Gondolataim... (beszélgetés)
Hozzá kell szokni, hogy itt fordítva van minden.
Itt a rossz a "jó" és a csúnya a "szép". Kultiválják, elfogadják.
Íme a mély igazság, ami egyben tapasztalat is:
"És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt." /János 1,5/
Íme OSHO (méltán szeretett vagy gyűlölt mestere a világnak) gondolatai erről:
"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból. Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni. Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra. A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."
"A buddhákat mindig is félreértették, és mindig is félre fogják értelmezni. Ez természetes és elkerülhetetlen, mivel az általuk beszélt nyelv, a napsütötte csúcsok nyelve nem azonos a tudatlanságnak a sötét völgyekben használt nyelvével. A hajnal nyelve nem azonos az éjszaka nyelvével."
"Egy bölcsnek bölcsnek kell lennie. De ha valóban bölcs vagy, akkor nagyon ritkán történik meg, hogy szélesebb körben is elfogadnak. A bölcseket általában megölik, keresztre feszítik, megmérgezik. Az ostobákat pedig imádattal tisztelik. Az ostoba emberek egyszerűen a társadalmat követik."
"A rothadt társadalom, a tömeg, a csőcselék nem tudja tolerálni az egyéniségeket."
"A világ az egyéniségek ellen van. Megakadályoz abban, hogy egyszerűen természetes önmagad légy."
"Az oroszlánokat nem fogadják szívesen. A társadalom különféle nehézségek elé állítja őket. Félnek a tevék ezektől az emberektől. Belezavarnak a kényelmükbe, akadályozzák az alvásukat, nyugtalanságot teremtenek. Megteremtik a tevékben a vágyat az oroszlánná válásra – ez a valódi probléma."
"A tudatlan embert könnyű megérteni. Beleillik a társadalomba; vannak adott értékek és ismérvek, amelyekkel megítélhető. De évekbe telik, míg a társadalom értékelni tud egy zsenit."
"Azok, akiket az emberek gonosznak tartanak, sosem annyira rosszak, mint a társadalom úgynevezett jó emberei."
"Légy ellazult és természetes. Nehéz lesz, hiszen a régi szokásokat meg kell törni. Nehéz lesz azért is, mert egy képmutató társadalomban kell élned. Nehéz lesz, mert mindenütt képmutatókkal kerülsz majd konfliktusba – de ezen át kell esni. Fárasztó lesz, hiszen nagyon sokat fektettek már be a hamis, mesterséges színleléseikbe. Lehet, hogy teljesen egyedül érzed majd magad, de ez csak egy múló időszak. Hamarosan mások is érezni kezdik a valódiságodat. És ne feledd, még a harag is jobb, ha valódi, mint egy megjátszott mosoly – mert az legalább valódi. Egy olyan ember, aki nem tud igazából dühös lenni, soha nem lesz képes az eredetiségre. Egy olyan, aki dühös tud lenni, legalább eredeti, hű önmagához. Akármi is történjen, megbízhatsz benne, hogy a reakciója igazi."
"Másoktól tudod, hogy ki vagy te. Mások alakítják a központodat. Ez a központ hamis, mert a valódi központodat magadban hordozod. Senkinek semmi köze hozzá. Senki sem formálhatja. Ezzel érkezel. Ezzel születsz. Ezért két központod van. Az egyik, amellyel érkezel, amely adott magával a létezéssel. Ez az én. A másik pedig, melyet a társadalom hoz létre, az ego. Ez egy hamis dolog – és egy óriási trükk. Az egón keresztül a társadalom kontrollál téged. Egy bizonyos módon kell viselkedned, mert a társadalom csak akkor fogad el. Egy bizonyos módon kell járnod, egy bizonyos módon kell nevetned, követned kell bizonyos szokásokat, erkölcsöt, előírásokat. Csak ekkor fogad el a társadalom. És ha nem fogad el, az egód reszketni fog. És amikor reszket az egód, nem tudod, hogy hol vagy és ki vagy. Mert másoktól kaptad azt."
"Az emberek egy saját maguk teremtette, mentális világban élnek. Az ego a középpontja a világuknak, a hamis világuknak - nevezd májának, "illúziónak" -, és az ego köré egy világot teremtenek... ami senki másnak nem a világa. Csupán ők élnek abban a világban."
"Az emberek szeretnek tömegben lenni, mert a tömegben elfelejted alsóbbrendűségi komplexusod."
És itt a legnagyobb a veszély! A két szélsőség könnyen elérhető. Az ember a szakadék felett próbál egyensúlyozni egy kifeszített kötélen:
"Kizárólag a nagyon kiváló intelligenciájú emberek követnek el öngyilkosságot vagy őrülnek meg, mert ők nem képesek együtt élni ezzel az elmebeteg világgal. Nem tudnak alkalmazkodni a mindenféle őrültséghez, ami körülötte zajlik. Úgy érzik, darabokra hullanak - ez az őrültségük. De kizárólag az ugyanilyen emberek világosodhatnak meg."
És itt a megoldás! Itt a legjobb tanács:
"Előbb-utóbb döntened kell. Azt kell mondanod: - Bármi legyen is az ára, önmagam akarok lenni. Elítélve, tekintélyesztetten - minden rendben van, de nem akarom többé másnak színlelni magam."
"Inkább az örökkévalóságig szenvedek a pokol tüzén, de önmagam maradok. Legalább ennyi örömöm marad, hogy az én döntésem volt, senki nem erőltette rám."
Az egyetemen is ez ment, a huszonévesek között. Telefonnal fekszenek, telefonnal kelnek, még a vécére is magukkal viszik. De így hogy nem unják szét az életüket...Én a facebookot kb 10 perc alatt átlapozom, utána nem érdekel. Nem is élveztem az egyetemi éveket, olyan hangulatlan f.s volt az egész. Régen sokkal jobb volt, amíg nem jöttek divatba ezek a telefonok, amíg csak telefonálni lehetett rajtuk, vagy azzal a kukacos játékkal játszani unaloműzőként. Egészen más volt. Éreztem én anno, néhány évvel ezelőtt, hogy ez egy nagyon negatív változás.
De én leragadtam az analóg korszakban és full analfabéta vagyok az okostelefonokhoz. Ma még azon is elakadtam, hogy hogy kell beírni egy telefonszámot a telefonkönyvbe:"DD Nem tudom megszokni, ez van.
Most már az agykontroll és a hipnózis segítségével meg tudsz "vetetni" valakivel egy újságot. Az újságban pedig olyan dolgokat írnak, amelyek szintén nem a TE gondolataid. Hol van ilyenkor a "szabad akarat"? :)
Az nem felelősséggel társulna? A felelősség pedig nem tudatossággal?
Teremt, csak nem biztos hogy hozzá tartozik, mert hozzá legfőképpen az üresség tartozhatna. De az edényt sokféleképpen lehet megtölteni. Azt mondod, ez az én edényem és minden ami benne van. De ki rakta bele azokat? Teremtesz, megvan "mindened", de valóban te csinálod, valóban a tied?
Vagy csak egy hálózatra vagy rákapcsolódva?
:)
Itt vidéken azért ez talán kevésbé durva, bár én is városban, megyeszékhelyen élek. Őszintén bevallom, hogy amikor 2011-ben megjelent Réz András "Még mindig szorongok" című sajátságos "korrajza" (a 2003-as "Válogatott szorongásaim" folytatása), és abban kezdte temetni a netes kultúrát, pontosabban a Facebook-generációt az egyik fejezetben, én sok mindennel nem értettem vele egyet. Úgy éreztem, hogy az, hogy most egy olyan nemzedék nő föl, amelyik számára a számítógépek és okostelefonok révén tömegesen képes teljesen virtuális (azaz az anyagi világban effektíve "nem létező") dolgokban gondolkodni, egy hatalmas lehetőséget, kaput nyit meg az emberiség számára. Akkor úgy gondoltam, ez olyan, mintha egy az emberiség új nemzedékei számára egyfajta gyorstalpaló lenne, amely során elsajátíthatják a tudatos teremtéshez szükséges alapkészségeket. És a teljes mértékben képzeletbeli dolgokban való gondolkodás az egyik fő építőeleme mindennek. Talán azért vélem így, mert gyerekkoromban amiatt, hogy az emberek (nálam idősebbek) viszont tényleg CSAK az anyagi világot, és annak elemeit látták maguk körül, és csak az volt számukra a létező, iszonyatosan magányosnak éreztem magam.
Szerinted most túl hülye módon optimista vagyok?
Mert hülye, önbizalom hiányos, magamutogató senki.
A magamutogatás MINDIG egy kisebbrendűségi kompenzáció!
Erre csak annyit mondanék hogy...
"Szegény csaj..."
Akkoriban "vaskalapos realitásban" éltünk, most meg "szabados illúziókban".
Egyik sem jó, de véleményem szerint a "realitás" sokkal jobb!
Bocs, korábban én is így láttam, de most már nem.
Igenis kellenek olyan időszakok is, amikor a korábbi "fák" által termelt dolgok - levelek, gyümölcsök - megerjednek, megrohadnak, hogy jó táptalaj legyenek az utánunk következő "fák" számára. Ez most az alkotás szempontjából tulajdonképpen egy ilyen időszak.
Csak menjünk vissza 25 évet! Láthatjuk, hogy minden sokkal eredetibb volt. Volt "anyag" az alkotásokban és az emberekben.
További ajánlott fórumok:
- Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.
- Éndzsöl gondolatai...Ki, mi, kiért, miért, mitől, hogyan, Tegyük fel a kérdéseket és próbáljunk meg együtt választ találni rájuk!!!!!
- Várom beszélgetni azokat akik legmélyebb gondolataikat nem merik elmondani senkinek mégis elmondják mindenkinek!
- Szenvedek a gondolataimtól
- Kivagyok a koraszülés gondolatától
- Vajaskenyeret reggeliztem és ez jótékonyan hatott a gondolataimra.