Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

az enyém is

kanállal jött haza

mindenki hozott

onnan valamit

a családjának

Nagyapámat nem vitték Gulágra,

De orosz fronton esett fogságba.

Évek múlva jött csak haza,

Volt neki egy fakanala.

Ő faragta, el is hozta,

Ez volt az ő ajándéka.

Kutyamosó útlevéllel, elindultam a világba,

úgy mint anno a nagyapám, de őt vitték a Gulágra,

anyám adott egy forintot,s adott mellé jó tanácsot,

ne bízz fiam a lányokba, ők zárják majd rád a rácsot,

nyitott szemmel utazgassál,nézd a világ nagy csodáit,

nézd az erdőt, vizet, rétet, és a lankák csodás fáit,

járd a világ minden zugát, nyitott szemmel, tátott szájjal,

ne légy naiv kicsi fiam, légy megkenve minden hájjal,

mit tehettem, elindultam, mert a világ vonzott engem,

Párizsban a kövér Margó, kényeztette el a testem,

Ő tartott el míg ott éltem, strici voltam, ő meg curva,

szét foszlottak már az álmok, mert a világ igen durva,

Már a reggel sem volt nyugodt, bevittek a rendőrségre,

Éhgyomorra jól elvertek, de megunták aztán végre,

belöktek egy bűzös lyukba, mögöttem a rács is kattant,

volt már ott egy "szobatársam", én úgy láttam, régen zakkant,

Kinyújtóztam ott a priccsen, a sebeim nyalogattam,

minden rendőr egy gazember, minden rendőr egy nagy vadkan,

Margót vártam epekedve, hogy majd kiment innen végre,

megesküszöm én mindenre, nevét vésem fel az égre,

A cellámba sötétség lett, bőröm viszket, szomjam mohó,

hol időzik ez a némber, mért nem siet ez a lotyó?

időm volt, hát elmerengtem,anyám adott jó tanácsot,

ne bízz fiam a lányokba, ők zárják majd rád a rácsot,

Mintha most történne, mintha most látnám emlékemben,

Elindultál a gimibe - öt éve -, szeptemberben.

Mások igazi célokkal, Te csak úgy lazán, céltalan.

Az öt év elillant, tudással töltötted méltóan.

Neked is lett már célod és tudásod biztosítva,

El is fogod érni, ennek tudásod az alapja.

Jön a való világ, evezés az élet tengerén.

Megállni nem lehet, menni menni kell a cél felé.

Jon a való világ, melyben lesz jó is, rossz is,

De az életben küzdeni kell, hiszed tudod, most is.

Majdan ne csak a tündöklést, pompát, csillogást keresd,

Hanem az egyszerűt,attól más, emberibb az ember!

Benned látom én a valamikori önmagamat!

Te megvalósíthatod talán az én álmaimat?!

Nem fontos a múlt,jövő, mert egyik múlik, másik jő.

Csak a jelen, csak a pillanat a fontos tényező!

Emlékszel?! Hívtál, hogy egy kis segítség kellene?!

Én azt mondtam, a dolgozat címét küldd, ide vele!

Nem is tudom vénségemre hány ötöst is szereztem?!

De büszke voltam, hogy no de ilyen menő gimiben?!

Dicsértél is nagyon, hogy milyen ügyes nagyi vagyok.

Én meg tényleg hittem is, hogy ezért ötöst kapok.

Büszke voltam magamra, pedig meg sem érdemeltem,

Akár így, akár úgy, kicsit talán segítettem?!

Ragadd meg a pillanat varázsát, ne várj a csodákra!

Az gyakran elmarad, így lesz fontos csak a pillanat!

Te nem fogsz hibázni Drága Unokám! Látom én!

És szeretlek!

Ahogy szeretnéd, úgy legyen boldog az életed!

Én csak egy kis helyet kérnék szépen Tőled a végén,

Tudod, oda benn a Te szíved legmélyén.

Tudom én, kell még ott a hely mások számára is.

Nem tolakszom! Talán jut majd egy hely nekem is?!

(Emlékül unokámnak,2018.)

Lottót vettem pénteken,

szerencsém lesz énnekem,

erről szól az énekem.

Álomjáték, gazdagság,

botor buta badarság, boldogság.

A lottózóból hazafelé menve Dzsúliára talála,

így köszöne néki, drágalátos palotám,

te leszel a hű arám.

Ám a sorshúzáson nem nyertem,

csak versikémmel koptatom a nyelvem,

de akkor is üdvözöl téged

férjed, Balassi Bálint.

Gazdag embernek kincse, palotája van,

Palotában ül pénzével, magányosan.

De mit ér a sok pénz, mit ér a hatalom,

Ha a boldogság kerüli a gazdagot.

Én is voltam gazdag ember már álmomban!

Felébredvén szembesültem a sorsommal.

Gazdag csakis az az ember lehet végül,

Kinek a lelke gazdag, odabent legbelül.

Azért lehet gazdagabb sokszor a szegény,

Mert a boldogságáért megosztja mindenét.

Azért tud mindenkinél boldogabb lenni,

Mert igazán a szívéből tud szeretni!

Szóla az Úr az egekben,

legyen boldog a te napod,

nem küldök rád többé papot,

nem leszek már kegyetlen.

Emígy szóla levéti palástját

és elhagyja a bástyát.

egy picinke cinke vagyok,

megjöttek a téli fagyok,

farkam merev, mert meg fagyott,

a szerelmem is el hagyott,

de nem hagyom, jobb ha tudja,

kitanítom ezt a csacskát,

ne reszeljen kedve szerint

egy útszéli retkes macskát.

A testére "jealous" vagyok,

amit lehet, mindent adok,

megbocsájtok, ha akarod,

és boldog lesz a Te napod,

Mikor Roger szar verset ír,

tapló buta papírtapír,

ki tudja, mi inspirálja,

kedvesének nincs spirálja?

Vagy az ősz rúgta be az ajtót,

s rútságát feltárta tegnapelőtt?

A suttyó elmetszette torkát,

így elvesztette Sárát, Borcsát, Dorkát,

mindez történt tegnapelőtt,

isten s ördög szeme előtt,

ámen.

Barna kislány Ukrajnában

sétálni ment pufajkában,

betévedt a templomba,

de az atya megmondta,

nem lesz ma itt semmi se,

se vacsora, se mise,

battyogj haza nyugodtan,

megbízhadsz a húgodban,

mire ott vagy, kész a rétes,

mákos, túrós, mézes-édes,

csasztuskához balalajka,

exkedvesed dala rajta

harsog, mint a sarki bálna,

dübörögve, kiabálva,

oh yeah.

Hideg a hétvége, hideg a lakás, két hete még itt volt a forró nyár.

Kopogtatás nélkül megjött az ősz, ránk rúgta az ajtót tegnapelőtt.

Jött megmutatni van szépsége, van rútsága, mint az embernek magának.

Álnok fodrász az ősz, vörös hajával

riaszt, majd még ijesztőbben

elhullatja azt, jégcsap körmével

kaparja ered, várja, hogy véred

elered s lassan elfolyik.

Őszi ködös reggel,

szellő suhan a fákon át.

A diófa kopár ága

fázósan rázza meg magát.

Üzen az ősz: itt leszek,

esőt, ködöt, párát

hűvös szelet viszek.

Őszi köd ül szívemre,

elmúlt végleg a nyár?

Lehet még nekem

őszből tavaszba sétálni át?

tegnap volt egy jó nagy vitám,rám írtak a privátban,

azt mondta, hogy fél a téltől, aludhat majd kabátban,

nem lesz áram, na meg gáz sem,miből lesz majd kenyerem?

Hogy ne legyek újra terhes, akkor inkább lenyelem.

:-D

A fontos, hogy minden OK Veled...

Én is Hansikám, látom átkeresztelkedtél:)

Tetszik az új neved:) Köszönöm a sok-sok leveledet, most láttam.

Nem egy öleb kutyám Csibe,

Nem is járhat már bölcsibe.

Futtatóba jár a kincsem,

Ott meg még hasonló sincsen.

Bár már benne van a korban,

Utolsó a tornasorban.

Nálam első, kicsi párom,

Hogy öleljem, alig várom.

Szívem mélyén mindig zavart engem,

Milyen sok, a mosolytalan ember.

Kivételes ajándék a mosoly,

Nem kerül semmiben jó ha tudod!

A mosoly csupán csak egy pillanat,

Ám de a csüggedőknek, erőt ad.

A mosolyt azt nem lehet megvenni,

Mert a mosolyt szívből kell nyújtani.

Komor a világ, sok a bú, a baj,

De mosolyt, mindenki ingyen adhat.

A mosolyt nem lehet ám ellopni,

Szeretettel, szívből kell nyújtani.

Angyalok hada morcosan dúl-fúl,

hogy ők bizony nem trombitálnak.

A lehető legszebben fanfároznak.

így hívják magukhoz a földi halandót.

Suttogják fülükbe, nekik ott lesz jó,

nem kell ott senkinek díszes koporsó.

Ahol dalt hallanak, ott jó,

gonosztól nem hallani dalszót.

A szekrényben vadkender tenyészet,

az ágy mögött üvegek halmaza,

várom, csak várom, az enyészet

mikor visz örökre haza.

Mondom majd az úrnak, figyelj ide, pajtás,

az angyalaid hada nem túl nagy felhajtás?

Egész nap hárfáznak, néha trombitálnak,

de a világ javára semmit nem csinálnak.

És akkor az úr azt mondja majd erre,

drága fiam, Péter, köszönöm tanácsod,

de ha újra jössz, hozz inkább kalácsot,

mert zagyválásodnak semmi értelme.

Ó nagyuram, teljesen leforrázol,

de vigyázz, Leonardo rólad képet már nem mázol,

a menny helyett gumicsizmát húzok,

borzpapával leszek két részeges túzok.

Mérleghinta alatt lakik,

egy torzonborz borz család,

a gyerekek iskolában,

Borz atya meg a galád

ebéd után sziesztázik,

aztán megy a kocsmába,

gumicsizma van a lábán,

aprópénz a kucsmába,

Valahogy döcögött az utolsó két sor az érzésem szerint.

Kijavítottam, s felteszem újra, talán így ritmusosabb.

A kislányt és a családját személyesen ismertem, tehát valós események alapján írtam.

Tizenhat se voltam talán, "full beázva" mentem haza,

egész nap csak vigyorogtam,ciki voltam, na és laza,

Aztán jöttek remegések, elvonások, rémes álmok,

Kábítószer rabja lettem, elmúltak a csitri álmok,

Heroin lett a barátom, bagóztam és sokat ittam,

elmúlt, rongyos életemből,nem hiányzott már a hittan,

pénz kellett a drogra, fűre, a testemet kiárultam,

nyomor útja az életem, esténként meg beájultam,

Kundschaftokból nem volt hiány,rongynak néztek, megfogdostak,

néha volt ki mosdatlan volt, néha volt, hogy megrugdostak,

testemet már kontroll nélkül, adtam oda fűnek fának,

arcomon meg könnyek folytak, így élek én most a mának,

nincs segítség, nincsen vigasz, remegés és kényszerképzet,

jöjjön értem már az ördög, csapjon le már rám a végzet,

fájva sírtam néhanapján, és bánkódtam a harcokon,

sírva kértem segítséget, de közöny volt az arcokon,

Tizenhat se voltam talán, "full beázva" mentem haza,

egész nap csak vigyorogtam,ciki voltam, na és laza,

Aztán jöttek remegések, elvonások, rémes álmok,

Kábítószer rabja lettem, elmúltak a csitri álmok,

Heroin lett a barátom, bagóztam és sokat ittam,

elmúlt, rongyos életemből,nem hiányzott már a hittan,

pénz kellett a drogra, fűre, a testemet kiárultam,

nyomor útja az életem, esténként meg beájultam,

Kundschaftokból nem volt hiány,rongynak néztek, megfogdostak,

néha volt ki mosdatlan volt, néha volt, hogy megrugdostak,

testemet már kontroll nélkül, adtam oda fűnek fának,

arcomon meg könnyek folytak, így élek én most a mának,

nincs segítség, nincsen vigasz, remegés és kényszerképzet,

jöjjön értem már az ördög, csapjon le már rám a végzet,

fájva sírtam néhanapján, régen elbukott harcokon,

sírva kértem segítséget, de közöny volt az arcokon,

Fejem fölött az ég tető mögé bújik,

így csak a plafont nézem merészen

odaképzelve a csillagokat.

Ott a nap is a holddal együtt,

meg az ezeréves csillár,

a drót kiszakadt belőle,

így nem is világít már,

és egy pók is van ott,

de nem él, megfagyott

még tavaly télen,

és másik nem jön,

hiába remélem.

Minden este felnézek a csillagos égre,

Sóhajom felszáll a magasba, azt remélve,

Hogy sokáig látok még fent páros csillagot,

Amely a szobámnak ablakába beragyog.

Minden este felnézek a csillagos égre,

Várom a holnapot továbbra is remélve,

Hogy még nézhetem a csillagokat ősszel is,

A nyár elmúlt, pedig azt szeretem magam is.

Minden este felnézek a csillagos égre,

Nem sóhajtozom már, tudomásul lett véve,

Hogy az ősz sem fog majd uralkodni sokáig,

A téli latyakban se járnunk majd bokáig!

Tavasszal nem kell néznem a csillagos eget,

A nyár miatt sóhajtoztam már éppen eleget,

Gyermeki szívvel várom tél után a tavaszt,

Mert én legeslegjobban szeretem a nyarat!

És újból felnézhetek a csillagos égre,

Boldogan, mert itt a napsugaras nyár végre,

Tavasz után én mindig ezt az évszakot várom,

Mert a nyarat szeret legjobban a világon!

Jót nem írunk soha sehol,

mindenhol csak bánat lakol,

sör se nincs már, rég elfogyott,

szerelmem is rég elhagyott,

holnap reggel se lesz másik,

csak a sírásó, ki nekem ásik.

Lefutottam körömet,

Megittam a sörömet.

Jöjjön álom szememre,

és majd holnap reggelre

várjanak itt versikék.

Írjatok jót és vidámat,

Jó éjszakát költő társak!