Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Nálunk árulnak a piacon nyár elején zöld és rózsaszin ringlót.

Én vagyok érte oda annyira,mert nagyon finom édes lédus.

Amikor keményebb befőzök belőle,cukor sem kell bele olyan finom.

Ráadásul az a kis fa itt van szinte az ajtó előtt.

Tavaly még nézegettem: hadd érjen még.Aztán eltelt pár nap, mire eszembe jutott, de akkor már aszalt meggy volt.

Sokáig a gyümölcs nem volt nálunk étlapon. Vagy, mert nem tellett még arra is, vagy, mert már nem bírtam többet cipelni. Most már tellene is, meg bicikli is van, de már elmegek mellette a boltban - na nem, mintha akkora választék lenne!

Annyit tudatosan már elértem, hogy szokott alma lenni itthon, néha narancs és banán is. És eszem is, legalább almát.

Én, attól, hogy szeretek valami ételt, még nem akarom mindennap enni. Ha a hűtőbe kerül valami, néha ott is felejtődik... Lecsót nagyon rég ettem utoljára, akkor is vendégségben. A fiam nem eszi, nekem meg nem fontos tényleg.

Mostanában a hagymás ételeket sem kívánom úgy általában. Érdekes, mert pár éve még direkt dinszteltem hagymát,hogy kenyérrel kitunkolhassam.

Szoktam írni, hogy szeretem a gombát. Ez így is van, de a legutóbbi gomba másik fele még a fagyóban van, párolva. Valahányszor eszembe jut, nincs kedvem hozzá.

Valóban, a fosóka az más műfaj. Nem is lehet együtt említeni a zöld vagy a pirosra érett nagyszemű, édes lédús igazi ringlóval. Nekünk is volt mindegyik fajta. Én még féléretten is szerettem, de az volt az igazi, mikor ott a fa alatt bele lehetett harapni. Le kellett venni, mert már olyan érett volt, hogy magától is lepottyanhatott volna.

Régi szép idők, mikor kora tavasztól késő őszig mindig volt valamilyen gyümölcs a kertben!!!