Harci kutya...? (beszélgetős fórum)

Szerintem egy kicsit elkanyarodtunk.... itt inkább azon akadtunk ki többen, hogy a bullokra, és egyéb ilyen fajta kutyusokra írod, írjátok, hogy 'véreb'...

legalábbis én ezen akadtam ki. :S

Amúgy szerintem annyira nem rossz, hogy az emberek félnek 1-2, vagy leginkább soksok kutyatípustól. Így legalább minimálisra csökken az esetleges támadások száma.

Az én kutyámat mindenki gyömöszöli az utcán is, kérdés nélkül. Nem biztos, hogy a nagykutyuk, minden egyes külső, idegen ingerre ugyanúgy válaszolnak. Sosem lehet tudni. Ha az én kutyim neadjisten valakit megkóstolna kinn az utcán, naná, hogy az én hibám lenne, hisz miért nem neveltem jobban,miért nincs szájkosara, és stb stb. Még akkor is, ha néni-bácsi jön ütyürüpütyürümmel. De mint mondottam, ESETLEGESEN kiskutya kisharapás, nagykutya nagyszaggatás.

És bármit mondotok ez így van. És szerintem Ti sem örülnétek mindig, ha séta közben kb 20 lépésenként odajönne valaki, hogy deédicukkmukk. Inkább mondják, h huuuh, véreb. Amúgy miért zavar ez mindenkit, hogy a köztudatban így vannak? A félelem mellett ez valahol tisztelet is, nem?

csigu77!!

Jártok versenyekre??

Mi most kezdjük az edzést:)

Azt még hozzá tenném,hogy az én lányom huzza-nyuzza a "vérebeinket" sőt,van hogy ő eteti őket,a kettőt egyszerre,de még soha nem néztek rá csunyán.Még egy morgást nem hallottunk tölük,pedi a Bébikém alapossan szemügyre veszi minden testrészüket!!

Az a véleményem,hogy nevelés kérdése.

:)

Sajnos nem lehet megváltoztani az emberek véleményét!

De érdekes is lenne ,ha mindenki ,mindenben egyetértene!! ;)

Szia! Nekem is tetszett a cikked! :)

Jó néhány év kutyasulizás, aktív kutyázás után az én véleményem is az, hogy abszolút nem fajtától függ a viselkedés! Minden kutyának (egyedenként, nem fajtánként ugye) más jelleme van és igenis a nevelés és a szocializáció elengedhetetlen dolgok!

Amennyiben lenne rá reális megoldás a legjobb az lenne ha minden leendő gazdi kapna egy alap képzést kutyanevelésből és abból a fajtából amit választani szeretne magának... Mint valami fegyvervizsga vásárlás előtt. :) Na jó tudom, hogy ez sajnos elvi síkon sem lenne életképes gondolat és nyilván totál ideális megoldást nem lehet bevezetni de azért komolyabban fel kéne készülni az embereknek mielőtt kiskutyát vesznek magukhoz!

A harci kutya jelzővel meg nem kéne csak úgy dobálózni, meg a hírekben szítani a kedélyeket mindenféle féligazsággal mert akik kicsit sem jártasak a témában azok elkezdik terjeszteni a rémhíreket és máris kész a fele sem igaz legenda természetesen mindez a szóban forgó fajták kárára... :(

Ja bocsi igen az az ész nélkül tenyésztett apróságokra gondoltam. A múltkor egy 3 hónapos táskakutyát akartak nekem mutatni, de én sose simogatok csak úgy idegen kutyát. Ez volt a szerencsém, mert elég rendesen rámart a gazdája kezére. Szerintem én is ezt tettem volna, ha órák óta egy kutyaretikülben(vagy mi a neve annak a vacaknak) lettem volna.

Egyébként engem is támadott már meg roti. Nem ingereltem, csak a mi kertünkben voltam. Elvileg ismert a kutya, mégis úgy rontott át a kerítésen, hogy ijedtemben mozdulni sem tudtam. Szerencsémre ott volt a kuvaszunk, aki egyébként sose csinált semmit, csak úgy volt, szeretgettük. Ha ő nincs, nem tudom mi lett volna. Kisebb volt a rotinál, mégis legyűrte, aki ahogy szabadult a szorításból, ismét nekem támadt, de addigra apum is ott volt és mivel nem volt hova futni, egy karóval kellett megvédenie minket. Egyet ráütött a kutyára, mire az elment. Baja nem lett, még 10 évig legalább a szomszédságunkban élt. Nem a kutya volt az oka, a gazdája folyton ütötte és ezért lett ilyen. Sajnáltam, mert igazán kedves kutya volt eredendően.

A férjemnek is volt 2 rotija. Az egyik jól tanítható és nagyon megbízható, a másik nem. Vele szinte naponta küzdött a falkavezérségért. Hiába vitte kutyasuliba. De ettől függetlenül békés volt, a gyerekeket imádta, sőt mikor totyogók voltak, még segített nekik menni, nehogy elessenek.

A tacsink meg...szóval kis kutya, nagy úr. Ha véletlen ráléptél a lábára, mert ott ugrált, akkor sírt, mire vígasztalni akartad, akkor meg megharapott...valahogy nevelhetetlen volt. Tul.képpen ő volt a falkavezér: irányította még a macskákat is:))))

Nagyon változó, hogyan viselkednek más állatokkal.

A 4 macskánkat nem bántják. A kutyákkal 90%-ával játszani akarnak, a többi valamiért már messziről unszimpatikus nekik.

Aki jár kutyakiállításokra, súlyhúzó versenyekre, kutyaiskola bemutatókra, az tudja miről beszélek.

Ilyen helyeken sokat lehet látni, hallani, tapasztalni.

Nekem volt bernáthegyim, és palotapincsim is.

A kis tökmag kiszámíthatatlan volt.

És van olyan ismerősöm, aki esküdött az alacsonyabb termetű kutyákra, és a sajátja támadott rá több emberre, az ő lábát meg kiharapta. Ezután megváltozott róla a véleménye.

nekünk is volt staffink ,vagyis az akkori páromnak,egy kan.lógott a fáról,harapdálta az autógumit a fán,ami neki volt fellógatva.ez volt neki az edzés....:)

nagyon barátságos volt,de más kutyákat és macskákat ki nem állhatott!!!sajnos több kutya és macska életét is kioltotta...egyszer a szomszéd néni tacskóját szedtem ki a szájából,ő megúszta....

biztos rosszul volt ilyen téren nevelve,de én pont ez miatt nem vennék ilyen kutyát a gyerekeim mellé...

azt nem írtad,hogy más állatokkal hogyan viselkedik(kutyák,macskák)?

Sziasztok!

Nekünk 2 staffink és 2 bullterrierünk van. A kisfiam születése óta a 2 stafford a gardedámja. Már az első időkben, amikor még csak babakocsival levegőztettem, a két kutya a kocsi egy-egy oldalánál feküdve vigyázta a kisfiam álmát. Most, hogy már 17 hónapos, a két kutya követi minden lépését és szinte terelgetik a lépteit. Olyan "bociszemekkel" tudnak rá nézni, hogy ezt sokan el sem hinnék. A kisfiam, már pár hónaposan kacagott, ha meglátta őket.

Én nagyon sok kutyafajtával voltam már kapcsolatban és mindig azt mondom, hogy staffordom mindig lesz!!!

A leghűségesebb, legszófogadóbb, legbarátságosabb és legmegbízhatóbb fajta!!! És nem mellesleg meg is tud védeni, ha szükség van rá!

Annyit még hozzáteszek, hogy engem eddigi 33 évem alatt még csak tacskó harapott meg, pedig volt olyan, hogy az utcán kóborló staffordhoz is simán odamentem...

Akik a "véreb" kifejezést használták, azok pedig egy kicsit olvassanak utána a jelentésének, mert a harci kutya nem egyenlő a vérebbel...

Egyet kell hogy értsek veled!

Bár tény,hogy "harci" kutyával nem volt MÉG dolgom,(ha lesz,bull-terrier lesz)mégis van tapasztalatom kis és nagytestű kutyák nevelésében.Két fajta kutyám volt eddig,pekingi pincsi és Német Juhász.Össze nem hasonlítható a két fajta.A Német Juhászaim felnőttként is tudtak viselkedni a gyerekekkel,az első pincsim viszont ki nem állhatta őket,sem a többi kutyát.Még is voltam olyan bátor,hogy a gyerekem mellé ismét egy ilyen fajtát választottam,és a megoldás csak annyi volt,hogy 6 hetes kora óta együtt nevelkedik a 2 és fél éves fiammal.(Ghysmo most 8 hónapos).El van kényesztetve a kutya általunk,még sem kap oda soha a gyereknek,mindent megenged neki,sokszor mondom,hogy én már valagba haraptam volna a Gergőmet a kutyus helyébe,ő még sem teszi.Minden szoktatás,nevelés kérdése,de ugyanakkor a szem a lélek tükre mottó itt is működik,hiszen egy kutyáról a nézése mindent elárul.Most utálni fogtok a legtöbben,de megmondom őszintén,én nem bízom a pitekben,amstaffokban,kiszámíthatatlan a nézése,ellenben egy bullinak és egy boxernek már "nevelhető" tekintete van.Hangsúlyozom,ez az én véleményem.A Német juhászokról nem írok bővebben,mert elfogult vagyok velük kapcsolatban,és inkább témánál maradnék.Abban is egyet kell értenem Pankával,hogy kis kutya kisebbet harap.Max kiröhögi az ember az utcán,mikor lóg a nadrágszárán a kis csivava,de ha már teszem fel egy rotweiler fut az ember felé,akkor nagyobb a valószínűsége,hogy elviszi az ember lábszárát is,nem csak a gatyáét.

Engem is harapott meg kutya, a vállamat, és az egy németjuhász volt, gazdijával sétált.

Anyósoméknak most Bull Mastiff-juk van (bocsi, ha nem jól írom), és olyan mint egy "birka"... Édes.

A nagyit lökte fel egyszer merő véletlenségből, annyira megörült neki, hogy fellökte a szeretetével :-)

Előtte volt két labradorjuk, hát azok nagyon gyogyósak voltak! Tök hebrencs mind a kettő, szófogadatlanok.

Sziasztok!

csigu77!

Nagyon tetszett az irásod!

Nekünk is két Amstaffunk van.9hónapos volt a lányunk amikor megvettük azt a kutyát akire 10évet kellett várnom.

Olyan kapcsolat van köztük amit csak az hisz el aki látja!!Imádják egymást!Hihetetlen türelmes és ragaszkodó!A kanunk most lesz egy éves,lassan elkezdünk vele edzeni:)A szukánk 6hónapos,nálunk ők is családtagok.És ami nagyon fontos,sokat foglalkozom velük.

Ez a fajta volt a legjobb választás!!

Azt még megemliteném,hogy az öcsémet is érte már kutyatámadás...amit soha nem fog elfelejteni!!!

Leharapta a fülét egy TACSKÓ.

A boxer egy hatalmas bohóc :D A szerelmeim...Volt egy boxim 5 évig, sajnos szívbetegség elvitte, de nála jobb társat-barátot-kanapémelegítőt az ember nem is kívánhat magának :)))

Nemsokára eljön az ideje, hogy megint legyen egy Pitém :)

Köszönöm a hozzászólásokat!

Tudtam, hogy ezzel parázs vitát fogok kiváltani.

Saját tapasztalatainkat tudom leírni.

Nálunk is van különbség a 2 kutya vérmérséklete között. Lara a nyugodtabb, Tyson az éberebb.

Ha látnák, akkor se hinnék sokan, hogy mit művelnek a gyerekekkel. Egyszerűen imádják őket. Húzzák - nyúzzák, belecsimpaszkodnak a bőrükbe, rájuk fekszenek. Kicsi lányom a farkánál fogva húzta ki az asztal alól, a nyelvét meg visszadugta a szájába.

Amit soha ne fogok megérteni, az, hogy mi pórázon, szájkosárral visszük őket emberek és kutyák közé, más meg simán odaengedi a kutyáját póráz és szájkosár nélkül akár a gyerekekhez, akár a kutyáinkhoz...NO COMMENT

Genetika, származás, nevelés? Ezen lehet vitatkozni. A kutya fajtától és méretétől függetlenül megtámadhatja az embert.

Igaz nekunk boxer van de arra mindenki mondja vigyazz bant.

Pedig olyan kedves fajta soha egyszer sem volt aggressziv. De a szomszed kutya ketszer akkora a mint mi kutyank es megis olyan szelid.

Az általad leírt történetekben pont, hogy hiányzott a lényeg: a kutya jó nevelése. Egy kutya, amelyikkel úgy foglalkoznak, ahogy kell (nem szeretem a jólnevelt kutya kifejezést, mert nem jólnevelni kell, csak foglalkozni vele), nem tép el pórázt és nem megy el a gazdája mellöl pár méternél távolabb, csak akkor, ha erre kifejezetten engedélyt kap. Egy kutya, akit rendesen tartanak, nevelnek, kezelnek: nem kap oda senkinek, se pórázon, se póráz nélkül. Pláne nem ok nélkül.

Szerintem egyszerüen nem minden fajta való bárki kezébe.

Az itt többek által említett idegrendszerhez még egyetlen dolgot: nem kell túlmisztifikálni. Ha egy kutyának baj van az idegrendszerével, az csak és kizárólag az ember hibája. Vagy azért, mert hülyére tenyésztette, vagy azért, mert hülyére nevelte. (Utóbbira lényegesen több példát látunk...)

Egyébként meg az USÁban (európai statisztikát még nem láttam) a német juhászok, tacskók és border collie-k is többet harapnak, mint a pitbullok.

Ellenpélda arra, hogy a harci vér örökre harci vér marad: boxer.

Nagyon érdekes dolgokat lehet olvasni a különböző kutyafajtákról például a kutya.hu oldalán. Ott szakértők is vannak és minden fajta eredetéről is lehet olvasni és bizony sokan meglepődnek majd, ha veszik a fáradtságot és utánaolvasnak ezeknek a "harci kutyáknak"

Ott is leírják, miért terjedt el a rosszhírük ezeknek a kutyáknak, de tény, ami tény, amerikában ez az els őszámú családi kutya és azt mondják, minden gyerek mellé kéne egy ilyen jóbarát!

Sziasztok!

Nekem egy westiem van, pici kutya, terrier kutya, ugyan csak 8 kg, de tud csodákat művelni.

Az én tapasztalatom a ezekkel a harci kutyákkal igenen is negatív. Mikor 10 év körül voltam, nekem esett egy, tök simán. Gazdival pórázon, majd nekem ugrott, és egy darabka ki a vádlimból. Hát mit ne mondjak, nem éppen azon gondolkodtam, hogy jajjdecukíííííííííííííí.

Öcsém 5 volt, vásároltunk, Öcsim állt a kocsi mellett, mikor pakoltuk be a cuccokat, 20méterre kb egy póznára kikötött "véreb". Nézte az Öcsémet, morgott rá, gyorsan be is raktuk a kocsiba. Mindig együtt toltuk vissza a bevásárlókocsit, Öcsi is jött, addigra el is felejtettük azt a dögöt, és naná hogy elszakította a hülye pórázát, és rohant felénk:(

Lehet hogy a mi hibánk is volt a dolog, abban a 2%-ban, hogy Öcsit kivettük a kocsiból, nade kérem. Mikor jött felénk a kutya, Öcsit bele a kocsiba, de az ujját elkapta:( Aztán jött a gazdi, h Palkóó,Palkó hol vagy? És arra visszament a kutya. Szóval azt hiszem, hogy ezek is mutatnak valamit. Jó nevelés? Megvolt mindkét alkalommal. Nade úgy tűnik ez édeskevés.

Jaa, és azt se felejtsük el, hogy egy portörlő maximum belekap a lábadba, és lesz egy fognyomod. Egy bazinagy kutya meg szét tud szaggatni,ha épp begurul.

Úgy hogy ez teljes mértékben idegrendszer kérdése. A nevelés egy dolog, a genetika pedig a még sokkal fontosabb dolog. Tényleg nem véletlenül harci ebek. Ez örökre a vérükben marad.