Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

Most mit vársz, hogy Ikarosz repüljön?

Vagy kinek a párja haljon, és mátkája kivel csaljon?

És mátkám megöl a vagyonért? Kétséges hülyeség.

Már a harmadik szerda telt el azóta, nem történik semmi.

Vettem metrójegyet, nem használom, este Micimackóval

jön rám egy kis álom, semmi Walt Disney, csak az eredeti Shepard képek.

Amit nem értek, biztos majd egyszer megértem érted.

Malajziába utazott valaki,

kártyáját ügyesen töltötte ki,

mátkája várta már nagyon,

remélte, hogy nagy vagyon

lesz majd az öröksége,

ha párja felrepül az égbe.

Csak szerdán értem KL-be

a vadiúj MDAC kártyámmal,

s csak egy röpke csókot

válthattam a mátkámmal,

mielőtt a tizedik emeleten

fejemre dőlt a bili, amivel

elindult a dilinyós buli.

Malájföldön voltam eddig

egészen a múlt keddig.

A repülőm akkor landolt,

de a malájoknál kicsi gond volt.

Nem működött az internet,

a versem is ezért késett.

Ne küldjél fejemre átkot,

hiszen most már tisztán látod,

van számomra alibi,

ne dőljön fel a bili!

Pajtikáim, nem hittétek,

hogy Malájföldön szép az élet,

versikémet lesz**tátok,

fejetekre essen átok,

nem várhatok tovább rátok.

Sally, kedvenc AirAsia stuvikám

Don Mueangból KL-be vitt megint,

negyedszer talán,

bár az időjárásjelentés szerint

iszonyat eső várható,

és esernyő nélkül

nem lehetséges

semmilyen találkozó.

Wangsa Maju (guglizzátok)

domboldal, milliomosok lakhelye,

az előbb is két Lamborghini

verte fel házam előtt a csendet,

a mamba marása tavalyelőtt

ennél kevesebbet jelentett.

Az alkóvban maláj csaj ül a padon,

nem muszlim, nincs rajta kapucni,

és majdnem természetes mosolya

majdnem elkápráztat, nyakában kereszt,

a képmutatók falán mindig láthatod ezt.

Szobám enélkül is véges, nincs benne laknivaló,

ami mambahalált Ausztráliáról írtam, költői hazugság.

Amália hazament Svédországba, vitt magával egy parti őrt,

várom, hogy kirúgja, és akkor megint látom őt,

éjjel megőrjít az LRT zaja, túl közel az állomás,

Malajzia-Thaiföld véget nem érő iszonyat látomás.

Malájföldön szép az élet,

de ma erről nem beszélek,

megmondhatom kristálytisztán,

nem nyűgözött le az iszlám,

inkább lennék kenguru,

mint allahhívő főguru,

ugrálhatnék kora reggel

zsebemben a gyerekekkel,

koala is lehetnék,

falevelet ehetnék,

irány tehát Ausztrália,

gyere velem, Amália,

fürödhetsz ott tejben-vajban,

sikíthatsz, ha netán baj van,

megment majd a parti őrség,

csak ne legyen túl nagy hőség,

tarts magadnál napolajat,

foghatsz egy-két olajhalat,

lökd oda a cápáknak,

s akkor téged nem rágnak,

este pedig Canberrában

koktélparti van a bárban,

kivilikőr, emupörkölt,

reggel majd a portás fölkölt,

kimegyünk a sivatagba,

csak ne nézz az égő napba,

lenn a földet figyeld jobban,

mert a mamba inkább ott van,

megcsípi a bokádat,

mérge véres okádat,

pápá kedves Ausztrália,

benned lettem halál fia,

malájföldön szép az élet,

ha ottmaradok, most is élek.

Szingapúrba én elmennék,

nem is lennék én ott vendég,

hisz őseim ott születtek,

malájokként nevelkedtek.

Buddhista volt dédnagyapám,

dédnagyanyám kínai

apám zsidó, és az anyám

eredeti thaiföldi.

Így lettem én echte magyar,

s ha nem hiszed el mesémet,

nem tehetsz mást, csupán erre

csóválhatod a fejed.

gyere menjünk szingapúrba

hol a füled nincs kifúrva

ütheted a gongot-bongot

fejed attól sose kong ott

madárlesre is mehetünk

hátha attól jó lesz nekünk

barátaim kinn az úrban

nagy buli vár szingapúrban

Valamit tanultam ma,

van égig érő fokhagyma,

és ha nagyon ég az ég

a fokhagyma porig leég.

A vöröshagyma milyen lenne,

ha az égig emelkedne?

Mi történik a zsiráffal,

azzal a nagy nyakával?

Az is felérhet az égig?

Az angyalok végignézik,

ahogy szegény zsiráf mama

kis zsiráfját siratgatja?

Neki rövid még a nyaka,

nem érhet fel oly magasba,

kénytelen ő lent maradni,

és a sorsát elfogadni.

Száraz szárát tapintsd végig

egészen az égő égig,

ha tényleg száraz,

porig leég,

ha nem száraz,

mind a tiéd.

A fokhagyma is sárgul már

nem süti a napsugár.

Szép zöld színét elvesztette,

ki is megyek én a kertbe.

Száraz szárát megfogom,

a földből szépen kihúzom.

Karácsony lesz nemsokára,

jó lesz majd a kocsonyába.

Delete az ég és az egész föld is,

a fokhagymarét lesz csak zöld is,

insert capslock option command,

restart, reload at your demand.

Szürke az ég, bánatos,

Sötét felhő esőt hoz.

Bánatomra nincs vigasz,

Sokára jön a tavasz.

Egeremnek megmondom,

hogy delete-re kattintson.

Az egerem a laptop mellett

space-t, shiftet és controlt ellett,

megnyomtam az alt esc tabot,

de a gép már cserben hagyott,

patkány nőtt az egér helyén,

patkánymérget lövellt belém,

nem voltam már rendszergazda,

a rohadt egér jól elb...ta.

Ó, de csodás, megoldottad,

a pótkulcs megvan, ahogy írtad.

Kezemben volt az egerem,

amíg írok elengedtem.

Kulcs a ládikóban,

a pótkulcs meg nálad,

az egér a laptop mellett -

nem értem, hogy ezt mind

keresned kellett. :DD

Köszönöm, dicséreted jólesett,

Közben az eső meg jól esett.

Nem vagyok ám nagy poéta,

Csak sikerül egy versem néha.

Máskor meg ha nincs jó kedvem,

döcögős lesz minden versem.

Ritka vendégem a pálesz,

Nem kedvencem nekem a szesz.

Csak úgy írtam, a játékért,

vagy talán egy rím kedvéért.

Az akácteát szeretem,

rum se kell bele nekem.

A borocskát megízlelem,

ha a kulcsot majd meglelem.

Nem tudom, hogy hol lehet,

kérdeztem az egeret,

de azt mondta, ő sem látta,

nem is ment ma a kamrába.

Egész nap a lyukban lapult,

mert látta, hogy a kaput

egy macska kitárta,

és beosont a lakásba.

Valahol írtad, pálesz,

az most akácteává lesz?

Egyik se kedvencem, elárulom,

a teába legyen inkább rumom,

vagy whisky rum és tea nélkül,

de attól a fülem megkékül,

könnyebbet igyunk,

bort is mondtál esetleg...

És a pince kulcsa is meglett? :)

Baromi jó volt, ahogy azt a versikét összeraktad rímelősre, ráadásul fordított sorrendben, teljesen lebabáztam tőle. :)))

Hansi tuti nem figyeli, hogy mit csinálunk hogyan, és csak pillanatnyi benyomása lehetett, hogy azt az üzenet írta... Tök sajnálom, de nincs mit tenni ezzel.

Ó, én szegény fejem,

ezentúl ígérem,

sok verssel visszafele

is megnézem,

és ki mit írt,

felidézem.

Most azért kardomba

nem dőlök,

inkább egy finom

akácteát főzök.

Ej, ej, kedves Fokhagyma,

szerencséd tán elhagy ma,

hogy megtudtam, nem olvasod,

hogy mások mit is írnak. :))

(Bár ettől még irántad

amit érzek, imádat,

ezzel élek ezentúl

és így megyek a sírnak.)

Kedves Hansi!

Mondam már többször, hogy sokszor inspirálsz a témáiddal, így volt ez a 426-os verseddel is, amire én a 428-at írtam mintegy folytatva vagy variálva a témát, újabb képet adva a tiédhez.

Ennyi a történet – sajnálom, ha nem érted, hogy ki mit ír a versikéiben és képzelt sérelmet érzel teljesen alaptalanul.

Te is tudod, hogy hazugság amit itt állítasz, és én is tudom.

De tegyünk rá pontot.

Kedves Hansi!

Mondd, honnan a csudából kellett volna tudni, hogy a zsidó nagyszüleiddel mi történt? Talán kicsit egyértelműbben kellett volna fogalmaznod. Én egyébként nem is olvastam a 426-ban írt versedet, hanem Jollyroger versére reagáltam. Az ő versének minden sorához írtam egy azokra rímelő sort. A versedet csak most olvastam el, és semmiféle gúnyolódás nem volt abban, amit írtam. Akkor lenne jogos a felháborodásod, ha nyiltan írtad volna, hogy a nagyszüleidről van szó, és személy szerint őket gúnyoltam volna.

Nem kérek elnézést, mert nincs miért.

Kedves Roger és fokhagyma!

Nem tudom miért űztök gúnyt másnak a verséből.426 hsz.

Majd utána egymást dicsérgetitek itt a másiknak kalapot emelve.

Az én nagyszüleimet 1944-ben a nyilasok hajtották el, sok ezer társukkal együtt Auschwitzba kerültek a Kun utca 12.-ből.

Nekik próbáltam emléket állítani a magam módján, a magam gondolataival.

Ti ezt a sorsot gúnyoltátok, amit én nehezményezek.

Mert, hogy jönnék én ahhoz, hogy viccet csináljak a Ti nyomorultul elhunyt családtagjaitokból?

Nem enyém az érdem,

Ihletet Te adtál nékem.

A Te versed volt az alap,

neked jár a megemelt kalap.

fenomenális -

elbújhat a hoxa népe,

ha alapul téged véve

kellene a fórumokon

ilyen magas mesterfokon

produkálni -

elképesztő zseniális,

a helyén van minden frázis,

s szíved-lelked is benne

Bedugult kanális,

ez nem is banális

döglött macska

ó az a kis csacska

guruló krumpli

a szemetet vidd ki

eső esernyő ázott kofák

otthon éhezik a család

a cipészműhely mögött

egy vércse körözött

krausz bácsi kukkol

menjél el az útból

szerelem a lépcsőházban

negyven fokos lázban

gyűrött pénz három perc

kezedben nefelejcs

josefstadt magdolna utca

zsebedben üres a buksza