Házassági válság? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Házassági válság?
Van egy csomó szervezet, ahová el lehet menni, tanácsot kérni, hogy hogyan lehet ezt végigcsinálni, lépésről-lépésre. Itt is írt neked olyan, aki végigcsinálta úgy, hogy egy másik kontinensről jött el a kis gyerekeivel, a gyerekek érdekében.
Akarat kérdése minden.
A kifogásokat keresed, tényleg nem tudok mit mondani. A házatok fele is a tiéd, a gyerekek után kapott állami pénz is, a gyerektartás is és a majdani fizetésed is. Mint minden, a gyerekeit egyedül nevelő anyáé.
Csak azt tudom neked mondani, amit eddig is: a TE FELELŐSSÉGED, hogy milyen közegben hagyod a gyerekeidet.
ja tanulhatnék de az is pénzbe kerül... ördögi kör. párom most elsőnek a házra akar minden forintot költeni és majd max utána jöhet az hogy én tanuljak. már csak évek kérdése. itt nem olyan egyszerű ez az egész a két gyerek után kapot 52ezerből messzire nem jutok. tudom hogy nem jó nekik sem. tegnap megint bebizonyította hogy egy nagy f...sz. :(
Esetleg tanulhatnál valamit, hogy legyen lehetőséged.
A gyerekeidnek jó most az életük szerinted?
hát sajnos itt náluk max elmehetnék (ha felvesznek mert iszonyat a túljelentkezés egy állásra) pennybe 70ért ott dolgoztam is, tényleg annyit fizet, aztán a tescó ott is dolgoztam ott sincs 70nél több, aztán van még néhány butik ahova csak akkor vesznek dfel ha vmilyen ismerős beprotezsál, most ez az irodai munka amire jelentkeztem itt talán meglenne a 100. De ez egy álom meló is lenne... nagyon jó lenne ha meglenne. nincs túl sok lehetőség itt. boltba is 60at adnak, kocsmába nem lenne jó menni mert az nyilván nem 8-17ig van mint az ovi-bölcsi... más lehetőség szimpla kis érettségivel nem nagyon adatik
A gyerekeid nem csak a szépre fognak emlékezni a gyerekkorukból, hanem örökre beléjük fog ivódni és nyomot fog hagyni a személyiségükön, amin átmentek. A te felelősséged érzelmi biztonságukat is biztosítani.
Nem, a férjed nem fog megváltozni soha. Senki nem változik meg alapvetően. Egyes nők próbálják ezt elhitetni magukkal, de nem fog menni. Egyes apróságokat lehet ideig-óráig másképpen csinálni, de nem lehet a személyiséget megváltoztatni.
Gondolj bele: a férjed apja milyen és most milyen a férjed. Ezt akarod a gyerekeidnek is? Hogy ebben nőjenek fel és utána ők is tönkremenjenek bele, akár úgy is, hogy ugyanolyanná váljanak, mint ő?
Jó ez a te gyerekeidnek? Te vagy az anyjuk, te vagy értük a felelős.
Azt kérdezed, nem lesz-e rossz a gyerekeknek, ha felborul a megszokott életük, amiben az apjuk kiabál velük, annyira, hogy a kislányotok már fél tőle?
Ez valódi kérdés?!
Manapság egy nő nem 70-80 ezret kereshet, ki mondta ezt neked? Életemben nem kerestem ilyen keveset. A te fizetésed, a családi pótlék és a gyerektartás a havi bevétel ilyenkor, plusz a közös vagyon fele.
De ahogy látom, neked jobban derogál albérletben lakni, mint végignézni, hogy a gyerekeid egy alkoholistával éljenek, akitől tartanak.
Csak azt tudod felhozni a férjed ellen, hogy ő kezeli a pénzt? És azt nem, ahogy a gyerekeiddel bánik? Te mondtad, hogy nem jó apa.
Félre ne érts: ha valaki, akkor én nem vagyok a válások híve. De fel kell nyitnod a szemed és látnod, miben élnek a gyerekeid. Egyik beírásoddal leírod, majd a másikban próbálod kimagyarázni azt.
A gyerekeidnek teljesen mindegy, hogy miért ordibál velük az apjuk, csak annyit tudnak, hogy tartanak tőle. A gyerekek nagyon érzékeny kis radarral vannak megáldva és az ég szerelmére: a kislányod fél a saját apjától!!
És az a baj , hogy magam se tom mit csinaljak :/ Jól érzem magam a " kapcsimban" hianyzik is , de a fiam akinek meg az apja hiányzik :/
huhhh hát akkor a ti házasságotok sem nevezhető házasságnak :/
ahhhh most jelentkeztem egy irodai állásra drukkoljatok hogy felvegyenek. talán ez lehetne az első lépcső!!!!!!!!
Sziasztok. Én is nagyon gondolkozom mi legyen a mi hazassagunkkal :/ Tudni illik hibat hibara halmozunk mind2-en. Annó megcsalt a párom nagyon nehezen sőt meg se bocsatottm neki de azok a franya érzelmek....elálltam dolgozni megismerkedtem valakivel.Találka találka hátán....A ferjem az egyik oldalon megismerkedett egy idősebb nővel ( tőlem xámítva idősebb 39) most pesten dolgozik ket hete volt fent pénteken haza jott es egesz nap a nőjével volt a gyerekere ugyet sem vesz.Nem tom mi van a ferjecskemmel sőt még magamat se értem meg :/ Egyik szavaban egesz péntek este mik haza jött azt mondta probaljuk újra hianyoztam neki stb. De amikor meg elmegy a randira haza jön mint akit kicseréltek. Mik vannak ??:D
akkor sem tudom elképzelni hogy mi lesz. nem tudom felmérni hogy vajon tényleg rossz e amiben vagyok. hogy én sokszor úgy érzem hogy jó így ahogy van, de mikor ő mondjuk ideges vagy feszült akkor én is úgy gondolom nem nem ezt akarom a gyerekeimnek. De ha meg elhagyom, és egyedül próbálok boldogulni, akkor mi a garancia arra hogy boldogok lesznek a gyerekek? nem lesz az rosszabb nekik hogy látják hogy a régi megszokott kis életük felborul? hogy volt anya meg apa, igaz hogy nem tökéletes idill de volt valami ami fix volt otthon. És ha én próbálom magunkat fentartani? miből abból a 70-80ezerből amit manapság kereshet egy nő? elképzelni sem tudom. Én nem fogok tudni annyit keresni hogy a saját lábamon eltartsam a gyerekeimet. még egy albérletet sem. arról nem is beszélve hogy ha albérlet akkor mikor lesz újra saját ház a fejem felett? nem gondoljátok hogy meg lehetne változtatni őt? hogy igenis a sok stressz és az építkezés hatására ilyen? én nem vagyk olyan erős mint Krisz hgoy csak úgy lelépjek, és nekem igenis nagyon fájna mert én még azért szeretem, nincs az hogy megundorodtam tőle mert mindennap részeg. ő nem iszik annyit hogy lerészegedjen. még mindig ha végiggondolom hogy miért is kéne elhagynom akkor csak azt tudom felhozni hgoy nem én kezelem a pénzt. olyan gyerekes indoknak tűnik. jó oké nem túl jó apa... és sokszor mondom neki hogy mit hogy kéne csinálnia és azért sokszor tesz is érte. nem várhatjunk el senkitől sem hogy egyik napról a másikra megváltozzon. egyszerűen nem tuom mit tegyek. egyik felem azt gondolja hogy igen talán jobb volna nélküle, de a másik felem meg azt mondja hogy senki sem tökéletes mindenkinek vannak hibái, nem feltétlenül ő a hibás azért mert otthon rossz példát látott talán azt még ki lehet nevelni belőle... én is rossz példát láttam egy rossz alkoholista apával az élen és mégsem lettem olyan. az szerintem már egy jó jel hogy a párom észreveszi hogy miben rosszak a szülei, hogy mi az amit ő sem úgy akar csinálni mint ők... ahogy így bele próbálok gondolni a dolgokba olyan mintha valami leblokkolna az agyamban. egyszerűen nem megy hogy logikusan végiggondoljam hogy mi és hogyan lenne a legjobb. és hogy mennyire rossz e az ami van. persze sok szenvedésen mentem már keresztül de valahgoy az mind a múlt és valahogy kifakulnak, próbálok mindig a szépre emlékezni mer t azért vannak olyanok is. segítsetek tisztán látni mert nekem ez nem megy. túlságosan befolyásolja a döntést a szívem, az agyam leáll.
Te jó ég! Majd erre is írják hogy nem kell válni... Meg kell menteni a házasságot... A fenéket. Hagyd ott, egy életed van. Ez így nemhogy nem boldogság, ez így nem élet.
Szinte minden nap iszik, megcsalt, haverokkal bulizni jár, ha véletlenül nem ordít a gyerekeivel, akkor elvárja, hogy azt, mint különleges dolgot megjegyezd. Tehát alapból ordít. Álláspontja szerint csak az lehet, amit ő akar a családban, mindegy, mit szeretnél te vagy a gyerekek. Veled is hatalmaskodó.
Olyan családból jön, ahol az apja a mai napig terrorban tartja az anyját.
Volt olyan hozzászólásod, amiben megjegyezted, hogy nem is piás, mert már (!) két és fél napja nem ivott alkoholt, hétköznapon.
Öngyilkossággal fenyegetőzik.
A lányotok távolságot tart tőle, mert sokszor kiabált vele.
Mondd, te mégis miről beszélsz?! Ez a szegény, drága jó ember, aki így bánik a saját gyerekeivel?!
Igen, magadat vered át. A te felelősséged, hogy milyen környezetben hagyod a gyerekeidet. Ha számodra megfelelő ez a közeg a gyerekeidnek... a te felelősséged.
Nézd igazad van,te látod át a dolgokat,én csak azt tudom,h az első 8hònap itthon nagyon nehéz volt,de aztán minden könnyebb lett és ami a legfontosabb,végül egy olyan ffit találtam és olyan kapcsolatunk van,amiben most is jó êlni és nem a hibáinkat kell mérlegre tenni,h mennyire számít a kapcsolatban.Az öngyilkosságról:sok embert láttam kívülről,ez egy zsarolási módszer,érzelmileg hat,ahogy nálad is.Aki az akar lenni,az megteszi,lehetőleg úgy,h senki ne legyen ott,h megakadályozza,ne is tudjanak róla.Aki mondja,az nem teszi meg,de ha megtenné is-amire még nem láttam példát,ill.úgy csinálta,h a másik előtt,így biztos volt,h megussza-nem te lennél a hibás,ez a saját döntése,felnőtt ember,ha másban nem érdekli a te személyed,akkor ilyenkor se.Tudod nálunk is vannak gondok-kívülről,-de ezek miatt ugyanolyan szenvedêlyesen szerelmeskedünk minden nap,ugyanúgy csókoljuk egymást,ugyanúgy küld néha vmi kedveset emilben,mikor pl.dolgozik-nem én hívogatom-vagy írja,h mennyire szeret és mennyire kìván.Pedig több,mint 8éve együtt vunk.És ezek a dolgok azok,amik kisimítanak,mikor vmi miatt gondjaim vannak.Ezét lenne fontos egy boldogabb,szerelmen alapuló kapcsolat,mert a gyerekek,akik most fontosak,majd mennek és akkor már saját magad is fontos leszel,ráadásul nem mindegy hogy fogod megélni a 40-et.Ên mindig fiatalabbnak néztem ki a koromnâl,de mikor 38évesen szültem,na akkor nem.Az egy kicsit horror volt-hosszú-,de mostanra megint sikerült újra olyannak lennem,mint voltam,mert a kapcsolatom kortalanná tesz,energiát is ad.Hát ilyenekért is fontos.
Szerintem egy kicsit eltúlozva látjátok a dolgokat. Nyilván itt leírni nem lehet mindent úgy ahogy valóban történnek, mert akarva-akaratlanul félreért az ember dolgokat.
Nálunk azért annyira nem durva a helyzet hogy mondjuk részegen vezetne vagy egyáltalán az hgoy részeg. Meg sem tudom mondani mikor volt utoljára részeg. Azt tudom hogy ha nagyobb a gond akkor iszik többet és tudom azt is hogy ez nem jó és egyenes út az alkoholizmushoz, de véleményem szerint még nem tartunk annyira durva helyzetben hogy ne lehetne megoldani a dolgokat. Természetesen beszéltem vele erről az én pénzem te pénzed dologról is. most kilátásban van egy munka is, amit decemberben kezdek. De abban is van logika hogy most a ház az első és minden forintra szükség van hogy be tudjuk fejezni és valahogy kinézzen. oké tény hogy van jó pár hibája amin változtatnia kellene, de alapjában véve nem látom akkora hibáknak amiket nem lehetne valamilyen módon megoldani. az első hozzászólásom is egy veszekedés után íródott ami nyilván felfokozott hangulatú lett, ezek alapján tényleg gondolhatnátok azt hogy nálunk áldatlan állapotok vannak. De megmondom őszintén ahogy most is ezeket a sorokat írom azt érzem hogy lényegében boldog vagyok, csak vannak gondok amiket meg kell oldani. soha nem adtam fel semmit sem elsőre. A kapcsolatomat sem fogom feladni csak mert gondok vannak. együtt kell megoldani a problémákat. Sokszor kiborulok mert nehéz egyedül a gyerekeket meg a sok anyagi gondot elviselni és nekem kell hogy támogassam a páromat is hisz ő is dolgozik és elfárad estére. egyébként azóta hogy az első hozzászólásomat írtam, azóta nem beszélt csúnyán a gyerekkel nem kiabált rájuk, játszott velük igaz nem túl sokat. szóval látni lehet benne hogy tudja hogy ez így nem jó és látszik a változásra való hajlandóság is. oké természetesen benne vannak a rossz tulajdonságai is mint hogy gyerekes és nem nőtt még fel és hogy úgy érzem sokszor hogy az anyukája vagyok, ez max jellemhiba de ezt sem gondolnám válóoknak. az ital meg főleg nem az, ugyanis most egész múlt héten 2 sört ivott meg, azt is tegnap délelőtt míg csináltuk a háznál a dolgunkat. az hogy szokott az öngyilkossággal fenyegetőzni, erre csak az a véleményem hogy a földön fekvőbe nem kellene még jobban belerúgni. segítségre szorul. a gyerekeken nem látnám azt hogy rossz lenne nekik így. a lányom kissé távolságtartó vele mert sokszor rákiabált. De ha innentől kezdve odafigyel hogy ne kiabáljon velük, hogy igenis foglalkozzon úgy velük mint egy apa akkor szerintem nem lehet baj. vagy ez csak egy illúzió amit megint magamnak próbálok bemesélni csak azért hogy a megszokott biztonság megmaradjon? nehéz dolog eldönteni hogy valóban rossz e ami van és hogy hosszú távon rosszabb lesz e, vagy az lesz e rosszabb ha lépek. és bizony elindulni sem könnyű bármelyik úton indul is el az ember.
Nem csodálom, hogy ideges. Szerintem mindenki ideges lenne.
Én párom is tiszta ideg volt, mikor beszélgettünk korábbi kapcsolatokról és meséltem, hogy volt egy párom, aki felpofozott és a fejemet a falba verte. Tesómmal megakarták keresni és megcsapni. Jah mondom az kéne még, hogy aztán meg ti kerüljetek sittre. Különben is akkor már annyi idő telt el.
Sose voltam az a típus, akit meg kell védeni. Mikor a pofont adta, nagyobbat adtam vissza, de a falbaverés után kóvájogtam, akkor csak kitenni tudtam.
Bâtyâm is csodálkozott,azon is,h van tejem és tudok szoptatni,azt mondta,ő tönkrement volna.Nekem a gyerekeim miatt kellett lépnem,ők adtak erőt,na meg őket ápoltam lelkileg.Éjszakânkênt rengeteget bőgtem,volt amikor fizikailag fájt az egész,arra gondoltam,h ha nem lennének a gyerekeim öngyilkos lennék,de persze akkor hamar leléphettem volna.A legrosszabb az volt,h senki nem voltott,bátyám is utolsó évben jött.Mostani párom gyűlöli a voltat,mert volt,amikor naplót írtam és elolvasta,ő is kiakadt és mióta tudja mik történtek,azótanagyon mérges rá.
Teljesen igazad van!nagynéném nagy piás volt a gyereki kikészültek tőle,egy idő után a férje is el kezdett inni mert nem lehetett elviselni azt a nőt.A lány egyszer megunt mert már annyira alkesz volt ,hogy józanul volt hülye piásan meg normális,kihívta a mentőt azt hazudta az anyja félrebeszél meg kárt akart tenni magában.Elvitték ,2 hónapig volt bent ,azóta nem iszik (annyit)ennek már több éve.De tény és való lehetetlen együtt élni egy alkoholistával,ha olyan hülye,hogy kárt tesz magában a környezetének mindenképp jobb nélküle.Főleg a gyerekek ne szenvedjenek .
:( de borzasztó ,hogy bírtad ki?Most komolyan?
Ez nagyon durva! Az ilyen ember, nem érdemli meg, hogy szeressék a gyerekei, és bárkije is legyen. Kész szerencse, hogy volt bátorságod kilépni ebből. Erőt tudsz adni olyanoknak akik hasonló cipőben járnak, talán Gabi is hamarosan belátja.
Igazad van,ráadásul ha szétmentek,akkor utána lehet költözni.Ha meg bárki pletykál,meg lehet mondani,h ne a szája járjon,lehet vele összeköltózni.Ha pedig egy ffi azzal fegyegetőzik,h kárt tesz magâbanakkor még a kezébe is adnâm a kést.Ha ilyenhez van esze,mersze,de ahhoz,h normális életet biztosítson nektek is,ne kocsmába járjon,stb.akkor nyugodtan vágja fel az ereit.Egy nő is szanalmas,ha ezzel fenyegetőzik,de egy ffi....
Nekünk egyetlen szentesténk volt,amin józan volt,mert még italra se volt pénze,ráadásul a haverok is messzebb voltak,de eløtte-utâna olyan szentestéink voltak üvöltözéssel-részéről-részegen du.5-től hajnali 2-ig úgy,h a fiam majdnem 3éves,a lânyom pedig 2hónapos volt,végig a karomban,ja és délelőtt ment el autóval a fiammal csillagszórót venni és csak du.ért haza részegen,vagyis rêszegen vezetett,úgy h a gyerek is vele volt.Pedig az elején nekem ia az járt a fejemben,h milyen normális volt,mikor semmire nem volt pénz.Csakhogy nem élhetünk egy erdő közepén csóròn.Egyébként ez csak egy volt a sok dolog közül,mert szép lassan indult a dolog.Én csak azért ìrtam,h ne kelljen neki is ezt végigszenvednie.
Valóban felezni kell, viszont én úgy tudom, hogy attól hogy a fele a férjé, még ki lehet őt rakni.
Nem számít, mi, kinek a nevén van, ha a házasság alatt szereztétek, akkor közös vagyon, felezni kell.
Érdekes anyai ösztöneid vannak, ha a gyerekeid szociális-lelki jóléte kapcsán nem élednek fel, csak a pasid miatt, aki felnőtt... És a pletykák s fontosabbak?
Nem tudlak megérteni.
a ház az én nevemen van, a kocsi is az én nevemen van mert nem lehet az övén egy régi eltolt hitel miatt. de azt nem tudnám megtenni vele hogy nesze itt a cuccod aztán menj amerre látsz. egyébként sem tudnék ebben a városban élni ha én elhagynám őt. nem tudnám elviselni hgoy minden nap látom, sőt én tartok attól is hogy esetleg kárt tenne magában ha elhagynám. fenyegetőzni szeret vele de nem tudom meg is tenné e. ez a város meg maga a fertő. számtalanszor adódott úgy az életünkben hogy jobb állás reményében költözni kellett volna. én mentem volna de a párom nem. így mindig maradtunk. utálatos egy hely, nem túl nagy város, és ha mi szét mennénk két nap múlva mindenki erről beszélne és ahhoz végképp nem lenne erőm hogy a pletykákkal is szembesüljek. rettentően őrlődöm éjjel is erről álmodtam. hogy mennék is meg maradnék is. talán ha első lépésként megbeszélném vele hogy az én pénzem az enyém. akkor már egy fokkal jobb helyzetben vagyok. persze tudom hogy azt fogja rá mondani hogy most aházra kell minden pénz. azt meg főleg nem tudnám megtenni hogy kirakom a házból mert egyrész sztem nem is menne..vgy kárt okozna magában. tudom hogy a szánalom nem egyenlő a szeretettel de egyszerűen sajnálnám itthagyni mert mi lenne vele nélkülem. mert ugye mindent megcsinálok neki, mindent én intézek... mondom olyan mint egy harmadik gyerek... és így az anyai ösztöneim nem engednek lépni, hogy róla is gondoskodni kell.
Ugyan erre gondoltam...
ÉS szerintem jogilag, mégha kettőjük nevén van is a ház, akkor is megteheti, bár célszerű lenne megkeresni egy jogban jártas szakembert.
gabyy. Egyébként teljesen érthető, hogy gondolkodsz azon, mit is kéne tenni. Nyilván két gyermekkel az ember úgymond nem ugrál olyan könnyen, főleg gyesből, mint gyermek nélkül esetleg keresettel. Hiszen nem csupán lelki biztonságra, szoc. biztonságra is szükségük van a gyerekeknek, és nyilván neked is. Viszont, te teljes anyagi függésben élsz a férjedtől, tehát a te biztonságod már hibázik.
Én a helyedben amíg meghoznám a döntésem mindenképp jogi szakemberhez fordulnék, megérdeklődném mik a jogi lehetőségeim, hogy gyermekeimmel a "lehető legjobban jöjjünk ki" ebből a cseppet sem jó helyzetből. Ha ismered a lehetőségeid, hamarabb fogsz lépni. MEgérdeklődném, esetleg munka hiányában, milyen szociális támogatást vehetek addig igénybe, amíg munkám nem lesz.. És elkészíteném a tervem, majd megvalósítanám.
Sok sikert kívánok!
Nagyon durva! Piszok kemény csaj vagy!
Így látatlanban azt mondom, hogy azért Neked keményebb és nehezebb volt, szóval azért is meríthet belőled erőt Gabi és kiindulhat abból, ha Te megtudtad csinálni akkor ő is. Még is csak könnyebb (feltételezem) országon belül, mint a tengerentúlról. Remélem erőt vesz magán és a sarkára áll.
Az igaz,h erősebbek vunk,mint gondolnânk.Ma arra gondolok,h lehet,még egyszer nem tudnâm végigcsinálni,de ha a gyerekeimre gondolok,akkor az jón ki,h igen.2évig titkolóznom kellett,senki nem segített,râadásul férjemnek hála,a papírjaim se voltak rendben,ha igazoltatnak,akkor a gyerekek lehet,h a migrációhoz kerülnek vagy nem is,az aplukkal maradnak,én meg mehetek elzárásra,míg nem tisztázódik a státuszom,esetleg kidobnak az országbòl egyedül.Na azt nem êltem volna túl.Fiam félt is,érezte,h vmi nem oké,mindig mondta,h pontosan menjek ète a suliba,ne késsek.Kiborult,ha fél perccel is később értem oda.
További ajánlott fórumok: