Hogyan éritek el, hogy serdülő gyereketek időben lefeküdjön, és reggel fel tudjon kelni, ne késsen el az iskolából? (tudásbázis kérdés)

Az enyém ugyan még csak kiskamasz majdnem 9 évesen, de az első évektől kezdve megszokta, hogy 18 óra után fürdés, vacsora, játék, 20 órakor hátvakargatás, fél 9 körül alszik.Ha egy gyerek nem ugrabugrálhat 3-4 évesen este 11-ig, akkor megszokja a normális, korai alvást.

Viszont reggel korán kel cserében, de ezzel jár.

Tudasd vele hogy az esti mosogatás az övé.

Meglátod milyen korán fekszik

Nekem 16 éves a lányom. Azt gondolom, jó a kapcsolatunk... Nekem a kamaszodásban azt volt a legnehezebb megszoknom, hogy a régen cserfes, beszédes kislányom "megnémult". Én sokat beszélő vagyok. Rájöttem, hogy akkor kell vele beszélgetnem amikor ő akarja, és nem akkor, amikor én akarom. Ha ő kezdeményezi a beszélgetést, 5 perc alatt többet megtudok, mintha az én kezdeményezésemre fél órát "beszélgetünk". Ez utóbbi abból áll: mi volt a (suliban/ munkában/ buliban a nem kívánt törlendő).. Válasz: semmi.. Jó volt? Igen/Nem.

Ami még számomra nehezen elviselhető, az állandó végletek: vagy örömében kiugrik a bőréből, vagy depis.. Persze tudom, hogy én is ilyen voltam, szoktam kérdezgetni anyutól, hogy ő hogy bírta ki. Azt mondja, már nem emlékszik, túl van rajta és kész. Remélem, én is így leszek vele..

Nekem még nagy problémám, hogy szeretném megoldani a problémáit, de szerencsére sem a lányom, sem a férjem nem engedi...

De abban én is egyetértek (valahol olvastam régebben), hogy a gyerekeket kb. 10 éves koráig NEVELJÜK, utána próbáljuk TERELGETNI.

Én ezeket a dolgokat megúsztam... egyedül neveltem őket, én vagyok a példa, a minta... az én szavam a szentírás... és persze az övüké. Egymásért vagyunk, tehát nem bántjuk meg egymást, ha nem muszáj. :o)

A lányommal egyszer volt zűr 14 évesen, 2-3 hónap, kiszedtük belőle, akkor volt sírás és büntetés úgy, ahogy Te írtad... azóta az álom-gyerek újra. :o)

... erről teljesen másképp gondolkodunk, de ismét írom, hogy ez nem összehasonlítás... hanem csak nem vagyunk effffooo'mák. :o)

... nálunk is van, hogy nem tudnak vagy nem akarnak még aludni... ez esetben ott a könyvespolc az ágy mellett. :o)) Nyáron lehet lazázni, számítógépezni is többet, de augusztus végétől csak péntek déltől vasárnap délig lehet bekapcsolva. A többi nap tanulásra, beszélgetésre, játékra, olvasásra ....stb. van. ... és ez nem büntetés, vagy szigor, hanem rendesen átbeszélt közös döntés volt. :o)

Szerintem lehet személyiségfüggő. Azt kellene tudni, hogy azért nem alszik, mert számítógépezik, vagy azért ül a gép előtt, mert nem tud aludni?

Mert akkor lényegtelen, hogy az ágyban fekszik nyitott szemmel, forgolódva vagy üldögél a gép előtt.

Ha a gépezés előtti időben normál időpontba feküdt és aludt, akkor kell szülői szigorral gátat lehet vetni eme káros tevékenységnek :-)

Nincs összehasonlítgatás... példák vannak, ki hogyan... Nem lehet tudni, hogy jól csináljuk-e sajna... az majd csak 10-20 év múlva derül ki, hogy milyen embereket szabadítottunk rá a világra. :o))

Egyébként az, hogy egy gyerek ne üljön éjszaka a számítógép előtt, amikor másnap suli van, ez nem személyiségfüggő... legalábbis szerintem. :o)

Az én lányom 7 és fél éves. Este fél tíz előtt nem tudom ágyba parancsolni. Helyesebben, ha lefektetem is, fél tíznél előbb biztosan nem alszik. Reggel viszont nagyon nehezen ébred. Csecsemőnek is rossz alvó volt. Ezt el kell fogadni, mert nem egyforma a biológiai óránk.

Édesanyám mesélte, hogy én detto ilyen voltam, pedig akkoriban nem voltak mesecsatornák, esti tévézés. A számítógépet pedig még fel sem találták :-) Ugyanez volt velem a helyzet 10-kor aludtam csak el, reggel anyunak öltöztetni kellett, mert olyan kómás voltam... Mégis kijártam az iskolát, nem tanultam rosszul. Öcsém ugyanezen nevelési elvekkel este hétkor már bedőlt az ágyba, és amikor délután hazajött a suliból mindig lefeküdt egy órácskára. Teljesen más volt a kettőnk biológiai órája.

Teljesen felesleges a gyerekeket és a nevelési elveket összehasonlítgatni. A neveléssel csak bizonyos fokig lehet alakítani a gyerekek alapszemélyiségét.

.... ezt így oldottuk meg: megpróbálta a kaffogást persze, de megmondtam, hogy NEM, velem így nem beszélhet, és a családban senkivel. Joga van ahhoz, hogy problémája legyen, hogy ideges legyen, hogy minden és mindenki zavarja, mert ilyen van.... ez esetben megkérhet bennünket, hogy ne zaklassuk, ne menjünk be a szobájába, és hagyjuk egy időre békén. Ezt megteheti, és tiszteletben tartjuk.

(Egyébként ezt én is megtehetem, de hogy veszekedjek velük, mert pl. a munkahelyen felhúztak, azt NEM.)

Rosszul érzed!Nincs benne!Szeretettel írtam!És köszönettel! Sajnos ez egy hátránya az ilyen "levelezésnek" hogy a metakommunikációs csatorna híján félreérthetünk dolgokat!Nyugi! Semmi irónia!

Hamarosan eljön az igazi tavasz is, de addig lopjunk egy kis napsütés miatti jókedvet a mínuszok után, magunknak!Üdv!

Nálunk is gyönyörüen süt a nap, kellemes ,langyos az idő.Sajnos ez még nem a tavasz, így azért nem felhőtlen az öröm.

Oanita!!!! Miért érzem a 24.hozzászólásodban az iróniát?

Köszönöm a további hozzászólásokat, igazságokat! Lindus29!Hála Istennek nem vagyok elkeseredve nagyon, sőt..Pedig biztosan lehetnék..Ilyesmire nincs még időm sem, mert sok a dolog, a szerveznivaló gyerkőceimmel. Én az interneten való ismerkedéssel kapcsolatban szkeptikus vagyok, de vannak pozitív tapasztalataim, jó ismerőseim nekem is innen!Kedves jellem lehetsz!Köszönöm az időt, amit rám szántál, hogy megszólítottál, hozzá szóltál e témához!

Camea! Nagyón jó, hogy érthetetlen számodra! Csak gratulálni tudok!Jó anya, szülő vagy!

Cikicakk! Igen, igazad van, mindezeket már beláttam!És köszi, hogy te is rávilágítottál! Üdv nektek!Legyen szép napotok!Nálunk gyönyörűen süt a nap!Tavaszias az idő..

Ha valaki feltesz egy tudásbázis témát, kérdést,annak fel kell arra is készülni, hogy lesznek olyan vélemények is amit nem szívesen olvas, mert esetleg sértőnek érzi.Ez azért van,mert ide sok ember jár, és mindenki más.Van, hogy együtt éreznek, van, hogy esetleg elítélnek.Ezzel számolni kell akkor,mikor megírjuk a kérdést.Ezek az úgy mond kellemetlen válaszok nem azért vannak, hogy bántsanak, hanem azért mert aki írja így érzi jónak.Nem rosszindulat, hanem nézetkülönbség.Én is jártam már úgy, hogy bizony elég sok számomra kellemetlen véleményt kaptam.Akkor ez rossz volt, de aztán megértettem, hogy ez így van rendjén.Nem együttérzést vártam, hanem véleményt.Nagyon jó ez így ahogy van.Nekem is van innen a Hoxárol nem is egy jó barátom, sőt olyan is akivel már találkoztam személyesen is.

OANITA:Hidd el senki nem akart bántani,megbántani, csak a véleményét mondta el,mert azt kérdted a topik indítóba.Nekem is van egy 12 éves fiam, nálunk is betört a kis kamasz kor.Nem könnyű az biztos, és ahogy olvasom a hozzászólásokat, ez még csak nehezebb lesz ezután.

Szia!

Nézelődtem és belecsöppentem ebbe a fórumba is. Nem tudom, hogy olvasod e még néha...

Én úgy érzem,hogy nagyon el vagy keseredve. Talán nem is csak a késői fekvés az ok, amiért így érzel. Először is: ha hiszed, ha nem, én több embert is találtam a hoxán, akikkel rendszeresen levelezek és se nem gyanúsak, se nem rosszindulatúak, se nem sajnálnak. Van bennünk valami közös, ami lehet az is, hogy mondjuk kamasz gyermekeket nevelünk (én még speciel nem, mert a nagyobbik fiam is csak 7 éves, de a kiskamaszkor kopogtat nála is) és az is, hogy tartósan beteg gyermekünk van (mint nekem). Engem eddig senki nem sajnált, tanácsokat cseréltünk, tapasztalatokat és egy ember olyan jó barátom lett, hogy nem is hittem volna...

Valaki a fórumon azt mondta, hogy a nevelést nem most kell elkezdeni, kamaszkorban (vagy hasonlót). Hát ez a titok. A RECEPT. Amikor majdnem 8 éve megszületett a fiam, azt mondtam a munkamániás, elfoglalt férjemnek: vagy ideállsz, és vele leszel, amíg lehet, aktivan, vagy elveszíted és az később fog nagyon fájni. Ő azt választotta, hogy a gyerekkel lesz. Fürdette, vitte magával mindenhova, játszott, és amit és nagyon fontosnak tartok: beszélgetett, beszélgetett vele.... Persze az én fiammal is vannak gondok. Kiével nincsenek? De mindig igazat mond, ha valamit nem szeretne (például este 8-kor lefeküdni), azt is meg lehet vele beszélni 2 perc alatt, hogy muszáj. Reggel pedig megköszöni, hogy ragaszkodtunk a korai fekvéshez, mert még így is álmos, amikor éberedni kell...

Szóval, beszélgess... Arról, amit Te gondolsz. Amit érzel. Hogy mérges vagy rá, vagy dühös, arról is. Én van, hogy kiabálok (nagyon hirtelen vagyok), de aztán elmondom, hogy mit éreztem és ha kell, bocsánatot is kérek a gyerekemtől. Nem is fél tőlünk. Nálunk nincsen fenyítés, büntetés. Ha valami nem jól alakul, leülünk és átbeszéljük. Hiszem, hogy működik.

Az még általános iskolás!

Egy valamit kell alaposan a buksijába verni! 18 éves koráig a testi és lelki fejlődéséért a SZÜLŐ FELEL! Tehát akár olyan döntéseket is hozhat, amit ő a "naaaaaaaagy felnőőőőttt" agyával nem tud felfogni és elfogadni, de az akkor is kötelező rá nézve. És kell egy olyan bizalom, hogy mint szülő bármit mondok és teszek, annak egy célja van, az ő egézséges fejlődése, és boldogulása. Mindemellett persze működnie kell a bizalomnak, a beszélgetéseknek, a kompromisszumkészségnek, ahol lehet.

Mi ilyenekről nagyon sokat beszélgettünk, amikor kicsik voltak a gyerekek.