Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

Kulcs a ládikóban,

a pótkulcs meg nálad,

az egér a laptop mellett -

nem értem, hogy ezt mind

keresned kellett. :DD

Köszönöm, dicséreted jólesett,

Közben az eső meg jól esett.

Nem vagyok ám nagy poéta,

Csak sikerül egy versem néha.

Máskor meg ha nincs jó kedvem,

döcögős lesz minden versem.

Ritka vendégem a pálesz,

Nem kedvencem nekem a szesz.

Csak úgy írtam, a játékért,

vagy talán egy rím kedvéért.

Az akácteát szeretem,

rum se kell bele nekem.

A borocskát megízlelem,

ha a kulcsot majd meglelem.

Nem tudom, hogy hol lehet,

kérdeztem az egeret,

de azt mondta, ő sem látta,

nem is ment ma a kamrába.

Egész nap a lyukban lapult,

mert látta, hogy a kaput

egy macska kitárta,

és beosont a lakásba.

Valahol írtad, pálesz,

az most akácteává lesz?

Egyik se kedvencem, elárulom,

a teába legyen inkább rumom,

vagy whisky rum és tea nélkül,

de attól a fülem megkékül,

könnyebbet igyunk,

bort is mondtál esetleg...

És a pince kulcsa is meglett? :)

Baromi jó volt, ahogy azt a versikét összeraktad rímelősre, ráadásul fordított sorrendben, teljesen lebabáztam tőle. :)))

Hansi tuti nem figyeli, hogy mit csinálunk hogyan, és csak pillanatnyi benyomása lehetett, hogy azt az üzenet írta... Tök sajnálom, de nincs mit tenni ezzel.

Ó, én szegény fejem,

ezentúl ígérem,

sok verssel visszafele

is megnézem,

és ki mit írt,

felidézem.

Most azért kardomba

nem dőlök,

inkább egy finom

akácteát főzök.

Ej, ej, kedves Fokhagyma,

szerencséd tán elhagy ma,

hogy megtudtam, nem olvasod,

hogy mások mit is írnak. :))

(Bár ettől még irántad

amit érzek, imádat,

ezzel élek ezentúl

és így megyek a sírnak.)

Kedves Hansi!

Mondam már többször, hogy sokszor inspirálsz a témáiddal, így volt ez a 426-os verseddel is, amire én a 428-at írtam mintegy folytatva vagy variálva a témát, újabb képet adva a tiédhez.

Ennyi a történet – sajnálom, ha nem érted, hogy ki mit ír a versikéiben és képzelt sérelmet érzel teljesen alaptalanul.

Te is tudod, hogy hazugság amit itt állítasz, és én is tudom.

De tegyünk rá pontot.

Kedves Hansi!

Mondd, honnan a csudából kellett volna tudni, hogy a zsidó nagyszüleiddel mi történt? Talán kicsit egyértelműbben kellett volna fogalmaznod. Én egyébként nem is olvastam a 426-ban írt versedet, hanem Jollyroger versére reagáltam. Az ő versének minden sorához írtam egy azokra rímelő sort. A versedet csak most olvastam el, és semmiféle gúnyolódás nem volt abban, amit írtam. Akkor lenne jogos a felháborodásod, ha nyiltan írtad volna, hogy a nagyszüleidről van szó, és személy szerint őket gúnyoltam volna.

Nem kérek elnézést, mert nincs miért.

Kedves Roger és fokhagyma!

Nem tudom miért űztök gúnyt másnak a verséből.426 hsz.

Majd utána egymást dicsérgetitek itt a másiknak kalapot emelve.

Az én nagyszüleimet 1944-ben a nyilasok hajtották el, sok ezer társukkal együtt Auschwitzba kerültek a Kun utca 12.-ből.

Nekik próbáltam emléket állítani a magam módján, a magam gondolataival.

Ti ezt a sorsot gúnyoltátok, amit én nehezményezek.

Mert, hogy jönnék én ahhoz, hogy viccet csináljak a Ti nyomorultul elhunyt családtagjaitokból?

Nem enyém az érdem,

Ihletet Te adtál nékem.

A Te versed volt az alap,

neked jár a megemelt kalap.

fenomenális -

elbújhat a hoxa népe,

ha alapul téged véve

kellene a fórumokon

ilyen magas mesterfokon

produkálni -

elképesztő zseniális,

a helyén van minden frázis,

s szíved-lelked is benne

Bedugult kanális,

ez nem is banális

döglött macska

ó az a kis csacska

guruló krumpli

a szemetet vidd ki

eső esernyő ázott kofák

otthon éhezik a család

a cipészműhely mögött

egy vércse körözött

krausz bácsi kukkol

menjél el az útból

szerelem a lépcsőházban

negyven fokos lázban

gyűrött pénz három perc

kezedben nefelejcs

josefstadt magdolna utca

zsebedben üres a buksza

josefstadt magdolna utca

gyűrött pénz három perc

szerelem a lépcsőházban

krausz bácsi

kukkol

a cipészműhely mögött

eső esernyő ázott kofák

guruló krumpli

döglött macska

bedugult

kanális

Úgy döntöttem tegnap,

nem számít a holnap.

Fütyülök a bajra,

aki ezt meghallja,

elhiheti nekem,

más lesz az életem.

im Gedenken an ...

Külvárosi utcák, halovány derengés,

megállt a természet,megállt a keringés,

Josef Stadt falombja,szárazon földre hull,

két kofa beszélget, egy alma elgurul,

kint áll egy házmester, sikolt a villamos,

Krausz a házaló,pajeszos kalapos,

Bölcs is meg öreg is, Krausz a házaló,

zsidónak született, nem volt ő lázadó,

drága a házadó,

Hunyorog a fénye,utcai lámpákon,

rég szótlan emberek, vasúti rámpákon,

Pislákol a fénye, életnek magának,

"szerencsés" férfiak jók lesznek bakának,

seftelők mindenütt, arannyal fizetnek,

nincsen már irgalom, nincs pénzed, kivetnek,

Félelem grimaszát, megcsípte a hideg,

remeg a kézfeje,rángatja az ideg,

A világ oly rideg,

Amint mondtam, úgy esett,

rászállt a madár és ennyi,

házat nem így kell terveznyi,

hollywoodi baleset, kész. :))

Tudom, ki volt sztanéspan,

de nem fog már az én agyam.

A jelentre nem emlékszem,

Mi volt akkor a kéményen,

Hogyan dőlt le az a ház,

Volt-e akkor kacagás.

Emlékszel a sztanéspanra,

onnan loptam az ötletet,

a tavasz első hírnöke

zsákutcába vezetett,

nemhogy a kémény,

az egész ház ledőlt,

sírás-rívás, kacagás,

és a nyár is ócska látomás.

Már a fecske is hazudik,

az a kedves kismadár?

Lehet, holnap azt csicsergi,

emberek, már itt a nyár.

Szép dolog az elmélet, apa, fiú,

szentlélek, de mit szánsz hova,

mit akarsz, milyen porból

mit kavarsz, mit teszel,

mi leszel, és vajon ki fog

emlékezni rád?

A minap fecske szállt

a kéményemre,

azt hazudta,

tavasz lesz.

elméletileg ide szántam.-)

Ez az élet egy nagy játék, egyszer fent és egyszer lent,

Nem nőtt be a fejem lágya, mert imádom Bob Dylant,

Tavaly voltam Toledóban, láttam ott egy hím bikát,

Piercing volt az orrlyukában,kapott bele karikát,

anyámnak is nehezen ment, az én "nevel-tetésem",

abban bízott, hogy majd "kikel", mint a kerti vetésem,

nem fogott a jó szó rajtam, papolhatott felőlem,

nem is vittem semmire sem, kóró lett csak belőlem,

Vállamat nyomják az évek,

De ha a kocsmába betérek

Meglátom a cimborákat,

El is tűnik már a bánat.

Megvigasztal az a tudat,

Egyik sem lett fiatalabb.

Ott van Berci is, a komám,

Nem látszik a kor a fogán.

Egy darab van most is neki,

Húsz éve is így nézett ki.

Lajos bátyám is jól bírja,

Száján a sörének habja.

A csapos sem új, hanem régi,

A bort most is vízzel méri.

Gumicsizmám jól elkopott

Tiszta rongy lett már a sára,

a szeméttel el kell bánni

ki is dobom a kukába,

gyarló vagy te kicsi fiam,

örülnék ha jól befoosnál,

vitázhatunk éjjel nappal,

de nincs jobb hűtő, ma a Boschnál,

Szerencse kell az élethez,

ezt olvastam ma már többször,

Levágják a malacot is,

farka végén nem nő több szőr,

Hősi halott, nevetséges,

lapátolást mind végezhet,

sárga csillag a kabáton,

szerencse kell az élethez,

Auschwitzban negyvennégyben,

nem virágzott a cseresznyés,

Teleki tér, vagy téglagyár,

itt gyűlt össze sok "szerencsés",

Pestnek népe némán nézte,

néhány suhanc bősz "erejét,"

A nyilasok kiabáltak,

s tömeg hajtja le a fejét,

megalázva, megtiportan,

hajtják őket mint a marhát,

A sok gyermek korgó hassal,

szorítja az anyja karját,

Pestnek népe némán nézte,

a közönyük szinte fal volt,

Nem maradt már ebből semmi,

nincs már szégyen, és nincsen folt.

Szerencse kell az élethez,

ezt olvastam ma már többször,

Levágják a malacot is,

farka végén nem nő több szőr,

Hősi halott, nevetséges,

lapátolást mind végezget,

sárga csillag a kabáton,

szerencse kell az élethez,

Aki szerencsés volt, hazajött,

Aki nem, örökre elköltözött.

Orosz földbe eltemetve

nyugszik már sok ember teste.

Oroszok meg itt pihennek,

akik haza nem mehettek.

Magyar anyák, orosz anyák

siratták a hős katonát.

Hősök nem akartak ők lenni,

de muszáj volt háborúba menni.