Gondolataim... (beszélgetős fórum)
Én vagyok a vidra és a lajhár (egyszerre)... :))
Az egész kép hibátlan! Nincs azzal gond!
A szöveg meg tökéletes! :))
Bocsánat, most megyek aludni, mert holnap korán kelek: megyek a LIDL-be akciós vízfestő ecsetet venni. ;-) De feltétlenül megnézem a válaszodat és reagálok rá.
Hihi, ez tényleg nagyon ott van! :-)))))) Bár ez az ország már annyira Abszurdisztán, hogy szerintem a többségnél már ez a másfajta aszociáció sem éri el az ingerküszöböt. (Bár erről maga a net, illetve a netes bulvár is tehet.)
Más. Nekem nagyon tetszik ez a plakát képileg, vizuálisan. Imádom a színeit, és a rajzolás módját. Kicsit emlékeztet Jankovics Marcell "Fehérlófia" rajzfilmjének kontúr nélküli formákból megalkotott világára. Van benne valami egyszerre modern és úm. történelem előtti.
Amikor utazás közben megláttam ezt a plakátot, egészen más dolog jutott eszembe, de jó hogy kifejezte a gondolataimat... :)
[link]
Jöjjön csak a "kemény" mag. Más dolga úgysincs!
Képzelj el egy világot, ahol minden SZÉP, JÓ és IGAZ! Most ennek az ellenkezőjében élsz, de mindig az ideára kéne törekedni, hogy egy JOBB világot teremts! Ha nem is külsőt, de belsőt mindenképp! Csak TŐLED függ!
A végén a főnökös téma az nagyon fontos!
[link]
Annyi infó van amit leírhatnék, de nagyon sokszor a számomra legalapvetőbb közlés megértése is nehézséget okoz másoknak. Éppen ezért inkább meggondolom, hogy kinek, mit, milyen mélységig mondok. Ugyanis ha nem megfelelő dolgot közlök, a nem megfelelő helyen, a nem megfelelő személlyel, az KOMOLY KONFLIKTUS forrása lesz. Én meg nem szeretek értelmetlenül veszekedni. Főleg olyannal, akinek szellemi lehetőségei korlátozottak.
Amikor nagyon erős vagy és pozitív, akkor általában mindig "jön" egy olyan ember/helyzet, aki/ami ennek az ellenkezőjét képviseli. Megpróbál letörni, elgyengíteni, megfélemlíteni, de ha ezt "tesztnek" fogod fel és állod a sarat, általában csak 1-2 nap (vagy még annyi se) amíg tart a "provokáció". Később rájössz hogy ez is "teszt" volt. Az emberben megmozgattál valamit, ami a tudatalattijában feküdt. Lehet hogy egy erőszakos, kötekvő impulzust, vagy másképpen fogalmazva: túl gyávának, gyengének, erőszakosnak látta magát melletted. Ilyenkor támad és védekezik vagy mindkettő. Minél gyorsabban veszed az akadályokat, annál hamarabb túl leszel rajta. Viszont ha nem vagy elég éber, és rosszul reagálod le a helyzetet, a folyamat nagyon sokáig elhúzódhat. Bár amikor az embernek valódi önbizalma van, akkor ahhoz is van képessége, hogy átlássa a helyzetet.
Azt elérni, hogy úgy légy boldog, hogy közben senki más nem az! Na, ez a nagy művészet!
Még csak bosszút sem kell állni a "rosszakarókon", ha valaki kapcsolatban áll (valamennyire) a Forrással. A tudat/lélek egyre inkább "tükörszerűvé" válik, így az ellenfél saját magát látja benne. Önmagát gyűlöli benne. Ha engem akar megbüntetni, azzal saját magát bünteti, és a sorsa gyors ütemmel száguld feléje. Így volt ez most is, amikor össze akart "törni" egy kellemesnek nem mondható ember. Pár óra múlva saját magát "törte" össze. Az energia, amit ki akart bocsátani, végül ellene fordult. Ez többször megesik. Olykor a legbecsesebb tárgyaikat ejtik ki a kezükből, vagy a legfontosabb irat, jegy landol a pocsolyába, orra buknak előttem, nekimennek valaminek, eljárás indul ellenük, stb. Kicsit örülök ilyenkor, mert tudom, hogy nincsen igazuk.
Nem voltam fogyasztója, de ez nagyon betalált!
"Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá."
/Esterházy Péter/
Ha nem lennék érzékeny az energiákra, akkor észre sem venném, milyen brutálisan negatív energiákkal terhelt ember ült mellettem. Én nem tudom honnan szedte össze, de nekem is össze kellett szedni magam hogy elhárítsam. Olyan volt, mint egy öntudatlan fekete mágus.
Néha teljesen átlagos, hétköznapi emberek között vannak, nem is sejtenéd, és nem is sejti az emberek nagy százaléka. A külső nem minden. Résen kell lenni, mert teljesen lerombolnak. Észre sem veszed.
Onnan veszed észre hogy borzasztó erőszakos, durva, nyomulós, rád telepedő, de ennek külső jelei szinte alig vannak. Sőt! A külső jelei éppen az ellenkezőek! Elfordul, nem mutat érzelmet, átlagos tekintet, megjátszott egyensúly.
Én persze azért látom a finom kis rezdüléseket.
Nem volt könnyű eset. :( :)
De azért adok egy pacsit magamnak... :))
Ma volt a Dunán. De szeretem ezt a filmet...
[link]
"Szocialista mémgyár"
[link]
(Úgy látszik ez most nagy kedvenc lesz!:)
Az biztos, hogy ha az ember szinkronba kerül a saját valóságával akár egy másodpercre is, az leírhatatlan érzés, nem e világi fogalmakkal leírható. Az biztos hogy van benne öröm, tehát ha örömöt érzel, az jó jel. De magának az örömnek is vannak fajtái. Ennek a magasabb rendű örömnek annyira más a valósága, hogy egyszerűen nem tudod kifejezni, csak örömmel. Ezt belül érzi az ember, ha van olyan szerencsés hogy elkapja. Nagyon szerencsésnek kell lenni! Ha csak ezt a világot nézzük, akkor nemhogy nincs benne ez az öröm, de a legminimálisabb szintű öröm is kevés van benne. Nem véletlen hogy Buddha a földi élet szenvedéséről beszél. De ennél most jóval durvábban le vagyunk fokozva. Az egyszerű, természetközeli embernek nagyobb az esélye rá, hogy örömöt éljen meg. De a nagyvárosi, szocialista/kapitalista, társadalmi masszába belekötött embernek nem sok rá az esélye, csak ha tudatosan át nem verekszi magát a személyes és a kollektív tudatán, ami valljuk be nem túl fényes. Akkor nem lenne szükség alkoholra, kábszerre, gyógyszerre, öngyilkosságra, pszichiátriára, stb. Minden értelmét vesztené. Ez az, amitől fél a gonosz. Ezért nem akar boldog embereket. Mert a boldog ember nem függ semmitől.
Az se véletlen, hogy kutyakaja szagot érzek.. meg az óceán "büdösségét", aztán mindig eszembe jut, hogy a nagykonyha átellenben van a szobámmal, úgyhogy jönnek be az ablakon minden-féle szagok.
"Sajnos" elég gyakran használok bacilusölő szert, és mindig van nálam egy bacilusölő kézmosakodó, ezért ilyen emberekkel nem tudok már foglalkozni.
Ja, ellentmondás mindenhol! Alap a káoszhoz.
Van egy a megmagyarázhatatlan, és leírhatatlan érzések közül egy, amit elég ritkán, mostanában viszont egy kicsit gyakrabban 'bejön'. Semmi köze a külvilág eseményeihez, teljesen spontán munka közben is 'rámjött' egy ilyen érzés, amikor nem tudtam beazonosítani az érzés forrását. Nem gyomorból, nem elméből, nem izgatottság, nem öröm, nem jókedv, hanem valami teljesen más, és csak pár másodpercre szokott jelen lenni.
Most keresem rá a szavakat, de nem találom, mert az érvelő részem azt mondaná, hogy talán kicsit kémia is van benne, hogy egy vegyület átfut nagyon gyorsan az agyamon, és kicsit lejut a gyomorban anélkül, hogy észrevenném, és pár másodpercre egy hihetetlen érzést ad.
Hm.
Érdekes, mert engem például jobban zavar, ha X.Y. vécézés után nem mos kezet, de őt nem zavarja. Ugyanakkor ha egy tiszta esőcsepp esik rá, az zavarja, akkor el akar bújni a világ elől. Számomra ez nonszensz és felfoghatatlan! Érdekesen működünk, mi emberek. Talán erre mondják hogy "természetellenes". Ha egóból működsz, akkor minden természetellenessé válik.
Oké, mondjuk a mai napig meglepődök a környezetemen, még ha tudom is hogy milyenek. Mindig csodálkozással tölt el, hogy "egyesek" itt tartanak. Mint ahogy a Holdat is láttam ezerszer, de még mindig képes vagyok gyönyörködni benne. Tehát a pillanat mindig valami újdonsággal tölt el.
"Jééé, ezt már láttam, mégis milyen érdekes!" :))
Lehet hogy látom, hogy egy emberben milyen tulajdonságok feszülnek, mégis meglepődöm amikor kirobbannak. Ugyanakkor nem ér felkészületlenül. Kicsit paradoxon. :)
Az emberek nagy többségének irreális félelmei vannak, tárgy nélküliek. Popper bácsi ezekről tudott mesélni. A miértek-et tudod te is szerintem, ebbe a világba minden félelemmel van beinjekciózva, minden táptalaj tud lenni a félelemnek, olyan mint a gaz. A lényeg, hogy minél később jöjj rá a igazságra. Tart minket markában a galaktikus harcászat :D
Annyira nem véletlenül volt nekem annó egy kósza gondolatom, hogy honnan tudom, hogy amikor banánt eszek, és azt mondom banán íze van, hogy azt mindenki banánnak érzi.. A érzések, érzések kommunikációja, fordítása már ilyeneken csúszik, nem beszélve a telepatikus kommunikációról.
Vajon egységesen ugyanazt érzi mindenki, amikor azt mondjuk olyan dühös voltam, olyan szerelmes, vagy olyan boldog? Az érzések millió variációja található meg bennünk.
De konkrétan mitől fél??? Mert az emberek pici esőcseppek elől iszkoltak, húzták fel az esernyőt, húzták be az ablakot, dög melegben! Számomra ez az élmény kétségbeejtő és felfoghatatlan.
Mit fognak csinálni ha jég vagy tüzes eső fog esni? :)) :O :S
Ja hát kérem szépen a félelem így tartja fenn magát.
A magyar ember amúgy is jobban fél minthogy megijed :D
Oké, tudjuk hogy szélsőséges az időjárás. De az, hogy félni keljen egy kis szemerkéléstől... Hát ez az, amit nem tudok felfogni...
Itt zuhanyozni, tusolni, szellőztetni, szélben leégni, szarrá áztatni magunkat lehet egyaránt. Egy biztos pont az itteni időjárásban az állandó változás. Mondjuk a szelet mán unom. Nem hideg, és tök jó enyhén olajos arcbőrt csinál, de akkor is abbamaradhatna mán..
További ajánlott fórumok: