Gondolataim... (beszélgetős fórum)
Ezt mindenki maga dönti el, de a kereszténységnek is vannak nagyon szép és jó hatásai, ha a tanításokat nem magyarázzuk félre és aszerint élünk, mármint a kiragadott bölcsességekből. A 20. században (és előtte is) már voltak bölcsek, akik a kereszténység egy letisztultabb vonalát képviselték, ami kifejezetten spirituális volt, így elnevezték ezt az irányvonalat ezoterikus kereszténységnek. Itt a letisztultságon és a tapasztalatokon, azaz a bölcsességen volt/van a hangsúly. De ha valaki elég bölcs, belátó, maga is folytathat ilyen tevékenységet, ha a kereszténység mellet dönt és átlátja azok összefüggéseit.
A bölcsességen van a hangsúly, de minden vallásnál így van. Megtarthatja, lehet buddhista, hindu, keresztény, akármi, csak lássa át, ismerje fel a lényeget és aszerint éljen.
Átlagosan nézve, valóban a kereszténység illene az európai emberhez (szerintem), de ennek is a letisztult formája, mint említettem.
Ugyanakkor pedig ez nem földrész függő, hanem emberfüggő. Mindenkinek joga van megválogatni hogy miben hisz, csak ne ártson, és ezzel jórészt beteljesíti a szellemi törvényt.
Bocs, félreérthető voltam.
Nem a film címére gondoltam, hanem arra, a Magdolna nővérek követték el ezeket az aljasságokat.
Ha jól emlékszem, a Magdolna nővérek voltak.
nem csak a gyerekeket vették el, de a nőket sokszor rabszolgaként dolgoztatták.
Ami a kiválasztottság-érzést illeti, tényleg nem csak a zsidókra érvényes, de úgy gondolom, hogy ennek az eszmének a legagresszívebb + legtöbb emberéletet követelő megnyilvánulási formái mégis csak a Közel-Keletről érkeztek, tehát zsidó vallás + muszlim vallás + kereszténység.
Viszont arra szeretnék rákérdezni, hogy akkor az, hogy pl. a dalai láma azt mondta egyszer egy interjúban, hogy az európaiak többsége számára talán jobb is a kereszténység, vagy valami hasonló, akkor az ilyen, az puszta képmutatásból adódó tanács a részéről, vagy mi? (Én pont azért ütköztem meg rajta, mert nekem elég őszintének tűnt, ahogy mondta.)
"a spirituális átalakulás soha nem megy gyorsan"
Megkönnyebbültem.
Nem feltétlenül úgy vagy ellentmondásos, hogy harcban vagy magaddal, csak egyszerűen felfedezed az életet a saját tudatosságodon keresztül, mind paradoxonok sokaságát. Tehát nézőpontokat értesz meg, minden saroknak megvan a maga igazsága, és ezt a fajta relativitást beépíted a világnézetedbe. Az egyiknek jó, a másiknak rossz, az egyik fekete, a másik fehér, és mindegyiknek igaza van a maga módján. Úgyis mondhatnánk, hogy mindennek megvan a maga létjogosultsága, de alapvetően egy bizonyos "körbe" azért beletartoznak.
Például az őrültnek is lehet igaza, ha valamire ráérez, de ettől függetlenül őrült, és mégis rátapintott a lényegre. Hogyan magyarázod ezt meg?
Tehát egyrészt analizálsz, másrészt szintetizálsz, és mindig a szintetizálás az utolsó fázis. Ha nem így teszel, te is belebolondulsz a különféle részletekbe.
A tükör egy veszélyes dolog, mert csak akkor mutat pontos képet, ha érzékeled a határaidat. Kell egy alap, ami által észleled, hogy igaz -e az a valami, amit mutat. Tudnod kell, hogy mikor torz a tükör és mikor tiszta. Mikor mutatod a tükröt és mikor kell neked belenézned. Sokan itt buknak el.
Nevezzem alapvető józanságnak?
Mert a részeg ha belenéz a tükörbe, azt láthatja hogy egy másik ember néz vissza rá. Megijed és meg akarja ütni! De nem fog jól járni, mert az egy tükör, ami a saját tükörképét mutatja, csak nem ismerte fel.
(Nem tudom mennyire lehet követni ezt a fajta vonalvezetést.)
A teremtés és létezés maga ellentmondásos, és azt találtam, hogy minél közelebb vagy igazi, természetes valódhoz, lényedhez, énedhez, annál ellentmondásosabb vagy.
Ezt tapasztaltam egy bizonyos emberen, akkoriban megőrültem tőle, és mivel mindent tudni, megérteni akartam, nem tudtam ezt elfogadni.
Ahogy befelé haladok magamban, rájöttem, és egyre jobban érzem, hogy én is ellentmondásos vagyok, csak más téren, és más szinten. Korábban úgy éreztem a másik ellentmondásossága ellenem szól, az ő védelmi mechanizmusa.
A saját ellentmondásosságom pedig a saját harcom, csak magamnak 'ártottam vele'.
De mivel minden tükör, a másiktól felém szegező ellentmondásosság nem volt más mint a saját ellentmondásosságom magam ellen.
Áucs.
További ajánlott fórumok:
- Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.
- Éndzsöl gondolatai...Ki, mi, kiért, miért, mitől, hogyan, Tegyük fel a kérdéseket és próbáljunk meg együtt választ találni rájuk!!!!!
- Várom beszélgetni azokat akik legmélyebb gondolataikat nem merik elmondani senkinek mégis elmondják mindenkinek!
- Szenvedek a gondolataimtól
- Kivagyok a koraszülés gondolatától
- Vajaskenyeret reggeliztem és ez jótékonyan hatott a gondolataimra.