Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

Nagyon nem írtok verset :)

Most nekem sem jut eszembe semmi...

Szia!

Köszönöm szépen,örülök neked,és várom verseid ha időd engedi..Nagyon szép vers.És szomorú is.

Szia Liszti!

Nem vagy egyedül , ide-ide nézek napközben , csak időm nem volt verset feltenni. De ami késik , nem múlik.

Édesanyámhoz írott verset teszek fel. Előre szólok, nagyon ritkán írok zárt verset, ezért se rím, se egyező szótagszám nincs.

Anyám

Törékeny, pici asszony voltál,

csöppnyi Anyám, -

méz ízû gyermekkorom ôrzôje.

Kezed hûsítette lázas homlokom,

mesét szôttél körém,

hogy ne lássam a kemény életet.

Foszlos kalácsod,

vasárnapi asztalon,

két dolgos kezed

soha sem pihent.

Sikerem - örömöd volt,

bánatom könnyeddel mostad,

életem volt a Te életed.

Én nôttem és Te fogytál

s távoztál túl a csillagok közé,

de itt hagytad nékem

a gyerekkor tündöklô,

tarka virágait.

Jól elvagyok egymagamban,

nem baj írok lankadatlan.

Tudom senkit nem érdekel,

de szövegelek ezerrel.

Jó éjt újra ,mondom.

Ma sincs már több gondom.

Nincs itt senki,nem baj mondom,

ez már nem is az én gondom.

Lassan lecsukódik szeme,

megkeresem ágyban helyem.

Aki fáradt tegyen szintúgy,

holnap is lesz egy nap amúgy.

Folytatódik majd a móka,

de most térjünk nyugovóra.

Nincsen könnycsepp két szemeden,

nincsen látom, és nevetem

ahogy játszol most énvelem,

és elringat majd két kezem.

Aludj csendben csak aludj majd,

anya elhesseget tőled minden bajt,

csukd le szépen a két szemed,

én itt maradok veled.

Ne félj addig míg engem látsz,

megadok mindent amire vágysz,

szeret anya csak tégedet,

és veled az Életet.

Boldog leszel és az is vagy,

csak most cserben ne hagyj,

tudod most már csendben vagyunk,

és nagyokat szuszogunk.

Látom s hallom már alszol rég,

és én óvlak mint mindig még,

lassan betakarlak s nézlek boldogan,

remélem életed mindig lesz gondtalan.

Mit mondhatnék fáradt vagyok

fáradt de ezt úgyis tudod.

Nem tudom hogy mit gondoljak

elegem van mit ne mondjak.

be is fejezem a verset,

nem teszek rád sem több terhet.

Hidd azt hogy minden rendben van,

és az életünk sínen van.

Igen,hát az utolsó sor kicsit sántít,de most így jött ki..

Kérlek!

Körmeimet véresre vájom a falon,

Lassan tébolyulttá tesz a fájdalom.

Minden éjjel szerető mosolyod látom,

Megőrjít, mert tudom, csak álom.

Testemet éles pengékkel szaggatom,

De nem segít, nem enyhíti kínom.

Látni akarlak, ölelni téged újra,

Apró puszikat lehelni arcodra.

Már beismerem évek múltán,

Pokolian hiányzol Édesanyám.

Vajon gondolsz még rám?

Eszedbe jut gyermeked milyen utakon jár?

Kicsit sem bánt a bűntudat?

Vagy élvezed, hogy kínzod sarjad?

Hogy hajtsam nyugodtan párnára fejem,

Ha minden álmomban te szerepelsz?

Boldogságunk mért csak álom?

Anyai ölelésedre vágyom.

Simítsd meg hajam, mondj nekem mesét,

Szeress engem, kérlek, úgy mint rég!

MÉG VELEM MARADSZ

Amíg a szél neved suttogja

- velem maradsz.

Amíg az esôcseppek prizmájából

arcod tekint reám

- velem maradsz.

Míg neved zizegi a falevél,

míg rólad mesélnek a tárgyak,

míg szemem tükrébôl

Te nézel vissza rám,

- velem maradsz.

Amíg az éji csillag értünk ragyog,

amíg a hangod fülembe hallom

- velem maradsz.

Míg a múlt a jelenem,

míg közös életünk nem feledem,

míg Rólad regél minden versem-

velem maradsz, velem leszel.

Mindennap várok egy új csodát.

Mindennap érzem, s nem látom mégsem

Mindennap várom, hogy jöjjön el,

Pedig itt van oly közel.

Mindennap várom hogy megcsodáljon,

Mindennap látom hogy szeret s várom

hogy végre rám találjon,

s ne csak egy álom.

És hogyha itt van, itt énvelem,

végre majd tudom s nem kérdezem

úgy ölel, csókol , mint senki más

végre senki sem hibás.

Mindennap itt van már énvelem,

mindennap eljön fogja kezem,

és szeret látom ez nem vitás.

s már én sem vagyok hibás.

Csodás az Élet, oly hirtelen

kigyúltak fények, csak énnekem,

s tudom ez most már majd így marad,

bár az idő gyorsan elszalad.