Hasplasztika tapasztalatok (beszélgetős fórum)

köszönöm a szavaid :)

tény hogy ezt többen mondták már nekem :))))

de vékony szerettem volna lenni, hát most az vagyok, és ha meggyógyulok, akkor utána indul majd az edzés, szóval remélem majd változni fogok, de az legyen inkább izom mint háj :)

megmaradt háj és társai :)

nem akarok test építő lenni, csak kis kabrió, kondíció, állóképesség javítás:)

szóval ezek a tervek, meglátjuk mi lesz majd belőle, de kövér soha többé nem akarok lenni :)))

Hát.....csak ennyit tudok írni 😁

Le a kalappal az akaraterőd előtt.

Brutális.

A képek alapján októberbe meg kellett volna állnod a fogyással ... Szerintem ott az "optimális ",de nyilván Te érzed 😉

Gratulálok,büszke lehetsz magadra. Ugyanekkora kitartást a gyógyuláshoz, mindjárt vége, és élvezheted a lapos pocakot 👏👏🥳🥳

akkor ha te is így látod :)

köszönöm a véleményed, a másik napló is nyitva van már neked :)))))

Néztem a képeket. Szerintem nem szörnyű :)

Kopogtattam a másik naplódba ha szabad 😉

Sziasztok! TB-s hasplasztikánál mennyi "hálapénzt" illik adni?

Aki mostanában volt írjon erről légyszi, privátban is jó... :) (Egyébként Honvéd kórház a helyszín). Nagyon köszönöm!

Kis helyzet beszámolás, azt mondta a doki ma fog össze varrni, de végül is hétfőn össze varrta a köldököm..

elvileg másfél két hét és kiveszi a varratot és ha rendben leszek, akkor lassan újra bemutatkozhatok a fürdőkádnak, zuhany és minden mennyi jóság :))))

raktam fel újabb képet, de számomra nem bizalom gerjesztő, bár a doki szerint szépen gyógyul...

majd kiderül....

Nagyon szépen köszönöm a beszámolódat és a jóindulatodat, hogy ezzel a csodálatos hozzáállással bátorítassz minket!❤️

Tökéletesen megfogalmaztad mindazt, amin keresztül megyünk és nagy segítség az elkövetkező napokra, hetekre, hónapokra❤️😘🤗

Sziasztok! Nagyon régen jártam már itt...de megigértem magamnak, hogy fél évvel a műtétem után feljövök, és beszámolok az "újaknak". :) Igaz, még "csak" 5honapja, hogy műtöttek, de szeretném minél hamarabb megosztani Veletek ennyi idő elteltével a tapasztalataimat.

Augusztus 5én volt a műtétem izomvarrással, köldöksérvvel együtt.

2 hatalmas babával való terhesség majd császármetszés után, borzasztó állapotban volt a hasam, nagyon megnyúlt rajta a bőr...

A műtét utáni első három hétben minden nap feltettem magamnak a kérdést, hogy kellett e ez nekem...utáltam hogy nem lehettem önmagam, nem élhettem az addigi életem, nem csinalhattam a napi rutint...3.héten még nem tudtam kiegyenesedni..utáltam még a boltba is átmenni, úgy éreztem mindenki engem néz....

Aztán szépen lassan telt múlt az idő...5.hét után visszamentem dolgozni...irodai munka... már sokmindent ugy csinaltam mint korábban, de estére dagadt...puffadt....fájt....minden bajom volt. Volt mikor azt gondoltam, már sosem leszek olyan mint azelőtt.

Bár nem voltak komplikációk, sem nagyobb problémák, sokszor volt elegem. Végigmentem sokmindenen, amin Ti...De...

Eltelt 5hónap. És tényleg egy türelemjáték, és nagyon lassan ugyan, de tényleg minden nappal egy kicsit jobb. Most tartok ott, hogy már eltelnek úgy a napok, hogy nem jut eszembe a műtétem, van hogy egész nap semmi sem emlékeztet rá...nincs puffadás, nem fáj, nem korlátoz semmiben, élem a "régi" életem. De ehhez kellett 5hónap...Belenézek a tükörbe, és boldog vagyok, elégedett vagyok, örülök. Mostmár bátran kijelenthetem hogy mindent megért. Mindent amin keresztül mentem. 5honap "szenvedés", azért, hogy mostmár remélem nagyon sokáig tudok gyönyörködni benne, és örülni neki.

Mindannyiótoknál eltelik ez az 5hónap, és mindannyian ezt fogjátok érezni! Kitartást mindenkinek, higgyétek el...megérte! :)

Szia, ezen az érzéseken és is végig mentem a műtét előtt, szinte 5 percenként mondtam le fejben a műtétet, no meg kell e nekem ilyen, minek és hasonló kérdések.

én is mindig hasra híztam mint az unicumos üveg, így ott maradt a sok felesleges bőr a mostani fogyásom után.

de ezt láthatod is a naplómban, adtam engedélyt, hogy lásd :)

a be kéne fejezni gondolat vitt rám engem is a műtétre...

nem foglak sem rábeszélni, sem lebeszélni róla.

itt sokan vagyunk akik küzdenek komplikációkkal, nem várt műtét utáni tünetekkel, sebzavarokkal, majd jönnek és mesélnek.

van aki szerencsés volt, és gyorsan megúszta és azóta már el is felejtette a műtétet.

ha vissza olvasol én pasiként ugrottam bele, és egy beteg pasi rosszabb mint egy garaboly egészséges hölgy :))))))))))))))))))

én nem nagyon számoltam a komplikációkkal, úgy voltam vele, letudom, és ennyi.

hát nálam nagyon nem így alakult.

olyan komplikációm vannak/voltak amiket még a dokim a pálya futása alatt nem tapasztalt egy betegénél egyszerre...

mondta is neki, de jó hogy ilyen különleges vagyok, de ez nem vigasztal. :))))

nézd, ez a műtét is mint minden beavatkozás komplikációval jár.

korábban volt egy komolyabb műtéted? tud e tapasztalat útján hogy reagál a testeb ilyen beavatkozásokra?

engem soha nem műtöttek még 40 év alatt, így viszonyítási alapom sem volt semmilyen téren.

és bele is nyúltam a sűrejébe :))))

ha meggyógyulok, vagyis amikor meggyógyulok és vissza tudok térni a régi életvitelemhez akkor azt fogom mondani, hogy nem bántam meg és megérte.

már most is ezt mondom, amikor "simogatom" a hasam, hogy milyen "szép" lapos.

végre vékony vagyok, végre lezárhatom a fogyókúrát, és most már "csak" oda kell figyelnem hogy meg is tudjam tartani amit elértem.

szóval amikor alakulok, azt gondolom megérte.

Ha komplikáció lépett fel, akkor meg gondoltam, minek vágtam bele.

ezeken az érzéseken te is fogsz menni, mert ha nem csináltatod meg akkor meg ott lesz a mi lett volna ha... érzés :)

ez egy ördögi kör :)

de a lényeg a sok szövegemnek :)

az egyetlen egy tanács, ha van lehetőséged és le akarod zárni magadba az egész életmód váltást, akkor vágj bele.

megéri, szerintem :)

amire készülj fel hogy lesznek komplikációk, és ha úgy jársz mint én akkor sokféle komplikáció is előfordulhat.

a netes mosolygós képek azt az illúziót keltik hogy ez a hasi plasztika egyszerű beavatkozás, nyissz-nyassz és fut a beteg haza, nincs gond, szinte a portás végzi ezeket a rutin műtéteket és a komplikáció esélye szinte pár százalék.

én azt gondoltam hogy mázlis leszek és úgy sem eesűűsek bele abba pár százalékba, hát nagyon tévedtem.

szóval érdemes körbe járni a témát alaposan és a legfontosabb szerintem, készülj fel a "legrosszabb" lehetőségekre és akkor nem fogsz csalódni.

Ha nem jön, be akkor örömmel nyugtázod hogy minden rendben, gyorsan gyógyulsz és minden rendben.

ha meg nem, akkor sem ér váratlanul.

kívánom hogy a megfelelő döntést hozd, de azt mondom, summa summára, megéri rendbe rakni magát az embernek, főleg magunkért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkbe :)

Sziasztok!

"Új" vagyok a fórumon, a zárójel azért van, mert ez az első kommentem, de olvasni már régóta olvasom a topikot, ha nem is napi rendszerességgel. Gondolkodok én is a hasplasztikán. Hosszú ideje küzdöttem a súlyommal (vagyis küzdök, mert most elérve a célt jön a következő, talán nehezebb dolog, megtartani), sokszor fogtam bele a fogyásba, de pont ennyiszer fel is adtam, hol pedig évekig stagnáltam egy adott szinten. 172 cm magas férfi vagyok és 127 kg-ról indultam. Most vagyok 67. Ez borzalmas nagy súlyvesztés, hagyott is nyomot maga után. Egy szempontból szerencsés vagyok, mert pl a felsőtestemen és a karomon hiába vagy megnyúlva picit a bőr, mégis feszes maradt. Ha meghúzom, akkor látni, hogy van ott bőrfelesleg, de ha elengedem "visszaugrik" a helyére szerencsére. Kis gyúrással ezek a területek tökéletes közeli állapotba hozhatók. A hasamon viszont nagyon látszik, és interneten kutakodva hamar rájöttem, hogy a hasplasztika lehet az egyetlen megoldás. 78kg voltam amikor elmentem egy konzultációra Toperczer Zsolthoz, aki azt mondta, még 10 kilót le kéne adni, akkor térjünk vissza a témára, és teljes hasplasztika kell. Ezt ennyiben hagytam, egy évig stagnáltam, majd sajnos felhíztam 90-re. Ott volt a lélektani határ, hogy nem akarom ennél is jobban elrontani hosszú évek munkáját. Nekifogtam és lementem a mostani súlyomra, tehát elvileg készen állok a műtétre. Viszont ezek után elkezdtem képeket, videókat, tapasztalatokat nézni és olvasni, és eléggé riasztó dolgokat láttam, hallottam. Eleve egy műtéti videó után is sokkot kaptam, mert olyan állapotban fekszik ott az ember, mint amiket súlyos balesetek után látni. Aztán itt is sokat olvastam, meg láttam képeket, hogy ki mennyit szenved, kinél mit rontottak el. A felépülési idő sem világos, mert 6 hetet írnak, de mikor tudok önfeledten egy nyaralás alatt a tengerben úszni, túrázni, meg egyáltalán dolgozni, mert nekem ha nem is kemény fizikai munkám van, de sokat kell hajolnom, guggolnom, kisebb súlyokat emelnem. Eljutottam oda, hogy ha az igen borsos műtéti árat nekem fizetné ki valaki pluszban, akkor sem vállalnám. Aztán volt egy fordulat a fejemben, hogy ha már idáig eljutottam, akkor "be kéne fejezni" amit elkezdtem, annak pedig a műtét lenne a lezárása. Most adtam magamnak haladékot, jövő ilyenkor vágnék csak bele, megnézném mennyit alakul a bőröm ennyi idő alatt nagyjából változatlan súly mellett és persze a pénzt is össze kell szedni. Kérdésem, hogy van-e olyan aki megbánta, visszacsinálná, mikor élhetek újra teljes és aktív életet a műtét után, és hogy van-e valakinek tapasztalata a doktor úrral, mert a klinikán meglepően kedvező árakon dolgozik, pedig mindenhol az egyik legjobb szakembernek van beállítva. Köszönöm, hogy végigolvastátok, meg a válaszokat is köszönöm előre is!

nekem ezt nem a doki mondta, hanem hasonló emberkék akiket műt9ttek úgy mint minket :)

hát tény hogy nekem is fura, eddig mindig volt hely a hasamban hogy ezeket nem érezzem és fel se tűnjön :)

örülök hogy jobban vagy :)

szia, nekem a köldökömnél van ez a jelenség, kötésed van? mert nekem attól érzékeny a két hónapos kötés miatt mondják a nővérek is hogy attól lehet érzékeny...

nekem is többször van hogy puffadt a hasam, lehet érezzük a has és bél működést? :)

nem tudom, erre mondjuk engem is érdekelne is a válasz.

jó érzés vége haskötő nélkül szabadon? :)))