Heteróságom története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Heteróságom története
Igen, szerintem is büszke lehetsz magadra! Nem az számít, hogy hogyan estél el, hanem az, hogy hogyan álltál fel! És te jól. :) Sikerrel.
Szomorúan hallom, hogy ilyen veled a családod. Eltudom képzelni, hogy milyen ez. Az én családom is ilyen... :)
Elvárni, és követelni, meg bírálni azt nagyon tudnak! Nyújtani is nyújtanak persze, de Isten ments, mert akkor azt képesek bármeddig felemlegetni... És a nyújtás is olyan, hogy engem akkor sem kérdeznek meg soha, semmiről.
És természetesen, ha elvárnak, akkor jönnek a "már felnőtt ember vagy" dumával, de ha valamihez nincsen közük, és nem tetszik nekik, akkor a "még félig gyerek vagy, jogom van tudni" szöveggel állnak elő. Ez így megy kb. 16 éves korom óta. Kíváncsi vagyok, mikor veszik észre, hogy önálló lettem.
Azt hiszem tudom, hogy miről beszélsz. Engem az egész család a saját nyomorával zaklatott, meg azzal, hogy szar az életük, és azzal, hogy segítsek megoldani. Ha pedig segítettem volna, akkor meg leszúrtak érte! És persze én voltam a normálatlan a családban. Gyakorlatilag 16 éves korom óta én voltam a szüleimnek az anyja. És ebben nincsen túl sok túlzás, sajna. :) Szóval tudom. Az ilyet nem szabad hagyni.
Én is hülye voltam, hogy 16 éves korom óta hagytam hogy rám húzzák az anyuka szerepét, de idén levettem, és nem is veszem fel többé. :)
Jobb későn, mint soha!
Tudod, aki a mélypontodnak áldozatul esett, és nem barátod többé, az sosem volt az. Én ezt így tartom.
A közös nyaralást meg nem tudom, mert még azon sem vettünk részt soha. Pedig örülnék neki egyszer. :)
:) Köszi!
Te se változzál. Senki se változzon. :)
Egyet értek, kell tudni önzőnek is lenni. És tudni kell kiszűrni azokat az embereket, akik érdemesek az önzetlenségedre.
Mert teljesen elzárkózni, és falakat húzni, azt sem jó!
FB: Teljesen egyet értek. Ezt olyan jól összefoglaltuk pár hozzászólásban, hogy talán egy cikket is lehetne belőle írni, ha egy kicsi rendbe szedjük a gondolatokat. Mert elgondolkodtató, és sajnos nagyon igaz!
Engem mondjuk nem idegesít fel, de egy ideje gondolkozom azon, hogy az emberek nagy százalékát egyszerűen törlöm onnét. :)
Sajnálom, hogy többszörösen így kihasználtak, aztán pedig a barátnő, akit annak hittél ilyenné vált. :( Nem tudom milyen lenne, ha én a sajátommal így összezárva lennék... Még soha nem volt így.
Szerintem ha ezzel a lánnyal nem így történik, hanem marad minden úgy, ahogy akkor volt, akkor nem lennél csalódott semmiképpen. Mert benne látnád azt, hogy megérte, mint ahogy én is látom a barátnőmben a gyerekkoromat.
Jó csaj vagy!Akárcsak magamat olvasnám,egyet értek,harc a végsőkig megy amíg élünk.Nekem van barátnőm,igazi,de ismerőseim inkább.Engem nem érdekel,más nyomora,mert igen enyém sem érdekelt senkit sem.Én véleménnyel tanáccsal segítek,nem érdekel az érdek,ha ez nem elég,akkor ennyi.Viszont eljutni nekem se volt egyszerű eddig,de nem bánom.
Bevallom,önző vagyok,de ezáltal nem lettem gonosz,hanem mindent magamhoz mérek.Nem hallottam olyanról,hogy lenne másik,következő életünk.én ebben akarok jól és boldogan élni,addig amíg élhetek.Remélem olyan 70 éves koromig.Szerintem te is adtál lehetőségeket a barátaidnak,ők nem éltek vele,mindegy miért.Küzdjenek meg azért,hogy elismerd őket mint barátokat,ha nem küzdenek?Úgy is jó:-)))Lehet ám ezt így is,én nekem öröm olvasni a soraidat.Maradj mindig ilyen és eszedbe se jusson megváltozni most már!Marketom te se változz,öröm titeket olvasni.Facca Csajok vagytok!Puszim
Osztom a véleményedet! :) Én is minden jót kívánok, meg ilyenek.
És szerintem Te nagyon jól látod a dolgokat!
Egyetértek veled.Jobb későn mint soha.Én becsülöm azokat akik ezt választják és nem a megalkuvást.
Egy életed van és törekedj a magad boldogságára ne másoknak,magadnak felelj meg.Magadat magadnál senki sem fogja tudni jobban szeretni csakis te magad:-))Jó bolond mondat mi?Szerintem igaz!A boldogság pedig mindenkinek jár,de mint semmit,azt sem adják ingyen.Futni meg menekülni,felesleges,hiszen minden mindenkit utolér,előbb vagy utóbb,de utol ér!Nézzünk szembe vele,vállaljuk a felelősséget.Az emberek többsége nem tudja és nem akarja vállalni,elismerni,ha tévedett.Bukni fogunk mindig is,nem ciki,felállni nem tudni,na az az igazi ciki és nem tudni bocsánatot kérni a mi hibáinktól másoktól,cink!Tudni kell,hiszen ha erre többen lennének képesek,akkor talán más lenne másoknál az emberség,emberiség fogalma is a mai embertelen világba!Úgyhogy én sok boldogságot és jót kívánok neked.Puszi
Az élet értelmével meg ismét egyet értek. :)
De hiszen te már megtaláltad, és már tudod úgy élni, ahogy neked jó. És már tudod mi a lényeg. És a gyermekedet is tudod erre nevelni. :)
Vannak, akik ezt az állapotot egész életükben nem érik el! A szüleim még mindig nem érték el, és szerintem nem is fogják soha.
Tehát ne búslakodj emiatt, a lényeg, hogy most boldog vagy. :)
Akikről te beszélsz, azokat én nem nevezném barátoknak, csak haveroknak, akikkel jó együtt bulizni, meg elszúrni az időt. De ez még nem barátság. Ezt sokan keverik sajna. :( És sajnálom, hogy te olyan embereknek kellett adnod az idődet meg barátságodat, akik nem érdemelték azt meg. :(
Érdekes, mert ez a barátság téma a másik fórumomon is előjött. Nekem van egy gyerekkori barátnőm, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatunk. Kicsi korunkban sülve-főve együtt voltunk. :) A mai napig ő az én barátnőm. Ha padlón voltam, ő mindig felemelt, és fordítva. A világ legszörnyűbb bűnét elkövetni, hozzám jöhetne. És én is tudom, hogy bármilyen szörnyűséget követnék el, én is mehetnék hozzá, és ő kérdés nélkül hinne nekem, és megbocsátana. És az, hogy ő megbocsátja a tettemet már szinte teljesen elég lenne. :) De ha mindenki megbocsát, csak ő nem, akkor az borzasztó lenne! Én azt mondom, hogy már ezért a barátságért érdemes volt megszületnem!
A másik fórumon ezt nem értették, azt mondták, rendben van, hogy az embernek vannak barátai, de ez szerintük nem normális dolog. És azt sem értik, hogy a párom miért nem féltékeny, hiszen szoktunk együtt is aludni azzal a barátnőmmel. Amolyan pizsama parti szerű, egész éjjel dumálós együtt alvások. :)
Igaz, ezek már megszűntek, mert Angliába költözött vagy 1 hónapja. :(((
Szóval szerintük ez nem egészséges dolog, és ők ezt nem fogadnák el a párom helyében. A páromnak ezzel semmi baja, sőt, azt mondta, örüljek, hogy nekem ilyen barátom van, és becsüljem meg, mert ez nem mindenkinek adatik meg az életben. Eszében sincsen féltékenynek lenni. Egyrészt tudja, hogy őt szeretem, de nagyon. Másrészt meg tudja, hogy a barátnőmre soha nem tudnék úgy tekinteni. Nekem ez olyan volna, mint a vérfertőzés!
Amúgy szerintem az igaz szerelmet és az igaz barátságot nem lehet versenyeztetni egymással, mint ahogy a szülői szeretet sem. Nem is érdemes, mert annak jó vége soha nem volna.
És halkan, de bátran, azt is merészelem mondani, hogy az igaz barátság adott esetben erősebb kötelék is lehet, mint a család, vagy akár a szerelem.
A facebook-os sztorid ismerős! :D Egy raklap ember képes bejelölni, volt évfolyam társak, osztály társak, akik az utcán, ha elmennek mellettem, még a fejüket is elfordítják! Jajj, hányszor tapasztaltam ezt! Csak azt nem értem, akkor minek jelölget? És egyáltalán.
De adott esetben 1-2 humoros megjegyzést odabiggyesztenek a falamra, vagy boldog szülinapot post-ot írnak. Miközben vissza köszönni az életben, már nem megy... Ez elég érdekes.
Egyet értek, ez szerintem is szánalmas. Amúgy, ha kiderülne, hogy meghaltál Egy RIP XY postot azért lehet, hogy megérdemelnél, hiszen a boldog szülinapot postot is megérdemeljük... :) De egy 2 perces telefonhívást ma már nagyon kevesen képesek megereszteni. Minek, ha az üzenőfalra ki lehet biggyeszteni???
És ezzel kapcsolatba még egy sztori, amit ide most le kell írnom, ha hosszú, akkor is:
Apukám első házasságából van egy nővérem, akivel soha nem éltem együtt. A kapcsolatot később vettük fel egymásnak, rajtunk kívül álló okok miatt. A lényeg a lényeg, nincsen vele bajom, de azt, hogy szeretem nem tudnám mondani, mivel alig ismerem, de azt tudom, nagyon különbözőek vagyunk. Kb. 3 éve nem láttam, nem beszéltem vele telefonon. Igaz, ennek érdekében nem tettem meg semmit, úgy ahogy ő sem tett meg soha, semmit. A mobil számomat pedig tudja!!!!
Születésnapomon a fb-on kiírta az üzenőfalamra:
Boldog születésnapot a világ legédesebb tesójának! Szeretlek Hugi! Valami ilyesmi, és egy kis versike, vagy mi.
Ledöbbentem, de még egy like-ot sem nyomtam rá, mert felfordult a gyomrom ettől a máztól...
Vélemény? :)
(Azóta sem posztolt nekem semmit, és azóta sem találkoztunk, azóta sem beszélgettünk telefonon. Néha ráírok online, akkor válaszol, de ő sosem ír...)
Köszönöm a hozzászólásodat! :) És a kdvességedet is!
A 6 az nem csak 6, voltak még kb. 6 alkalmi vagy csak szex kapcsolat. Azért nem meséltem róluk, mert nem voltak jobbak, és emlitésre méltóak sem. Mééég ennyire sem. :)
Kotyesz irásait én is szeretem.
Ha voltál boldog, és vagy is, akkor szerintem nincs miért irigyelned. :)
Ezt idézted tőlem:
"A gyűlölködőknek meg egyetlen egy dolgot kívánok: legyen legalább olyan harmonikus kapcsolatok, mint az enyém. Akkor nem foglalkoznának más magán- és nemi életével, ugyanis ez a boldogtalan emberek reszortja. Nagyon sok plusz energiátok van, amit a gyűlölködésbe és az utálkozásba fektettek"
Tehát nem hívtam őket, csak üzentem nekik... Az, hogy ők jöttek? Hát mit tehetek én róla? :) Jó, tény és való, sok esetben olyan stílusban válaszoltam amilyen stílusban ők írtak. Ami nem mindig volt barátságos. De ez van. Ebben én nem látok hibát. Igyekeztem felül emelkedni, de bevallom, nem mindig sikerült.
Továbbá senkit nem szólítottam fel, és nem ösztönöztem arra, hogy próbálja ezt ki. Lehet, hogy ez sok embernek jó, lehet, hogy ez nekem jó, de senkit nem ösztönzök se erre, se másra... Mindenki a maga életének a kovácsa, és szerintem nem is lehet Katát táncba vinni, ha ő maga nem akarja...
Bár a cikkem az valóban motiválhat erre embereket, ezt én is észre vettem, mert sok olyan személyes levelet kaptam... De én ezt nem motiválásképpen írtam meg. Ha valakire ez úgy hatott, arról én nem tehetek. És mint mondtam, könnyű Katát táncba vinni... :)
Egyébként meg, nem érdekel ki mennyire érti meg ezt a dolgot. Itt sem mindenki adta igazamat, ezt nem is vártam el. Viszont emberi módon és emberi hangnemben beszéltünk egymással. Csak erről volt szó. Nem arról, hogy megértettek.
Szinte tutira biztos vagyok abban, hogy te még soha nem chateltél. Ugyanis ott ha azonos nemű emberrel akarsz csak úgy csevegni, vagy ismerkedni, akkor vagy nem válaszolnak, vagy elküldenek nagyon messzire. Sajnos ezt is tapasztaltam, ugyanis nem a leszbi szobában kezdtem az ismerkedést... Csak nem álltak velem szóba máshol. :) Ezt azért nem írtam le, mert a végeredményt tekintve lényegtelennek tartom.
A fórumozás értelmével meg messzemenőkig egyet értek Veled! :) Úgyhogy örülök, hogy itt vagy, és hozzá szólsz. Érdekes, nagyon sokszor nem értettél velem egyet, s mégis mindig sikerült emberi hangnemben beszélni egymással. Ezt kéne mindenhol...
Hmmm sejtettem, h nem fog tetszeni amit ott leírtam ezért olvasd újra, tőled (az első cikkből) van az idézet ami nekem egyértelműen azt jelenti "gyertek gyűlölködők utálkozók most majd tőlünk megkapjátok!"
De meg lehet érteni elősször önmagaddal kellett elfogadtatnod az új éned aztán a családdal (az első cikk szerint egyik sem volt könnyű) és ITT a külvilág felé fordulsz bátran ( Nekem bejött a homoszexualitás, próbáljátok ki TI is!) számomra a "kedélyességből" az derül ki h legalább részben megértették gondjaid a férfiakkal kapcsolatban a fórumozók, milyen út vezetett téged a homoszexualitás kipróbálásához/felvállalásához/propagálásához, ide 23 évesen 6 fiú/férfi okozta sok-sok csalódás fájdalom után (szintén tőled az idézet: " beszélgetni akartam valakivel, aki nem férfi. Mivel mindenki tudja, egy ilyen helyen miért vannak az emberek, így női társaságra csak a leszbi lányok szobában tehettem szert. Ott írt rám a mostani párom. És ott kezdődött minden. Innen kezdődik az első cikkem." szerintem heteró beállítottságú nők tömegei vannak fönn (csalódottak, boldogok, elégedettek, reménykedők stb.) választhattál volna közülük is, de mindegy. Az előző fórumban (3 hét/700hsz.) volt ókori kitérőnk (igazak-e sztereotípiáink a görögökről, vannak akik szerint nem), ez is mindegy, lélektani búvárkodás (lényegében elolvastuk (én legalábbis) ami manapság fellelhető főleg a neten a témáról, olyan dolgokat amik új kutatások régiek (pl.freud) felülvizsgálata stb. De amit az első cikkben csak említettél h eredetileg heteró voltál ez nemcsak szerintem kifejtésre várt, mert többször előjött: jó most ezt csinálod és meddig? Szerintem a homoszexuális beállítódásod kialakulásának története így elfogadhatóbb az emberek számára (csalódtam, kipróbáltam más módon, bejött boldog vagyok.) mintha azt mondod (első cikk: belesodródtam, elfogadom , a családom félig meddig, de kiállok mostani magamért. Szerintem a "leszbikusságom története" fórum részben azért fajult el sokszor trágár veszekedéssé mert ti vadásztatok az ellenvéleményen lévőkre. Mert ha egy fórumtémát kiválasztol és ellene mellette róla és a hozzákapcsolódó dolgokról mindenféle nézet előjön az jó a téma szempontjából. De ti ledorongoljátok a nektek nem tetsző véleményt hangoztatókat. Más egy homoszexális/leszbikus ember megítélése ha toleranciát kér magának, és az is más ha Ő másokkal szemben nem hajlandó azt gyakorolni.
Nézd át az előzőt min kaptatok össze leggyakrabban, legalább a téma szakértője leszel egy újabb cikk erejéig.
Remélem hozzájárulok, emberi fejlődésedhez mert csak ez ad értelmet a fórumozásnak ha tanítunk és tanulunk vitázás közben.
Hát, egyáltalán nem azért írtam, hogy beszólhassak annak, akinek ez nem tetszik... Nem ez volt a célom. Amúgy priviben sok lánytól kapok levelet, akik nőkhöz vonzódnak, de elnyomják ezt a dolgot. És segítséget kérnek, hogy hogyan vállalják fel magukat. Mert ők eddig boldogtalanul éltek férfiak mellett. Nem épp a férfi hibájából, hanem mert ők vágynak másra. Nekik már megérte megírnom a cikket/cikkeket. Egyébként meg mindenki gondolj amit gondol. Engem nem zavar.
Annak meg nagyon örülök, hogy ez a fórum kedélyesen folydogál! :) A másikon nem éppen volt így. Nem tudom mi lehet az oka, de biztosan nem én, azt remélem tudod.
Kedves Market! Sajnos csak időnként vagyok aktív fórumozó (ha tehetem és kedvem is van) és az előző cikkeddel indított fórumban ahol ("Leszbikusságom története címen" említetted, hogy eredetileg heteró kapcsolatokban is próbálkoztál, később hogyan találtatok egymásra jelenlegi pároddal, a családi fogadtatást és végül itt elmondtad kb. azért, hogy akinek nem tetszik annak beszólhass.
"A gyűlölködőknek meg egyetlen egy dolgot kívánok: legyen legalább olyan harmonikus kapcsolatok, mint az enyém. Akkor nem foglalkoznának más magán- és nemi életével, ugyanis ez a boldogtalan emberek reszortja. Nagyon sok plusz energiátok van, amit a gyűlölködésbe és az utálkozásba fektettek"
Most méginkább úgy gondolom, hogy a második cikk (EZ-AZ) szorosan hozzátartozik az elsőhöz és azokat igazolja akik úgy gondolták h a csalódásaid és a kíváncsiság vitt jelenlegi helyzetedbe a jövőtöket megjósolni pedig mégha ennél sokkal-sokkal jobban ismernénk is titeket akkor is fölösleges hisz kettőtökön múlik (mint a többi kapcsolat) külön-külön és együtt, hogy milyen és mennyi jövőtök lessz. (Ötlet: ha a közeljövőben váltanál lécci írd meg "biszexualitásom története" címmel, ez nem vicc! Egy kérés! Nem tudtam végignézni a hsz-eket (terveim szerint azért az is meglessz!) de annyit láttam mintha ez kedélyesen folydogáló fórum, a másikon néha ledorongoltak egy-egy túl-heteró-nak gondolt hsz.-t.
De kedves vagy! Én is hasonló jókat kívánok Neked meg a párodnak. :)
Jól átgondoltam. Hát, ez túlzás, hiszen amikor még bele mentem, azt sem tudtam mi ez, csak az tudtam, hogy nem akarom a társaságát és a lényét egy percre sem elveszíteni, és hogy hiányzik, ha nincsen velem. :)
Látom jól átgondoltál mindent és nem csak úgy beleugrottál egy kapcsolatba :)
Egyszer volt a tv-ben egy diszkó balesetes hír, és elszörnyedtünk a párommal, hogy úristen mi ezt nem élnénk túl ha valami történne a kicsinkkel. Aztán tovább boncolgattuk a témát és arra jutottunk, hogy amíg minden napja boldogan telt a kis életében addig nem hiába jött a földre.
Nektek is ezt kívánom, bármit is hoz a jövő egyetlen napot se bánjatok ami boldogan telt!
:)))
Köszi szépen. Bár a szüleimnek a gondolkodásomhoz vajmi kevés köze van, az egyszer biztos.
Nem lehetsz egy időben két testben, szóval, ez lehetetlenség. :D Csak egyre jár az agyunk. :)
A pénz az beszél, s ez néha jó, néha rossz...
:-)))Hogy neked mindig igazat kell,hogy adjak.
Írtam már egyszer,de fenn tartom.Gratulálok magadnak magadhoz,Párodnak hozzád és persze a szüleidnek is!Teljesen igazad van!Gondolkoztam már azon is,hogy te nem én vagyok,csak más testben?:-)))Badarság!Viszont minden tiszteletem a tiéd!Úgyhogy ott a pont!A pénz beszél..azt is igen jól látod!Az élet ilyen!Puszim
Hát, igen. Jól látod. Lehet, hogy évek múlva jönni fog egy férfi, és már nem lesz kérdés a dolog.
De az is lehet, hogy nem fog jönni, és együtt leszünk mindig. Én azért az utóbbiért szeretnék tenni, minden nap. :)
Egyébként az örökbefogadás azt hiszem nem ilyen egyszerű. Meleg pároknak nem adnak örökbe. Én speciel meg sem kockáztatnám, mivel időnként ellenőrzik a szülőt, szülőket, és nem szívesen buknék be ezzel. Mivel ez indok arra, hogy később akár el is vegyék a gyereket. :(
Tehát, marad a sperma bankos dolog, amit elvileg nekünk szintén nem lehetséges, és engedélyezett. De tudjátok hogy van ez. Kiskapuk mindig vannak, és pénz beszél, a kutya ugat...
De ezen én még soha nem gondolkoztam, és biztos sem vagyok abban, hogy helyénvaló lenne a dolog. Bár, a pszichológusom szerint nagyon is helyénvaló lenne...
Igen, az anyaság, a szülés nagy öröm lehet, de erre egy életet nem lehet alapozni. Hiszen a gyerekek felnőnek, és biztosan sok évig erőt, energiát adnak, de ha kiszállnak a családi fészekből, és kettesben maradsz egy olyan emberrel, akivel csak a gyerek miatt voltál, és egyébként meg társas magányban élsz, akkor mit teszel? És rájössz, hogy ezen kívül üres az életed?
Nem beszélve arról, hogy a gyerek már egész kicsinek érzi, hogy a két ember, akik nevelik nincsenek összhangban, és szerintem ez rá sincs jó hatással.
Most, jelenleg nem akarok gyereket. Hogy a jövőben akarok-e? Nehéz biztos választ adni arra, ami még a jövő zenéje. :)
De igen, mint minden normális nő, előbb vagy utóbb vágyakozni fogok rá, ahogy a párom is.
Én úgy gondolom, hogy működhet az anyaság utáni vágy után is tökéletesen a kapcsolat. Mivel hogy, két eset lehetséges:
1. Megbeszéljük, megrágjuk a dolgot, és úgy döntünk, szeretnénk közösen nevelni gyereket. Elvileg ez nem lehetséges, de hidd el, a gyakorlatban ez manapság már egyáltalán nem kivételes dolog, és fizikai megcsalás nélkül lehet megoldani a dolgot. Minden csak akarat kérdése.
2. Megbeszéljük, megrágjuk a dolgot, és úgy döntünk, nem szeretnénk közösen nevelni gyereket, mert nem tartjuk erkölcsösnek.
A 2. esetben valóban lehetőség van arra, hogy a kapcsolat a jövőben elromlik, nem fog működni. De azt hiszem, ha így alakul, akkor halálra volt ítélve így is, úgy is az egész.
Nem tudok az anyaságról nyilatkozni, hiszen csak az tud róla, aki már megélte. Én meg még nem. :) Viszont úgy gondolom, hogy csodálatos dolog lehet. És igen, lehet életcél, de csak is úgy boldogító, ha sikerül egy olyan ember mellett a gyereket felnevelni, akit szeretünk, tisztelünk, megbecsülünk. És fordítva.
Úgy tudom elképzelni, hogy az anyaságban nem csak maga az anyaság lehet nagy öröm, hanem az is, hogy látod a kicsi életben magadat, és a párodat vegyülni. Magadat, és azt az embert, akit szeretsz.
Tehát, egy ilyen kapcsolatban mint a mién, ez ugye semmiképpen nem lehetséges. De én úgy gondolom, ha egy emberi kapcsolat megfelelő alapokon nyugszik, és megvan a stabil háttér, akkor akár egy ilyen akadályt is így vagy úgy, de leküzd. Ha nem, akkor... akkor mégsem volt olyan erős a kötelék, mint amennyire hitte a két ember. Akkor így alakul.
De semmi nincsen ok nélkül.
Persze, van olyan is, mint te. De az a lány, akiről én beszélek, az pl. nem viselné el a te párodat. Volt neki rendes pasija, és lenne is ezer, mert sokan oda vannak érte, sokan megbecsülnék. Ő viszont, ha a figyelem egy szikráját is látja a pasin, eldobja.
Szóval nála nem az számít, hogy milyen ember, hogyan néz ki. A pénz sem számít. Csak az, hogy szemét legyen.
Mert a szemét kis barátai általában nagyon rondák, rosszak az ágyban, szarul keresnek, vagy épp el kell tartani őket. A jelenlegi pl. játékgépezik... És ő full szerelmes.
Mondjuk egyébként egy gyönyörű és értelmes lányról van szó, akinek azt hiszem túl sok a hódolója, és ezért ő csak arra vágyik, akit nem kaphat meg teljesen, és ezért küzd ezekkel a pasikkal. Ezt mindenki látja, csak ő nem.
Örülök, hogy te felismerted a szerencsédet, és végül a megbecsülést válsztottad. :)
Nem azt akartam, hogy itt beszéld meg hogy akarsz-e gyereket vagy sem, hanem hogy egyáltalán akarsz-e (ha nem titok).
Mindezt azért mert véleményem szerint a nő-nő kapcsolat csak addig működik - de addig nagyon jól - amíg valamelyik nő nem vágyakozik az anyaságra (márpedig a nők nagy részének szinte életcélja az anyaság)