Hasplasztika tapasztalatok (beszélgetős fórum)

Megvan konzultáciora az időpont

2019.01.10 fél 4

A műtétre feltételesen beírt 2019.02.06-ra

Szerintem megcsinálom a naplót is előtte és utána fotókkal

Remélem jo híreket fog mondani konzultácion és nem lesz tul drága :-)

2018 október végén hasplasztikám volt hasfali rekonstrukcióval (a szétnyílt hasizmokat összevarrták) zsírleszívás csípőről, derékról és sajátzsír zsír feltöltés arcba, ill. ajkakba (12 nappal vagyok a műtét után).

Leírom a történetemet, mert műtét előtt semmiféle használható írást nem találtam az interneten, ami pedig nagyon jól jön a műtétre való előkészületben.

A hasam csúnya volt (szerintem), vastag a derekammal együtt, nem szerettem, pontosabban teljesen aláásta az önbecsülésemet, túlsúlyom nincs (65kg), a táplálkozáshoz értek, ill. nagyon rendes edzéseim vannak kifejezetten hasizomra is. Nagyon bántott, hogy nem tudtam rájönni, miért nagy a hasam és vastagszik a derekam. A sebészem elmagyarázta, hogy a terhességek nyomán szétcsúszott hasizmok az oka, amit rekonstruálni érdemes.

A műtéten 15 évet gondolkodtam, sokszor voltam konzultáción, mindent elolvastam róla. A lelki felkészülést magamnak kellett megoldani, sem barát, sem rokon nem segített, kivéve a férjemet, aki mindenben támogat. Nagy teher volt, hogy két embert ismertem személyesen, akinek hasonló műtéte volt, egyik trombózist kapott a műtét következtében, a másik tüdőembóliát. Műtét előtti este még elmentem a körmösömhöz, hogy rendben legyenek a körmeim, hiszen ki tudja hány hét múlva tudok menni ismét, mikor a körmösöm elismételte, hogy ő tüdőembóliát kapott a zsírszívástól.

Ennek ellenére teljesen felkészültnek éreztem magam, a műtét előtti napokon és közvetlenül a műtét előtt sem izgultam. Az orvosomat már évekkel ezelőtt megtaláltam, tökéletesen bíztam benne.

Délelőtt 11.30-ra terveztük a műtétet, 10.30-ra kellett bemennem a magánklinikára. Azonnal fogadott az orvosom, még egyszer megbeszéltük, mi lesz a program: hasplasztikát akartam köldökáthelyezéssel, valamint a csípőről, derékról zsírleszívást, hogy a legtökéletesebb legyen az eredmény. Az arcom teljesen ránctalan (52), ennek ellenére valami frissítésen gondolkodtam: „ha már itt vagyunk, tudnánk-e valamit javítani rajra?”, én szemhéjfelvarrást gondoltam, de a doktorom közölte, hogy erre nincs szükség (egyetlen szempillantásra tudja, mi a teendő és mi a legjobb megoldás), de a leszívott saját zsírból szívesen betölt egy kicsit az orcákba, ezzel kicsit megemelve az arcot; hogy az ajkakba is töltsön, már az én ötletem volt.

Átkísértek a betegszobába, megmutatták az ágyamat, a mosdó pár méterre volt, először le kellett zuhanyoznom fertőtlenítővel (olyan, mint a tusfürdő, csak fertőtlenítő). Fürdés után megfogtam két kezemmel a műtéti részt, és bocsánatot kértem a sejtjeimtől, azért, amit teszek.

Visszavehettem a bugyit és a melltartót, fel kellett vennem egy műtős köntöst. Jött az altatóorvos, kérdéseket tett fel: evés, ivás, testsúly stb. Majd jött a doktorom, és berajzolt. Jött a műtősnő, a hajamat a fejem tetejére kötötte, és rám adott egy műtőssapkát. A melltartót le kellett venni, a bugyi maradhatott, és fel kellett vennem egy (műtős) műagyag papucsot. Átkísért a műtőbe, ami pár lépés volt. A műtőasztal mellett le kellett vennem a papucsot, és 2 lépcsőn fellépve fel kellett feküdnöm a műtőasztalra. Betakargattak kék műtőslepedőkbe, és az altatóorvos vénát szúrt. Azt mondták, olyan lesz, mint a vérvétel, de nem olyan volt, szúnyogcsípés volt. Az jutott eszembe, hogy az orvosom a kollégáit is kitűnően válogatja. Majd közöltem a jelenlévőkkel, hogy hullámzik a plafon.

Az ágyamban ébredtem, nem volt rajtam semmi, csak egy finom paplan, a hasamon szorítókötés, és 2 draincső állt ki belőlem tasakkal két oldalt; ill. mellettem állt az orvosom, és figyelte, hogy nyitom ki a szemem, nem sokra emlékszem ezekről a percekről, csak azt tudom, hogy fogtam a kezét, nem tudom, mit mondtam neki, remélem, azt hogy az Isten áldja meg, aki a földre küldte közénk mindannyiunk örömére.

Láttam, hogy a szobatársam a műtőbe indul (mellnagyobbítás). Én aludtam műtét után kb. 2 órát, ill. sajna nem, mert a szobatársam bekapcsolva hagyta a telefonját, ami csörgött, és felébresztett sajnos.

A legközelebbi emlékem, hogy megérkezik friss műtötten a szobatársam, akivel nagyon egymásra találtunk a „szenvedésben”, végigszövegeltük az egész éjszakát, nem tudtunk aludni, a fájdalmak miatt sem, ill. rettentően fájt a hátunk, mert csak hanyatt volt szabad feküdni, és a matrac nagyon puha volt, otthon ez a probléma megszűnt, mert nagyon kemény matracunk van.

Megérkezett az éjszakás nővér, aki felültetett: ha már nem érez az ember szédülést, meg lehet próbálni elindulni a mosdó felé. Majd visszaérkeztem az ágyamhoz, leültem, de jó lett volna lefeküdni is, csak hasizom nélkül nem tudtam elképzelni, hogy fog menni. A nővér azt mondta, dobjam el magam, mint egy zsák, ezt senkinek nem ajánlom, hogy ilyesmit megpróbáljon, rettenetesen fájdalmas lehet, ill. a friss sebnek és varratoknak sem hiszem, hogy jót tenne egy ekkora ütődés és rázkódás, nehogy valaki megpróbálja! Az ágyra lefeküdni és felkelni is szigorúan csak oldalról, lassan, óvatosan érdemes a karizmok segítségével. Felkelés: érdemes az ágy széle felé kicsúszni, de ne teljesen a szélére, mert akkor leesel, a csípőt el kell billenteni az ágyhoz képest 90 fokkal, a bokát, lábszárat az ágyról lefelé billenteni, az alsó könyököt magunk alá húzni, a másik karral felsegíteni, ill. ha van stabil kapaszkodó a közelben (nekem pl. éjjeliszekrény széle volt) belekapaszkodni, nekem másik ember segítsége nem volt az igazi.

Műtét után olyan nagyon komoly fájdalomcsillapítót kaptunk, hogy semmiféle fájdalom nem volt, ill. annyira komfortosan érezte magát az ember, hogy megkérdeztem az orvosomtól, megműtött-e egyáltalán (mire rámutatott a draincsövekre , a szobatársam is megkérdezte tőle később ugyanezt. A kellemetlenség akkor kezdődik, amikor majd elmúlik a fájdalomcsillapító hatása, innentől Cataflamot kaptunk 4 óránként. Az itatás is megkezdődik hamar, kortyonként kell iszogatni az odakészített pohár vízből, fekve, hajlékony szívószállal. A következő fájdalomcsillapítót a nővér fekve a számba tette, majd a vizet kínálta, de nyilván csak pici kortyot tudtam a gyógyszerre inni, úgyhogy kis híján félrenyeltem a gyógyszert, aminek a gondolata is pokoli kínokat okozhatott volna, hiszen se köhögni, se tüsszenteni, se orrot fújni nem volt érdemes, mert az egész has élesen fáj belé. Úgyhogy nagyon ajánlom, hogy a gyógyszert felülve kell a szájba tenni, és kissé nagyobb korttyal (nem szívószállal) lenyelni. A torokban duzzanatot, megnagyobbodást érzünk az altatás miatt, ez kb. 3 napig tart, majd nyomtalanul eltűnik.

Estefelé el kellett kezdeni kicsit eszegeti, mert az egész napos koplalás után korogni kezdett a gyomrunk. Én mindenmentesen táplálkozom, úgyhogy hoztam magammal 2 szendvicset, viszont műtét után senki nem fog egy szendvicset megenni; nagyon javaslom, hogy érdemes vinni magunkkal mindenmentes (tej, cukor, glutén) sós és édes kekszet is és vizet is, hogy ne kelljen háztartási kekszet, ropit enni, csapvizet inni. Másnap reggel már boldogan bekajáltam mind a két szendvicsemet egyszerre.

Az orvosom még legalább 4× bejött hozzánk a délután és az este folyamán, pedig utánam még 3 műtéte volt, hazafelé is a mi szobánkból indult este, miután még egy pillantást vetett ránk.

Éjjel 12-kor a nővérke ránk parancsolt, hogy fejezzük be a szövegelést, és most már aludjunk, mert minden műtött boldogan alszik, csak mi vagyunk fenn. Én nagyon szívesen aludtam volna, de nem tudtam, mert puha volt a matracom (több ponton is állítható ágyam volt, ezért volt puha a matraca), és fájt a hátam, a friss sebek is jelentkeztek, ill. hanyatt fekve esélytelen volt elaludnom. Ha vki mell- ill. hasplasztikát tervez, jól teszi, ha előtte 2 hónappal már csak hanyatt alszik, mert műtét után bajban lesz az alvással.

Reggel 9-10 körül megérkezett az orvosunk, megnézte a sebet, közölte, hogy szép (tényleg az, azóta is - 12 nap elteltével - csak egy cérnavágás látszik), átkötötte, és hazabocsátott. 2 emeletet kellett lemennem a lépcsőn, de nagyszerűen ment, érdemes oldalazva, 2 kézzel a korlátba kapaszkodva lemenni, de néhány nap múlva már simán vettem az otthoni lépcsőket (ha nem az ember lábát műtik, lehet számítani rá, hogy működni fog).

Az otthoni első nap és első éjszaka nagyon fura volt, valami csillapíthatatlan nyugtalanság vett erőt rajtam, 5 percig nem tudtam egy helyen megmaradni, folyamatosan mozgásban voltam, az otthoni fekvő-, ill. ülőalkalmatosságok között, az éjszaka is így telt, egy órát aludtam csak. Lehet, hogy a szerek utóhatása, lehet, hogy az adrenalin csengett le, nem tudom.

Még egy rettentő kellemetlenséget kerüljetek el (bár ez is személyes, nem biztos, hogy mindenki így reagál): Cataflamot kaptunk a kórházban fájdalomcsillapítóként, így azt hittem, hogy az a jó, otthon volt egy új csomagolás Cataflam-V, nem használtam még, de egy családtagom kapta térdműtéte után műtéti fájdalmakra, gondoltam, nekem is jó lesz. 3-at vettem be összesen, 4 óránkét 1-t. Valami furcsa, kellemetlen diszkomfort érzés keletkezett a gyomromban, majd a 3. után pokoli gyomorgörcsöt kaptam, szerencsére a fejemben azonnal összeállt, hogy ez a gyógyszer lesz, nem a műtét. A gyógyszer a kukában landolt, a fájdalom szerencsére hamar megszűnt. Innen a megszokott Algoflex Fortét vettem be, eddig fejfájásra használtam, de erre is rá van írva, hogy műtéti fájdalmakra is. Csak az első 3 nap szedtem 1-2-t a nap folyamán, a 4. naptól nem kellett fájdalomcsillapító, bár lehet, hogy nem is a fájdalmat érzi az ember, hanem a haskötő szorítását, amit viszont meg kell szokni, mert hetekig ez lesz.

Eredmény most: az arcom nagyon szép lett, a járomcsont köré szúrt a doktorom több kicsi pontban kevés zsírt, a műtét napján nyilván duzzadt volt, de mostanra a duzzanat megszűnt, az arcom gyönyörű, elképzelhetetlen, hogy sminket használjak. Az átültetett saját zsírnak kb. a fele marad meg majd várhatóan, az viszont szervessé válik, megmarad végleg, sőt, rengeteg őssejtet tartalmaz a saját zsír, így elképesztő módon megszépíti az arcot. Érdekes, hogy a száj magasságában is kissé elvékonyodottnak láttam a bőrt az utóbbi időben, nem volt ráncos nevetésnél sem, de akkor is láttam, hogy vékonyabb lett a bőr, most meg ott is megtelt, pedig oda nem is szúrtunk. Nagyon szép.

A szám gyönyörű lett, a műtét után egy héttel még kissé duzzadt volt, de már társaságképes, és rettentően szexi, azóta ment lentebb, és még fog is lentebb menni, de nagyon szép. A doktornak rendkívül kifinomult az ízlése, így nem is tervezett drasztikus változást, az eredmény nagyon szép. Az ajkakba beültetett zsírnak kb. 30 %-a marad meg, mert a száj izmait rendületlenül használjuk. Gyógyulás során semmiféle kék-zöld foltok nem jelentkeztek az arcon (a hasamon sem), 6-7 nap után picikét sárga lett és megduzzadt, jót tett neki egy kis vizes borogatás. Ennyi volt vele a teendő.

A zsírszívás és zsírfeltöltés helye nem fáj.

A hasam alsó részén a legtökéletesebb vonalvezetéssel, bár nem túl hosszan, a has szélességében húzódik egy cérnavonal, ill. középen felfelé pár cm függőleges vonal (nem volt akkora a hasam, hogy az egész köldök alatti részt ki kellett volna metszeni). Az új köldököm még le van ragasztva, de le merném fogadni, hogy az is tökéletes. A hasam kialakult formája nagyon szép, de azt olvasom, hogy hónapok múlva fog a végleges forma kialakulni, ha ez jobb lesz még annál is, ami most van, akkor az álmaim váltak valóra.

Tanácsok:

Ne akarj az első napokban egyedül lenni otthon, legyenek körülötted, szolgáljanak ki, pihenj, a családtagok jelenléte erőt ad.

Ne akarj házimunkát végezni, az majd csak a 3. hét után kezdődik apránként.

Zsírátültetésnél ne pánikolj, majd apad a duzzanat, és 2 hét múlva már jó lesz; lehet, hogy 1 hét múlva azt mondod, bárcsak megállna, és ne apadna tovább…

Otthoni számítógépes munkát 2 hét után már lehet végezni. Komolyabb munkát szerintem csak 5 hét múlva.

Mindenképpen el kell kerülni a megfázást, a köhögés, a tüsszentés és az orrfújás fájdalmas a has belsejében, ezért 1000-es C-vitamint szedtem műtét előtt 1-2 héttel kezdve és utána is.

Az orvosom Dr. Viczián Csaba, a legkitűnőbb orvos, felkészült, rátermett, empatikus, nyugodt és megnyugtató, gondos és gondoskodó, felbecsülhetetlen a tudása.

Szia!😊

Mondom a "titkomat".

Én kenyeret,pékárút,tésztát teljesen elhagytam.

Reggelire példa:sonka,sajt,paprika...

Tányért váltottam az adagok mennyisége miatt. A kis salátás tálra gondolj példaként. A főételeket abba mértem magamnak és ha még kiskanállal is eszed,totál olyan mint ha nagy adagot ennél(Nagyon könnyű becsapni magad😉).Így nagyjából mindent abból ettem: lecsó,rizses hús,főzelék,levesek...mind-mind kenyér nélkül...lassan,megfontoltan nem habzsolva.☝️🙃

Reggel - este 40 perc taposás

18 óra után semmi kaja. Na ez a legrosszabb,ilyenkor állt neki a párom kajálni...21-22 körül. Erre azt találtam ki,...meg mindig ha úgy éreztem éhes vagyok de nincs étkezési idő,...Kecskeméti paradicsom italt ittam. Ez a legfinomabb mind közül. Kellemesen sós,ízletes és nem voltam elviselhetetlenül kívánós. Nekem bejött.😊

Remélem,találsz benne pár jó ötletet magadnak!Drukkolok,hogy neked is minden az elképzeléseid szerint alakuljon!😊

Sziasztok. Én jövő hét sterdá

szerdán leszek 10 hetes a műtét után. Már egész jól csinálok mindent, mehszoktam simán haskötő nélkül. Szibabiciklizem és sétalok mozgás gyanánt. De ez a kevés mozgás nagyon kicsinál, hiába próbálok figyelni a kajára híztam 3 kg-ot. Előtte ugye én heti 3-4 alkalommal futottam nem keveset.

Sziasztok!

Senkinek nincs tapasztalata a Honvédban, illetve dr.Tamás Róbertet illetően? :(

Amíg level mindenképp védeni kell gézlappal.

Beszélj az orvosoddal szerintem,mert ha gennyes az nem jó. Ő majd eldönti hogy zsír vagy genny.