Házassági válság? (beszélgetős fórum)

Ilyen nincs, hogy elveszi a pénzed, ehhez semmi joga.

Figy, ha anyám is így állt volna a válásához anno, akkor én soha nem jövök a világra. Tesóm meg már szerintem felkötötte volna magát, vagy kinyírta volna az apját. Addig kell menekülni míg kicsik a gyerekek, addig talán kevésbé sérülnek.

Ez most nem kimondottan Neked szól, de még is milyen apa az ilyen, aki a sörre nem sajnálja a pénzt, de e gyerekeire igen????

Bocsi, de tényleg ilyen környezetet akarsz a gyerekeknek, ilyen példaképet? Ezt látják ezt tanulják majd meg, és akkor ők is jó eséllyel fognak rá hasonlítani. Mindenki tud boldogulni egyedül is, csak akarni kell. Krisz múltjából meríts erőt, Neki még nehezebb volt. Ha Ő képes volt, a tengeren túlról hazajönni és új életet kezdeni, akkor Neked is menni fog! Erősebbek vagyunk mi nők, mint azt gondolnánk.

Talán azért, mert nem akarod, hogy a gyerekeid olyan közegben szocializálódjanak, ahol egy alkoholista néha kegyeskedik nem ordítani velük? Ahol nem azt látják, hogy agresszívan el kell nyomni a nőket és a gyerekeket, azaz a gyengébbnek hitt embereket?

De ezt neked kell tudnod természetesen.

A gyerekekért és a saját boldogságodért vagy felelős. Gondold végig, hogy milyen körülmények között akarod őket felnevelni, mi az, amilyen példát akarsz nekik mutatni. És azt is, hogy mi az, amiben te élni szeretnél.

Mindezekért te vagy a felelős. Felnőtt vagy, anya vagy. Állj a sarkadra! Bárhogyan is döntesz, ne feledd: a gyerekek élete a te felelősséged!

Nekem is ez volt az első gondolatom, hogy sír az anyagiak miatt, hát akkor azt ami van nem piára költöm basszus. Agyon kéne ütni az ilyen embert.

Az meg hogy ő ezért dicséretet vár mert normális a gyerekeivel. Már csak ezért a beszólásért lelépnék.

Öregapám éppen így viselkedett a Nagyimmal, aki szépen beleőrült, és meghalt. Tényleg megőrült, elment az esze. És én az egész családot gyűlöltem érte, mert nem egyszer mondtam anyámnak is, hogy hozzuk el a Mamát, és hagyjuk ott az öreget, dögöljön bele a piájába meg az agressziójába (bocsánat, de ez van) erre a válasz mindig az volt, hogy jaj azt nem lehet, mert felköti magát, meg ilyenek. Bocs, és akkor mivan? Most így jobb? Idős volt a Mami tény, de nem annyira, és nem volt beteg hogy ennek kelljen történnie. Egyszerűen belefáradt a sok-sok évi szenvedésbe, amit ettől a .... kapott.

A sors fintora, hogy most nálunk van és én figyelhetek rá. Hurrá! Persze már nem iszik, mert ha anyám akar is neki adni bort, leüvöltöm a fejét, hogy legyen már esze, és ilyen gusztustalan megtört, sajnálkozó ..... lett belőle. Játsza a szentet.

Na mindegy bocsánat, hogy kitörtem, de ez is egy jövő kép lehet Neked! Jah és anyámat gyerekkorába késsel fenyegette mert be volt rúgva, engem meg gyerekként elküldött a jó édes k... anyámba, mert kiálltam a Mamám mellett. És persze előttem k....ta le meg hasonlók. Én nem ilyen életet szánnék a gyerekeimnek. És a Ti helyzetetek csak kezdet. Ha valaki elindul a lejtőn és nem engedi hogy segítsenek idejut. Csak a gyerekeidre kell gondolni.

Nem bántani akarlak!

Egyet ne felejts el és hozd is a tudomására: az, hogy ő kegyeskedik odafigyelni, hogy ne üvöltözzön a saját gyerekeivel és a feleségével,az részéről nem egy kegy, nem egy teljesítmény, ami miatt dicséret jár. Ez ez alapvető minimum, hogy normális hangot használ a családtagjaival!

Ha a gyerekeidnek egy ilyen életet szánsz egy ilyen ember mellett, akkor maradj. A te döntésed, a te felelősséged.

most sokat gondolkoztam.

beszéltünk is tegnap. egész nyugodt volt tegnap. míg én sütöttem a fasírtot a vacsihoz addíg ő kint az udvaron fát vágott a gyerekekkel hordták be. olyan kis idilli volt.

megvacsiztunk együtt néztük a tvt gondoltam hogy mivel most nyugodt, így felhoztam újra a kutya témát mert a lánykám már mondta hogy ő úgy szeretné ha a Jézuska kutyust hozna neki karácsonyra. erre megint kiakadt és elkezdett velem veszekedni hogy ezt egyszer már megbeszéltük és hogy minek akarok én veszekedni minek hozok fel olyan témát amin tudom hogy úgyis veszekedni fogunk. mert ő most tényleg figyelt hogy ne legyen ideges a gyerekekkel erre én idegesítem fel ilyenekkel.

próbáltam beszélni vele a jövőnkről. hogy mi lesz velünk így, de csak megsértődik mert szerinte minden jól van így, csak én vagyok aki időnként behisztizik és semmi nem jó nekem. valahogy arra vágyom hogy független legyek. hozzá vagyok láncolva, tőle függök.

közben rájöttem hogy olyan a kapcsolatunk mintha az anyja lennék, teljesítem minden kívánságát, kiszolgálom őt és ez így neki jó, csak én meg nem kapok érte szinte semmit.

szülinapomra nem kaptam semmit, csak annyit hogy arra gondolt hogy hoz egy csokor virágot, de inkább nem vett mert drága. ezt is a fejéhez vágtam hogy jó nem kellett volna egy egész csokor, egy szál virág is elég lett volna ahhoz hogy érezzem hgoy törődik velem. mindent az anyagiakra fog. kérdeztem hogy hogy képzeli el az életünket úgy 3-4 év múlva. mondta hogy úgy hogy esetleg már én is dolgozom és mondjuk van pénzem (amit szinte kizárnék mert tuti ugyanez maradna és elvenné) elmennénk együtt családostul cukrászdába ahol pl én fizetnék mert az én fizetésem lenne a plusz amiből ilyesmikre lehetne költeni. nagyon anyagias és rettenetesen sóóher. talán ez itt a legnagyobb gond. leht hogy nem is annyira az alkohol, persze azt megérthetné hogy én utálom azt aki iszik akkor ne igyon,persze ezt sem érti meg. mert szerinte ebben nincs semmi. szerinte az az alkoholista aki már a reggelt pálinkával és sörrel kezdi és aki nem bír ki egy napot sem pia nélkül. ő pedig most pl vasárnap ivott utoljára. nem tudom mit tegyek. olyan nagyon drasztikusnak tűnik ez a megoldás. valahogy nem érzem azt hogy ekkora a gond köztünk. de azt is tudom hogy amit én gondolok, hogy majd x év múlva talán belerázódik a dolgokba az úgysem jön el. nem fog esti mesét olvasni, nem fog fociedzésre járni a fiával és nem fog meglepetésből vacsorát főzni. nem tudom hogy ez ami kialakult köztünk ez csak az építkezés és az anyagiak miatt lett így. megpróbálom kivárni ezt a néhány hónapot, elméletileg decemberben költözünk, szóval utána hátha javul a helyzet. közben persze muszáj munkát találnom.

Krisznek abszolút igaza van. Neki se volt könnyű. Belőle meríts erőt. Ha Ő Kanadából képes volt hazajönni és új életet kezdeni akkor Te is megtudod csinálni.

Nehogy túl késő legyen, a lépéshez, akkor már hiába bánkodsz majd, hogy hu X évvel korábban kellett volna lépnem. Sajnos nem egy olyan van az ismerettségi körömben akik hasonló cipőben járnak. És a 99%-ka nem mer időben lépni, csak amikor már nagyon tönkre ment a saját és a gyerekek élete.

Ez nem átmeneti és nem lesz jobb az tuti. És igen abban is igaza van Krisznek, hogy az alkoholisták csak egyre lejebb csúsznak.

Pl: egyik ismerősöm férje is évek óta alkesz, piszok rossz a házasságuk, nem vált el amikor kellett volna. Most van két gyereke, az egyik felnőtt és le se szarja őket (nem véletlen) a férj meg kórházba került a pia miatt. Tele van vízzel meg akkora a mája mint a foci labda. A szerencséje van a csajnak akkor meghal a faszi (bocsánat, de ez az igazság) ha nincs szerencséje, akkor haláláig ápolhat egy olyan ember, aki nem becsülte őt soha. Plusz alig van pénzük 60 ezer forintból gazdálkodnak segéllyel együtt. Fizetheti a büdös bunkó alkesz férjének a gyógyszereit, hogy valameddig még éljen.

Őszintén, ilyen életre vágy? Vagy olyanra amit a Krisz mondott?

Nézd, a gyerekeknek egy érdekük van: kiegyensúlyozott, egészséges, nyugodt, szeretetteljes és biztonságos közegben felnőni. Ezt te, a felnőtt tudod számukra biztosítani, te vagy érte felelős.

Sajnos, sokan nevelnek egyedül gyerekeket és megoldják. Te is meg tudod oldani, ha nincs jobb megoldás.

nagyon nehéz dolgok ezek, amiket eddig úgy láttam hogy így vannak jól, de kedz kinyílni a szemem és rájövök lassan hogy mennyire nem úgy bánt velem ahogy megérdemelném. én mindent megteszek érte ő meg értem semmit. a gyerekek miatt is aggódom, mit fognak gondolni, a kicsi még lehet hogy nem is emlékezne egy fél év után, de így is napközben az apját szokta emlegetni. és ilyenkor megint a kétségek között küszködöm.

most megint az jött rám hogy talán mégsem olyan szörnyű hisz a kicsi szereti nagyon. hogy leht hogy csak átmeneti és hogy majd elmúlik. hogy éljek meg egyedül egy fizetésből. öcsémnek még van ez az év, utána ha talál munkát akkor azt arra áldozza hogy együtt lakunk, hisz még ő is gyakorlatilag gyerek kérdőjel. nagymamámnál sok olyan körülmény van, amit nem igazán lehet összeegyeztetni két kisgyerekkel. kutyák vannak bent, nem túl tiszta lakás tudom ha ott laknánk akkor nyilván én takarítanék, de hely sincsen, hisz ők is 3an laknak már így is ott, öcsém mellé még magamat is tegyem oda lelki tehernek, mert sajnos csak így fogná fel, hogy zátonyra futott az életem és őrá szorulok. már 4 helyre is beadtam a jelentkezést titkon azt remélve hogy ha van állásom talán könnyebb és függetlenebb leszek. de tudom előre ha maradok akkor ugyanúgy el fogja venni a pénzt amit keresek, azzal a címszóval hogy építkezünk. én nem tudom mit tegyek. ilynekor az is eszembe jut hogy hát végülis tegnap nem is ivott, meg hogy biztos csak én túlzom el a dolgokat. a pici gyerkőc meg sajnos olyan beteges hogy attól félnék hogy a bölcsiben még ennél is többször szedne össze valamit hogy lássam el ha dolgoznom kell. meg az is eszembe jutott hgoy ha véletlen el is hagynám, akkor a páromnak lenne láthatása, vagy elvihetné őket, szerintem tuti nem hozná vissza. meg akkor anyósom és a sogórnőm is látni akarnák őket és ők is olyanok hgoy az embernek csak a lelkét teszik tönkre.

A saját lábadra kellene állnod. Anyagilag is és érzelmileg is. Harmincas lehetsz, tehát van még jó esetben hatvan éved. Azaz kevesebbet éltél sokkal, mint amennyi még hátra van. Azt mindet el akarod pazarolni?

Nem engedném meg egy nőnek sem, hogy kiessen a munka világából. Anyagi függetlenséget ad, ha nem vagy gazdaságilag lekötelezve egy idiótának.

Nem újabb pasiban, hanem önálló, boldog életben kell gondolkodni. Olyan szomorú, hogy a mai nőket is ilyen önbizalomhiányosra nevelik, hogy el sem tudod te sem képzelni, hogy a saját lábadon, önállóan áll és boldogan élj.

Kérdésem van: mi az, hogy ruhát csak akkor kapHATsz, ha... Mi ez, börtön vagy házasság?!

Andynak igaza van. Nincs vége. Viszont kibővíteném azzal, hogy ha nem is lesz vége, akkor biztos, hogy belebetegszel. És az is biztos, hogy a gyerekeidnek se lesz jó. Jobb a gyereknek apa nélkül mint egy ilyen apával. Bátyám apja éppen ilyen volt, és rengeteget szenvedtek anyummal. Hülyeség az a felfogás, mikor egy párt semmi más nem tartja össze mint a gyerekek. Te tudod milyen ilyen szülővel felnőni, gondolom Neked se volt jó. Légy bátor és ne félj lépni, azért hogy jobb legyen Neked és a gyerekeknek.

Sok szerencsét és egy Boldogabb jövőt kívánok! Remélem sikerült!

Végigszenvedtem, amit írtál. Tagolás, szóközök és nagybetűk nélkül eléggé olvashatatlan.

Összefoglalva: a férjed alkoholista lett és egy agresszor, aki uralkodik fölöttetek és engedélyeznie kell a dolgaitokat, még egy kiskutyát is, mert neked nincs szavad. Újabban az öcsédre is fúj és utálkozik rá.

Mi a kérdés?

Sziasztok. válságba került a kapcsolatunk és nem tudom hogy helyre lehet e még állítani, vagy mit kellene tennem. Májusban lennénk 10 éves házasok, van két gyerkőcünk, volt lakáshitelünk eladtuk a házat és a végtörlesztésnek köszönhetően hitelmentesen új életet kezdhettünk. vettünk saját pénzből egy erősen felújítandó házat. Már két éve építgetjük szépítgetjük. nem is ezzel van szerintem a gond. a sok probléma ott kezdődött hogy két és fél évvel ezelőtt megcsalt. elmondta rögtön másnap, akkor nagyon rosszul esett mert őt egy olyan kis "nyomi" pasinak ismertem meg aki nem tud csajozni egész egyszerűen azért nem mert nem tud mit hozzájuk szólni. nem volt soha bátorsága. velem azért volt más mert mi iskolás társak voltunk még annak idején, ismert engem. nagyrészt a rossz haveri társaságnak volt köszönhető a megcsalás is, ugyanis ezelőtt sosem mentünk külön szórakozni. de az új társaság belevitte a rosszba. elkezdett iszogatni is, alig alig járt haza. a változás akkor történt mikor két éve kiderült hogy terhes vagyok a második gyerkőccel. akkor egy kicsit észhez tért. ahogy a kicsi megszületett én belefeledkeztem a babázásba, nagyon boldog voltam, párom is viszonylag jól viselkedett itthon. most nagyjából fél éve új munkahelye lett. kőműves lett. nem tudom máshol ez mit jelent de a mi vidékünkön egyet jelent az alkoholizmussal. hiába egy nagy cégnél dolgozik 20 munkatársával, a főnök hozza reggelente a pálinkát nekik, napközben megiszogatnak 4-5 sört. nyáron már szóvá tette azt, ha nem volt itthon este sör. jól keres, de ugye a legtöbb pénz a házra megy. decemberre készülünk költözni, ami nem azt jelenti hogy kulcsrakész házba megyünk. burkolatok nélkül elég szegényesen de beköltözünk. ha addig együtt maradunk. engem nagyon zavar hogy ő egy egyáltalán nem bulizós, otthon ülős antialkoholista, csajozásmentes pasap volt és most pont ennek a fordítottja lett. iszik ,szeret eljárni bulizni és hát szeret flörtölni no meg megcsalt amit próbálok elfeljeteni de mindig jön valami ami eszembe juttatja. ha munka után később ér haza már egyből az jut eszembe hogy biztos valahol máshol van. mellette most az is zavar hogy nem tud jó apuka lenni. folyton veszekszik apróságokért ráordít a gyerekekre, nem tetszik neki hogy hangosak vagy játszanak. ha én szeretnék valamit azt sosem ENGEDI meg. pl szerettem volna egy kiskutyát a gyerkeknek mert nagyon szeretik az állatokat, de nem engedi meg mert ő nem szeretne. igaz hogy rajta kívül a család összes többi tagja szeretné, de mivel ő az állítólagos családfő így ő megteheti hogy nem engedélyezi. csak sztem ahhoz hogy valaki így viselkedjen, ahhoz tenni iskellene valamit. megmutatni hogy miért is kéne nekünk ENGEDELMESKEDNI neki. most féltékeny az öcsémre. 10 évvel fiatalabb mint én, most fog végezni az iskolával, de apámék alkoholisták ,nem tudják ellátni, tanyán élnek. öcsém már beköltözött a 80 éves nagymamámhoz, aki a szomszédunkban lakik. mamánál net nincs így hozzánk járt le öcsém netezni. ez nem tetszett a páromnak mert hogy ha ő hazajön akkor mindig azt látja hogy öcsém itt ül és netezik. jó akkor kitalátam hgoy legyen nálunk csak akkor mikor a párom dolgozik. a mama már nem tud mosni öcsémre így én mosom az ő holmiait, hogy legalább ennyivel is segítsek nekik de ez sem tetszik a páromnak. bármivel próbálok segíteni öcsémnek meg a nagymamámnak ezzel a bolond helyzettel kapcsolatban a páromtól csak azt kapom hogy vannak annak a gyereknek szülei, foglalkozzanak azok vele. de mivel nincsenek gyakorlatilag így muszáj nekem foglalkoznom vele. és most azon vesztünk össze épp egy órája, hogy párom telefonja elromlott. volt egy régi nokia amit odaadtam használatba öcsémnek mert neki sem volt telfonja. most hogy elromlott párom telefonja visszakérte a nokiát. öcsém vissza is adta, és fogta a rosszat elvitte a szervízbe hogy megnézesse hogy meg lehet e csináltatni. ezen teljesen kiakadt a párom hogy MIÉRT NEM ÉN VITTEM EL? miért az öcsém viszi el mert nem tudja meg

átbasszák meg akármilyen hülye indokokat sorolt. aztán a végén még ő vágta a fejemhez a telefonba hgy akkor válasszak hogy ő vagy az öcsém. egy ilyen kis hülyeség miatt hogy ki vitte el a szervizbe a telefont. én már teljesen tanácstalan vagyok. már szinte a megcsalás óta folyamtosan akad valami ami miatt veszekszünk és egyre jobban azt érzem hogy nem ő az akinek gyereket szerettem volna szülni. nem olyan mint amilyen volt. olyan mintha eddig a rózsaszín köd miatt nem láttam volna hogy milyen valójában. mintha egy általam kitalált személyt szerettem volna. egyszerüen a megváltozott személyét nem tudom megszeretni. nem tudom azt mondani hogy jól van megérdemli munka után a sört mert undorodom tőle ha iszik, talán mert apámék is alkoholisták. de hogy még az öcsémmel sem tud mit kezdeni, meg a gyerekeivel sem. sőt igazán velem sem, mert ha nem úgy csiálok valamit ami neki tetszik akkor már veszekszik hogy akkor hagyjam el, akkor minek vagyunk együtt. pedig én azt gondoltam hogy szívesen lenne öcsém példaképe. az volt kb öcsém 10-12 éves koráig. mit lehet tenni szerintetek ennek már vége? volt már valaki ilyen helyzetben?

Nem járok iylen cipőben,de ha már elszántad magad,hogy elhagyod,ha nem tudjátok megbeszélni,akkor nincs vesztenivalód.

Mondd el neki,hogy látod,h megváltozott a múlt hónapokban,ami neked nagyon rossz,és a szakítást fontolgatod:tehát legyen szíves válaszolni,hogy mi okból változott meg,,és hogy tervezi a továbbiakat.Ha nem akar változtatni,akkor neked ez így nem jó,és a szakításon gondolkozol.Erre kéne neki azt mondania(ha nem akar szakítani),h de mi a problémád,min kéne változtatni.Erre te:nem gondolod,hogy a szexuális életünk a 0 közelébe csökkent?Ez nekem nagyon kevés,főleg ha elképzelem,hogy ez így is marad sokáig.Milyen megoldást javasolsz?

És a kérdezősködés így tovább,arra nézvést is,h úgy érzed,eltávolodtatok,pedig téged ugyanúgy érdekelnek a gondolatai,és a mindennapjai,mint korábban,maikor még mindenfélét megbeszéltetek.

Ja igen, az van, a gyerek köteles eltartani a szüleit öregkorában vagy valami hasonló.

Azt hittem olyan törvény van, hogy ha elváltok ő köteles lenne eltartani a nem közös gyerekeket.