Gyomor bypass lefogyásra (beszélgetés)

Szörnyű kommenteket kap....a rosszindulat és az irigység hatalmas erő.

Szedni kell azt a bizonyos lesz...om tablettát mindannyiunknak.

Ha kiderül, akkor meg azért fogsz "kapni". Az ilyeneknek sosem leszel elég jó. És ha már lefogytál, amjd a lesz, hogy csak ennyit, ezért érdemes volt?

Miért nem keresel másik munkahelyet?

A munkahelyemen a műtét előtt csak a főnöknőm és a közvetlen kolléganőm tudta,hogy mire készülök, megkértem őket, hogy ne mondják el , mert majd én szeretném. Amikor visszamentem, akkor elmondtam mindent a csoportomnak, hogy nem tudtam már sem lelkileg sem fizikailag a kövérségemet elviselni, nem tudtam lefogyni, ezért döntöttem így, elmondtam mi a bypass, mennyibe kerül, stb., válaszoltam minden kérdésre, ami érdekelte őket.

Leginkább hálásak voltak a nyílt őszinteségéért, és onnantól máshogy figyeltek rám...igaz, az ára miatt azért láttam egy-két furcsa arckifejezést, de túlléptek rajta. Így nem kellett állandóan hazudozni és magyarázkodni a rohamos fogyás, a rosszullétek, a kevés kaja, a hajhullás, a gyomorhangok, stb. miatt.

Aztán új melóhelyem lett, ahol már nem kövéren ismertek meg, és nem volt apropó elmondani, ezt nagyon bántam, mert utána állandóan figyelnem kellett, hogy el ne szóljam magam.

Most ismét új helyen vagyok, az első adandó alakalommal, amikor lehetett (és nők között előbb-utóbb szóba kerül a súlyuk), elmondtam mintegy mellékesen, hogy én hogyan fogytam le. Itt is jól fogadták.

Szóval én az eltitkolás ellen vagyok…

A családban is tudta mindenki, persze aggódtak, de ez így természetes.

Akinek pedig az fáj, hogy ennyibe került, vagy nem ért egyet a műtéttel (és általában azt sem tudják, hogy mi ez, csak ellenzik), az le van sajnálva. Sajnos a műtéttel együtt jár, hogy néha nem csak a kilók száma, hanem a „barátok száma” is csökken. Viszont lesznek újak, nem is kevesen….

Nem véletlenül állapították meg a kb 40 BMI-t a műtéti súlycsoport határakén, mert afölött már bizony absolutely necessary.

Pont a leptin miatt is, az egy olyan hormon, ami normál működés esetén jelez az agynak, hogy köszike, elég a kajából, jóllaktam. Aleptin rezisztenseknél ez a jelzés nem jut el az agyba, többek közt ezért nem érezzük, hogy már jóllaktunk, csak akkor, ha már rengeteg kaját megettünk, többet, mint amennyire a szervezetünknek szüksége lenne. Ekkora súlyfölöslegnél, mint ami nekünk van, teljesen felesleges leptint vizsgálgatni, mivel egyértelmű, hogy rezisztensek vagyunk. Pláne mivel a meggyógyítására a következőt kell tenni: 1. ne nassolj, 2. mozogj sokat. Kössz, ezzel máris kint vagyok a vízből...

Ahogy én látom, olvasva a tapasztalatokat, a műtét pont ezt a folyamatot oldja meg valahogy, ezért nem éhesek soha a műtöttek, nem tudom pontosan, de nem egyszerűen csak a gyomor megkissebbítésével, de az átkötéssel, és az ahol átvágják a gyomrot is számít, abban hogy valahogy kerülőúton megjavítsa a leptinrezisztenciát. Majd megkérdezem a férjemet, hogy működik ez pontosan, ő szakmaibban is el tudja magyarázni.

Persze tudom,h nem szégyelni való dolog, csak rossz arra gondolnom,hogy a munkatársaim,akik amúgy többségében kedves emberek, megkérdezik,h milyen műtétem volt, és terelnem, vagy egyenesen hazudnom kell. Tudom én,hogy az emberek többsége meghökken vagy nem érti az egészet, van egy j barátom,akinek mondtam,h nagy döntésre készülök,merthogy nem megy a fogyás stb. És mikor kb tudta,h hova lyukadok ki, azzal kedzte,hogy "de ugye nem a bypass?" -én meg hirtelen megingtam,hogy most miért így mondja, aztán mikor felsoroltam neki az okokat,amiért szükségem van erre, felvázoltam az életminőségem és az egészségügyi helyzetemet, elmondtam,hogy mi várható a műtét után,akkor mondta,hogy persze jó, és támogat, és igen ,akkor csináljam inkább,ha ez a helyzet. De megkérdezi egy ilyen életmódtanácsadó/edző ismerősét (Norvégiában,mert amúgy ott él, és ezt skype-on beszéltük), Az edző csávó annyit írt rá,hogy nagyon nem ajánlja a műtétet, csak ha már nincs más megoldás, merthogy nem lehet visszafordítani, és valami leptin hiányról írt, amit nem tudom,hogy mi. Ezt írta: "I am very much against gastric bypass surgery, unless it is absolutely necessary. This is mainly because of the many, many life changing side effects people usually don't consider (remember it is non-reversible).

If she feels she wants to go through with it, she should THOROUGHLY research all the consequences.

Unless she hasn't done so already, my first suggestion would be to get an examination for leptin deficiency (especially since she has been overweight since childhood). She should see an endocrinologist for this. Regular doctors might not offer such services. " Szóval az a tapasztalat,hogy elsőre mindenki elég elutasító. A Tóth Vera amúgy sokat segít azon,hogy mindenki látja,hogy jól van, egyre szebb és talán ez mégsem olyan halálos dolog.

Amúgy persze megértem,hogy olyan rokonoknak,akik ilyen mártírkodós, túlaggódók, okoskodók azoknak semmiképp ne mondja el az ember. Szerintem én csak a közvetlen főnökömnek mondom el.Aztán ha felépülök meg minden oké, és újra szóbajön,akkor másoknak is. Vagy nem mondom konkrétan a műtétet, csak annyit,hogy egy gyomor műtét mert ramatyon van a hasnyálmirigyem, és ez szükséges vagy ilyesmi. Aztán majd nagyon remélem,hogy nem akarják tovább boncolgatni. Nah ez jó hosszú lett. De ez is egy olyan érdekes része ennek a folyamatnak,amit jó valakikkel átbeszélni,hogy kifelé mit és hogy kommunikáljunk,hogy a legkevesebb negatív visszajelzés érjen minket. :)

Nem a szégyenlés vagy a titkolás kell hogy motiváljon, vagy inkább úgy mondanám, ne arra gondolj, hogy ez valamit titkolni vagy szégyellni való dolog, mert nem az, szerintem nagyon bátor dolog segítséget kérni és főleg bevállalni egy ilyen műtétet, egyszerűen csak magadat véded azoknak a beszólásaitól, akik nem értik vagy tudják pontosan miről van szó, és nem is veszik a fáradtságot, hogy utánanézzenek, és egy csomó negatívummal bombáznak. Szerintem mindegyikünknek vannak ilyen ismerősei, nekem még családtagjaim is, akiktől tudom mit várhatok. A férjem, és a szüleim mind azt mondták, hogy nagyon büszkék rám, és mindenben segíteni fognak, a legjobb barátnőmnek is elmondtam végül, és az első kérdése az volt, hogy olyan műtétem lesz, mint a Tóth Verának? mert ő nagyon szép lett! én meg mondtam hogy igen, és ezzel el is volt intézve, ő is pozitívan áll hozzá, és utána is olvasott a kedvemért, és nagyon bátorít, de vannak károgó nagynénik, vagy ott az anyósom, aki akármilyen egészségügyi problémáról van szó mindig úgy néz rám, mintha legalábbis temetni vinnének, és kijelenti hogy imádkozni fog, hogy túléljem. Például egyszer kiműtötték az egyik benőtt lábkörmömet a nagylábujjamon, pár órát voltam csak vele kórházban, és utána is hamar rendbejött, de óránként hívott síri hangon, hogy nem szenvedek-e nagyon, miután többször is elmondtam, hogy teljesen jól vagyok. Neki a lételeme a mártírkodó aggodalom és zaklatás. Na hát ezt nem akarom hallgatni a műtét utáni lábadozás alatt is, még én vigasztaljam őt, hogy jól vagyok? na azt nem, elég bajom lesz nekem, hogy összeszedjem magam. A sógórnőm dettó ugyanez, ráadásul ő fodrász, és egyszerűen minden problémára mindig fel tud sorolni kapásból vagy fél tucat vendégét, aki átesett rajta, és pokolian szenvedett. Erre sincs szükségem.

A többi ismerősömnek meg azért nem mondom el előre, mert akarom látni a meghökkent arcukat, amikor majd karcsún látnak :.-DD aztán ha kicsodálkozták magukat, akkor elmondom majd nekik, de előbb kiszórakozom magam kicsit :-D

AMI NÁLLAM BEVÁLT

hashajtonak

aszalt szilva vagy s.barack jo nagy maroknyi aztán nagy bögre tejeskávé utánna- 10 percem volt szaladni!!

VAGY ASZALT ALMA SZELETEK NAGY BÖGRE VIZ UTÁNNA

eredmény még jobb .....