Ha nem alszik a baba... (beszélgetős fórum)
mozgással hogy áll?
a nagymozgások megjelenésekor is jöhet alvászavar.
(mi továbbra sem alszunk, pedig már 3,5 éves)
Már nem annyira aktív ez a fórum, és újra problémák jöttek...
Sok dolog változott pici kora óra, és most megint visszajött ez a nehezen alvás...
Nap közben sem igazán szeret aludni, többnyire 20-30 perceket, 3-4X. De éjszaka valamiért 3kor kezdődik a nyöszörgés (ekkor még nincs ébren), ha valamelyikőnk visszateszi a szájába a cumit,megsimogatja minden ok, majd 10-20 percenként ezt játsszuk olyan reggel 6-ig. :( Ismerősöm rávágta hogy szorong... Ahogy olvastam az fél évesen,inkább 8 hónaposan kezdődik. A kislányom most lesz 5 hónapos,tehát nem gondolom,hogy ez lenne, és a legkisebb mértékben sincs hanyagolva... Nap közben ha nem is a kezemben van, de mindig lát, ott van velem mindenhol, nagyon jókedvű, boldog baba, de az éjszakák elég nyűglődősek. Szoktam kenni az ínyét dentinox-al, de nem gondolom, hogy a foga miatt lenne,mert semmi sem segít,és már elég régóta áll fenn a dolog. Valakinél volt hasonló? A mi ágyunkba nem szeretném tenni, mert féltem, és én nem tudnék nyugodtan aludni így.
Szia!
Üdv itt "nálunk"! :)
Szerintem ne magadat okold, persze nem jó a babának,ha érzi hogy feszültség van,és veszekednek előtte, de lehet a gyermek temperamentuma enélkül is ilyen kis "hiperaktív" lenne... Unokatesómék a baba 1 éves korában mentek szét, és lehet hogy ezért,vagy pont véletlen, de Ő is pont ugyan ilyen... Állandóan megy,csinál mindent,meg sem áll egy percig sem. Engem sem pátyolgattak naphosszakat,mégsem vagyok sem depressziós,nem utálom Anyukámat, stb... Szerintem mindenből van egy arany középút,ami még egészséges! :) Nálunk mindenki megjegyzi, hogy milyen jókedvű,kiegyensúlyozott baba,és hogy elvan a járókában egyedül,és folyamatosan mosolyog,gügyög,tesz-vesz :) És Ő is bepróbálkozott,hogy mit lehet,meg mit nem. De hamar rászoktattuk,hogy mit mivel érhet el,és ez nem a hiszti... Pl ha állok előtte,akkor rám mosolyog,mert tudja,hogy akkor felveszem,és megszeretgetem. Nagyon is okosak a babák... NÉhány felnőttnél is okosabbak! Ők ne tudnák,hogy mi "kell" nekik?! :)
Helo Csajok!
Nem olvastam az elejéről a dolgokat...én is olvastam a suttogó c. könyvet sok dologgal egyet is értek benne sőt megpróbáltam tenni is,volt ami bevált. de alapjában én nem szerető légkörben nevelkedtem,ami jelenti azt,h bizony valószínű már csecse korban is teher voltam) nos azt adjuk tovább amit kaptunk, nehéz ebből kiszakadni de persze elhatározással lehet, sokszor sírtam utólag mikor bántott kiabáltam vele, mert míg a bébi 3 órát aludt addig én 1 et tudtam csak annyira kimerültem 1-2-3 hónap alatt, férjem nem segített) mostmár 21 hónapos,de tudom mit rontottam el amit félek helyrehozni már nem lehet..mégpedig azt hogy amikor csecsemőkor tehát 1 évesig amikor sírt ki tudja milyen okból Nem vettem mindig fel,mert hulla voltam) meg Féltem attól,h elkényeztetem a babát barátnőm próbált meggyőzni De nem ment, nem hittem el neki,h azzal nem kényeztetem el.Elég öreg korban is lettem váratlanul terhes már nem is akartam. De későn olvastam 1 amerikai pszich nő könyvét amit ha előbb olvasok talán van amit másképp csinálok. de úgy gondolom akivel a legtöbbet van a bébi annak a temperamentuma vagy viselkedési normája épül be a baba személyiségébe. hát nálam sajnos ez meglátszik. csecse korban aludt szépen néha felsikoltott nappali ingerültség vagy veszekedés miatt,mára olyan baba hogy szerintem tele van negatív gondolatokkal és nehezen alszik el illetve pörög mozog nem bír megnyugodva feküdni az ágyban. próbáltam mesét , énekelni de amikor én a szobájába bent vagyok ő nem alszik el!!! tehát én vagyok a negatív kiváltó ok,sajnos! ezt tudom biztosan! van h bekapcsolok neki zenét, volt amikor bejött,de nem mindig. amúgy ma már nappal igyekszem kimutatni felé a szeretetemet pótólom ami elmaradt,de az alvással baj van. Persze ha elalszik általában jól alszik, kivéve fog vagy front vagy más...tanultam is pszich. de úgy gondolom az első év ebből a szempontból is fontos. sokszor féltem ettől-attól féltettem aztán kapkodtam vele és hát látom ennek rossz eredményét.általában még hancúr van este de az se szerintem ,de viszont ha ő hozzászokott és igényli volt hogy elmaradt azt meg hogyan élte meg hát Isten tudja....
Igen :)
Szóval ez most amit írtam a suttogó? Mert arra nem is emlékszem, csak rátaláltam, kipróbáltam, és működik :)
És annyira örültünk, az elején meg minden nap rettegtünk hogy jaj ez biztos csak véletlen volt,majd mindjárt jön a sírás,stb.. De nem :) Másfél hónapja este 10től reggel8-ig, utána meg még 10-ig :) És imádom amikor felébred kipihenten és vigyorog :))) Igaz nem tudom anyatejes babánál mennyire működik ez, nyilván a tápszer is jobban jóllakatja, és azért sem ébred éjszaka...
Tegnap voltam osztálytalálkozón, nagyon sok osztálytársamnak van pici babája, és sokat szenvednek az altatással, ébredéssel.
Bár, szerintem kicsiként normális a 2-3 felébredés, én nem is "várom", hogy átaludja a gyerekem az éjszakát.
Az utóbbi hónap 1-2 felkelése teljesne oké, a korábbi 8-10 felkelés nem.
Én anno. minden létező szakirodalmat elolvastam erről, mert a Ferber módszertől kezdve a Suttogón át mindent, szerintem akinek ez tényleg gond, és jót akar a gyerekének, és magának is az utánanéz-és ide fog találni.
Nálunk is így volt... Másfél hónapig le sem tettük... De aztán rájöttünk,hogy ez nem megoldás.
És szerencsére sikerült rászoktatni arra,hogy ne kelljen állandóan hurcolászni, hogy el tudjon aludni a simogatástól is, és hogy jól elvan a neki kialakított helyeken, ahol sok a játék, és az érdekes dolog számára. És örülök, hogy ilyen érdeklődő baba. :) Én nagyon meglepődtem,mert eddig még nem volt neki járókája, és a kanapén már kezdtem félteni (hiába nem kicsi), de ott viszonylag hamar megunta a "semmittevést"... Viszont vettünk egyet, tele van játékokkal,és annyira jól elvan benne... És megerősítésként (hogy nagyon jó baba) ki szoktam venni,megszeretgetem, beszélgetek vele, de vissza is teszem utána,nem pedig viszem magammal a lakás minden pontjára...
Az önállóságra nevelést nem is az első időkben kell elkezdeni, ilyen picinek főleg az első 6 hétben a babának csak az anyukájára van szüksége.
Kb. 8-9 hónapos korukig a babák nem tudnak manipulálni, nem lehet őket "elrontani".
:)
Nem is szeretnék mindenkinek megfelelni! ;) Nincs bennem ilyen vágy :) Elég,ha a családom szeret,és akiket én szeretek! :) Nem leszek lelki sérült,mert nem vagyok szimpi neked,azért látom neked is akad,aki nem annyira "csipáz".
És nem én kezdtem a magas C-n a dolgokat. Na mindegy. Még mindig nem mondtál okosat (amiért indult a fórum),csak sztároltad magad! :)
Az egyszer tuti, hogy az éjszakáink viszonylagos nyugodtsága nem az én érdemem, ezt el kell ismernem. Kende már a pocakomban is olyan volt, hogy nappal volt aktív és éjszaka nyugodt. Mások panaszkodtak, hogy éjszaka úgy rugdos a baba, hogy nem tudnak aludni, nekem ilyen soha nem volt. Persze császár után felborult a rend, nappal üvöltött a hasfájás miatt, éjszaka nyűgösebb volt velünk aludt. 3 hétbe telt az ágyába szoktatni. De éjszaka ott alszik és visszatért a "régi szokásához" és este nyugis.
Szerencsére a hasfájása kezd megoldódni, így a nappali üvöltések is elmaradtak. Amíg hasfájós volt nekem marhára nem volt arra erőm, hogy arra szoktassam, hogy legyen el egymaga... Kb. 1 hónapja lett jobb, jöhetett a játszószőnyeg... De kellett neki az a 2 hónap, amit a kezemben üvöltve vagy rajtam aludva töltött és ezért nem fogom magam szarul érezni, ettől nem marad el a fejlődésben és nem lesz anyámasszonykatonája. Kellett mindkettőnknek ez az idő amíg megszoktuk az újat.
És senkit nem ítélek el, aki törekszik arra, hogy le tudja tenni a babáját és végezni a dolgát, hogy már neveli az önállóságra.
Ez olyan, mint a hordozás: van aki imádja és úgy érzi ez a világ legjobb dolga; mások szerint az maga a sátán. És akik hordoznak se egyeznek meg abban mi a megfelelő hordozóeszköz.
Még annyi, hogy látom étvágytalan a gyereked, az enyém meg jó evő-kb. akkora blődség azt állítanod, hogy a tied miattad alszik jól, mint az, hogy az enyém miattam eszik jól.
Remélem szintre hoztam a gondolatsort, és érthető lesz így, de nem reménykedem.
:)
Szerintem is.
:)
Hát persze, hogy a te érdemed, kívánom, hogy a rózsaszín felhő tovább röpítsen titeket Óz birodalmába, ahol minden kisgyermek szívárványszínűt kakil az érdemesült szülőknek.
:)
Én egyébként nem irigykedem, különösen a hozzád hasonlókra nem, szeretem a fiamat amiért ilyen aktív, és nem egy "leteszem a sarokba gyerek" valószínűleg jobban fog boldogulni az életben, mint azok a gyerekek akiket anyuka a szoknyakorcában tárolt, jobbhíján a nagy szeretet nevében.
További jó csillámpónizást.
:)
Mellesleg te is fel voltál háborodva,ha valaki olyat írt a fórumodra,ami nem tetszett ;) De ezek után nem fogok vitatkozni, értem miért vagy olyan,amilyen... Csak nem tudom mi alapon osztasz észt,mikor fórumokon élsz,gondolom mennyi életed van ;) De ez távol áll tőlem,csak kíváncsivá tett hogy mire fel vagy ilyen büszke :)
Örülök,hogy ilyen szerencsés vagyok,es kiegyensúlyozott ,boldog baba anyukája lehetek.
Nektek tovabbi jo irigykedest,es kellemes ébredést éjszakánként ! Osszátok egymásnak a jobbnál jobb dolgokat :)))