Házassági válság? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Házassági válság?
Ez valóban szép és ritka dolog. Én is egy ilyen családban nőttem fel. Nekem egy féltestvérem van. Anyum elvált az első férjétől mert alkoholista volt és bántalmazta őket. Bátyám azóta 34 éves és a válás óta nem is látta az apját, gyűlöli, jogosan. Apumat szólítja és tekinti apának. Kettőnk kapcsolata is ritka. Nem csak testvéri, de baráti is. Sokkal szorosabb köztünk a kapcsolat mint a férjem meg a húga között. A vér semmit sem számít.
A Te férjed is akkor olyan különleges ember mint apum. Az ilyen embert csak megbecsülni lehet.
Csak azért írtam le, hogy azért tényleg akad még ilyen ember. :)
Ezúton kívánok Nektek minden jót.
milyen törvény?
ha elválnátok, csak a közös gyerekre kellene fizetnie gyerektartást, vagy rosszul tudom?
Már nem biztos,mert sok új törvény van,tehát azt hiszen nem kell külön papír,h ő hivatalos gyám lehessen.Persze azt sem tudom,h a gyerekeimnek emiatt kötelessége lenne-e őt is eltartani öregkorában,ha igényli:)
A kapcsolatunkról:a gyerekeim szerintem elég jó gyerekek voltak és jòl vettek minden akadályt.Igen fejlett a humorèrzékük már kicsi koruk óta.Tehát nem volt nehé kijönni velük és a párom tipikusan olyan,h mindenkiért kiáll,aki az övé.Arra meg nagyon ugrott,h ha azzal jöttek,h mit számít neki vmi,mikor csak a nevelőapjuk.Kialakult a kölcsönös bizalom,szeretet.Mivel szeretünk sportosan élni,sok i program volt kirándulá,kenutúra.A pârom versenyszerűen uszott,másban is nagyon jó,kenutúrán is nagyon egymásra vunk utalva,nagyfiamnak jó példakép lett,lânyomnak meg apapótlêk.Ő pedig élvezte,h elfogadták,megbecsülik.De ha nem lett volna családcentrikus,akkor nem lennénk együtt:)
Itt most arra gondoltam, hogy gondoskodási kötelessége csak a közös gyerekre lenne, nem mind a háromra.
De ez jó, hogy a másik kettőt is elfogadta és sajátjaként szereti.
ez sem mindennapi:)
Egy közös gyerek van ugye?
Akor elég gáláns lenne a férjed, ha gondoskodna a gyerek(ekről)
El sem hiszem lassan, hogy létezik ilyen férj...
Na ilyenkor sajnálom, hogy mindez csupán virtuális beszélgetés, hisz ebben a formában annyi mindent félre érthet az ember.
És nem írtam, vagy legalábbis szándékosan biztosan nem, hogy nem akartam az esküvőt.
ÉS nem azért lett házasság, hogy biztos kötelék legyen,hisz már a második babával voltam várandós, mikor az esküvőnk megvolt.
ÉS valóban rossz passzban voltam. Oka lehet ennek a párom, lehetek oka én, lehet csupán fáradtság, egy rossz reggeli ébredés. :-)
Egyébként örülök, hogy összeakadtunk. Egy kommentel sem maradtál úgymond adós, mégha előfordult, hogy kicsit támadó, vagy nyers voltam. 180 fokot fordult a véleményem rólad, és pozitív irányban. Jó példaként tekintek arra a kapcsolatra, mit magatokról írtál, és követendőnek tartom.
Őszinte tisztelettel: koma*
Bocs,a válasz...
Mivel utòlag kiderült,h mikor a kapcsolatodról írtâl éppen magd alatt voltál,lehet,h most már máshogy írnád le,de akkor olyan volt az egész-te is ezt sugalltad-mintha a férjed azért akart volna esküvőt,babát,h magához láncoljon.Na az ilyen viselkedést tartom nagyon elítélendőnek,mert ha a kapcsolat tényleg nem túl jó,akkor ezzel csak még jobban tönkreteszi,nagyobb sebek lesznek mindkét félen,ha mégis szétmennek,de ha együtt maradnak,akkor is lehet egy tüske ez a másik szemében,h nem az volt az első,h tisztázunk mindent,aztán ha újra rendbe tudjuk hozni a dolgokat,akkor emiatt lehet majd esküvő,gyerek.Általában a nő jön elő a gyerektémával,hiszen nálunk természetes,ez van a gênjeinkben is.Ha egy ffi akar úgy,h már van is,ráadásul csak úgy,hirtelen....de ezt te tudod,esetleg érzed,h mennyire szólt ez is,az esküvő is arròl,h téged akar így megtartani,de nekem biztos nagyon nyomos indoknak kellett volna lennie,h elhiggyem,nem azért volt.Írom ezt úgy,h a harmadik gyerek vállalását és az esküvőt is a férjem vetette fel először:),de neki is volt nyomós indoka:)Komolyan,én jól megfontoltam,h legyen-e esküvő,de te ìrtad,h nem akartad.Most ezt vagy tudta,akkor pedig nagyon megkérdőjelezhető a szerelme vagy nem tudta,akkor pedig megint csak kérdéses a kapcsolat,ha te ezt titkolni voltál kênytelen.
Tényleg örülök, ha valaki ennyire jól érzi magát kapcsolatában! Ehhez csak gratulálni tudok. Ez most őszintén, mindenféle cinizmus nélkül!!
Más: egy kérdésem volt. Megtennéd, ha esetleg úgy van, hogy válaszolsz rá? Köszönve: koma*
És még néhány gondolat.
Továbbra is meggyőződésem, hogy egy kapcsolat nem lehet vagy fekete, vagy fehér. Hisz vannak jobb, és nyilván nehezebb időszakok. A nehezebbek úgy látom nagyobb számban érintik a kisgyerekes családokat, amely azt gondolom talán érthető is. Hatalmas felelősség, aggódás, energián felüli törődés, és még ott van az ember párja is. Nah ilyenkor tűnhet közönynek a viselkedés. Emellett idehaza anyukának a napi monotonia, apukának harc a fennmaradásért a munkahelyén. Biztosan nem egyszerű. De, ha felismerjük, és teszünk, úgy gondolom simán megoldható. Mormogi! Válás nélkül!
Egy rosszabb napon az ember sötétebben látja a valóságot, míg egy jobb napon, nyílván derűsebben. Normál körülmények között pedig teljesen racionálisan. Nah ezen normál körülmények között merem én kijelenteni, hogy mi a lehető legjobb úton járunk, hogy az elmúlt idill visszaköltözön hozzánk.:-)
Akik pedig a cikk elején hozzászólásaikkal próbáltak úgymond "rúgdosni", tanács helyett,(gondolok itt arra aki lerendezte a kommentjét a mire a három gyerek?, van még szex?, alapjai sincsenek a kapcsolatnak, stb..) azoknak azért nem üzenek semmit, azért nem kommentálok, mert nem szeretnék kibújni úrinői mivoltomból!
Szerelmeskedés-mivel szerinted nem ekörül forog minden,akkor elgondolkoztató,h miért lett közömbös.Szerintem az a legrosszabb,mert az jelenti azt,h egyáltalán nem érdekled.Nekem nem ez volt,ami miatt elítélem,hanem az esküvő,babatervezés.
Na ezt nemértem konkrétan....
Kedves Krisz42!
Elnézésed kérem, úgy tűnik, tényleg nem olvastam rendesen a hozzászólásaidat.
Az írás második része viszont számomra nem egyértelmű. Kérlek ha van időd, magyarázd el. Köszönöm. Nem szeretnék további félreértéseket!:-)
A viselkedésünk lett közönyös, vagy legalábbis én úgy élem meg. Megpróbálom részletezni. Munkából ő haza, rövid megbeszélése a napnak, gyerekezés, vacsora, műsornézés, ezalatt leeresztés, az este további része pedig alvás, vagy ... (ne haragudj, de én nem szeretem az intim dolgaimat ecsetelni).
Na így már mindjárt másképp hangzik:) Azért bocsi, de az előzőből tökre úgy jött le, mintha hidegen hagyna ha elhagyna. Én se láncolnám magamhoz, én se látom az ilyesminek értelmét, de azért szomorkodnék valamennyit.
Mindannyian mások vagyok, az én férjemnek pont az a baja néha ha rájön az 5 perc, hogy nem láncolom magamhoz:) Ritka eset Ő egyébként. Meg is becsülöm, mert még egy ilyen embert mint Ő nem találnék és nagyon passzolunk.
Egyébként én megértem Komát, nagyon hasonlóak vagyunk. Ha történik valami apró piti dolog amin kiakadok, akkor ott abban a pillanatban világvégét tudok csinálni, aztán persze ha megnyugodtam, akkor már másképp látom a dolgot. Ha egy-egy ilyen esetet megosztanék a hoxán totál idiótának nézne mindenki, hogy egyszer A-t mondok, egyszer meg B-t.
Minden jót kívánok és sok boldogságot a párkapcsolatodhoz! Jó hogy tovább tudtál lépni!
Kicsit keveset olvasgattál ròlam.Az első férjem egy állat volt,ha ivott.Meg ûgy egyébként is voltak aljas húzásai.Tehát ott itthon hevertem ki a házasságot.Azt is írtam,h 1évem ráment kinn,h eljussak odáig,h haza tudjak jönni a gyerekeimmel.Sőt,több.Rengeteg stressz,titkolózás,idegeskedés,stb.volt.Közben anyukám itthon nagyon beteg volt,miután hazajöttem meg is halt.És azt is írtam,h itthon leszállni a repüløről olyan csodálatos érzés volt,h kinn a parkolòban legszìvesebben megcsòkoltam volna a betont:)Tényleg ezt éreztem.Tehát újra össze kellett rakni magam lelkileg.Nem a válás,hanem az együtt töltött idő viselt meg.
Szerelmeskedés-mivel szerinted nem ekörül forog minden,akkor elgondolkoztató,h miért lett közömbös.Szerintem az a legrosszabb,mert az jelenti azt,h egyáltalán nem érdekled.Nekem nem ez volt,ami miatt elítélem,hanem az esküvő,babatervezés.Most sokkal határozottabb vagy,de mikor megírtad az egészet,akkor kicsit kétségbeesett voltál.Ha valakit szeretek,észreveszem,ha nem oké vmi és nem esküvőzök,hanem megpróbálom megbeszêlni.
Egyébként igen,mikor nem a 3gyerek vmelyike foglal le-értem ez alatt a családi programokat is-és amikor ugye nem dolgozunk,akkor a legfontosabb a szerelmeskedés.Persze ez nem főzés,takarítás,stb.helyett van,hanem közben vagy utân:)
Szia! Azt gondolom hogy sajnos nem ugyanazt várjátok egy párkapcsolattól. Nagyon sok házasság ezért megy tönkre. Te törődést, együtt töltött időt szeretnél, a férjed azt gondolja hogy az ő dolga az anyagiak megteremtése... Meg kellene találni az arany középutat. Ha szerencséd van akkor szeret téged és tényleg ezért dolgozik sokat, nem azért hogy addig se' kelljen otthon lennie. Valahogy el kell érned hogy megbeszéljétek a dolgot, alakítsátok még most át az életeteket úgy hogy mindkettőtöknek jó legyen, vagy sajnos válás lesz a vége, esetleg egy hosszú boldogtalan házasság...
Nem akarok itt okoskodni, priviben megtalálsz ha érdekel hogy mi hogy csináljuk :)
Ezt mondjuk nem hiszem el. Aki ilyet állít, az saját magát is becsapja. Ha őszítén szereti a párját, ahogy állítja, akkor biztos, hogy megviselni.
Én konkrétan első körben tuti belebetegednék, ha egy napon úgy jönne haza a férjem, hogy elhagy mert nem szeret. És nem azért mert juj félek egyedül lenni, hanem azért mert szeretem és el se tudom képzelni milyen lenne nélküle. És ez szerintem így normális! Ha ne viselne meg, nem is szeretném. Persze az se egészséges, ha valaki mindenféle módszerekkel akarja magához láncolni a párját, pl gyerekkel. De most nem ez a lényeg:)
Kedves bogyócica!
Költözni jelenleg nem tudunk. Bízom benne, hogy erre egyszerübb megoldást sikerül találnunk. A te esetedet sajnálattal olvastam.
Tisztelettel: koma*
Kedves Krisz42!
Hosszú lélegzetűre sikeredett kommentedre reagálva:
Teljesen összezavarsz. Most akkor ha a viselkedésünk az elmúlt időhöz képest úgymond közönyös, de szendvedélyesen, vágyakozva, orgazmussal végződve vagyunk együtt , viszont nem napi szinten, akkor most váljak vagy ne váljak?
Bocsa minimális cinizmusért, de olyan, mintha neked csupán ekörül forogna a gondolatod... Természetesen ez csak a látszat, és nyilván nem így van.