Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)
leszek vagy nem leszek,
mit hoz majd a holnap?
a seggem alá
rokkantkocsit tolnak,
Tehetném? Tehetném.
Kellene? Nem kellene.
Legyek olyan kelletlen?
Soha nem leszek.
aranyat, gyémántot, ócccsó áron veszek,
soha sem gondoltam, hogy egyszer öreg leszek,
nem megy már semmi se, pedig úgy szeretném,
szenvedés az élet, futnék, ha tehetném,
Törjek pálcát hitvány napok felett,?
Áztassak mindent mit más felépített?
Tékozló irígynek lábbelit nem adok,
Mezítláb induljon látni a holnapot.
hegyek, folyók, völgyek,
ormukon, mélyükön tölgyek,
hogyan vághatnék közöttük utat,
hogy a sötétből napfényre törjek?
Fájdalmaimat nem gyógyítja szer
Arcom az ég felé csak én emelhetem fel
Nem nézek hátra, már előre megyek
Lassan omlanak mélybe fájdalom hegyek...
Fronton csillan kardom éle,
nem félek már, csak nézek mélyre.
Gondolatból szőttem álmaimat,
és csendbe nyögöm fájdalmaimat.
Orvul tört rám az élet,
ki senki nem remélhet.
Átvágtam árkon és bokron,
én nyerek minden fronton.
Kelleni fog most egy kis szeretet,
meleg ölelés és halk nevetés, ami feledtet.
Cicamica dorombol, a világ lelassul,
és minden bánat csendben eloszlik orvul.
Ennének még,
de nem lehet,
Dörög az ég,
Menni kellene.
Morzsát és Cicamicát csípem nagyon,
bár eltartani őket kapitális vagyon,
az egész Futrinkában nincs akkora étek,
amit negyedperc alatt meg ne ennének.
Kefélte dühödten, de csupa por maradt,
vállat vont, s morogva egy szelet tortát ragadt.
Lépett egy nagyot, de kavics nyomta talpát,
s bosszúsan fújta le ágyáról a morzsát.
Zátony a levesben, kavics a párnában,
bosszúség ébren és bosszúság álmában,
vasmotorja sem az, aminek remélte,
kucsmája se fényes, hiába kefélte.
Loholt, de közben beverte a térdét,
most morogva fújja újra a kérdést.
Miért nincs párna e kőkemény ágyon,
s miért van a levesben kavics meg zátony?
Murva és salak a szigeti ágyon
nem sokat segít a lankadó vágyon,
a szőnyegre omlik a hárfázó kobold,
kárbavész minden, amiért loholt.
Vágnak a kecskék lóherét vígan,
közben egy bagoly bölcselkedik kíndalt.
A kecske táncol, lám, de furcsa,
patáján csillog némi murva.
Fűznek majd gyöngyöt a bablevesbe,
kőszáli kecskén jönnek a búcsúestre,
rímek helyett lóherét rágnak,
tankcsapdába sormintát vágnak.
Játszom itt magamban, mindenki eltűnt.
Az a sok ihlet megszűnt?
Rímfaragó társaim tova tűntek,
szavakat egymásba már nem fűznek.
Klasszis voltam mostanáig,
a szeptemberi kattanásig.
Hirtelen dobtam minden láncom,
Bábszínházban többé nem játszom.
Bátran állj ki, mond el végre,
miért is jöttél-e szép vidékre.
Küldetésed lehet rossz is,
ránézésre nem vagy klasszis.
Csendesen léptem ki a fényre,
szívem vitt egy új reménybe.
Nem bánom már, merre jártam,
Hisz a láncot letéphettem bátran.
tanu voltäl esküvömön,
pironkodtäl rendesen,
igen helyett nemet mondtam,
es kiosontam csendesen,
Dörögnek az ágyúk,
száll a puskapor.
Dőlnek ki a bárgyúk,
Nem maradnak tanúk.
Könnyeztem eleget, sirjon a bänat,
inkäbb meglocsolom az uj, pici fämat,
A macskaköveken konflisok zörögnek,
Vihar a tävolban, a felhök dörögnek,
Követem én, dehogy kötekszem.
Gyökerem nincs, így hiába törekszem.
Döngettem mellemet, most ezt nyöghetem.
Gyötrelem életem,mindig csak könnyeztem.
Megyek lábaddal
bármi fövenyen,
éles köveid
nyomát követem.
Otthagyom lábnyomom bársonyos homokon,
áthatolsz utánam mezítláb éles romokon.
Aki megszokta, hogy közel legyek,
nem bírja el, hogy tőle messze megyek.
Papával, pápával, madonnával,
Limában lámával, Peruban inkával,
a Boszporusz mellett kilyukadt csónakom
gyalog viszem haza vagy otthagyom.
Piurett Sierrában,
Tangó Limában,
Foxtrott Indiában,
Whisky papával.
Kedvem bravo charlie,
megyek táncot járni,
foxtrot, tango, juliett,
novemberben piruett.