Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetős fórum)
Nincs semmi,ami úgy lekötne,hogy ne járjon az agyam mindig a problémákon :(
Még olvasni sem tudok,pedig világ életemben imádtam olvasni.
Igyekszem rendbe jönni,ezért is járok orvoshoz,de egyelőre semmi javulás.A fiamat nem hagyom anya nélkül!Volt,hogy meg akartam halni,de már nem!!!Nem hagyom cserben az én Kincsemet!!
Köszönöm,hogy próbálsz segíteni,kedves vagy!
Ilyet NE mondj,hogy menthetetlen vagy,mert ahhoz ,hogy segíteni tudjanak Te is kellesz. Próbálj mindent a szebbik oladalról nézni,állíts fel idő rendet az életedben és ahhoz alakítani az életritmusodat,hogy ne legyen szabad időd, legyél mindig lefoglalva,kézimunkázz esetleg hisz sok embert az megnyugtat. Ne haragudj a bölcs tanácsaimért,gondolom tele van vele a padlás.
Ki kell kapcsolnod a rossz gondolataidat,SZERESD MAGAD légyszives,és ott a gyereked,nem hagyhatod őt Anya nélkül.Puszi
Van egy párom,de mostanában nem igazán TÁRS. :( Elég feszült itthon a légkör.Van egy 14 éves fiam,aki hol velem van,hol az apjával.És sajnos nem dolgozom.Annyira nem vagyok jól,hogy tudjak.Tudom,erre sokan mondják,hogy ez csak lustaság.De az kísérje végig egy napomat :((
Köszönöm,hogy segítenél,de hidd el,én menthetetlen vagyok :( Járok pszichiáterhez,ő is csak küzd velem :((
Egyedül élsz,nincsenek gyerekeid,dolgozol?
Megértem a helyzetedet,ha úgy gondolod tudok segíteni,lelkileg erősíteni, szívesen teszem.
Hosszú évek óta szedek gyógyszert.Néha egy kis szünetet tartva,vagy váltva a gyógyszert,hogy ne legyek függő.De annyira komoly depim van és szociális fóbiám,hogy nem látok már kiutat. :((
Se barát,se egy megértő társ nincs.Illetve itt a hoxa-n van,akinek ki tudom önteni a lelkem,de az más :(
Sajnálom, hogy ilyeneken kell keresztül menned. Az álmaidat viszont ne add fel emiatt a szutyok miatt. Nekem szülés után jött ki a pánik, és rettegtem, hogy emiatt elveszik a babámat, mert nagyon szarul voltam, de végül használt a gyógyszer, bár elég lassan. Kívánom, hogy sikerüljön rendbe jönnöd.
Amúgy az én gyerekkorom is rossz volt, sok vita, verekedés, mezítláb rohanás a szomszédba a részegek elől... Én is már kicsiként szorongtam rengeteg dologtól, de akkor azt hittem, mindenki ilyen.
Kitartást, szorítok, hogy minden rendbe jöjjön.
sziasztok!
hát én is elmesélném a kis történetemet...
tavaly ősszel buktam ki (hittem én, valójában már sokkal-sokkal előbb). egyetem, barátok, lehetőségek, anyagi gondok nélkül éltem, vidéki lányként pesten, és hirtelen nagyon elromlott valami. erős pánikos lettem, olyanannyira betekeredtem, hogy csak gyógyszer lett a vége. Fél év alatt helyre jöttem, és kb pár hónap tünetmentes időszakom volt. aztán eljött az államvizsga ideje, elkezdtem tanulni. napi 12-14 órában, senkihez nem szóltam,sehova nem mentem, nem ettem, csak a papírjaimat bújtam, tiszta ideg voltam persze közben, mert irdatlan mennyiséget (jog) kellett bemagolni. kávéhegyek reggel és napközben, altató este. így kezdődött és nem ért véget a sikeres államvizsga után sem. tovább csavarodtam befelé és senki nem vette észre körülöttem. hogy baj van. felvettek álmaim egyetemére mesterszakra, a német volt a mindenem, most németül tanulhatnék. feltételes módban, mert hiába az új albérlet, jó körülmények, már az első óra után kibuktam, és azóta itthon ülök és nem merem bemenni. összefoglalva tehát nem gyógyultam meg mégsem a múlkoriból, és még tetőzte a nyár a vizsgákkal. nem eszem, nem érdekel semmi, semmi célom, nulla energiám, kiborult a családom is már tőlem, a barátaim is értetlenül állnak a dologgal szemben. most éppen voldaxan-t szedek és xanaxot, ami pár óra alváshoz hozzásegít, de másnap életképtelen vagyok, annyira lenyomnak. ma reggel annyira rosszul voltam, hogy holnap irányozunk vissza a dokihoz. gondolom újabb injekció jön, merthogy már az is megvolt. egyébként dokiváltást fontolok, ugyanis meggyőződésem, hogy a gyógyszert emelhetjük az égig, ha más nincs mellette.
nem volt fényes gyerekkorom. a szüleim elváltak, tömérdek vita, 11 költözés 6 év alatt, plusz a kolis költözések, mert 14 évesen elkerültem otthonról, anyám öngyilkossági kísérlete, kövér gyerek, és hát nem túl rózsás anya-lánya kapcsolat. soha nem tudtam neki megfelelni , és totál negatív légkörben éltünk, rengeteg veszekedéssel, én meg rengetek szorongással is.
visszagondolva nem az egyetem alatt volt az első pánikrohamom, hanem már gyerekként us áltéltem, csak akkor fogalmam nem volt, hogy az az volt, ráfogták a melegre a rosszullétet.
annyi mindent tudnék írni, de már így is hosszú vagyok...
amúgy 22 éves, tolna -megyei lányzó vagyok, aki mellesleg nagyon elkeseredett és nem lát kiutat, momentán. se cél, se remény :(
Szia, az én véleményem az, hogy a klasszikus értelemben vett pánikbetegségből véglegesen és tökéletesen nem lehet kigyógyulni,maximum annyit lehet elérni, hogy az ember minimálisra redukálja magát a pánikolást, azaz eléri hogy ne minden alkalommal egy nagy pánikroham jőjjön elő , hanem "csak" szorongásként tudjon megélni bizonyos benne félelmet keltő szituációkat.
A csak szó nem véletlenül került idézőjelbe!
Sokan írják azt hogy meggyógyultak ezzel vagy azzal a módszerrel, amit én készséggel el is hiszek, csak azt nem szabad elfelejteni hogy mint minden pszichés betegségnek, ennek is vannak "fokozatai" illetve szövődhet másfajta "társbetegségekkel", amik nehezítik a gyógyulást.
Szia.
Most 5 hónapja, mióta letettem a bogyókat vidékre költöztem a családhoz és családi vállalkozásban dolgozom. Nem stresszes, de mégsem vagyok jól. Párom nincs jóideje, és nehéz is úgy ismerkedni, ha az ember nem jár sehova :) Tényleg reménykedem a terápiában.
Szia,szomorúan olvasom,milyen fiatal vagy,mennyire küzdessz.
Borzasztó lehet.
Dolgozol?Van párod?Merre élsz?
Sziasztok.
Örülök, hogy találtam egy aktív fórumot a témában. 29 éves vagyok, 10 éve pánikbeteg (huh, leírni is borzasztó). A szorongásos fajtából való, és a hányás-hasmenéses. . . szerintem a legrosszabb. 19 évesen mikor diagnosztizáltak, egyből xanaxra tettek, napi 3szor, nem bírtam. Jöttek antiderpesszánsok, szorongáscsökkentők, terápia alig, pedig magánrendelésekre jártam. 3 éve csináltam fél évig hipnoterápiát, de semmi sikerrel. Vannak jobb és rosszabb időszakok, volt hogy 2 hétig nem mozdultam ki a lakásból, a boltba is kínkeservesen jutottam el. Voltak hónapok, amikor nem volt gondom. Persze ehhez hozzájön, hogy az életterem teljesen beszűkült. . . Nem ültem tömegközlekedésen évek óta, nem járok moziba, színházba, zsúfolt szórakozóhelyekre stb. Néha annyira elkeseredem, hogy legszívesebben meghalnék, mert nem elmegy mellettem az életem, de nem teszek rá kísérletet, csak itthon bőgök és remélem hogy egyszer elmúlik. Gyógyszereket 4 hónapja letettem, elég volt a kemikáliákból, azzal csak a tüneteket lehet enyhíteni, de úgy érzem a teljes gondolkodásmódomat kell átformálni a sikerhez. Persze rosszabb napokon, vagy ha muszáj olyan helyre mennem, előtte bekapok egy 0, 5mg-osat. . . Persze, sokan mondják, hogy életmódváltás kell, meg stresszmentes élet, de ezt azért nehéz kivitelezni, ha az ember folyton a jövőn aggódik, a munkán, a családon stb.
Most kezdtem a kognitív viselkedésterápiát, és kíváncsi lennék, hogy van-e valakinek tapasztalata vele, vagy az autogén tréninggel.
Köszönöm és pánikmentes napot!
Amikor nála jártam,ezt még nem tudtam.Akkor úgy éreztem,nincs okom ennyire elkeseredettnek lenni.
És csak bőgtem előtte.Sajnos komoly betegségen estem át februárban. doktornő arra is gondolt,az miatt lehetek ilyen lehangolt,rosszkedvű.
Az mit jelent,hogy bipo?:-)
Nem váltottam ki még a hangulatjavítót.Csak homeopátiásat szedtem,meg Xanax 0,25 negyedét,esténként.
Nem magamtól,doki írta fel.
Elmentünk nyaralni,két hete,azóta nem szedek semmit.
Valahogy rájöttem,miért vagyok ennyire levert,szomorú.
Így már más,és ezen gyógyszer nem segíthet.
Utálom a gyógyszert,nem akarok rászokni,de eddig kellettek.
Valamit változtatnom kell,elsősorban dolgoznom kell,munkát kell találnom.
Aztán majd szépen sorban rendbe szedem a dolgaimat.
Muszáj.
A homeos bogyócskákat magadtól kezdted szedni, vagy homeopata írta fel? Mert nagyon nem mindegy, ugye tudod? Lehet tüneti szert szedni és lehet alkatit. A tünetiek vannak leírva a különféle homeós kiadványokba, ezek 9, vagy 15 CH-sak. Az alkatit homeopata keresi meg neked hosszú beszélgetés és alapos kikérdezés után. Ezek már 30, vagy 120 CH-sak.
Amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, úgy érezzük, sosem lesz jobb, sosem keveredünk ki ebből a helyzetből. Pedig ez nincs így. Igen is jobb lesz, minden jóra fog fordulni. Hinned kell benne4 Tudom, hogy ez nagyon nehéz. De meg kell próbálnod pozitívan gondolkodni!
Én alapvetően gyógyszerellenes vagyok. Volt idő, amikor szedtem. Kb 5 éven keresztül. Aztán elmúlt a pánik. Most újból jött, de gyógyszer nélkül kilábaltam belőle. Neked is sikerülhet! Fel a fejjel! De ha úgy érzed, nem megy másként, akkor írasd fel és kezdd el szedni. Te döntesz.
Csak homeopátiás gyóügyszert szedek,és a 0,25mg-os xanax felének a felét reggel,és este.Aludni tudok,tízkor már sokszor kidőlök,mert annyira kimerítem magam.
Sajnos én tudom,miért vagyok ilyen,már tudom.
A fiammal a jelenlegi helyzetem,és az hogy nincs munkám,ez az első ok.
Most tényleg összejöttek a dolgok.
A hangulatjavítót még nem kezdtem el,meg szeretném várni a jövő hetet,hogy a férje, szabin lesz.
A gyógyszertől mivel érezném magam jobban?Nem lesz ez a levertség,sírás,életuntság,hangulatingadozás?
Már nagyon belefáradtam ebbe.
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Homeopátia szorongásra, depresszióra. Van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban?
- Terhesség alatti depresszióra, szorongásra szabad szedni a Sedatif PC-t?
- Mi annak a gyógyszernek a neve, amit depressziós kismamáknak adnak, hogy elapasszák a tejet?
- Normális .hogy amit kaptam gyógyszert szorongásos éa pánikbetegségre az ideggondozóban attól még jobban felerősödtek a tüneteim?
- Ki, milyen gyógyszert szed szorongásra, depresszióra? S milyen tapasztalatai vannak?