Házassági válság? (beszélgetés)

Kedves Manka, Ferj, és Suti!

Egyikőtök írása sem volt sem kioktató, sem bántó. Söt, kifejezetten előre vivő.

Egyébként elég sokmindent átbeszéltünk a férjemmel, ezelőtt, és a cikk megírása után is. Igazából ugyanaz a problémánk mindkettőnknek. Biztosan megoldható. Elsőszámú és tényleg legfontosabb, a nagymamikat kicsit mellőzni.

Emellett úgy érzem, igyekszünk a lehető legtöbbet megtenni egymásért.

Ha őszinte akarok lenni, leginkább az döbbentett meg, hogy milyen sokan válnának ilyen helyzetben. Kezdem érteni a statisztikákat....

Mindenesetre hozzászólásotokat őszintén köszönöm!

Vagytok néhányan, akik miatt megérte ezt a cikket megírni.

Már csak azért is, mert mind itt, mind privátban kiderült, sokan küzdenek hasonló gondokkal, jellemzően kisgyerekesek, és ezekből a kommentekből ők is meríthetnek.

Ezt most nem értem, kifejtenéd?

Miért a nagyszülőket okoljátok, mert megcsalt a férjed ,és elváltatok?

Sziasztok!

Hasonló a mi esetünk is.

Tavasszal 6 éve leszünk együtt a párommal.Saját házban élünk,minimális hitelünk van,saját autó.Van 1 gyermekünk,3 éves.Tavaly volt az esküvőnk.

Kb 6-8 hónapja érzem úgy,hogy megváltozott valami.A párom munkája miatt szinte minden héten a 7 napból 6-ot,7-et dolgozik.Nagyon keveset vagyunk együtt,ritkán vagy egyáltalán nem mozdulunk ki sehova.Ő állítja,hogy szeret,de nem érzem.Azt mondja értünk dolgozik,hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben.Viszont engem nem a pénz érdekel.Sosem,egyik kapcsolatomnál sem a pénz érdekelt.

Úgy érzem nincs már vágy,tűz,érzékiség a kapcsolatunkba.Nálunk,köztünk nagyon kevés a vita,már az idejét nem tudom mikor vitáztunk.

A szexre sem panaszkodom,mert jó vele,de nem vágyakozva vagyok vele együtt,hanem olyan,mintha kötelességből tenném.Egyszerűen iszonyatos ez az egész!

Szóval nemcsak szerelmeskedés van 8 éve minden nap, de orgazmus is.

Oh:-O

Ma nem csak azért annyi a válás,mert nem teszünk a kapcsolatért,hanem mert ma már megteheti az ember,h nem kell mindig nyelni,rabszolgaként élni,hanem ki lehet lépni egy ilyen kapcsolatból.Inkább az a gond,h sokan a rózsaszín köd miatt házasodnak.Ezt sem értem igazán,én ugyanazt èrzem 8év után is,mintmikor megismerkedtünk,hiszen ne mondja bárki is,h ha együtt élnek,akkor pl.csak 3év után jön rá,h a másiknak milyen rossz tulajdonságai vannak.Azt már az elején is tapasztalja,de az hogy az elején nem zavarja,az az ő hibája.Nagyon sokan elfogadnak egy kapcsolatot,embert úgy,h nem is ő az,akivel összeillenek,csak a lényeg,h van valaki,aki szintén házasságot,családot akar vagy legalábbis az elején úgy gondolja,h akarja.Egyébként válásra nem buzdítanak,hanem ők ezt a tanácsot adták,holott ha ő erre nem kiváncsi,akkor miért ír cikket?Mindenki írja le hogy neki hogy működik és ha elegen írják,h nem tökéletes,de azért ki lehet bírni,akkor már rögtön minden szép és jó lesz otthon is,a férj önző viselkedése,alamuszi hozzáállása,stb.rögtön nem számìt és az a segítőkész,aki arra buzdítja,h maradjon egy ilyen jellemtelen ember mellett.Aki pedig azt meri írni,h igenis van mámilyen ffi és boldogabb párkapcsolat is,az biztos hazudik vagy hiába szerelmeskedik minden este,az rutinbòl van.Azért örülnék neki,ha mutatna vki egy olyan nőt,aki a rutinra azt mondja,h élvezi.Nekem ennyi év után is elég,ha megcsókol a férjem és már kívánom.Kb.mindig úgy csókolózunk,mint a filmekben,mikor ott a szenvedély is.És ha napközben van ês véletlenül otthon vagy olyan helyrn vagyunk kettesben,akkor szerelmeskedés lesz a vége,holott 3gyerekünk van,tehát főleg megragadunk minden alkalmat.Mivel ez arròl szòl,h igazán szeretem és ő is engem,adni szeretnénk,mert az örömet szerez,de mivel az izgat ha a másikat izgatjuk,orgazmus a vége.Van egy olyan tevékenység,ami mindkét fêlnek gyönyört okoz,egészséges,ingyen van,érzelmeket is közvetít.Akkor miért hihetetlen,h minden nap van és nem rutinbòl.Ezzel tudaz ember adni és ha eljutsz odáig,h nem magad miatt,hanem a másik miatt csinálod,akkor juthatsz el egy olyan szintre,h nem lesz rutin,hanem egyre több pluszt kapsz vele főleg érzelmileg.És igen,szerintem nagyon fontos,mert ha ez megvan,akkor teljesen máshogy lát az ember dolgokat,máshogy fordul a világ fele,máshogy él meg mindent.

Ên nem tartanâm tragedianak,rombolásnak a válást-nincs mit lerombolni-,mert valakivel vagy boldog vagyok és én is olyan vagyok belsőleg,mint ő-ez lehet hazug,rosszindulatú vagy bármilyen negatív tulajdonság,ha én is olyan vok,akkor összeillünk-vagy ő másmilyen,esetleg ellenem csinál dolgokat,engem manipulál,h neki jó legyen,akkor pedig nem illünk össze.És ilyenkor még sok válság lesz ês ha vkinek az a célja,h öregen majd abban tetszelegjen,h hány évet lehúztunk együtt a rosszban is,akkor rajta.Nekem inkább az a célom,h olyan kapcsolatban êljek,amiben boldog vok,minden nap legyen benne a szenvedély is és ne számítson miòta vagyunk együtt,mert ez nem érdem-hogy mi milyen sokáig bírtuk egymás mellett-,hanem egy állapot legyen,amiben jó lenni.Most ha a párom azt mondaná,h már nem szeret,akkor elengedném és nem lennék szomorú,mert az az idő,amíg együtt boldogok voltunk,az egy ajândék volt ês már egy nap is megérte,amit vele töltöttem el,mert megtapadztaltam az igazi szerelmet,de nem esnék kétségbe,ha egyedül maradnék,nem lennék csalódott,eddig is boldog voltam.

Én sem támogatom a válást, habár sajnos nagy divat a mai világban ezzel megoldani a problémákat.

Persze lehet keresni a nagyszülőkben is a hibát, de én mégis arra gondolok, hogy elég kicsik még a gyerekek, ami nagyon leköti az időtök javát. Akkor is szükségetek van néha arra, hogy csak ketten legyetek és kilépjetek a hétköznapok monoton világából. Igenis menjetek el valahova csak ketten a gyerekek nélkül. Ha nem megy több napra (ami úgy gondolom egy kis szervezzéssel márpedig biztos megoldható) akkor egy-egy este. És egy kicsit foglalkozzatok egymással (ez nem mindenképp a szexet jelenti). Ne várjátok, hogy a másik kitalálja mi bánt, mondjátok el egymásnak és biztos találtok rá megoldást előbb-utóbb.

Ha nem megy magatoktól, javaslom akár szakember segítségét is! Ne hagyjátok, hogy a problémák felülkerekedjenek rajtatok.

Mélységesen egyetértek Veled, amit írtál és ahogyan írtad!

Az a baj, hogy a mai világban a legegyszerűbb megoldás a válás lett, senki sem törekszik arra, hogy megmentse ami egy kicsit is rossz!

Talán ez köszönhető annak az anyagias világnak is amiben élünk!

A használati tárgyainkat sem javíttatjuk meg, kidobjuk és veszünk egy másikat!

Szijjjjjjjja kedves koma !Nem tanácsot szeretnék adni Neked,csupán a tapasztalatomat osztanám meg veled.26 éve vagyok a férjemmel és jövőre leszünk 20 éves házasok.Bátran kijelenthetem,hogy a mai napig imádom,imádjuk egymást.Ez nem azt jelenti,hogy nem szoktunk összekapni,igen is el szoktuk küldeni egymást a ....,de ez tart 10 percig,megbeszéljük és jót röhögünk az egészen.

Addig,míg egy pici érzelmetek is van egymás iránt,nem szabad még a válás gondolatával sem játszani.Első pillanattól fogva,ahogy összeköltöztünk('93)Szülőmentes életet éltünk-élünk.Az első javaslatom,le kell passzolni a nagyszülőket,ne legyenek ott túl sokat.Csak akkor menjenek,ha nagyon muszáj - vigyázni kell a gyerekekre,családi ünnepek stb...-próbáljátok megoldani valahogy máshogy.Jobb az,ha inkább Ti mentek látogatóba,persze ez nem azt jelenti,hogy soha többé ne menjenek oda,csak módjával.Írtad,hogy nem figyelmes,gyengéd a párod.Te ugyan ezt a szerelmet,figyelmet,gyengédséget megadod neki,amit te elvársz?A pasik ugyan úgy szeretik,ha babusgatják őket,figyelmesek vagyunk stb...mint mi nők.Szóval a második javaslatom,hogy vele is tedd azt,amit te elvársz tőle.Tudom,hogy iszonyú nehéz,fárasztó 2-3 gyerek + a háztartás,de pláne,még,ha dolgozol ott is helyt állni,de ahhoz,hogy rendbe tudd hozni-rendbe tudjátok hozni a dolgokat ez kell hozzá.Ami még nagyon fontos,mikor összeköltöztünk a szerelmemmel,kikötöttem és úgy is alakítottuk az életünket,hogy bár mit megteszek érte(kivéve a gyilkosságot,becstelenséget),amit szeretne,de cserébe ugyan ezt elvárom tőle,meg is kapom.Én nem azért születtem erre a Világra,hogy bár ki "csicskája"legyek.Nálunk nincs olyan,hogy mindent én csinálok,a mai napig együtt csinálunk mindent,ha szabadnapos,nem tesped egész nap a fotelba,hanem együtt főzünk,takarítunk,vásárolunk,ügyet intézünk,rokonokat látogatunk stb.....Ettől függetlenül mindkettőnknek vannak hobbijai,amit természetesen egyedül csinálunk,de ezeket is meg szoktuk osztani egymással.Az tény és való,hogy nekünk nincs gyerekünk ezért több energiát tudtunk fektetni a kapcsolatunkba,de azt gondolom,akik gyereket vállalnak tisztában kell lenniük azzal,hogy a szülés-születés után sokkal több fele kell majd "osztódniuk",hiszen a baba érkezésével elfelejtik a házaspárok,hogy halóóóóóó,nem csak a gyerek van,egymásra is figyeljünk !Szóval próbáljátok megtalálni azt az egyensúlyt,hogy ugyan annyi figyelmet szenteljetek a gyerkőcökre,mint egymásra.Nagyon nehéz,de megéri.

Most zárom soraimat,még1x hangsúlyozom,nem kioktatásnak szántam soraimat,csak megosztani veled tapasztalataimat.Ha valamit még is megfogadsz,kívánom,hogy sikerüljön.Nagyon,nagyon sok energiát,kitartást kívánok mind kettőtöknek.

U.I.:azt még elfelejtettem írni,hogy mikor zajlanak az esküvői ceremóniák,beszélnek a rögös utakról,na ez az egyik(pár kapcsoltai bibikre értem),ha ezt átvészelitek,a többi már gyerekjáték lesz,mert ugye ez csak a kezdet.De ,ha mind ketten megfogjátok egymás kezét és akarjátok a megoldást-megoldásokat,ketten a pároddal iszonyú erősek tudtok lenni .

Még 1x nagyon nagy kalappal !!!!!!!!

Sziasztok!

Elolvastam a történetet, és bár nem ismerem a részleteket, szerintem is köze lehet a válságnak a nagyszülők gyakori ott-tartózkodásának!

Tudom nehéz a dolog de meg kellene beszélni a nagyszülőkkel, hogy hagyjanak benneteket élni, nem lehet úgy párkapcsolatban élni, hogy valaki folyton ellenőriz, vagy csak a nyakatokon van!

Kérlek ne haragudj, kicsit elterelődött a figyelmem.

A válaszom: ha a fennálló problémák, melyeknek jelentős része külső hatásra alakult ki, ugyanígy megoldódtak volna, illetve ugyanígy meg tudtuk volna oldani, akkor igen. Hisz azért maradtunk együtt mert a problémákat meg tudtuk oldani, s nem azért, mert jött a kislányunk.

Remélem elnézed figyelmetlenségem. Tisztelettel: koma*

Újra néhány gondolat, és igyekszem nagyon egyértelmű lenni a "gyengébbek" kedvéért. Lehet önhazugnak, ostobának gondolni, viszont továbbra is azt vallom, egy kapcsolatot nem kell, nem szabad, és nem lehet befejezni csupán azért, mert átmeneti zavar támad benne. A zavar tarthat hosszabb, rövidebb ideig, a lényeg, hogyha a szeretet, a megbecsülés, a kapcsolatért tenni akarás a kapcsolatban érintettek között megvan, ha az a bizonyos rózsaszín felhő már talán szétfoszlott, akkor is érdemes folytatni. Zavar esetén is tudni kell szeretni a másikat, mégha társunk már nem tűnik olyan tökéletesnek, mint az elvakult első időszakban. Igen. A társam tökéletlenül is a tökéletlen önmagam társa.

Meggyőződésem, hogy tényleg nagyon sokan találkoztak már kapcsolatukban az általam leírt problémával. Van ki bevállalja mindezt, van ki hangoztatja a maga hibátlan kapcsolatát, és mégis elégedettlenül fekszik esténként párja mellett. Van ki naponta szerelmeskedéssel zárja a napot, s meggyőződése épp ezért az övé kivételes, és lehet hogy tényleg az, de lehet hogy mégsem...

Lehet hogy a napi rutinszerű szerelmeskedés csak "alibi", csak "eszköz" arra, elmondhassa igen, a mi kapcsolatunk tuti....

Egy szó mint száz. Vannak őszinte emberek, és vannak... másfajta emberek.

Jaj. El ne felejtsem. Egy dolog amiről még szólni szeretnék. Vannak segítőkész emberek, és vannak rendkívűl romboló emberek. Vannak emberek akik egy tanácstalan embert segítő tanáccsal bíztatják, s vannak akik megpróbálják összezavarni, tanács helyett bírálni. Csak halkan jegyezném meg: ez nem bíróság!

Egyenlőre ennyit gondoltam. Amennyiben bármi felmerülne bennem, ígérem jelentkezem, ahogy eddig is tettem!:-) Üdvözölve építőket, rombolókat: koma*

Kedves Iza! Én azokkal értek egyet, akik azt vallják, az a bizonyos rózsaszín köd egy idő után elmúlik. Viszont marad helyette egyéb. Szeretet, tisztelet, megbecsülés. Ez viszont egyáltalán nem biztos, hogy kevesebb, mint a kezdeti érzés. Csupán más.

Továbbra is érdekesnek találom azt, hogy a legoptimálisabb megoldás egy ilyen élethelyzetben a válás lenne.

Neked külön köszönöm a sok jótanácsot, igyekeztél a legokosabb, legőszintébb megoldást javasolni, tele jóindulattal. Egyértelműen megmondod a tutit, szinte már jobban ismerve magamnál. Köszönöm!:-)

"És úgy érzem, lassan én is közönyös lettem irányába. Pedig úgy érzem, hogy az érzéseim változatlanok."

Ezt is te írtad. Nos, nem lehet valaki "egy életre választott társába" (szintén a te szavaid) szerelmes, ha közönyös iránta. Ha pedig igaz, amit leírtál, hogy változatlanok az érzéseid, akkor mindig is közönyös voltál irányába.

Tehát több ponton is tele van önellentmondással az írásod, már a cikk is, nem csak a későbbiek. Úgyhogy dehogynem, nagyon is érdekesek, mi több, furcsák az egymást ellentmondó mondataid.

"Kezdetben voltak nehézségeink, úgy tűnt, kapcsolatunk az első egy évben véget ér.

Akkor viszont kiderült, hogy első gyermekünket várom, s ez valahogy mindent megváltoztatott."

Az általad leírt mondatok azt jelenti, hogy a gyerek miatt, pontosabban a terhességed miatt maradtatok együtt.

Te magad írtad, hogy egy év után vége lett volna, de terhes lettél és akkor együtt maradtatok.

Én a szánalmas szót az énhazugságban élőkre szoktam használni.

Egyébként javasolt pontosan fogalmaznod, abból nem lesz félreértés. Amit te leírtál a cikkedben, az teljesen mást tükröz, ami a magyarázataidból kitűnik. A te dolgod.

Kedves Iza.!

Egy percig sem gondolom, hogy az én elképzeléseim érdekesek. Egyébként tedd meg, hogy beavatsz, hol olvastad, hogy egy év után otthagytam volna a párom. Azt írtam, úgy tűnt, véget ér a kapcsolatunk egy év után. Okat nem részleteztem. Nem véletlenül.

Én azt gondolom azok elképzelései érdekesek, és van ahol használhatnám akár a szánalmas szót is, akik egy élethelyzetet meneküléssel oldanak meg. Akik gyávák ahoz, hogy vállalják, igenis gond van, és igenis tenni kell, hogy a gondokat elűzzük.