Heteróságom története (beszélgetős fórum)

:))) Szerintem rugdossad ki őket, és vegyél fel olyanokat, akiket jópofának gondolsz.

De köszönöm. :)

Elfogadja, mert tudja, hogy nekem erre még szükségem van, és nem akarja elvenni tőlem. Én tudom, hogy neki meg nincsen, és nem akarom kényszeríteni. :) És így jó. Féltékenynek meg nem féltékeny, mert tudja, hogy nincsen mire.

A jó vacsora, jó kirándulás, gyönyörű táj nekem is nagyon sokat jelent... Többet amúgy, mint egy buli. De azért még azt is szeretem. :)

Remélem a mostani férjeddel és a családjával rendben mennek a dolgok! :) És hogy valóban boldogságra találtál. Szerintem nagyon megérdemled.

A családomnak semmi baja a barátnőmmel, szeretik. Apukámnak csak egy baja van vele: az, hogy létezik. Nem ismeri személyesen, illetve látásból végül is igen, mert volt, hogy messziről már látta, vagy ha nála voltam, és értem jött kocsival, akkor kinézett az ablakon, és úgy... Szóval csak az a baja vele, hogy létezik. Mert ha nem létezne, akkor ugye nem lehetnék vele. :)

Van köztünk azért 8 év a barátnőm javára, ami azt eredményezi, hogy nekem még többször van kedvem bulizni menni. Ha hívnak házibuliba, vagy nyilvános helyre, akkor elszoktam menni. Ő pedig sokszor nem jön velem, mert egyszerűen már neki nincsen erre igazán igénye. Nekem pedig még van. Na persze, ne úgy képzeld el, hogy minden héten megyek partizni. Volt régen úgy is, de az már elég régen elmúlt. :) Szóval, ez olyan havonta kb. egyszer esett meg. Amióta pedig a barátnőm külföldre ment, azóta egyszer sem. Mindig vele buliztam...

Szerintem nagyon helyesen tetted, hogy kiiktattad azokat a személyeket, akik megnehezítették. Olyan emberekkel kell körülvenni magad, akik könnyítenek. Akik pedig nehezítik, azt vagy kiiktatod, vagy leredukálod...

Persze, nehéz elfogadni, ha a szarik rád, akinek nem kéne, de én úgy gondolom, hogy a családot azt kapja az ember, viszont a hozzá közelállókat megválogathatja. :) Ami sajnos sokszor nem egy és ugyan az!

Igen, apuci nagyon fura. Nem is szoktam kérni tőle semmit. De érdekes, néha magától bejelentkezik, és segítségét nyújtja, néha meglepő dolgokat tesz. Nem kiegyensúlyozott, amikor a depi eluralkodik rajta, akkor tesz a saját gyerekeire is. Ha van nő, és boldog, akkor kezd el apaként viselkedni. Ezt is észre vettem. Nem tudom érte hibáztatni.

A barátnőmnek speckó a helyzete, mivel őt örökbe fogadták. Az apja az csak névadó, tehát sosem volt vele, sosem nevelte, csak addig volt ott, amíg az örökbefogadás mint olyan, lezajlott. Néha találkoznak, kb. egy évben 2x, akkor én is ott vagyok... Nem zavarom őt, de igazából tesz is a gyerekére ahogy látom.

Az anyukája meg nagyon kedves aranyos velem általában, de természetesen örülne ha a helyemet felváltaná egy pasi. Ezt azért volt amikor éreztette, akkor viszont elég rendesen...

Egyébként ami nekem nem tiszta: Nekem jelenleg van valakid? Vagy egyedül vagy?

Na, hogy a saját apukám mellettem áll a bajban, azért azt inkább megkérdőjelezném. Valóban, van amikor jön, és segít, de közben végig pufog.

Volt olyan is, hogy a jobb lábam combig gipszben volt, és háziorvoshoz kellett volna mennem... Ő ígérgette, hogy elvisz, majd az utolsó pillanatban közölte, hogy igazából semmi kedve hozzám, meg a vivéshez, csak azért visz el, hogy nehogy a "csíra" barátnőm vigyen. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, ő most dolgozik, és nincsen nála kocsi. Erre közölte, hogy ja, akkor old meg magad, inkább iszok egy sört. És letette. :)

Persze a "csíra" barátnőm fogta magát, eljött a melóhelyéről, és egyszerűen elvitt ő maga...

Soha nem kérdezte meg, hogy eljutottam-e a dokihoz, vagy hogyan.

Ugyan ez az eset, éjszakai diszkó, térdem kiment, mentő elvitt, éjjel gipszbe került a lábam. Barátnőm jött értem éjszaka közepén, haza vitt. Apuci kb. 1 hét múlva kérdezte meg, hogy egyáltalán mit keres az én lábamon gipsz... Addig nem tűnt fel neki. :D Hogy hogyan jutottam haza, azt több hét múlva kérdezte meg, s mikor elmondtam, a barátnőm segített, akkor közölte, nem is akarja inkább tudni. Hát ne is akarja, tényleg...

Még egy sztori: BKV sztrájk, nem voltam otthon. Este 7, már sötét van. Kértem, vigyen haza, jöjjön értem. Hááát, ő most éppen alszik és ne zaklassam. Mondtam neki, oké, akkor stoppolok. Erre üvölteni kezdett, hogy az ő lánya egy r*banc, mert csak a r*bancok stoppolnak. Én üvöltöttem, hogy nem, az olyan lányok stoppolnak, akikre szarik az apjuk.

Végül hazavitt anyukám akkori pasija... Apa azóta nem kérdezte meg, hogy akkor hogyan jutottam el haza, stoppal, vagy mivel pontosan...

Szóval erről ennyit. :)

Ó, én nem haragszom rájuk, egyikőjükre sem. Igazából borzasztó életük van, inkább sajnálom őket... Van nekik elég bajuk, minek haragudjak még én is? Minden esetre azért bennem vannak ezek a dolgok. És én is tudom, hogy ez borzasztóan átlagos élet. Én semmiképpen nem akarok ilyen életet. Aztán lehet, hogy pont azért lesz ugyan ilyen... Ki tudja? :)

Igen, lehet, hogy véletlenek nem nagyon vannak. Hogy így maradok-e? Nem tudom. Szerintem az idő majd válaszol erre a kérdésre. :)

Hmmm...sok ilyet láttam.Mármint ilyen "családmodellt" mint amiben felnőttél.Eléggé el nem itélhető módon általános.Azért az jó,hogy végre anyukád is kikötött egy rendes ember mellett.Én amiatt nem itélem el,hogy ilyeneket szedett össze.Vannak bizonyos nők,akik bevonzzák a hülyéket.Az már másik kérdés,hogy hazacipelte,odaköltöztette őket,belerángatva egy gyereket a sztorijába,és kitenni olyan dolgoknak,mint amiket leirtál.Nagyon örülök,hogy túl tudtad tenni magad rajta,és anyukádnak is meg tudsz bocsájtani,ez nemes lélekre vall.És arra,hogy akáhogy is viselkedett valaha,szereted az édesanyádat.Apukád is azért mindig ott van a kis életedben,ha belegondolsz,számithatsz rá...Valahol a magad módján Te is szerencsés embernek mondhatod magad,gondolj bele.Bár nem volt könnyű...NINCSENEK hibátlan szülők.Volt egy kollégám,egy öntelt,nőfaló pali,negyvenkét évesen még most sincs egy normális kapcsolata,diszkókba jár,húszéves lányokra vadászgat,a munkahelyen úgy tartotta meg az állását,hogy mindig azt a hervadó főnökasszonyt tette a magáévá,ahol a legnagyobb volt a szükség...Milyen apa és anya áll egy ilyen fiú mögött? Egy nagyon gazdag öreg vállalkozó,aki azt akarta,hogy a fia vegye át a cégét,de az inkább orvos akart lenni.Erre apuka felbőszült,nem fizette ki az egyetemet,a fiú nem beszél az apjával húsz éve,anyukájánál étkezik ellenben minden nap,aki titokban "szoptatja" negyvenkét éves bajazzóját,hogy apuka meg ne tudja...Nesze.vannak ilyenek!És még hányat tudnék mesélni...Minek?meg vagyok róla győződve,hogy a leszbikussághoz is küze van a hátterednek.Nem akartál férfiakat,akik kihasználnak testileg,lelkileg,mert te szinte csak ezt láttad a férfiakból,nem is tudsz felnézni rájuk,hiszen a saját apukád is hiába áll melletted a bajban,azt mondod róla, hogy simán átverted,ha akartad,tehát ő sem az a férfi,aki a családban minta lehetett volna,fel lehetne rá nézni,gyenge.Egy nőt akartál,aki olyan erős,mint te, illetve mint mi,nők,hisz anyukád is erős volt,mert kirabolták,bántották,de ő talpra állt...ezt láthatod a nőkből,és a pasikból.Nem könnyű.De általánositani sem lehet, nem minden leszbikus jön hátrányos helyzetű vagy különös családból.De nagy részük igen.Egy lány egyszer hosszas faggatózásomra kibökte,hogy bizony elgondolkodott,és a mamája a lottószenvedélye rabja volt,a a papa ivászata mellett pedig a bátyja törődött vele, aki viszont futballmeccsekre cipelte,és fiús körökben mozgott világ életében,csoda,ha egy idő után maga is fiú lett? Nem.Véletlenek márpedig csak igen ritkán vannak,de akkor is szkeptikus vagyok :D

Vissza visszaolvasgatva bennem is felmerült a kérdés,megmaradsz e ezen az oldalon,hiszen oly fiatal vagy, és aki már élt át a saját nemével szerelmet,az tudja: elmúlik,hat ez is,csodák nincsenek.De amint azt már kifejtettem,és egyre nő bennem a bizonyosság,pont ezek miatt a gondolatok miatt feltételezem azt,hogy Te már itt maradsz, vele vagy mással,mert valószinűleg inkább a nőkre tudsz felnézni,őket tartod erősnek,bátornak, túlélőnek,és nem végső soron gyengédnek és szépnek.Hm? Ja, NAGYON jó idő volt...és remélem igy is marad,bár múlt héten még ugyan nem ezt mondták!!!! :DDDD

Igen, tudom, hogy életkorom alapján még oda tartozom. De életmód alapján már 16 éves koromban a felnőttek táborát kell erősítenem, sajnos.

Relatíve korán, 16 voltam, amikor váltak. Igazából mondtam én neki, hogy ne hozza ezeket a pasikat haza. Nem magam miatt, hanem mindenki miatt. Erre persze az volt a válasz, hogy nincsen közöm hozzá, hogy ő kivel van. Ugye, amikor oda költöztette, akkor már lett közöm hozzá, főleg, amikor lopott az egyik, amikor a mellemet bámulta a másik, vagy amikor a részeg, alkoholista állatot segítenem kellett kirakni az utcára. Egyébként igen, apukám nem maradt velünk, viszont az ilyen éles helyzetekben jött segíteni, vele intéztettem bizonyos típusú pasik után a zárcserét, meg én hívtam őt oda, ha baj volt. Volt, amikor télen a hidegben éjfélig futkosott az udvaron egyik kapunktól a másikig, mert az aktuális udvarló részegen, belőve bontotta a kerítést, mert be akart jutni a házba... Ugyan ez a pasi volt, aki még lopott is 20 ezer ft-ot anyukám megtakarításából, majd rám kente, és nekem kellett védekeznem. Azok után, hogy az a 20 ezer, az az én fizetésemből volt, azt én adtam le...

Akkor az egyiknek 4 év alatt 400 ezres kölcsönt vállalt a nyakára, az is ivott. A kölcsön a nyakán maradt persze. És persze nem tudta fizetni, így nekem dolgoznom kellett, és beleszállni a törlesztésébe annak a pénznek, amit a drága szerelem piára meg játékgépekre költött...

Szóval, azért szerintem mégis volt közöm a dolgokhoz.

Később megoldódott az ügy azzal, hogy megmondtam, még egy idegent haza hoz, én elköltözöm. Többé nem hozott haza senkit.

Azóta persze rendeződtek a dolgok, mert elköltöztem, jól vagyok, ő is, rendes pasit talált.

Apukám meg azért igyekezett, mint apa, de nem nagyon ment neki, mert ő meg az üvöltözésen kívül más nevelési módszert nem nagyon ismert. És simán átvertem ha akartam.

Már túl vagyok rajta egyébként. Igazándiból én voltam évekig a szüleim szülei, és ezek után úgy ugráltam, ahogy ők fütyültek. Minden gondjukat igyekeztem én megoldani. És sajnos sokszor ők alkalmatlanok voltak, hogy megoldják. És ha azok voltak, engem hívtak. Azt hiszem nagyon önzőek voltak.

Voltam pszichológusnál ez ügyben, ő vett rá a költözésre, és arra is, hogy vegyem le róluk a kezemet. Szerinte egyébként nagyon rendben vagyok, és mivel az első két dolgot megoldottam, már nincs is problémám. Néha szorongok amiatt, hogy milyen az ő életük, de ezt már elhessegetem. Olyan, amilyen, csak az enyémbe ne szóljanak bele.

Életkorod alapján te is a gyerekek közé tartozol.

És hogy édesanyád milyen apa-pótlókat talált , ezt ott és akkor kellett volna szóvá tenned (ismerek olyan anyát aki az újbóli férjhez menéstől a 13éves lánya miatt állt el, és ezt ma egyre jobban bánja (20-éve), mert van kapcsolata de olyan együttjárós-távolsági). Abból amit leírtál azt gondolom h szüleid korán elváltak apád talán nem is maradt veletek egy lakásban, tehát nem sok esélye volt a nevelésedbe belefolyni.

"Ez a mi mintánk. Mi nem láttunk szeretet, megbecsülést, és kitartást."

(De tudod mi az, tehát valami vvvaaannn.

Meg kell valósítani, a sajátod.)

Nem szerencsés felállás, megint az jut eszembe, h feldolgoztad te a gyerekkorod? ez alatt azt értem h aki tisztában van önmagával érzelmileg túl van rajta csak az képes továbblépni. SokMindenkinek vannak a gyerekkorában olyan dolgok amiknek a hatása jóidőre, a továbblépés gátjává válhatnak.

Minden kornak megvan a problémája az új nemzedékekkel, nem feladatod h kortársaid v szüleid leckéztesd legalábbis hosszútávon biztos hogy nem, mert ha vállalod akkor a tuti jót neked kellene megmondanod. Megkéne keresni mi is a te feladatod az életben!

Nem tudom! Szerintem nincsen modell, csak széthulló családok. Tisztelet a kivételnek. Az én környezetemben nagyon kevés embernek vannak még együtt a szülei. Akik nem váltak el, azok pedig egymást kinozva élnek együtt.

Ez a mi mintánk. Mi nem láttunk szeretet, megbecsülést, és kitartást. Én legalább is ezt nem láttam. Persze, tisztelet a kivételnek, de egyre kevesebb ilyet lehet látni manapság.

Ha pl. megnézem milyen neveltetésben részesültem apai ágról (semilyen), ha emlékezni kezdek arra, hogy gyerek fejjel mit láttam, hogyan bánt apám anyámmal... Ha felidézem, hogy hány pasast kellett megtűrni apám után a háztartásban, akiket anya haza hozott, és hogy azok milyenek voltak... Alkoholista, agressziv, füves, nincstelen, többen meglopták... Volt aki rám vetett szemet, és engem méregetett... És ezekkel az emberekkel én akarva akaratlanul együtt éltem...

Közben pedig voltak a csodás férfi ügyeim.

Nos, ha ezeket megnézem, akkor lehet, hogy igazad van, és valahol ezek is vittek arra rá, hogy egy nőt válasszak társul magam mellé. Nem tudom.

Jajj, persze, nem sajnáltatni akartam ám magam. :) Minden esetre, érdekes, hogy az én anyukám, akit egyébként imádok szeretek, milyen pasikat költöztetett a gyerekei mellé. Akiket egyébként volt, hogy ő is csak egyszer látott!!! Tehát válogatás nélkül cincálta haza a rosszabbnál rosszabb pasikat, 1 randi után, én meg haza mentem, és volt ott egy idegen fószer, aki már oda is volt költözve.

Én ezt nem látom marha nagy mintának. :)

Éééés mielőtt bárki megkövezne, nem a férfiakat szeretném hurrogni, de valóban, az első barmot aki az útjába akadt haza vitte, és soha nem lett jó vége.

De úgy gondolom, egy normális, jó érzésű férfi menekül az olyan nőtől, aki 1 vakrandi után odaköltöztetné magához, meg a gyerekeihez. Erre csak a huligánok jöttek, de azok aztán lelkesen!

Nekem is lehetne 23 éves gyerekem, de 14-éves van.

A másik fórumra utaltam h ott kezdtük a polémiát és csak később vettem észre h itt folytatam, ha nem figyelted azt is akkor nem tudhatod miről szól a hsz.-om.

A mai fiatalokat a mai öregek (egy része) állandóan szekálta/ja, én mire megnövesztettem a hajam akkorra már divattá vált. Persze ezek csak külsőségek. Sokan érezzük úgy h túlkorlátozó volt a neveltetésünk és ezt ki-ki a maga elgondolása szerint változtatja meg a családjában. Ez az amit sokat emlegettek anno mint poroszos modell a nevelésben oktatásban, a mait ha van egyáltalán modell minek nevezzük? Nem tudom.

Mondjátok meg ti, ha tudjátok.

Persze,hogy nem értem. Egy évvel fiatalabb a gyerekem,mint Market,és a Kádár korszakba születtem bele :D

Trapper farmer,amo szappan,alma illatú mosópor tornazsákban,telitalpú szandik,déligyümölcs a pult alatt. :DDDDD

Olykor visszavágyom,de gyorsan elmúlik. Nem futamodom meg,csak elmegyek megint a télből a nyárba,mert ez már nálam kiveri a biztositékot. Nyomorult időjósok.....

Hááát, jól érzed, valóban nem is akartam. Ahhoz tennem kellett volna, hasonló dolgokat, amiket ők, és erre nem voltam vevő. Inkább olvastam!!!

A paraméterek stimmelnek, de sajnos 19 éves koromban befejeztem a tanulást, mert dolgoznom kellett. A pénz kevés volt, egyszerűen kellett a pénz anyukámnak, és egy felsőoktatást nem tudott volna finanszirozni... Csak egy ötödév fért bele, érettségi után. Ezt a hiányosságot pótolhatnám már, de elmaradt eddig, mivel olvasni, és ismereteket gyüjteni nagyon szeretek, de csak arról, amit érdekesnek tartok, és a ilyesfajta számonkéréseket sem szerettem. :( Szóval van még mit fejleszteni...

Nem utasitok el senkit sem mereven. Vagyis, ez nem szándékos. Van 1-2 ember a magam korosztályából, akiket szeretek, pl. a gyerekkori barátnőm is annyi, mint én. 23!

Szóval én nem utasitom el őket, csak nekem mindig az idősebb társaság volt a nyerő.A barátnőt kivéve. :)

Azért nem vagyok kiégve. :) Jártam bulizni sokat, éltem sokat, csak idősebbekkel. Volt, hogy megismerkedtem egy pasival a villamoson, akivel elmentem házibuliba. Ott a haverok elmondták, hogy jó fej vagyok, de ne kezdjek a haverjukkal, mert nem hűséges, menjek inkább velük balcsira 1 hét múlva. Úgyhogy, mentem is a balcsira, egy raklap idegennel, és végig buliztam velük egy hosszú hétvégét. :) Tartom velük a kapcsolatot, bulizni mindig hivnak, a villamosos srác jó haver lett. :) Voltak nekem is őrültségeim, vannak is, csak idősebbekkel. Ez a társaság is olyan 27-30 évesekkel van tele. A párom, ő 31.

Az idősebbekkel egyszerűen jobb beszélgetni nekem.

Mint érdekesség: 19 évesen a semmi végzettségemmel, egy nagyon nagy szerencsével egy nagyon jó helyre kerülhettem 2 hétre... Ahol bedolgoztam magam, és ott maradtam. Pénzügyre kerültem többször is, betanitottak, ugrottam az akadályokat. Az akkori főnököm vitt magával mostani helyre is. Végzettség nélkül, de visz mindenfelé. Beiskolázni lehetne, de nem akarnak! Gyakorlatilag én vagyok a legfiatalabb a cégnél, csoda számba megyek. :)

Hogy megértsd 10 év jelentőségét - kérdezz meg egy most elvált házaspárt.

Hogy megértsd 4 év jelentőségét - kérdezz meg egy frissen diplomázottat.

Hogy megértsd 1 év jelentőségét - kérdezz meg egy hallgatót, aki megbukott az év

végi vizsgán.

Hogy felfogd 9 hónap értékét - kérdezz meg egy anyukát, aki életet adott a

kisbabájának.

Hogy felfogd 1 hónap értékét - kérdezz meg egy édesanyát, aki életet adott egy

koraszülöttnek.

Hogy felfogd 1 hét értékét - kérdezd meg a szerkesztőjét egy hetilapnak.

Hogy felfogd 1 óra étékét - kérdezd meg a szerelmeseket, akik arra várnak, hogy

találkozzanak egymással.

Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 perc - kérdezz meg egy embert, aki épp lekéste a

vonatot vagy a buszt.

Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc - kérdezz meg egy embert, aki túlélt egy

balesetet.

Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc - kérdezd meg azt, aki az

ezüstérmet kapta az Olimpián.

Az idő nem vár senkire. Kincs minden pillanat, amit megélsz.

Még nagyobb kincs, ha valaki különlegessel osztod meg.

Hogy rádöbbenj mennyit ér egy barát - veszíts el egyet.

Gyermekünk elvesztését mint lehetőséget inkább nem is írnám ide.

Az lehet, hogy a te társaid annó nem fogadtak be maguk közé, mert nem is akartad. Ennek ellenére v épp ezért intellektuálisan fejlett (koravén) lettél. Ha 23 vagy akkor a gimi után még egy felsőbb suli tehát nemrég hagyhattad abba a tanulást ha stimmelnek a megadott paramétereid.

Nos furcsa, általában a magad korosztályától fiatalabbakat utasítod el ilyen mereven v általában a fiatalokat v csak a 20-alattiakat?

A 70-es évek elején kihallgattam idősebb káderek beszélgetését: a fiatalok romlottságáról ezek (MI) már hosszú hajúak, nem becsülik a kort, szinte már az oviban szexelni akarnak, cigarettáznak, isznak, kábítószerélvezők, micsoda undorító zenéket hallgatnak! Huligánok! Apa-anyagyilkosok! Mi lesz ezekből pfúúj! Semmi tisztelet csak a nyugati farmer kell nekik stb! Rádismertem!

MÉGIS van reinkarnáció !

Sajnálom. Tudom min mehettél keresztül.

Van egy barátnőm, szinte teljesen ugyan ez a története, mint neked! Annyival másabb, hogy ő egy gyerekkel menekült el egy ilyen közegből. A közeg, volt férj and a kiccalád nem adják fel... Az óta zaklatják, és vagy 16 pert inditottak ellene már. Kb. 2 hetente feljelentik valamiért... Félő, hogy sosem szabadul... Nem egyszerű.

Szerintem még nem vagy túl rajta...

Milyen módon vagy még velük kapcsolatba?

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de ő azt mondta: nem. .

Azt mondta, hogy a büszkeséget nem ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. .

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de ő azt mondta: nem. .

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell. .

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de ő azt mondta: nem. .

Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik. .

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de ő azt mondta: nem. .

A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá. .

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de ő azt mondta: nem. .

Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. .

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan ő szeret engem. .

Erre azt felelte: látom már kezded érteni. .

Kértem erőt. . . .

És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. .

Kértem bölcsességet. . . .

És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. .

Kértem bátorságot, .

És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. .

Kértem adjon szeretetet. . . .

És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. .

Kértem kegyelmet. . . .

És Isten adott lehetőségeket. .

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.