Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Gondolataim... fórum

Gondolataim... (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 ... ❯❯
338. MZsanett (válaszként erre: 337. - 563b626108)
2016. jún. 1. 20:36
Engem mindig lefárasztott. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy órákig pörögtem hülyeségeken és semmi energiám nem maradt. Ami tényleg jó érzés, az biztos nem az egóból jön.
337. 563b626108 (válaszként erre: 336. - MZsanett)
2016. jún. 1. 15:51

Ó dehogysem kapsz tőle, a lehető legnagyobb érzékenységet, (csak ugye ez nem lélekérzékenység)mert ha nem az van, amit az egó akar vagy eltervezett, toporzékolás van ezerrel.

Kis genyó. Engem kikészített érzelmileg az akaratosságágával. :D

336. MZsanett (válaszként erre: 335. - 563b626108)
2016. jún. 1. 10:42
Úgy lehet felismerni az egót, hogy érzelmileg nem kapsz tőle semmit. Ha úgy érzed, hogy csak körbe-körbe futkosol és egyre jobban kimerülsz, akkor biztos, hogy az egó csapdájában vagy.
335. 563b626108 (válaszként erre: 334. - D7ba7bf7ff)
2016. jún. 1. 08:13

Bele is ragadnak az egó struktúrába a tragédia idején. Semmit nem látnak, az egónak mindenre van válasza, Hát ilyen az én szerencsém, Isten miért ver engem' stb. Tegnapi beszélgetésem apámmal is csak olaj volt a tűzre, aki kő racionalitásban hisz, de minden megnyilvánulása egó, de annak módja és rendje szerint ragadt bele az egó útjaiba.

Fiam, hát téged olyan könnyű megvezetni, hogy nem igaz, nem lehetsz ennyire naiv hogy olyasvalamibe hiszel, ami nem kézzelfogható, amit nem látsz.

Durva, az egó a legprofibb vezető, megvezető.

2016. jún. 1. 01:08

Az egyik legnehezebb dolog, amit tapasztalnom kell az emberekkel kapcsolatban, hogy könnyebben hisznek a hamisnak, mint az igaznak, mert az egójuk a mérvadó! Sokkal könnyebben követik az egóval strukturáltat, mert maguk is egó-strukturáltak! Ezáltal könnyebben harcba szállnak az igazsággal, mert a hamishoz szoktak. Azt védelmezik, dédelgetik, amíg az ég rájuk nem szakad, vagy a rákos burjánzás be nem indul! Hiányzik a nyitottság, a befogadó képesség, a bizalom. Helyét átveszi a zártság, a ragaszkodás, a bizalmatlanság. Egyre megközelíthetetlenebbek az emberek, és ezt a hibát csak saját tragédiájuk állítja helyre, ha nem születik megismerés! Saját egójuk mondja ki az ítéletet, betegség, baleset vagy halál által. Nem kéne hogy így legyen!


A tudatosság egyedül van, de mégsem magányos, mert együttérez minden életjelenséggel! Az egó elvegyül a tömegben, de csak azért, hogy magát bizonyítsa! Nem együttérző, ezért tömegben is elhagyatva érzi magát!

2016. máj. 30. 08:46
Az ellenállás mindig egy újabb szűrő. Ne akarj szétlőtt szitává válni a fejedben. Mert már így is közel állsz ahhoz. :D :D :D
2016. máj. 30. 03:36

Régen volt ilyen vihar errefelé. Konkrétan "égi háború"!


[link]

2016. máj. 29. 15:00

Gyermeknap alkalmából! :)


"Gyermekkorunkban a felnőttek szúró tekintettel, esetleg ujjukat rázva, szuggerálták belénk negatív üzeneteiket. Többségünk még felnőtt fejjel is csak szidja magát, bármikor a tükörbe néz. Vagy a külsőnket kritizáljuk, vagy korholjuk magunkat valami másért."


"Úgy találom, hogy a gyermeki énünkkel folytatott munka elsősorban a múlt sebeinek begyógyításában segíthet sokat. Nem mindig érzünk együtt a bennünk élő megrettent gyermekkel. Ha gyermekkorod félelmek és veszekedések közepette telt, s most lelkileg kínzod magad, a gyermeket bántod tovább. Viszont neki nincs hová mennie. Muszáj fölülemelkedned szüleid korlátain. Nem veszítheted el kapcsolatod a benned elveszett gyermekkel. Tudnia kell, hogy törődsz vele."


"Mondd el magadnak mindazt, amit szüleidtől szerettél volna hallani. A gyermeknek éreznie kell, hogy szükség van rá és szeretik. Éreztesd hát vele. Nem számít, hány éves, milyen beteg, mennyire rémült vagy, a gyermeknek tudnia kell, hogy szükséged van rá és szereted."


"Ha a szorongás és a félelem miatt nem működik az életed, lehetséges, hogy magára hagytad belső gyermekedet. Találd ki, hogyan tudnád újra felvenni vele a kapcsolatot."


/Louise L. Hay/

2016. máj. 29. 13:58

De nagyon érzem a paradoxont.


Teljesíts személyes küldetésedet, fejtsd meg önmagad,emberi fajként,emberi testben,emberi tulajdonságokkal, találd meg életcélod,törd meg a karmát, hasonlók. Ez individuális szint, légy jelen, figyelmet csak az itt és most.


Van kollektív küldetésed is. Jöjj rá, hogy egy vagy mindennel, nem csak fizikális létezésed van. Figyelj mindenkire, szeress mindenkit, élj békében mindenkivel és mindennel. Törd át az idő és tér illúzióját.


Nem csoda, hogy csapong a tudatom..

2016. máj. 29. 12:15
Vajon az elinnen effektus húz oda, vagy a szívem menne arra a helyre. Nem! Már nincs bennem annyi keserűség, itt is jól vagyok, és ott is jól leszek!
2016. máj. 28. 14:27
Tegnap lementem anya elé a suliba segíteni, ott volt a takarító unokája. Azt hiszem 8-9 éves lehet, de veleszületett rendellenességgel született, nem tud beszélni, nem tud megfogni a dolgokat, pelenkázni kell. Mindig úgy kommunikál, hogy megfogja a kezünket és a szívünkhöz teszi az övével együtt. Kis angyali lélek.
327. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 320. - 563b626108)
2016. máj. 28. 03:10

És mi a helyzet azzal, ha valaki akkor is mosolyog, amikor a lelke sír? Mert ugye az is egy ellenállást hoz létre, nem is akármilyet. Máris bontjuk a kapcsolatot a lelki önmagunkkal. Hol születik meg ilyenkor az elfogadás? A dolgok nem éppen fényes állapotának az elfogadása, felvállalása?


Amúgy megszépíti az embert (ha őszinte), csak jelzem. Érdekes, hogy pont ilyenkor érzi az ember úgy, hogy nem fogják szeretni. Talán jogosan, talán jogtalanul. Attól függ, ki hogyan áll hozzá az őszinteséghez. De ki szeret, kit? Itt kell megtalálni a választ...


Az önelfogadás tulajdonképpen azt jelenti, hogy mind a jót, mind a rosszat elfogadjuk, mert csak így lehetünk összhangban önmagunkkal, így lehetünk hitelesek önmagunk és mások számára.


Nagyon sok helyen a bűnök bevallása már enyhítő körülmény. De ha kamuzunk, nagyon meghurcolhatnak érte. A rosszat, rosszal viszonozzuk, mert ezen a téren a legkevesebb a tolerancia.

326. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 320. - 563b626108)
2016. máj. 28. 02:56

Oké, csak pont ma hallottam valakinek a szájából "véletlenül" azt a jelenséget, amit én is ismerek.


Mit akarok mondani?


Hogy vannak olyan életszakaszok/élethelyzetek (netán az egész élet), hogy valakit nagyon keményen beszippant az ellentét és nem tud belőle egyszerűen kivergődni. Ez nem az a langyi-mangyi ezoterikus keresgető téma, mert azzal egész jól ki lehet bírni. Mi van akkor, ha ténylegesen valaki az ellentét eszközévé válik? Nem tudom érted -e miről beszélek? Mert akkor az egy kőkemény küzdelem, és annak is éli meg az ember, mert ténylegesen nem babra megy a játék.


Nagyon nagy veszélyek leselkednek az úton, ha valaki nem vigyáz és akkor már egészen másként látjuk, érezzük, tapasztaljuk a dolgokat. A rossz hír az, hogy érettebbeket is be lehet csalni a málnásba, kőkeményen. Lehet hogy emberfeletti küzdelmet hajtanak végre a belső világban, miközben kívülről is kapják a pofonokat. Ismerek is ilyeneket. Nem egyszerű.


A "tanulás" egy lájtosabb része a fejlődésnek. Viszont ha "harc" van, ott az ember konkrétan a lélek normalitásának fokozásáért, fenntartásáért küzd. Nem egészen ugyanaz az állapot.

325. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 319. - 563b626108)
2016. máj. 28. 02:41

Mindenki más értelemben fogalmaz.


A legjobb, ha megértjük a mondandót, egy példa:


"A BÉKÉS HARCOS ÚTJA"


És akkor felteszi az elme a kérdést:


"Jó, de hogy lehet békés az, ami harcol?"


"Mért kell a béke, ha a harcban hiszünk?"


"Mért kell a harc, ha a békében hiszünk?"


"Nem ellentmondásos ez a kijelentés?"


stb...


És lehet ezeken kattogni, hogy mi-miért...


De ha van egy alapvető tudatosságod, ami differenciál és lényeglátó, akkor mindenből (még a legellentmondásosabból is) kiolvassa az üzenetet.


Már eleve jó az nekünk, ha egy kicsit (vagy nagyon) paradoxon, mert a tudatosság rávezet arra, hogy az életet paradoxonként észleljük.


Tehát, mindenkinek igaza van a maga módján, minden egyfajta nézőpont.


Állítólag aki minden nézőpontot meg tud érteni, az annyira bosszantó hogy nehezen tudják elviselni, mert "bólogató Jánosnak" hat.


Pedig ez a fajta "bólogatás" a megértésből fakad. Tudja hogy mit akar mondani a másik és megérti a nézőpontját.


Ez a béke egyik fő alapja. És ha megvan a béke, természetszerűen következik belőle ez a fajta hozzáállás is.


Ha nagyon össze akarom foglalni, akkor a BÉKÉS HARCOS küzd a békéért, de nem harccal, mégis egy óriási harc az egész. Felfoghatatlan (vagy mégsem) ez a paradoxon, de jó ha hozzászokik az ember.


És így mindent meg tudunk érteni, ki lehet olvasni...

324. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 318. - 563b626108)
2016. máj. 28. 02:28

Nem olvastam végig, mert nagyon hosszú. Van egy pár olyan külföldi híresség, akiktől, ha meglátom őket, a hideg kiráz.


És van egy pár olyan külföldi híresség, akik ezek miatt halnak meg.

323. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 317. - 563b626108)
2016. máj. 28. 02:25
Átvitt értelemben írtam... :)
322. 563b626108 (válaszként erre: 314. - D7ba7bf7ff)
2016. máj. 27. 19:37

Én egyenlőre egóézékeny vagyok és nem lélekérzékeny. A fejem túl hangos. Az intuícióim, képességeim azok mélyen vannak a fal mögött. Habár "csak" a szívemet kell kinyitnom, ahhoz még segítséget kérek.


De sokszor nem kapunk konkrét jeleket, mert a spirituális vezetőink, angyalaink, (bárki, akit megszólítunk) azt szeretnék, hogy bízzunk az intuíciónkban, hogy igaznak véljük, azt amit csak sejtünk, vagy amiről nem tudjunk biztosan, de lehurrogjuk saját magunkat stb. Ők ezt a bizonytalansági faktort is át akarják töretni velünk saját magunkkal.


Az én kéréseimre eddig álmomban kaptam a reagálást, csak az amolyan halottnak csók szindróma, mert ott aztán hatványozottan igaz, hogy semmit nem annak veszünk, ami. És elég kaotikus is. Bár én kifejezetten szeretem, szerintem tudják, hogy egyenlőre nekem az álom az a a tudatállapot, ahol csak ők veszik át a porondot, nem kell nekik a nappali tudatlanságommal bíbelődniük. :)

321. 563b626108 (válaszként erre: 315. - D7ba7bf7ff)
2016. máj. 27. 19:26

Aki menthetetlen annak game over, és egy körből kimaradsz, újrajárod a gimit.


Valahol ez is paradox, mert olyat is olvastam, hogy a lélek (soha, ritkán) vállalkozik olyanra, amit ne tudna az emberi testben véghez vinni. Olyan testet, személyiséget, hátteret választ, amiben meg tudja valósítani önmagát, hisz minden egyes lejövetellel fejlődik,egy-egy lépcsővel, és tudja is, hogy fejlődni akar. Vagy nem?:)

320. 563b626108 (válaszként erre: 319. - 563b626108)
2016. máj. 27. 19:21
Én munkának tekintem, feladatnak, tanulásnak, nem harcnak, az ellenállás miatt tűnik harcnak. Mert a fejben lévő programok csak a jót, a szépet, az elvárt dolgokat akarják futtatni önkényese pont az elfogadás miatt. Csak azt fogadják el, ami a kedvükben jár. Tulajdonképpen nemcsak az egó, de a programok is önzők :)
319. 563b626108 (válaszként erre: 315. - D7ba7bf7ff)
2016. máj. 27. 19:14

Én nem harcként tekintek a boldogságra, életre vagy a szenvedésre. Ezek is csak nevek, címkék.

Ha harcról beszélünk, akkor azt valami ellen tesszük, mert nem érzünk valamit jónak, kellőnek, elégnek, tisztának, tehát kell valami más, hogy az majd felváltsa a rossznak, szenvedésnek gondolt ítélt dolgot [életet]. Harcolsz, küzdesz valami ellen, az ellenállás, erőfeszítés. Ha pedig ellenállsz, az nem elfogadás.

Ennek persze annyi értelmezést lehet adni, amennyit akarunk, illetve úgy értelmezzük, ahogyan azt szeretnénk. Mint bármi mást természetesen.

2016. máj. 27. 18:58
317. 563b626108 (válaszként erre: 316. - D7ba7bf7ff)
2016. máj. 27. 18:47

Nem nevettem. :) Mert már természetesnek veszem a "véletleneket". Nekem is akadt egy-két mostanság.

Ezek plusz kis ajándékocskák nekünk.

2016. máj. 27. 04:34

És nevetni fogsz (mert én is nevettem)!


Az öröknaptárat áthajtva, ez után a komment után, milyen idézetet írnak a mai napra (05.27.)?


Na milyet? :)


Akkor leírom:


"Az árnyék szerepe életedben a fényt szolgálja. Természeted ellentétes provokációi azok legyőzésére sarkallnak. Így vonod ki végtelen erőidet a végesből. Így szüreteled le a szüntelen elhalás folyamataiból a halhatatlanságot."


(És nem néztem meg előre, mielőtt bevádol vele valaki. Ilyen "véletlenek" vannak.)


:)

315. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 312. - 563b626108)
2016. máj. 27. 04:26

Hát ez az! Csakhogy Tolle is azt mondja, hogy egy bizonyos ideig együtt kell lenned a fájdalomtesteddel (bírom ezeket a szavakat - amúgy nem olyan rossz) szóval az egyszerűség kedvéért a FÁJDALMADDAL!!!! :)))


És ez maga a pokol, amin át kell égni, különben soha nem hal meg. Ha elnyomod, azzal csak energiát adsz neki. Először nem tudsz róla, utána meg nem tudod hogy miért szenvedsz, miért kapod a pofonokat. Hát ezért! El lehet nyomni gyógyszeresen, nem tudva róla, hepi vagyok, stb. Számtalan egó-stratégia létezik ezeknek a problémáknak a "kezelésére".


Csakhogy ezt én úgy nevezem hogy: MISMÁSOLÁS!


Nem fog megoldódni semmi, csak egy szép napon az élet benyújtja a "számlát" (számla mindig van), amikor már nagyon sötétek vagyunk és nem látunk ki a fejünkből. Általában ezek a krízisek engedik látni a dolgokat (ha bele nem halunk).


Ez is szenvedéssel jár, csak ez már egy katartikus szenvedés. Bizonyos fajta megtisztulás, felépülés, ha elég erőnk van hozzá (valaki feladja - általában ezek a menthetetlenek).


Ha előre meg van dolgozva, tudatosan átélve ez a pokol, akkor nincsen szükség ezekre a "számlákra", és a jutalom az, hogy valamilyen formában bölcsebbé válunk, és gördülékenyebbé válnak a dolgok (egészen kis dolgok).


A szenvedés átélése mindannyiunk feladata (még Buddha is utal arra, hogy az élet tele van szenvedéssel)! A szenvedés átélése mindegyik lélekrészben: a gondolati, az érzelmi és az akarati szférában. Lehet ezt ragozni csakraszinten is, de így egyszerűbb.


Hadd idézzek "Müller Péter: Boldogság" című könyvéből, ami az egész folyamatnak a lényege:


"- Mester, mi az a boldogság?

- A harcban született nyugalom.

- Ez mit jelent?

- Azt, hogy először van a harc s utána a szavakkal leírhatatlan, minden emberi örömnél gyönyörűségesebb beteljesedés."


És még Szepes Máriától:


"Az árnyék szerepe életedben a fényt szolgálja. Természeted ellentétes provokációi azok legyőzésére sarkallnak. Így vonod ki végtelen erőidet a végesből. Így szüreteled le a szüntelen elhalás folyamataiból a halhatatlanságot."


"Az ember sorsában végbemenő csodákat sok szenvedés, belátás, s a tudat mélyrétegeiben végbemenő folyamatok előzik meg. Nem szeszélyes, isteni játék dobja oda kegyelemképpen. A kegyelem gyökere mélyen a vizek alá nyúlik le, mint a tó felszínén kinyíló vízililiomé."


"A lélek pokoljárás nélkül nem építhetné meg égi szférákhoz vezető hídjait. E rejtélyes összefüggéseket tárja fel a messiás misztériuma. A modern mélypszichológia is a tudattalan mélységeibe való alámerüléssel nyitja fel az ember múltjába temetett tetteinek sírjait."


"Az ember félreérthetetlenül magában hordja megpróbáltatásainak terhét. Sokszor éppen azt kell megtennie, amit a legelviselhetetlenebbnek érez. Ezek a kimunkálatlan "iszonyfoltok" kerülnek a csiszolókorong forgó kerekéhez, hogy vak érdességük ragyogó drágakőfelületté alakuljon át."

314. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 311. - 563b626108)
2016. máj. 27. 03:55

Ehhez nem kell médiumnak lenni, ha igazán érzékeny vagy, kapcsolatot tudsz teremteni bárkinek a lelki valóságával (állapotával). Főleg ha még ebben a világban élünk, ez nagyon könnyű. Vagy csak nekem könnyű, mert kezdetektől természetesnek érzem. Minél tisztább a tudat, annál érzékenyebb mások állapotaira, csak meg kell tanulni nem azonosulni velük, de ez az egyik legkeményebb lecke. Számtalan jel van, még a betűk sorrendje is, amiket használ, az is elárulja hogy milyen ember.


Nem az a probléma, hogy tele vagyunk jelekkel, hanem hogy nem tudunk belőlük olvasni.


Emberi kapcsolatok (ismerettségek?) terén nagyon nagy amatőrségek vannak, ott azért mindig van mit fejlődni. De azért valami alakul.

313. 563b626108 (válaszként erre: 312. - 563b626108)
2016. máj. 26. 09:29

A két lehetőség vagy megközelítési mód:


A) mindent távolról nézek, objektívan, mintha az univerzumba lennék, és az univerzális törvényeket hasznosítva tekintek mindenre és mindenkire, egy vagyok mindennel magatartás, nem földi lényként szemlélve a történéseket, hanem kvázi szeretetként és fényként

[kezdő tudatossággal elképzelni el lehet, de ez sokáig fenntartani erőfeszítés lenne]


B) emberi lényként, férfiként, nőként életemmel, egóval tekintek magamra, és próbálok fejtegetni, hol kifelé, hol befelé, és még emberi szemszögből gyógyítani magam, segítséget kérve az univerzum magasabb tisztább erőitől, így nyerek idővel bepillantást a fényre, szeretetre, de lassacskán és apránként, hol visszaesve az egó életébe,hol kiemelkedve

[az egó mindig beszökik a hátsó ajtón]

312. 563b626108 (válaszként erre: 291. - D7ba7bf7ff)
2016. máj. 26. 09:22

Erre az jutott eszembe párhuzamként, hogy vannak olyanok is, akik a spiritualitást mint eszközt használják, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől. Kitérő mellékút. Gyógyír mindenre.


Az első lépésben a kétségbeesett illetők elkezdik mondjuk Eckhart Tolle könyveket olvasni, és azt mondják, ótejóég, nem is kell szenvednem, hisz a gondolataim, érzéseim nem az enyémek. Megkönnyebbülés, átszellemülés, nincs semmi baj, és a múltam soha nem is volt részem stb. [Én is így kezdtem]


Majd egy kis idő elteltével valami visszajön, előjönnek újra a gondok, és már nem tudjuk Eckhart bácsi szavait annyira hasznosítani. Erre mondja Teal, hogy ez az első lépés, és kell, ahhoz, hogy a második lépésre eljussunk, őszintén, és együtt lenni minden gondolattal és érzéssel, és dolgozni tudatosan, hogy mindenen átmenjek, keresztülmossam magam az érzéseknek, gondolatokon, körülményeken. Ez tart a leghosszabb ideig.

2016. máj. 26. 09:04
Kíváncsi lennék [mi más lehetnék], hogy Müller Péter milyen beszélgetést folytatna Hofi Gézával, Popper Péterrel, Bajor Imrével és Albert Györgyivel.
310. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 293. - Mutáns Jane)
2016. máj. 26. 00:13
Én ismertem olyan embert, aki az anyagban hitt, tehát koporsó és sötétség. Hadd mondjam el, hogy a nagy buzgó spiritualitása híján, egy nagyon sikeres, jó humorú, fiatalos, társasági ember volt a kora ellenére. A fényt is érzékeltem benne, tehát volt kisugárzása, mert szerette az életet. Sajnos nemrég halt meg.
309. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 293. - Mutáns Jane)
2016. máj. 26. 00:09

A hétvégén láttam egy nőt, aki mindig úgy viselkedik, mintha már egy szintre megérkezett volna. Hát nem tudom. Ha meglátom, kétségeim támadnak. Onnan tudom, hogy erőszakos, hogy nagyon nyomul, nagyon magyaráz, nagyon tukmál. Mindezek mellé a divatos, színes spirituális ruhák, hogy komolyan vegyék, számomra egy farsangi bál. Néha megijedek hogy egyesek nem veszik észre magukat. Amúgy már konfliktusba kerültem vele egy téma miatt, amit nagyon nehezen emésztett meg, most is úgy láttam hogy úgy viszolyog tőlem, de lehet hogy rosszul láttam. Alapból nem élvezi az az ember a szitut, akin átlátok. Nagyon kevés van, aki örömmel fogadja.


Amúgy ő szerintem a 2-es pontba sorolható. Elég gáz véleményem szerint, főleg ha megjelenik egy társaságban és ontja magát. Spirituális egó. Azért láttam, mások is szép csendben figyelték őt, inkább nem szóltak semmit.


Persze vannak tök naivak is, akik megkajálják a szövegét. Azok is elmondanak 50 Namastét, csak nem vágják le hogy mekkora kamu az egész.

❮❮ ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook