Hogyan tanítsam meg az 5 hónapos kisfiam egyedül elaludni? (beszélgetés)

Sziasztok!

Látom elég eltérőek ebben a témában a vélemyények! Én azt mondom, hogy nincs jó, és rossz módszer. Minden Anyuka érzi azt, hogy mire ven szüksége a gyerekének, és ezt szeretné maximálisan megadni neki.

Egy újszülött igenis igényli az anya közelségét, hisz 9 hónapig egy test, egy lélek voltak, egész nap hallotta anya hangját, szívdobogát. Ezt a kapcsolatot nem lehet egyik napról a másikra megszakítani.

EGy jó darabig az én kisfiam is csak ölben volt hajlandó elaludni. Ez annak is köszönhető volt, hogy elég hasfájósak voltunk, és sokszor fél éjszakákat ölben volt, és amikor megnyugodott ott is aludt el. Amikor túl voltunk ezen a korszakon, megmaradt ez a szokás. Nekem is jól esett, ahogy ott szuszogott a vállamon, és szépen elaludt. Éjszakánként is felébredt, de szopi után már nem volt erőm így visszaaltatni, így magam mellé vettem, és szépen ezt is megszokta.

5 hónapos volt, amikor beláttam, hogy lehet meg kellen próbálni ezen változtatni. Úgy gondoltam később talán nehezebb lesz! Innetől teljesen megegyezik a történetünk Szöszimösziékkel! Mi is ezt a módszert használtuk, és nagyon jó bevált! Persze volt sírás első napokban, de kitartónak kell lenni, mert később sokkal könnyebb dolga lesz az embernek. Az egész 3-4 napot vett igénybe, és azóta egyedül alszik el! SZinte hihetetlennek tünt akkor...

Én is jártam már úgy, mint Szöszimöszi, hogy volt itt ismerősünk, és letettem aludni délután kicsi Kincsemet, és jöttem is ki. Csodálkoztak, hogy nem kell altatni?

Viszont azt nem garantálom, hogy ez minden babánál beválik, de egy próbát megér!

"Ebben lehet egyébként némi igazság, hogy a ringatás iránti igényt mi magunk alakítjuk ki bennük, bár már ha belehalok sem emlékszem, hogy hogy kezdődött ez"

Ez aranyos;) Szerintem a ringatás a pocakban kezdődik, és egy jó darabg igénylik is, ami szerintem egyáltalán nem baj;)

hát ezt tényleg Neked kell eldönteni. az én babóm is 5 hós volt, mikor belefogtunk, így ez sem biztos, hogy nem elég érett rá, én inkább azt gondolnám, hogy minél később fog bele valaki, annál nehezebb lesz a kialakult szokásokat megváltoztatni. én nemsokára adom bölcsibe a Manómat, így ez is egy fontos mozgatórugó volt, ne akkor kelljen még ezzel a változással is megküzdenie szegénykémnek!

sok sikert Neked minden esetre!

Hát én csak magamból indultam ki, nekem elég bunkónak tűnik ez a visszakérdezés, de ha te hálás vagy neki akkor bocs.

Te ismered.

Ebben lehet egyébként némi igazság, hogy a ringatás iránti igényt mi magunk alakítjuk ki bennük, bár már ha belehalok sem emlékszem, hogy hogy kezdődött ez.

Talán amikor sír, már evett, tiszta a pelus és minden oké és még sír, az ember automatikusan altatási módba kapcsol..

Na de nem is ez a lényeg(már), hanem, hogy hogy csináljam vissza..

Egyenlőre hajlok arra, hogy várok még egy keveset a próbálkozással, ez a "nem érett még rá" ötlet szimpatikus.

De lehet, csak én nem vagyok az.. :)

Sziasztok!

Az én véleményem szerint, ha eddig nem tudott elaludni magától, akkor sírás nélkül már nem is fog menni. Az én lányom újszülött korától fogva úgy lett szoktatva hogy egyedül aludjon, és nem is volt gond sohasem. Viszont van egy barátnőm akinek egyidős a lánya az enyémmel, és ugyanez volt a problémája mint neked, másképp nem ment neki csak úgy hogy hagyta sírni, majdnem két hétig tartott , de sikerült, és semmi érzelmi baja nem lett a babának, azóta egyedül alszik, és nem kell altatni.Szóval , ha nem akarod sirattatni, akkor ne változtass!

Szerintem minden gyereknek más igényei vannak.

A lényeg hogy a praktikákat ne naponta váltogassuk mert nem lesz ideje a kicsinek eldönteni hogy mi mit akarunk. Amit elkezdtünk tartsunk ki mellette.

Szerintem ha 2-3 hét elteltével nem változik semmi az elalvásnál akkor érdemes váltani másik módszerre.

Hú, mi ez a hangnem? Velem ez az illető e legjobbat tette, hogy ezt mondta. Amúgy az általad említett egyik jelző sem illik rá, így ismeretlenként elég merész ilyet kijelenteni, két tündéri gyermeke van, így valamely tapasztalattal bír e téren. No de mindegy, szíved joga őt a véleménye miatt tahónak gondolni.

Én egy szóval nem írtam azt, hogy azért sírna, mert nem az történik amit ő akar. Azért sír - és igen, ebben tökéletesen igazad van - így fejezi ki magát - mert nem az történik, amit megszokott. És ezt a szokást - amitől most el akarjuk téríteni - nem ő alakította ki, hanem te (és én, és mindenki, aki ringattunk valaha is).

Amúgy valóban csak egy módszer, nekem (és még sok mindenkinek) bevált, de persze mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja. Én soha nem bántam meg, semmilyen törést nem okozott a Manómnak, szépen elalszik egyedül este és napközben is, már majd egy éve, soha nem kel fel, mindig kipihent, és én is az vagyok. Nyilván ebben van szerencse is, nem tagadom.

Én hiszem, hogy ilyen pici korban még nincs hiszti, sem ravaszkodás. A sírás kommunikáció. Az a dolgom, hogy megértsem, ahogy ő is igyekszik megtanulni úgy, ahogy azt én teszem.

Nem gondolom, hogy rossz ez a módszer, bár nekem ijesztő. Mindenkinek úgy kell csinálni, ahogy neki jó, amit vállalni tud, amit végig tud vinni.

Nem tudhatjuk pontosan miért is sír ilyenkor, bár jó lenne ha el tudná mondani..

Lehet fél vagy segítséget kér, ki tudja mi jár egy kisbaba fejében.

Azért sírna, mert nem az történik amit ő akar?

Ez nekem túl tudatos, olyan ego-szagú, ez inkább később alakulhat ki.

Nálunk egyébként az altatás nem személyhez kötött, a te öledben is elalszik.

Az ismerősödnek üzenem, h az én kisfiam a maga módján igenis mondja, hogy így szeret és egyenlőre csak így tud elaludni.

Szöszimöszi a módszered csak egy módszer, ami neked bevált, viszont az ismerősöd egy felfuvalkodott és okoskodó tahó.

Erről persze nem te tehetsz...

nekem 3 babám van, de nekem is az a véleményem, hogy 5hnaposan még nehéz bármire is "ránevelni" és felesleges is, annyit változnak folyamatosan. most igazából délutáni vagy esti altatásról van szó? én délelőtt és délután is babakocsiban ringattam el őket(kb 2 perc volt az egész), este pedig bealudtak a tejcsibe, de sokszor felébredtek, amikor le akartam tenni őket. ilyenkor babakocsi tologatás(volt egy régi kis babakocsi, amit úgy kaptunk, de a célnak megfelelt csak a lakásban használtam) és ha mélyen elaludt áttettem a kiságyba. Éjjel pedig 2x is felkeltek szopizni, de simán visszaaludtak.

de kb 8hónapos koruktól már rendes vacsit kaptak, az anyatej már kevés volt ahhoz, hogy belealudjanak. ekkor egyszerűen letettem aludni őket, persze azonnal sírás, eslő nap lefeküdtem a nappaliba, hogy lásson ott vagyok, kb 30mp-ig sírt, odamenetm és mondtam, hogy á-á alvás(de tök határozottan)kimentem és lefeküdtem a kanapéra, ha sírt csak annyit mondtam csücsü(mármint az a hang, amikor csitídod..) és egyszer csak csend lett. vártam még 10 percet és kimentem a szobából. ezt még 2 napig csináltam, a 4.nap kimentem a nappaliból is és kész. ha sírt, azonnal visszamenetm(nem vártam perceket!) de nem vettem ki az ágyból, hanem tök határozottan megfogtam a fejénél és a fenek alatt és lefektettem puhán az ágyra és nagyon határozottan mondtam, hogy á-á alvás. (na ez a szó vagy kifejezés lehet bármi, de én ezt találtam megfelelőnek, bármit mondasz a dallamát 2-3 nap alatt megszokja és tudni fogja, hogy ehhez a szóhoz milyen cselekvés tartozik, már bocs, de olyanok, mint a kutyák...) lehet nekem szerencsém volt, (bár 3 van így nem hinném) de mind a 3-mal működött, de csak 8-9hónaposan!! 5 hónapos még pici ehhez, 8-9 hónapos már nagyon sok szót ért. Pl ezt az á-á alvás kifejezést én mondtam nekik születésük óta, ha letettem a babakocsiba délelőtt vagy délután is, olyan megnyugtatás képpen, lehet 8-9 hónapos korukra így már kialakult hamar, mit is akarok én ezzel este, és nem volt nagy gond az altatás. A mai napig simán leteszem őket, néz is az összes ismerősünk, hogyan csinálom(nagy önuralom kell hozzá! ha sír, akkor sem veszem ki, de odamegyek és visszfektetem az ágyba!) ja és várok kb 3-4felsírásig, hogy abbahagyja-e, mert van, hogy elindulok felé a másik szobában a sírásra, erre csend lesz. ilyenkor soha nem mentem már oda hozzá! azt jelenti lefeküdt és el fog aludni! szóval ne menj az első sírásra, de én soha nem hagytam percekig bömbölni őket(azt olvastam ezzel kapcsolatban, ha sokáig hagyjuk sírni elveszti a biztonságérzetét és félni fog, inkbb menjünk oda és fektessük le határozottan, de ne vegyük ki az ágyból, így elérjük, hogy ha sír, ott az anyukája, de nem jöhet ki.) remélem nem volt bonyolult

Nem biztos. 8 hónaposan már érti, ha azt mondod alvás van és visszafekteted.

Hasonlóval már én is próbálkoztam, de mint már írtam is valakinek nekem nem nyugszik meg sem szóra, sem énekre.

Ezért gondolom én meg inkább kis idő elteltével próbálkozom a módszereddel.

Korábban írták is, lehet még nem érett erre.

Köszi!

Hát eléggé akaratos és kitartó is! Oroszlán a horoszkópja:)

Meg amúgy is:)

Majd meglátjuk hogy sikerül...most elmegyünk sétálni, azzal nem lesz gond, úgyhogy már csak este próbálom ki.

Sok sikert és kitartást!

(nálam egy párszor elszakadt a cérna) Ezt csak azért mondom hogy készülj fel rá. Bár attól függ hogy a csemetéd mennyire akaratos és kitartó.

Ezt a módszert, amit leírtál, a következő alvástól én is bevetem:)

Nagyjából így próbáltam eddig is, csak bent hagytam a szobában, nem ültem le mellé...lehet az volt a baj, hogy nem érezte a közelségem...

MOst kipróbálom úgy is, hogy addig bent maradok amíg el nem alszik...

Majd írok hogy hogyan ment:)

Engem sem zavarna, ha a mi ágyunkban aludna, de nem hagyjuk egymást aludni.

Szerintem nálatok jó ez így, ahogy van.