Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

Én konkrét kérésre megcsinálom, amit szeretne. A férjemnek is annak idején, most a fiamnak.

Azért van szája: mondja meg, mit akar! Volt már, hogy a fiam megkért, gyúrjak tésztát. Nem gyakran kér meg rá, mert látta, mennyire "nagy dolog". De ő érzi az ízkülönbséget - én nem. Amióta rájött, hogy a 4 tojásos bolti tészta jobb, mint mondjuk a tojás nélküli, azóta figyel erre vásárláskor.

Én szeretem a párolt káposztát, nem ecetesen, hanem meleg köretként, hús és krumpli mellé például. Köménymaggal esetleg.

Ecetesen semmit nem szeretek, pedig gyerekkoromban használtam ecetet.

:)))

Kacagnom kell, egyedi párosítás. Persze még az is kiderülhet, hogy tökéletes! Márpedig, ha egy férj szerint valami ehető, akkor az bizony akárki akármit is mond, az ehető! :)))

No halászlét szívesen ennék. A fiam nem eszi, hát egyelőre elmarad, mert most nincs kedvem magamnak elkészíteni.

Borsófőzelék múlt héten volt.

Valami csirkét tervezek. Ha bemegyek majd valamikor a boltba, akkor szétnézek főzelékféle után is.

Mivel a nokedlit tényleg nehéz a végső zsiradékon-átforgatás nélkül elkészíteni, ezért főztem köretnek néha tésztát. Azt, ha frissen, forrón tálaljuk, nem kell még átforgatni.

Nem mondom, hogy nem jó a nokedli, de ma már csak végső esetben főzök, egy tojás és kis liszt azért mindig akad itthon. Persze ritka az olyan étel is, amihez enni lehet. Amióta ketten maradtunk a fiammal, nagyon ritka a pörkölt, a paprikás. Még inkább a paprikás krumpli, no abba néha keverek nokedlitésztát, belefőzöm.

No és ha már itt tartunk, a nokedlit ugye megforgatjuk zsiradékon, mert különben kicsit izé...

És akkor hogyan lesz egy szaftos étel körete? Nem az a köret lényege, hogy a zsíros szaftot felszívja?

Ez az a köret, amit sosem értettem.

Volt, hogy kenyeret ettem hozzá. És nyomja persze az ember a savanyúságot, hogy a zsír zsírral lemenjen. Utána már érthetővé válik minden emésztési probléma.

Miért, a zsemlemorzsában megforgatott főtt tészta sem szokásos, mégis finom.

Hogy mi mihez való - inkább mit és hogyan szoktuk meg.

A szegfűszeg rendszerint "gyümölcslevesbe való", sok országban pedig, ahol esetleg furán néznének a mi gyümölcslevesünkre, húst is fűszereznek vele. Ahogy ki lehet próbálni, a húslevesbe úgy főzni bele a hagymafejet, hogy pár szegfűszeget szúrunk bele.

Azért írtam tegnap a káposztás tészta-köret ötletére (és ott volt a magyarázat, hogy külföldi vendégek érkeztek, nem volt hirtelen más köret), hogy végtére is nem volt benne váratlan íz, hiszen párolt káposztát szoktunk húshoz enni. A tészta meg csak tészta. :D Akár nokedli, akár nem. A krumpli is csak szénhidrát. Miért jó az egyik a káposztához, miért nem jó a másik?

És aki a rántott húst kenyérrel eszi?

Gyorsan összedobtam a "hagymás bab a'la Hópihe" módra ebédre, nem igazán volt kedvem hozzákezdeni a rántott hagymához.

Ami kaját nem tudok még annyira, hogy akár csukott szemmel is, azt legelőször eléggé nehezen kezdem el, tovább tart a lelki ráhangolódás, mint amennyi idő az elkészítéséhez kell.

Én is nagyot néztem volna, az biztos!

Igaz, hogy elkövettem már olyat én is, hogy a maradék (hordós) párolt káposztával megtöltöttem a palacsintát, majd 4-be hajtva bepaníroztam, és kirántottam. Akkor nagyon tetszett, de azért rendszert nem csináltam belőle. De hát kaját nem dobunk ki, még akkor sem, ha maradék.

Gondolom így volt vele az ottani konyhafőnök is!