Heteróságom története (beszélgetős fórum)

Bizony! Viszont én kiegészíteném még a történetet azzal, hogy azért sok olyan nő van, aki pont a rossz fiút keresi, és egy rendes pasival meg nem éri be. Mert az nem izgalmas.

Ismerek én nem egy olyan lányt, aki a rendes pasit átgázol, mint Morzsi kutya a küszöbön, és aztán keres magának valamit szemetet, aki alázza. És ahhoz ragaszkodik. Majd sír, hogy neki ilyen, meg olyan szar, és őt senki nem becsüli meg. Aztán ha valaki becsülné, az nem kell neki, mert túl unalmassá válik balhé nélkül az élet.

Szóval, ilyen nők is vannak. És sajnos azok a rendes férfiak, akik ilyen nővel találkoznak, már nem biztos, hogy a jövőben is rendesek lesznek... Sajnos, van ilyen is...

Az önzőség mellett a férfiak lemaradnak a egy csodálatos látványról, amit úgy hívnak női orgazmus.

Én férfiként azt vallom a nők akkor a legszebbek, mikor éppen átélik ezt a dolgot. Ezt az élményt nem szabadna kihagyni senkinek.

Egyébként pedig nekem nincs jobb ajzószer ennél a látványnál.

Örülök és gratulálok, hogy feltaláltad, s egyben felvállaltad Önmagad.

Hidd el, a nők kb. 55 %-a is ugyanazokat éli át, mint Te, de inkább hallgatnak, félnek a változásoktól, a megszokások rabjai.

Sajnos a férfiak valóban nagyon önzőek. Itt nem számít, hogy milyen a külsőd, lehetsz bombázó is, az ágyban szinte mind egyforma - tisztelet a kivételnek -, mind a maga kielégülését keresi, s előbb utóbb ha szép, ha csúnya valaki, unalmassá válik számukra a partner.

Tudod van erre egy igaz mondás: "minden nőt un valahol, valaki"!!!!

Tartsd meg addig partnered, míg úgy érzel, ahogy most. Örüljetek egymásnak - nemre való tekintet nélkül -, s legyetek boldogok addig, amíg csak lehet!

Nekem is ezt mondja a Párom és olvastam hétvégén neked a kommentjeidet!Örül,hogy fórumozol.Tisztára mint te!Nálunk se fér bele a magcsalás,mindig mindent megbeszélünk!

Én küldöm a Puszim,ő meg Pacsit!:-)

Mondjuk nem ismersz és nem fontos a véleményünk,de én értékelem,hogy jééé Páromon kívül is van még pasi aki normális?Még jó!:-)))

Nekünk sem jött össze a baba, pedig már 7 éve vagyunk házasok. Pedig megfordultunk már néhány orvosnál.

Mégsem fordult meg egyikőnk fejében sem, hogy ezért elhagynánk a másikat.

Szerintem is. Pl. mi van, ha az egyik félnek nem lehet gyereke, mert meddő, például.

Jó, persze, akkor fogadnak örökbe, de sokak szerint ez egyáltalán nem ugyan az.

Tehát, akkor elhagyja az egyik a másikat? Megteheti, de ha megteszi, akkor tény, hogy nem is szerette igazán.

Mert ha igazán szeretsz valakit, akkor nem a körülmények érdekelnek, és nem az, hogy lesz-e gyerek, avagy sem. Hanem az, hogy vele lehessél. A többit meg megoldjátok.

Ha pedig nem tudjátok megoldani, mert nem lehet, vagy mert nem lenne etikus, akkor átugorjátok az akadályokat.

Én úgy gondolom, hogy nem éri meg egy boldogtalan kapcsolatba bele menni csak azért, hogy gyereket szülhessek. És ezt senkinek nem javaslom.

Hát igen. Egyelőre lelkileg és anyagilag még nem állok a gyerekvállalás küszöbén. Így nem gondolkodtam ezen, és nem volt téma eddig.

DE erről az a véleményem, hogy ha eljön az idő, beszélni fogunk róla. Meg fogjuk vitatni, s ha mindketten akarunk majd babát, körül fogjuk járni a témát. Azért ez elég érzékeny téma, de nem mondom, hogy feltétlenül helyes döntés, avagy helytelen. Szóval, körbe járjuk, megvizsgáljuk, átbeszéljük, végig gondoljuk. De nem itt a fórumon, mert egy ilyen komoly döntést nem idegen, esetenként rossz indulatú emberek véleménye alapján fogunk meghozni.

Tehát, ha úgy döntünk, akkor bevállaljuk a dolgot. S akkor a mikéntjét meg fogjuk oldani. S ha úgy döntünk, hogy ez valójában nem helyénvaló, akkor ott van a választás lehetősége, ugyebár... De én úgy gondolom, ha egy kapcsolat megfelelően erős, és egymásért vagyunk, akkor nem érdemes emiatt egy szaporodásra alkalmas hímet keresnünk magunk számára. Csak ezért. Míg az érzéseink mást mondanak.

Tehát, egy igazi, erős kapcsolat szerintem bármit kibír. Akár a gyermektelen létet is. S ha nem, akkor annak pedig így kellett lennie.

Egyetértek a cikkíróval, egy nő sokkal jobban szerethető, sokkal színesebb, tele van érzésekkel és élettel! Biztos, hogy a nőket fogom szeretni a következő életemben is :)

Egyetlen apróság, hogy egy kisbabához (ami a nőből még több mindent tud előhozni) férfi kell, egy gyereknek meg apa, bár amilyen cici-függő örülne két anyának is :) Erről akkor lemondtok?

Erre a mondatodra vártam: "Az ember esendő és hibázhat". Ebben a mondatban megvan a probléma elfogadása ,megoldásának és a fejlődés lehetősége.

Ebben viszont nincs: "Tudod az őszinteség meg hosszú távon kifizetődőbb, de jobb úgy osztogatni, hogy ez kárára ez embernek nem, csak is előnyére származik."

Helló!:)

Hogy milyen az a pasi? Olyan, amilyet te választottál annakidején. Te pont azt találtad meg, akit éveken keresztül be lehetett csapni, az őszinteség osztogatásának a következményeivel együtt.

Igazad van! Örülök annak is, hogy te nem az alkuk világát éled főleg magaddal szemben, mert akkor még véletlenül őszintén magadba kéne nézned, csak nem azt a képet látnád amit szeretnél.

Ezzel én nem értek egyet.

Én férfit és nőt elitélem ha félre utakon jár egy kapcsolatban.

Amúgy, szerintem kutyából nem lesz szalonna! Ez egy nagy igaz mondás. És mindenkire érvényes. Ha 1-2 alkalom után nem változik egy ember, akkor soha nem fog változni, változtatni.

Egyáltalán, nagyon kell szeretni és becsülni valakit ahhoz, hogy a saját hibáinkat beismerjük érte, és dolgozzunk a dolgon. Továbbá önismeret is kell hozzá.

Jajj, de igazad van! De sajnos ez mégsem van így a legtöbb helyen.

Vizsgáljuk meg közelebbről a témát. Elvileg, mi nők, kihasználtuk magunknak a szabad akaratot, és az egyenjogúságot. De azért ez mégsem sikerült tökéletesen. Pl.

Régen ugyebár, a férfi dolgozott, a nőnek a dolga az volt, hogy takarítson, főzzön, mosson, gyereket neveljen, szép legyen. Nem dolgozhatott.

Kiharcoltuk, hogy dolgozhassunk. Most már egy nőnél is elvárás, hogy melózzon, hiszen egyenjogúság van. De a pasiknál nem elvárás, hogy a házimunkából kivegye a részét. Tisztelet a kivételnek persze. Szerencsétlen nő, aki reggel szintúgy munkába ment, biztos fáradt. És akkor még főz, most takarít, vív a gyerekkel. Apuci tévét néz. Legalábbis én ebbe nőttem bele, és számtalan helyen ezt láttam.

De azért legyen szexi és ápolt. De legyen elégedett azzal, amit ezek után kap. Ne menjen félre. Akkor már céda, ugyebár. A ha férfi megy félre, akkor meg biztos az asszony nem adott meg neki mindent, amire egy férfinak szüksége volt... :)

Ja, és akkor arról nem is beszéltünk, hogy egy nő az nem szokott fingani, büfögi, inni, berúgni. Ezt egy nőnek nem kehet. Egy férfinak előjoga van minderre!

Akkor hol az egyenjogúság?

Persze meg lehet tenni mindezeket, de ha így élsz, elítélnek a mai napig. Mondjuk ez engem nem igen érdekel. :)

Szerinted az milyen pasi,akivel beszélsz és ígérgeti hogy változik?Kíváncsi lennék a véleményedre mint pasi.Nem mindig a nő a hibás.Más:Pasi félre kúr,óhhh király vagy!

Nő megy félre:Ilyen olyan...céda:-))

Hogy is működik ez?Nektek mindent lehet a nőknek semmit sem?Tévedés!2011-ben az élhető nők nem az alkuk világát élik!

Pusz

Hát igen, igazad lehet, nem tudom. A tapasztalat az egy olyan dolog, amit valahonnét gyűjteni kell, tehát, véleményem szerint, kortól függetlenül nulláról indul az ember. Egyébként meg 16 voltam.

Lehet, hogy korai, de manapság ez már nagyon előrehaladott dolog. Nem volt sok barátnőm, de akik voltak, kb. ilyentájt találtak fiút maguknak, és rendszerint jól választottak, nem úgy, mint én.

Szerintem jó lehet az, ha két fiatal együtt tanul, és egymás jelzéseit tanulják. De ehhez is nagyon kellenének a megfelelő érzelmek, a figyelem, a kommunikáció, ami megfelelő intimitás nélkül nem megy. Amit előbb is írtál.

Nagyon jó végszót adtál:" beleérző képesség".

Sokat írtunk a színészkedésről, meg a becsapásról. Ez is egy lehetőség, lehet vele élni, én mégis azt mondom, hogy aki így tesz, önmagát nyomja el valahol. És ez feszültséget okoz.

És nehéz kijönni belőle, mert minél később vallja be aztán az ember a párjának az igazságot, annál nagyobb a fájdalom mikor kiderül a valóság, és hogy amit évekig hittünk az hazugság, becsapás, színészkedés volt. Szinte borítékolható a kapcsolat szétesése, mint ahogy írta korábban itt valaki.

Még annyit, ha valakit tényleg szeretek, azt nem fogom évekig becsapni és színészkedni neki, mert akkor hol van az, hogy teljesen odaadom magamat a másiknak, akár a "hibáimmal" együtt. A megnyíláshoz is bátorság kell.