerelem nélkül nem lehet élni. De oxigén nélkül nehezebb.
Nincs jobb orvosság a boldogságnál. Maximum a nevetés.
És ő abrandos vigyorral tudomásul veszi a helyzetet, az emberek szivében él még némi szeretet. De mit látok csak hé, te a göbét megvered? Az elöbb még azt mondtad, hogy öt nagyon szereted. Hát te göbe ezt jól megkaptad, a téli tartalékot mind eladtad! Barátságunkat most feladtad, a kezdö lökést mindenesetre megadtad. Enyje hékás, megbántottál, engem ugyan meg nem szántál. A kajánkat én el nem vettem. Érte a rókával verekedtem. Nekem ne mondj ilyet folyton, elegem van ezen a ponton. Saját mese részlet.
„Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkásruhából. Esténként négykézláb mászik a bárpulton - hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után. Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála. Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak a tálcájára. Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája...”
Aki új életre vágyik,annak el kell hagynia a régit.
"Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttük két pár láb nyoma a parti homokban ahogy Ő mindig ott járt énvelem De ahogy az út végén visszanéztem imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz "amikor életed kezedbe tettem s követődnek szegődtem Mesterem azt ígérted soha nem hagysz el engem minden nap ott leszel velem. S most visszanézve legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen elhagytál a legnagyobb ínségben? Az ÚR kézen fogott és szemembe nézett: "Gyermekem, soha nem hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordozatlak!"
"Isten az ásványokban alszik, a növényekben ébred, az állatokban jár és az emberekben gondolkodik."
"A könny és a szerelem édestestvér.
Nem szerelem, mi egy könnyet sem ér. Ki soha nem sírt, az soha nem szeretett.
Mert a könny és a szerelem egyszerre született."
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok
Én nem tudom, mi ez, de édes ez
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érzem
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szívesen simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha boldogság, ha tévedés, legyen;
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!" -
Most még csak azt mondod: nincs már, elment. Eltelik majd jó sok idő, mire ki tudod mondani: meghalt. És amikor megérted, hogy ez mit jelent, iszonyú fájdalmat érzel majd, szörnyűbbet, mint most, mert akkor jössz rá igazán, hogy a Szeretett... Embert nem látod többet.... De ettől a felismeréstől kezdve a lelked megnyugszik....Felejteni nem fog, mert nem tud, és nem akar. De így van jól. Lelked addig vérző sebén halvány var képződik, amit újra és újra felszakít majd az emlékezés...De tudnod kell, aki meghalt addig van velünk, ameddig emlékezünk rá....
"Amikor előttünk a nagy kincs, sosem ismerjük föl, mert az emberek nem hisznek a kincseikben."
(Paulo Coelho)
"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből."
Wass Albert
Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus és nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum újra meg újra csalódok bennük.
Hogyan várhatod, hogy kezedben kinyíljon a virág, ha egy vulkán izzik szívedben?
“Tavasz volt, de én a nyarat vártam; a meleget, a patakok hűs vizét. Nyár volt, de én az őszt vártam; a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt. Ősz volt, de én a telet vártam; a ropogós havat, és a karácsony örömét. Eljött a tél, de én a tavaszt vártam, a rügyfakadást, a nap melegét. Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni; szabad és önálló. Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni, érett és sokat ismerő. Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni; ifjú és szabadlelkű. Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni; tevékeny élettel. Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.” (Linda Dillow)
Az élet szerelem nélkül olyan mint a pillangó szárnyak nélkül!A pillangónak szárny kell,hogy repülni tudjon.Az embernek szerelem!
Azt mondják, a jó dolgokhoz idő kell, de a nagyszerű dolgok mindig egy szempillantás alatt történnek :)
Azokért a pillanatokért élj,amiket nem tudsz szavakba önteni!
Nem kell megőrizned a fájdalmat ahhoz,hogy megőrizhesd az emlékeket.
"Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért."
"Ha megért egy barát, az felér most bármivel, Én megyek ha viszel és vagyok, ha bármi kell, )De ne zárj be kérlek, az nem volna élet, Az már nem én lennék. Nem én lennék!
Töröld ki lelkedből azt aki ártó szándékkal van feléd, mert a közöny a legnagyobb fegyver, amit a kezedben tarthatsz.
További ajánlott fórumok: