Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetős fórum)

ja, eltértem a válaszomtól:D szóval nekem is ez volt a múlt héten. aludtam vagy két órát éjjelente, és csak sírtam, hogy én nem akarok meghalni....durva volt.na, akkor dönt9ttem úgy egyik reggel, hogy a pszichiátrián indítom a napot. menj el te is, tényleg lehet, hogy módosítani kell valamit a kezelésedben.

szedsz gyógyszert, igaz? magánhoz vagy tbshez jársz?

menj el a dokidhoz, persze csak ha úgy érzed, muszáj! lehet, hogy jót tenne egy beszélgetés vele, vagy gyógyszer módosítás..jobb lesz, persze, kösd le magad(legrosszabb szöveg, tudom:D), de tényleg, egy film, egy séta, egy futás, bármi. vagy egyél! csak valai ami picit eltereli a gonolataid. nincs aki megölelgessen és kisírd magad a vállán? az is olyan jó..( bár én a párom előtt mindig tartom magam)

képzeljétek, én s nagyon rosszul voltam a múlt héten, bementem a dokihoz, és nem akartak ellátni, mert, hogy nincs rendelés. már sírtam olyan rosszul voltm, és elküldtek a francba. kénytelen voltam kiosztani a nővérkét a búsba, és akkro persze elláttak. azóta meg azt hallom vissza a rendelőből, hogy "igen igen az a kislány aki HISZTIZETT" ????????:sssss ezek hisztinek nevezik a pánikot a pszichiátrián!!! nem is hiszm el....pf.

Jó reggelt,sziasztok.

Nemrégen keltem,nem tudtam tovább aldni,pedig ráérnék.

Sajnos megint csak sírok,pedig nem akarok gondolkodni.

Olyan rossz ez az érzés,nem tudom,mit tegyek.

Próbáltam volna még aludni,de már önkéntelenül nyeldekeltem félálomban is,és járt az agyam.

Valahogy minden összejött most,de meddig mehet ez így?

Lesz valaha is jobb?

Ne haragudjatok,hogy megint csal siránkozom,de ez valami kegyetlen,hogy nem tdom normálisan érezni magam.

normális vagy, hát!:) csak egy kicsit érzékenyebb az átlagnál. kiderült, hogy nincs most munkád, hát akkor meg végképp érthető ez az állapot. nekem amikor húzós időszak van a munkában, vagy vizsgaidőszak, akkor mindig jobban vagyok...érdekes.. most, hogy leállás van a cégnél, elvileg "ráérek pihenni" hát még arra sem vagyok képes, hogy a nyomorult dolgaimat rendbe rakjam a szobában, vagy egyáltalán az agyamban..csak feküdnék legszívesebben:(

és én is rengetegszer sírok, amikor ide írok. de az azért jó, mert utána mindig megnyugszom, és nincs gombóc a torkomban, meg kapok levegőt is,

egyébként nálam még az is szokott lenni, hogy mondani akarok valamit, de már ahhoz sincs kedvem. szóval nincs kedvem, erőm megszólalni, így inkább magamban vagyok. valaki észlelt már hasonlót??

remélem, kicsit jobban érzed magad, hogy tudod, nem vagy ezzel egyedül:) fel a fejjel, lesz jobb. próbálj meg legalább te magaddal törődni, amíg nincs munkád. persze ne úgy mint én:D hanem a pozitív értelemben.:) én pl holnap ha megesz a fene, akkor is elmegyek aerobic órára.:)

jóéjt!

Mit érzek?Kétségbeesést,feleslegesnek érzem magam,szerencsétlennek,akinek semmi sem sikerül,egy csődtömegnek.

Tessék,leírom ezt,és már sírok is!

Ez borzasztó,pedig ma jobb napom volt,mint tegnap,illetve van.

Nem tudom,mit szeretnék,ezért érzem magam így.Csapongok össze-vissza,egyik percben mondok valamit,mit szeretnék,hogy kéne lenni a dolgoknak,a

következőben az ellenkezőjét mondom!

És ettől vagyok rosszul,mert annyira jól akarom csinálni,és annyira akarom,hogy minden jó legyen!!!

Ez mellett irigy vagyok másokra,hogy nekik milyen jó,és akkor még rosszabbul érzem magam,hogy NEKEM MIÉRT NEM LEHET OLYAN,MIÉRT NEM SIKERÜL ÚGY???

Bolond vagyok?

Normális akarok lenni.Megint.Vajon ha lesz munkám jobb lesz???

mit érzel pontosan?

kitartás!!

csak tudod, valahogy meg kellene értenem, hogy ez nem fiizkális baj. hiába nézem a leleteimet, egy két percig jó, aztán megint azt hiszem, hogy tuti vvalami komoly betegség. ez fokozottan jött ki most, erre a dokim kórházat akar rögtön..:SS pedig, nem is látnád ám rajtam, hogy valami gáz van, mindenki tök meglepődik, mikor elmondom.

nagyon szépen köszönöm a megnyugtató válaszaidat, jó pihenést kívánok!!!

Nekem is ki kellene próbálnom a jógát,azt hiszem.

Nagyon pocsékul vagyok,valamit tennem kell.

Szia, bizony sokszor fordul elő hogy ilyenkor jön ki a pánik, ebben igazad lehet.

De ha megpróbálsz valamilyen módon lelkileg is túllépni azon a sok nehézségen amin ahogy írod valójában már túl vagy, akkor jobban kell hogy legyél. Ez persze nem kevés idő és energia, nem megy egyik pillanatról a másikra, ezzel is tisztában vagyok.

Mi most egy hétre elmegyünk nyaralni, ha nem válaszolok, az emiatt lesz és nem érdektelenségből, mindenesetre mielőbbi

jobbulást kívánok!!!!

Bárcsak tudnám a választ!De önmagunkat kell erősíteni,mert csak úgy lehet rendbe jönni.

Nagyon nehéz,persze.

De ki kell találni valamit,hogy könnyebb legyen.

az orvosok is mind ezt mondják, hogy nincs szervi bajom. a párom is, néha megkérem, hogy emlékeztessen, hogy a legutóbbi vizsgálatom alkalmával ugye ő sem hallotta, hogy komolyabb bajt mondtak volna nekem...

lelki dolog. a racionalitás meg a papírok azt igazolják. de mit tegyek ellene??:'(

Szerintem ezek lelki okok miatt vannak,nincs szervi dolog a háttérben.

És ez nem egyszerű.

Saját magunkat legyőzni meg végképpen nem az.

Írj róla,beszélj róla,vagyunk így egy páran,szerintem.

Szia.

Nem tudom az előzményeidet,de volt valami ok,amitől elkezdődtek ezek a dolgok nálad?

Borzasztó lehet ez az érzés,én is ezt érzem,de én tudom,mitől vagyok kibukva.

Még így is nehéz,túl a lelkemre veszem a dolgokat.

Hány éves vagy?

Szia, azért nehéz erre bármit is reagálni, mert ha tünetmentes időszakok után újra vissza-visszatérnek a pánikrohamok, az annak a jele hogy valami nem stimmel vagy a gyógyszerelésedben vagy a lelkedben.

Az előbbit lehet váltogatni, de ha valaki lelkileg labilisabb szakaszban van és amiatt jön elő az újabb pánikroham, azon csak és kizárólag önmaga tud átvergődni, nincs más alternatíva, nem tud senki segíteni---saját tapasztalat, bár én nem pánikos voltam ( vagyok) hanem szoc. fóbiás.

Nagyon nehéz, ezt is jól tudom, ennek ellenére mielőbbi jobbulást Neked: E

sziasztok.újra itt. megint visszaestem. a két hete megint nem kapok levegőt, torokgombóc, hátgörcsök, hőhullámok, sírógörcsök, és most, hogy ezt írom, is érzem, hogy vörösödök, jönnek a hőhullámok.

a múlt héten mikor ez kezdődött, másnap azonnal mentem a dokihoz, nem akartak ellátni, mert épp nem rendelt a dokim, mondták, menjek a sürgősségire. jól kiosztottam a nővért( 2 orvos rendelt és pangott a váró az ürességtől). elláttak. a doktornő persze felírt egy antidepresszánst is (yarocen) a jelenlegi rivotril és lamolep mellé.

az egész hétvégém egy merő katasztrófa volt, annyira de annyira rettegek, hoyg egyszer ebbe bele fogok halni.

és különben sem hiszem el, hogy ezek a borzalmas tünetek nem fizikai betegségre utalnak, pedig már ezerszer átbeszéltük az orvossal ezeket és az éves kivizsgálásom is csak pár hónapos. ( ha rosszul vagyok, mindig megnézem a papírokat, hogy minden oké, és akkor picit megnyugszom..)

de sokszor a rivotril sem segít..

egész hétvégén tartottam magam a párom előtt, próbáltam úgy tenni mintha nem lenne bajom. hisz segíteni úgysem tud rajtam.

egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, már 6 éve tart ez az egész és legszívesebben -nem írom le-mit tennék...

Ha a doki ennyifélét írt fel,és nem utalt még kórházba kivizsgálásra,akkor az a doki hülye!

Válts orvost!

Szia, azt gondolom ezen a szinten már csak a kórházi elvonó tudna hathatósan segíteni.

Oda a helyileg illetékes kórház pszichiátriai ambulanciájáról tudnak beutalni.

Jobbulást!

Sziasztok! Segítsetek! Hogyan tudnék leszokni ?! Rivotrilt szedek, és a doktorom tanácsai semmit sem érnek. 3 x 1mg ot szedek, ha márcsak egy adagot is kihagyok, tiszta idegbeteg vagyok,gombóc lesz a torkomban, meg suicid gondolatok tolonganak a fejemben. Szedtem már mindenféle gyógyszert ilyen témában. Kezdetben Rivotrilt 2005 ben, akkor Coaxilt, Ataraxot, Tegretolt, Xanaxot, Mizapint, Olzint, Eleniumot, Zyprexat, Dormicumot,Signopamot, Ketileptet(quetiapine),és még sorolhatnám, szóval alvászavarom is van, meg depressziós is vagyok , némi pánikzavarral, meg egy kis szoc. fóbiával.

Próbáltam már elhagyni spontán, és ez 2006 ban sikerült is , egy két hétig durva elv. tünetek. De most nem megy, csökkenteni sem tudom.

Mostani gyógyszereim:

Cipralex 10 mg reggel + 2x 0,5 mg Rivotril, Délben 2x0,5mg Rivo, Este 2x0,5mg Rivo + 2x25mg Quetiapine(Kventiax, Ketilept v. aki ahogy ismeri)-alvásra, de úgy vettem észre már ehhez is hozzászoktam. Írjatok mit tegyek, meg akarok szabadulni a Rivotol, elég lenne az antidepi Cipralex bőven. Annak idején nem mondták h ezekhez így hozzá lehet szokni:( szinte már a benzodiazepinek összes skáláját tesztelte rajtam az orvos így már egy Gerodormtól sem tudok egyből elaludni mint régen.

Szia liana! Megpróbálom leírni egy pár mondatban az Általad kért tapasztalásokat. Legyen inkább ez egy kis összefoglaló a tanulságból. Először is ne légy szomorú, mert belülről felemészt.

Lépj ki a múltból,a jelenben élj. Mindenáron mást szeretnél. Tudom, hogy most minden más mint azelőtt. Érzékeny vagy, mindent nagyon intenzíven élsz meg, ezért úgy érzed a környezeted megfojt, de Te ne add fel. Legyen kedved élni.Próbálj meg nevetni.Keresd meg az okokat mi rejtőzik a háttérben.Talán gyerekkorodban,fiatalon. Mik lehetnek azok az események.KERESD MEG A BETEGSÉGED VALÓDI FORRÁSÁT. Választhatsz a feladás és a küzdelem között.Ha felelősséget tudsz vállalni saját MAGADÉRT, úgy az ÉLETET VÁLASZTOD.

Ennyi dióhéjban.Az Egyiptomi terápián megtanulhatod Saját magad másfajta megközelítését.

Végeznek még testi szintű kezeléseket is. A terapeuták pedig abszolút a Te tempódnak megfelelően-ÉRTED dolgoznak.

Nagyon örülnék ha bármiben is segíthetnék hisz tudom, hogy ezzel mit kaphatnál vissza.

De bárhogy is döntesz tudd,hogy a csoda Benned van. Bármilyen terápia is legyen, az egy segítség lehet,de a változás- változtatás lehetősége Benned van.