Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Ne vasalj ki , ne utasíts el !

Hagyj időt száradni.

Ne moss engem más színűekkel együtt.

Óvatosan kezelj.

Vigyázz rám!

Szeretném , ha még holnap is tudnál hordani.

Megfejtettelek

Megfejtettelek.

Szótlanul csodállak.

Titkod betakar,

Rám simul békéd

Magammal viszlek

Miközben feléd megyek

Magamban hordozlak

Miközben hozzád tartozom.

Csillagfüggöny

Hópalást

Ma észrevettem,

Hogy megsimogattál.

És csak nekem hegedültél

És én csak minden hetedik hangot értettem

De bennem is szólt a dal.

Mégis.

Bánj óvatosan a szavakkal!

Vannak szavak, amiket nagyon meg kell gondolni

S csak akkor mondd ki, ha meg tudsz halni azért, hogy igaz maradjon.

Bánj óvatosan a szemekkel!

Vannak szemek, amikbe hosszan, s mélyen kell nézni.

S csak akkor nézz oda, ha angyalt látsz a pupillákban rejtőzködni.

Bánj óvatosan az ösvényekkel!

Vannak utak, amelyekre vigyázva kell rálépni.

S csak akkor lépj rá, ha biztos vagy benne, hogy nem sérülnek

az őszi napra kipihenő apró gyíkocskák.

Néma sikoly

Ki érti?... Ki érzi.

Mindenben és mindenkor keresed lelked feloldó magányát.

Ki érti meg a kínodat? Kit érdekel a Másik? Van ember, ki számontartja szenvedésedet?

Tomboló, vég nélküli szenvedélyed veted papírra, és megjelenik előtted egy meggyötört vigasz, hogy kisírtad lelked minden nyomorúságát.

Ki érti meg árvaságodat, ha magad sem érted, élsz-e még?

Amikor legyűr a fájdalom, és nem jön az enyhülés, nem nyújt békét lelkednek a szó.

Amikor sok szenvedő lélek egymáshoz menekül és egyetlen egészben tornyosul a fájdalom.

Amikor a másikban keressük önmagunk és önmagunkban a másikat találjuk, ki érti meg, hogy becsapjuk a pillanatot?

Ki érti meg, amikor szíved vad dobbanásokkal ébreszti érzékeidet, és a csend elnyeli sikolyod?

Börtönbe zárva éled testtelen magányod és kínjaidnak színtere lesz minden gondolat.

Ki érti a színes képeket, mit álmaidban festesz?

Ha sötét rengetegben járva a hold fénye világítja meg létedet, ki érti meg, hogy miért járja át ismeretlen boldogság a szíved?

Ki érti meg a tegnapod? S ki érti meg azt, hogy a holnapod is, csak a mának folytatása lesz?

Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,

Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,

És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.

Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,

Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,

És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Bánat

Mióta megértő mosolya eltűnt,

a telefon azóta néma -

A világ egyre törpül

s egyre nő szívem szakadéka.

Szeretlek,

mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;

mert sápadt hangom mosolygássá

aranylik éjjel a szádon.

Szeretlek,

mert káromlásos, sajgó Istenhitem

hajnallá szépül, szivárványa

törik meg könnyeiden.

Szeretlek,

mert pogány gúnyom tiport minden csodán,

s te szád égő kelyhével nyújtod

legfájóbb úrvacsorám.

Szeretlek,

mert szemed kékjét szívemig ölelted,

mert feloldoztál, s elképzeltem

a lelkem és a lelked…

Szeretlek,

mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,

mert betakarsz, s mert emlékeztetsz

egy szelíd elmúlásra.

Levél

Szünetszakadatlan

csak neked írnék -

mindent ami eszembe ötlik

s hallgatnád a szavam,

mint otthon ha beszélek.

Míg írom a levelet

teveled beszélek,

s te itt ülsz előttem...

Megfoghatlak ha akarlak -

s akarlak.

Tegnap délután lefeküdtem,

s ott voltál mellettem az ágyon,

arcod arcomat simította.

Aztán hirtelen vége szakadt,

magamra maradtam.

Azóta úgy járok-kelek,

fekszem, ülök

állok:

anyaszült egyedül.

Fejem üres,

lelkem üres

csontom üres,

gyomrom üres,

várom: az ég

tüzes gerendája talán

fejemre ledől.

Tépem a naptár leveleit,

de naponta

csak

egyszer.

Ha lefekszel:

hiányomat ölelheted az ágyon.

Majd ha hazamegyek?

Nem tudom.

Elhessegetem a rímet, mert már

az se igaz:

vágyom.

Nélküled kiégett lámpa életem.

Adj erőt

Kicsit mosolyogj rám,

ha találkozunk.

Gyengéden érintsd meg

karom, s válts velem

néhány röpke szót.

Így adj erőt nekem

nélküled élni életem.

Tudod, mindig lesz egy pillanat,

egy gazdátlan gondolat,

amikor rám találsz és én rád.

Ilyenkor csendben

lopva körülnézünk,

mert nem kell, hogy lássa a világ,

miként suhan át

két szív között

egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,

mert minden perc egy néma vallomás.

Kezeddel átöleled nyakam,

és arcomon megkeresed

őrült világunk lopott pillanatait,

majd lelkeink összeölelkeznek...

Kabátunk összébb húzzuk,

ki ne essen magányunk,

és továbblépünk...

egy másik pillanatba...

Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy szeresse vagy utálja. A múltjának egy része volt, mint egy régi barát, aki a hibái ellenére is barát marad, csak mert mindig is az volt.

Ken Follett

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.

Csitáry-Hock Tamás

Mindig számíthatsz rám a törésvonalak mentén.

Vavyan Fable

"Jer, és takarja el vidám tekintet

Csalárd mosolya csalfa terveinket."

William Shakespeare

Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva.

Müller Péter

Ha ennyire összekovácsolódik egy barátság, többé nem egykönnyen bomlik fel; ellenkezőleg, az történt, hogy az idő és a körülmények csak megszilárdították és nem lazítottak rajta.

Charlotte Bronte

"Amit megőrzöl magadnak, már elvesztetted. Amit odaadsz, tiéd lesz örökre."

(Josef Recla)

"A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."

(Henri-Frédéric Amiel)

"Ha intelligens vagy, annak az az előnye, hogy mindig megjátszhatod az ostobát, míg fordítva kizárt dolog."

(Woody Allen)