Harci kutya...? (beszélgetős fórum)

Jah és még egy gondolat! Szerintem arra meg semmi szükség, hogy ezekből a harci kutyáknak nevezett fajtákból tartsanak többet, mert abban ahogy látom egyet értünk, hogy egy kutyatartásra alkalmatlan gazda kezében még egy csivava is lehet agresszív. Csak amíg egy csivava harapás max belilul, addig egy bull terrier (vagy bármelyik másik nagytestű) már komolyabb sérüléseket tud okozni. Tudomásul kell venni, hogy az itthoni kutyatartási morál a béka feneke alatt van és, addig kutyatartásra sem kellene biztatni senkit, amíg mondjuk divat alapján választ egy kiskutyát...

Bocsi az offért! További jó fórumozást!

Kedves hozzászóló.

Már ne haragudjál,de te melyik fórumot olvasod?

Biztosan én szóltam le?

Pontosan arról regélek már több napja,hogy minden kutyafajtát ugyanúgy el kell fogadni,mert minden állat ugyanúgy megérdemli a szeretetet.

Én imádok minden kutyát.Nem is lehet jó kozmetikus,aki nem szereti a pácienseit.

És egyébként a vendégeim 30%-át a nagy kutyák teszik ki.Ha ők is olyan sajnos sokszor hisztis és idegbetegek lennének mint kistestű társaik,akkor elmondhatnám,hogy valóban életveszélyben dolgozom.Szerencsére jóval kiegyensúlyozottabbak.

Én mindössze arról adtam hozzáértő véleményt,amit a gazdik és saját gazdik elmondásai alapján,és a saját több évtizedes tapasztalatom alapján alkottam.

Én egy szóval sem mondtam,hogy a kistestű kutya nem nevelhető és nem szerethető.

Én is imádom őket,mint minden állatot.

De az biztos,hogy gyerek mellé nem vennék sem bolognest,sem pedig pl shi-tzut.Max már nagyobb kamasz mellé.Mert nem gyerekeknek való játszótárs.Persze ez nem álltalánosítás,mert én is találkoztam írtó jó fej bolognessel meg westie-vel is,aki méltó társa volt a gyereknek.Csak sajnos ez a 20% nem elég ahhoz,hogy ajánljam gyerek mellé.Ugyanis a maradék 80% a saját gazdiját is megharapja,mondjuk fésüléskor stb...persze bizonyára nevelés kérdése is,de biztosan nem kisgyerek mellé való.A kis lakásban élők persze nem tarthatnak labradort,ez érthető.

"Erre való a staff bull!!!"

oké,megértem ha vlki nem bírja a naffejű ebeket.

Én tökéletesen egyetértek a véleményeddel,ezért nem is értem,miért nekem címezted!

Én pont arra kaptam fel a vizet,amit te is írsz.A fajták néhány eset ami nem hozzáértő és szerető gazdi miatt alakult úgy ahogy,tehát az egész fajtát érő negatív megbélyegzés miatt.

És az életveszélyről annyit,hogy óriási balesetet tud csinálni egy kisgyerekkel egy kotorék és vadászebnek kitenyésztett fajta.hiába kicsi,pont azért mert egy patkányzó-rókázó kutya nagyon szívós és elég ideggolyó is,könnyen elveszti a fejét.

A westie-nek pélául hatalmas fogai és nagyon erős harapása van.Tapasztalat.egy 1.5-3 éves gyereknek ha megtámadja,bizony komoly baja lehet.Ha nincs ott a szülő.Azt senki sem állítja,hogy a harci ebek támadás esetén nem veszélyesebbek kistestű társaiknál.De ílyen baleset szerencsére ritka,mivel ez a fajta alapból sokkal kiegyensúlyozottabb.jó kezekben.

És sajnos több szakértői vélemény állítja,hogy sajnos a kistestű házikedvencek pont a kitenyésztésük miatt sajnos idegileg gyengék.Persze normális tenyésztésű kutyára ez nem vonatkozik,mert a jó tenyésztő próbálja ezeket a egyedeket nem továbbtenyészteni.Csak sajnos eme fajtákat már elvitte rossz felé a divat,tucatra tenyésztik őket kizárólag a pénzért,és egyre labilisabb és hibásabb egyedek kerülnek családba gyerek mellé,mert sokan nem engedhetik meg maguknak,hogy megfelelő állományból vásároljanak kölyköt.

Egyébként a Westie például sokkal izgágább és labilisabb mint például őse a cairn terrier.Ez pont a fentebb említett kitenyésztés eredménye.És ugye ha valaki Westie-t vásárol olcsón,készüljön fel,hogy az egyik leg betegesebb fajtát választotta.Beszélek itt a szem és fülproblémára,és a számos bőrbetegségre ami a westie-t szegényt sújtja.Tehát ezeknek a fajtáknak nagyon rosszul jött ez a divathóbort.

Vagy beszéljünk szegény extra mini yorkiról.Az 50% uk szívbeteg és idegileg terjesen labilis.

És ez vonatkozik a bolognesre is.A havanese egy kicsit kivétel,mert vlmiért ők sokkal kevésbé túltenyésztettek.Bár hisztisek ők is,de úgy tapasztalom,hogy a fent említett idegbetegség rájuk nem jellemző nagy mértékben.

A dobbermann például anno nagyon megsínylette a túltenyésztést.Ezért nagyon szigorították a tenyésztését szerencsére.És a németjuhásznak is.

A boxerről ugyanez mondható el,nagy szerencse,hogy kikerültek a divatkutyák sorából.Ez kizárólag hasznukra vállt.

Ennyi fűznék hozzá,szerintem itt nincsen min vitázni,mert amit fent említesz negatív leszólása a kicsi ebeknek részemről nem történt meg.Amit én állítok azok tények,és nem ezen kutyák által táplált lenézésemből adódik.

Ha az degradál egyeseket, hogy folyamatos sztereotípiákkal illetnek egyes fajtákat, azok ne úgy próbálják már meg jobb fényben feltüntetni a sajátjukat, hogy ugyanezt teszik egy másik fajtával:-) Nekem 8, de ez eléggé hiteltelen így és sok esetben ellentmondó, de ha így képzelitek többen is a népszerűsítő kampányt, hát sok sikert! Sőt, ahhoz képest, hogy harci kutyákról szól a fórum, már kb az első oldaltól a pincsik agressziója a fő téma, más épkézláb érvet senki nem tudott igazából felmutatni. Nem is értem minek kell kampányolni, engem sem hat, ha lepadlócirkálózták itt jó néhányan azt a fajtát, amit most választottam (időm sincs ilyenekkel véget nem érő vitát folytatni) Minek is belekezdeni egy szélmalom harcba, aki nem szimpatizál egy fajtával, valószínűleg nem is fog néhány erőszakos, de semmilyen konkrét érvet nem tartalmazó hsz. hatására. Szerintem nem így kellene, de mindegy:-) Miután megismerték a kutyámat olyanok, akik ugyanúgy gondolkodtak róla, mint itt sokan, közölték, hogy egy ilyet bármikor bevállalnának, mert nem is gondolták, hogy ilyen is lehet... Addig látatlanban valószínűleg falra hányt borsó lett volna a mondandóm.

Szép napot neked is:D

Persze, hogy védjük Őket, hiszen ez a fórum RÓLUK szól!!!

Semmi bajunk a kisebb testű kutyákkal, csak próbáljuk a mi fajtáinkat is megszerettetni mindenkivel, aki eddig tartott tőlük a negatív reklám miatt.

A közkedvelt fajtáknak nincs szükségük erre, bár velük is legalább annyi probléma van, mint a mieinkkel, csak az nincs ennyire felfújva!

Szép napot Neked!

Huncus, szakértelmed ide vagy oda, minden kutyát meg lehet nevelni mérettől függetlenül;) Rossz lehet amúgy állandó "életveszélyben" dolgoznod:D Igen, nagyot tud harapni egy kistestű kutya is, de olyat én még nem hallottam, hogy egy megfelelően nevelt egyed, indok nélkül odasétál valakihez és szétmarcangolja ahol éri. Ha meg hozzá nem értő emberhez kerül egy kutya, édes mindegy, hogy milyen, vagy mekkora nem lesz kiszámítható. Tévedés, hogy eredendően idegbetegek ezek a kicsi terrierek, csak kemény kezet igényelnek és következetességet, már igen fiatal koruktól. Aztán semmi probléma nincs velük, kiváló társak a mindennapokban. A másik, nyílván volt időd megtanulni azt is, hogy mondjuk egy jelző kutya nem arra lett kitenyésztve hogy nekiugorjon egy betörőnek, mikor éppen pakolj aki mellett az éjjelit, hanem már akkor ugatni fog, mikor babrálja a zárat. Sokkal éberebb, mint nagyobb testű társai. Konkrétan a foxyt azért vittük a dobi mellé, mert igen tőle nem jöhetett be az udvarra senki önállóan, de ha este elaludt, akkor nem arról volt híres, hogy 1 pisszenésre is felkel. A foxy viszont résen volt és így az ő ugatására rögtön figyelt a másik is:-))))

És attól mert valaki választ egy fajtát, miért kell lenézni a másikat, azért mert kicsi??:-) Vagy a lenevetségesebb, hogy minél nagyobb annál jobban ragaszkodik:-)) Persze, nyílván nem egyedfüggő a dolog fajtán belül... Ha ti elvárjátok, hogy ne érje negatív sztereotípia a kutyáitokat, akkor a minimum, hogy ti sem általánosítotok néhány rosszul nevelt egyed miatt:-)) A dobermannunkat is legalább annyira szerettem, mint a vele egy időben lévő rövid szőrű foxynkat, vagy törpe tacsinkat és még később a hozzájuk társuló boxert is, mint most a yorkimat, akit se ragaszkodás, se értelem terén nem tartok kevesebbnek mint az előzőket:-) Sőt, ha ketten vagyunk itthon, sokkal jobban figyel minden zajra és úgy, hogy lássa a bejárati ajtót. Tévedés, hogy ezeknek a kutyáknak nem fontos a gazdája, csak másképpen védelmeznek, amival azt gondolom nincs baj. Félre ne értsetek, semmi bajom, ezekkel a "harci kutyákkal", mert szeretem a kutyákat általában, de ez ahogy égig magasztaljátok a saját kedvenceiteket, a másikat meg kb őrültnek tituláljátok az nevetséges:-) Nagyon nagy túlzások már ezek és kisarkítják a dolgokat jobban, mint ahogy a valóságban van;)

Jó éjt!

Szia!

Szerintem senki nem támadott sem Téged, sem pedig a kutyusodat.

Kár, hogy így látod a dolgot.

Én minden kutyát imádok, de a kedvencem a staffi.

Soha nem keveredtem még vitába kisebb testű kutyusok gazdijaival.

Elfogadom mindenki álláspontját és csak azért írtam az "igazi" jelzőt, mert nálam a kutya ott kezdődik, hogy minimum meg tudjon védeni, ha kell!

Ennek ellenére volt már tacskóm is, akit szintén imádtam!!! De mióta staffijaim vannak, azóta tudom, hogy milyen egy jó kutya.

Bátor, erős, intelligens, okos és gyengéd. A tacskó önző volt.

Westim még soha nem volt és valószínűleg nem is lesz, pláne mert már van egy kisfiam és sajnos közeli barátomnak is azért kellett megválnia a sajátjától, mert megharapta a fiát...

Ennek ellenére biztos vannak kivételek, mert ugye a kivétel erősíti a szabályt!

Sajnálom, hogy támadásnak érezted a hozzászólásomat! Nem ez volt a célom vele.

szia.

már írtam,hogy egyet értek veled.

Ha elolvasod az egészet,szerintem látni fogod mire ugrottam!!

De már nincsen vita.

A pincsik egyébként 1-2 kivétellel mind agresszívek.Hogy miért a fene tudja.

Volt egy vicces esetem velük,mikor is egy konkurens kutyakozmetikus akivel amúgy nem bírtuk egymást soha,hívott fel,hogy menjek gyorsan segíteni neki.Hát kiderült,hogy be kellett zárnia az egyik vendégét a raktárba,speciel egy csokibarna pincsit,mert úgy támadta.És ugye szájkosarat hogy teszel rá???

Szóval ki kellett hoznom onnan,mert ő nem merte.

Vicces szitu volt a valóban támadó pincsi.

Nekem is volt pitem, még tizenéves koromban. Az akkori társaságom több tagjának is. Igazából nagyon erős természetű kutyák, akiket keményen észérvekkel kell nevelni. Egyértelmű, hogy ha az beindul nincs az a jóisten, aki megállítsa, kivéve a gazdáját. már ha jó nevelést kapott, keményet. Az enyém egyetlen szóra, az "állj"-ra megállt akkor is, ha egy csirkét vett üldözőbe. Soha nem harapott meg senkit, egyértelmú szabályok voltak a látogatóknak is, ha jöttek, és a kutya még nem ismerte őket. . akkor a kutyát messzebb helyre parancsoltam, a látogató pedig nem nézhetett a kutyára. A kutyu egy darabig meredten nézte, néha mordult egyet, ilyenkor rászóltam, hogy egértse nem ellenség jött. Aztán egy idő múlva odament a látogatóhoz, megszaglászta és következő alkalommal már nyugodtan bejöhetett. Tehát hihetetlen hű, védelmező társa a gazdájának, és nem tesz semmi rosszat, ha jó kezekbe kerül és következetesen nevelik. én igazából vizsgáztatnék mindenkit, mielőtt ilyen kutyát nevelhetne. :)

Egyébként jóval könnyebb volt vele sétálni, mint a törpe snacimmal anno. A pit jött nyugodtan mellettem, mig a snaci nekiment volna minden más állatnak.

Igazából, hogy egy westie nyugodt és szófogadó természetű legyen, hasonló nevelést kell kapnia, mint egy pitnek. Lévén, hogy a westie is terrier.

Szerintem egy westie játék közben jóval hamarabb elveszti a fejét, mint egy pit. A pit az erejével csak ledönt a lábadról, de ha jól nevelték, soha nem harapna meg, ha nem jól nevelik, persze a prédát látja benned.

De nekünk itthon a 4 és fél éves kisfiammal a westie, akit imádok, olyan hamar elveszitette a fejét játék közben, hogy megijedtem megharapja. Komoly harcokat kellett vivni nekem és a 4 és fél éves gyereknek azért, hogy Güntike tudja, hogy mi is a szerepe, és melyik az ő poziciója a "falkában".

Szerintem minden kutya nagyon tud szeretni, és tud nagyon fegyelmezett lenni, csak jól kell nevelni.

így amelyek titeket bántottak, az csak és kizárólag a gazdik hibája volt.

Remélem békét teremtettem. :)

És helyesbítésképp.Mi nem veszekszünk,hanem próbálunk helyes útra terelni.

Mellesleg hozzám bejárnak a kutyáim az üzletbe.

Sok kis vendég simán betámadja őket.Ők higgadtan és nyugodtan tűrik.Elég egy nem szabad.De legtöbbször ügyet sem vetnek a kihívásra.Mint írtam.Nevelés kérdése.

Kedves "Panka21"

Én egy szóval sem bántottam a te kutyádat.Én csak a gatyacibálós érvedet cáfoltam.

Ha olyan történne bármelyik családtagommal mint amit te lentebb megírtál,bizonyára kizárólag a gazdát tenném felelőssé.

Nem kiálltanám ki a fajtát legyen bármilyen is egy ronda gyerekgyilkosnak.Mert egy állat olyanná válik,amilyenné nevelik.Egy idegessebb és gyengépp idegrendszerű álat is megérdemli az életet.A gazda felelőssége,hogy vigyázzon rá.Szájkosár stb.

Visszajöttem, de tényleg utolsó. Tartsunk már embernek, a nevemet nagy P-vel írom. Nincs gyerekem, és én egyszer sem szidtam a Ti kutyáitokat, viszont az igaz szeretetről és az én kutyámról senki sem beszélhet így! Honnan vagytok ilyen okosak, hogy az én kutyám nem érezhet igazi szeretetet? Ez mennyivel jobb az, mint az, hogy én félek a tietekről?

Sosem irtanék ki állatot, ezt már többször írtam. elég sokkal vagyok napi kapcsolatban, a pókon túl, nem írtok állatot. Azt is csak legnagyobb ijedtemben.

Addig, amíg a saját gyerekedet, vagy a testvéredet a kezedből nem harapja ki egy kutya, addig nem tudsz érdemben hozzászólni ehez a kérdéshez, és annyira muris lenne, ha ezt megértenéd.

Úgy neveled a gyereked, ahogy akarod, vállalva a kockázatot. De engem ne utasítgass, és főleg ne traktálj baromságokkal, hogy én irtanék. Milyen őrült képzelgés ez már?

És ha mered bántani az én kutyámat, hát hallod-e, az nem az én szegénységi bizonyítványom:D Én egy db rossz megjegyzéssel sem voltam a Te kutyádról. Rám pedig tényleg ne pazaroljatok energiát. Meg sem hallgatjátok a másik oldalt. Így pedig nehéz értelmes dolgot írni.

Sajnálom is. Vitatkozni imádok, ész nélküli veszekedésekben, érvek nélküli szitkozódásban nem vagyok benne. Nektek kellemes szidásomat kívánom. Ha nem értitek, amit közvetíteni szeretnék, hát, no az baj.

Szép napot! Többet tényleg nem írok. Viszont a szidásomat, a kutyámét, és a hozzám kapcsolódó dolgokat nem tűröm. Kösz

Nálunk is így van.

Csak a gyerekek mellett hajlandóak aludni.Pedig sokan mondják,hogy a kutya nem az ágyba való.De én így érzem biztonságban a kicsiket.Sokszor látom,hogy a kutya mereven figyeli az alvó kisfiamat.Megnyugtató érzés.Meg megható,ahogyan össze vannak bújva.

Tudod ebben a pankában is csak az zavar,hogy téves dolgokat nevel a gyerekébe.Nem pedig elfogadást és állatszeretetet.

Milyen jó ez a cikk!

Mint már írtam a mi két staffink is őrizte a kisfiamat a babakocsiban.

Egy barátunk bullterriere pedig pár másodperccel hamarabb jelezte a szülőknek, hogy ébredni fog a kislányuk...és így is lett!

Ne foglalkozz vele!!!

Szerintem már így is túl sok energiát fordítottál arra, hogy megpróbáld neki elmagyarázni a lényeget!!!

Éljen csak a kiskutyáival és soha ne tapasztalja meg az igazi kutyák szeretetét!

Csajok!!!

Legalább fellenült a fórum.

Én magam vagyok egy vérengző fenevad ha bántják,sőt ki akarják írtani az én imádott ebeimet.

Nos én alapból védek amúgy minden állatot.Legyen az tacskó ,keverék vagy "West highland white terrier".

puszi.

léptem mert kell a friss levegő...

Amstaff a családban

Talán össze sem tudnám számolni, hányszor tették fel nekem a kérdést az elmúlt tíz évben: „Alkalmas a fajta gyerek mellé társnak? Nem fogja bántani?”. Ilyenkor igyekeztem szemelvényeket felhozni mind a fajta történetéből, mind a saját tapasztalataimból a tévhitek eloszlatására. Mivel a közelmúltban történt egyetlen tragikus eset kapcsán – melynek sem a gyermekekhez, sem az amstaffhoz semmi köze – újra felütötte fejét a „harcikutya-hisztériának” nevezett betegség (kísérőtünetek: nagyfokú elbutulás, dührohamok, heveny gyűlölködés), érdemesnek tartom ezeket most egy szélesebb körrel is megosztani.

A fajta kialakulásának kezdetén, a XIX. századi Angliában a harci arénák sztárjainak tartott bull and terriereket tulajdonosaik, mindenekelőtt a formálódó fajtának is nevet adó Staffordshire megyei bányászok családtagként tartották. Számos történet szól arról, hogy a kölyköket elárvulásuk esetén az asszonyok saját mellükből szoptatták. A család eltartásában nagy szerepet játszó kutyák rendkívüli megbecsülést élvezetek, ugyanakkor remek természetük miatt is szerették őket. Ezekben az időkben úgy is emlegették őket, hogy „The Children’s Nursemaid”, vagyis a gyermekek dadája. Azaz a hétvégenként a ringben küzdő viadorkutya a bányászok csemetéinek leghűségesebb társa és barátja volt!

Az amstaff az egyetlen a bull-típusú terrierek közül, amelynek kialakítása eleve egy mindenes munkakutya létrehozását szolgálta. Ez az ősök vitathatatlan harckészségén és rendkívüli fizikumán túl egy kiegyensúlyozott idegrendszert, nyugodt alaptermészetet is feltételezett. Éppen ez teszi a fajta egyedeit ma is alkalmassá arra, hogy ne csak a munkában, de családtagként is kiválóan megállják a helyüket. A gyermekektől szó szerint mindent elviselnek, még a legdurvább játékokat is. Számukra mindig a játékon van a hangsúly, ha a kicsik közelében lehetnek. Eredetüknél fogva fájdalomküszöbük rendkívül magas, bőrük vastag. Nincs az a szőrhúzgáló, orrcsavargató lurkó, aki ki tudna hozni a sodrából egy ilyen kutyát. Mindennek persze alapfeltétele, hogy jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott egyed legyen az „áldozat”.

Egy jó amerikai staffordshire terriert nem kell gyerekszeretetre nevelni. Azt már belenevelte őseinek hosszú sora. Mivel alapvetően ő maga is örökké gyermek marad, játékosságát nem is élhetné ki jobban mással. Még egy kicsikkel nem túl gyakran találkozó felnőtt amstaff is egészen képtelen bohóckodásba kezd, ha gyerekközelbe kerül. Azok a kutyák pedig, akik kisgyermekes családban nőttek fel, magukat szó szerint dadának és őrangyalnak tekintik. Ezekben a feladatokban az amstaff valósággal lubickol, nem beszélve arról, hogy a pedofilok, szatírok, stb. jobban teszik, ha nem az ő kis gazdájával próbálkoznak.

Néhány jó tanács azoknak, akik gyermekük mellé egy ilyen kutyát szeretnének. Mindig jobb, ha egy kisgyermek, akár csecsemő mellé kerül a kutya, mint fordítva. Ez természetesen általánosságban értendő. Nálunk is előbb volt kutya, és csak utána érkezett a baba, mégsincs semmilyen féltékenységből eredő rosszindulat. Oka egyszerű: a kutyákkal kiemelt figyelmességgel bánunk továbbra is, ugyanakkor rögtön az elején felhívtuk figyelmüket a jövevény jogainak tiszteletben tartására. Minden alkalommal, ha gyermekünk megfordul az udvaron, a kutyák megszagolhatják, lábát és kezét megnyalhatják (utána természetesen rohanás a fürdőszobába). Így a kicsit családtagként elfogadták, sőt szukánk ennél is tovább ment. Világosan tudtunkra adta, hogy ő szeretne gondoskodni kisfiunkról. A kerti napozások során megpróbálja a maga módján tisztába tenni, sőt igyekszik megszoptatni. Azt hiszem, kettejük kapcsolatával nem is lesz semmi gond. Mindezek ellenére soha ne hagyjuk magukra őket, egészen addig, amíg a gyermek legalább négy-öt éves nem lesz. Ebből is kiderül, hogy célszerűbb dadusnak szukát választani, mint kant, mivel ez előbbiek nagyobb empátiával viseltetnek a kicsik iránt. Azonban ez nem azt jelenti, hogy egy kan amstaff nem felelne meg társnak gyermekek mellé. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy kisbaba mellett annak őrzésén túl nem igazán tud mit kezdeni magával. Ebben a szerepkörben ugyanakkor jól teljesít, és képes órákig feküdni a babakocsi vagy a kiságy mellett. Ilyenkor nemcsak a környéket felügyeli, de még a bébi légzésére, mocorgására is figyel. Amikor aztán körülbelül négyéves kortól a kicsi alkalmassá válik olyan játékok űzésére (bújócska, fogócska, labdázás, stb.), ami őt is lekötheti, végleg eljött az ő ideje. Ilyenkor éppolyan odaadó sporttársként, mint párnaként a pihenők idején.

Egy szó, mint száz: nyugodt szívvel jelentem ki, hogy gyermek mellé keresve sem lehet odaadóbb társat találni az amstaffnál. Ehhez persze az sem árt, ha a szülők alkalmasak, vagy inkább méltók a fajta tartására.

-kmv-

A szitudba nem akartam belekötni.Veled bizonyára ez történt.Mint még számtalan más emberrel akit mindenféle,még "westie"is megtámadott.

Te a mondanivalónk alapjait sem érted! Vagy nem akarod!

Se nem westie.Ez egy rövidítés.A buldog sem bullie,még ha úgy írják sem.

Kedvesem,Én nem csak "levágom" a szőrt,hanem évekig tanultam.Sok pénzért,nagyon sokat.

És a kutyához cseppet sem értő emberi ostobaság jogosan háborít fel.

És pályafutásom alatt úgy gondolom volt időm a különböző fajták természetét megtapasztalni.

Tehát nem egy esetre alapozom a véleményem.Hanem több évtizedes,mindennapi tapasztalatára.

Az,hogy te nem érted meg,hogy nincsen igazad,az már ne haragudj,de nem az én szegénységi bizonyítványom.

Neveld csak ezen kutyák ellen a gyerekedet.

Hadd fejlődjön a jelleme tévesen.

Hányszor látok anyákat elcibálni a gyereket az én gyerekimádó ebeim közül.Aztán otthon meg el kell ajándékozni az ölebet mert megharapja.Biztosan neked van igazad.A szerencsére csekély létszámú köreidben.

És végezetül egy jellemrajz.Fajtát ismerőtől.

Úgy írtam westie:D

A szellemi le nem épülésem érdekében asszem távozom. :D:D:D

Igen, biztos értelmesebb a 3 évesed:) Na ez az, az érveid kritikán aluliak, lehet, hogy el tudod gügyögni a 3 évesednek, és azt megérti. Nekem már értelmesen kéne magyarázni.

Az alap szituációmba egyszer sem tudtál belekötni, így asszem a történetnek vége is:D

További jó leépítést számodra.

És hidd, hogy Te vagy Isten, az nagyon megy:D:D

Pff. Nagyon gáz.

Nem reflektálsz semmire, csak fújod. Mert néha levágod a kutyusok füléről a szőrt.:D Aztaaaaa:D

Na, minden elismerésem, annak, aki sokáig tud hallgatni, én feladtam. Ide többet vissza nyilván nem. Menekülni kell az ilyen helyekről. Behúzom fülem farkam, és futok:D

További szép napot, kellemes ócsárolást, és jó gügyögést:D

Pápuszipá

Nyugtassatok meg,hogy ne fáradjak meggyőzni valakit aki még azt sem érti meg,amit a 3 évesem már megértene.

Az én perzsamacskám 12 éve anno kikarmolta a 6 hetes első pit bullom szemét.13 évig élt fél szemmel.Mégsem állítom,hogy minden macska veszélyes a kiskutyákra.

Mostmár a nagy kutyák is!!!!

Te jó isten...

Szegény újfunlandi jobb ha menekülsz...!!!

És mellékessen.

Sem úgy nem irják,hogy westi,sem pedig úgy hogy westy

Itt kizárólag te vagy az,aki nem akarod megérteni a lényeget.

Hogy itt mi nem álltalánosítunk.És nekem jobban teszed,hogy ha nem okosítasz,ugyanis a szakmai hozzáértésed úgy gondolom az én 15 éves tanulmányaimhoz képest kissé kevés.

Szerinted a kotorékebeket a gyerekek társának tenyésztették ki?

Engem is harapott meg még gyerekként egy pumi mégpedig alapossan.Mégsem táplálok gyűlöletet irántuk.

Az én staffbullom kb akkora mint egy nagyobb westy.

Bár tény,hogy szebb meg izmosabb ,sokkal inteligensebb és még magassabbra is ugrik.

De az tuti,hogy eszében sincsen nadrágszárat szabni.Ő annál sokkal kiegyensúlyozottabb.