Féltékenység a párod múltjára (beszélgetős fórum)
Ki hogy viszonyul a jelenlegi párja exbarátnőjéhez? És saját exbarátjához?? Valaki megtudná folytai egy kiskanál vízbe a párja exbarátnőjét, valakinek a barátnője lett?? Várom véleményeteket...
Hát akkor haladjunk a korral. Most elmegyek, majd még találkozunk. Szép napot Neked.
Nem bolcsesseg, csak jozan esz. A sajat bajainkat ritkan latjuk jozanon, masoket viszont inkabb. Egy valamit megtapasztaltam. Egy ferfi sem er annyit, hogy ramenjunk. Ha bajom lenne miatta, nem biztos hogy mellettem allna. A sajat testunk az egyetlen tokenk. Arra nekunk kell vigyazni, mas nem fog. Pedig szeret es torodik velem, megis ezt gondolom. Talan egy onzo p.csa lettem, de csak sajat magamnak hiszek, ez biztos a korral jon, regen hittem en mindenben, naivabb voltam a naivnal. A mai vilagban szerintem egyre tobben ilyenek.
Korodhoz képest igen bölcs gondolataid vannak. Egy picivel máris joban érzem magam.
Ha ugy erzed, hogy a no nem akarta elvesziteni a parodat annak idejen, akkor talan nem jo tanacsado. Viszont lehet o is atelte mellette azokat a dolgokat, mint te. Es ilyen esetben nem rohogne ki. Nagyon is hogy szerencses vagy. Azt a betegseget 30 ev alatti nok ritkan elik tul. Ha megbaratkozol ujra magaddal, megtanulod magad tisztelni, es a parodtol is elvarod ezt, mert azert a tested nem hagyott cserben, jelezte hogy nagy gond van, de kigyogyult hogy elhess, akkor konnyebb lesz megemeszteni az egeszet, es ugy felfogni, hogy voltak gondok, de legyozted.Az orangyalodnak vagy istennek (melyikben bizol) meg tervei vannak veled! Hiszen te gyoztel egy kemeny meccsben! Most csak azzal torodj, hogy ujra megerosodj. Ami gatol, azt le kell epiteni. Az eleted mindennel fontosabb, magad ne hagyd cserben, a tested mar bizonyitott, most a lelkednek kell.
A lelki banat mindenre kihat, az egeszsegre is. Neked most erot kell gyujtened, napirendre terni a dolgok folott, amik tortentek, ha egy tars ebben visszahuz, az tobbet arthat, mint hasznal. Marpedig tudjuk, a bajban csak sajat magunkra szamithatunk, a mutetunket rajtunk hajtjak vegre, a leletunk rolunk szol, igy hat ami bajt okoz, azt valahogy kezelnunk kell. Remelem lesz erod csak magadra gondolni, ha ez az egesz arthat neked valamiben!
Nem hiszed el, de azért töltöttem itt az időmet a portálon, mert reméltem, hogy elolvasod a bejegyzésemet, mert láttuk egymást, hogy itt vagyunk az oldalon. (Ezt jól megfogalmaztam.) Sajnos, amit tanácsoltál, nem biztos, hogy objektív vélemény lenne. Ismerjük egymást, hihetetlen, de jó a viszony köztünk. Többször is találkoztunk, ha a gyerekeket meglátogattuk és pl. ő is ott volt, vagy a lánya esküvőjén. De már régen tudom, hogy igazából nagyon nagy elégedettséggel töltené el, ha kiderülne, probléma lehet köztünk. Tudom, hogy bosszúból, amiért elváltak, nem valószínű, hogy az igazat mondaná. Inkább alátenne, rajtam meg röhögne. De ez a véleményem a pill. idegállapotomban van. Lehet, hogy holnap másképp gondolom. És azt hiszem, nem szomorú, hanem szörnyen szerencsétlen vagyok. Már az egy szerencsétlen nap volt, amikor megszülettem - élve. Viszont Te remélhetőleg - én is megnéztem az adatlapodat, nagyon szép kis hölgy vagy - tanulsz az ilyen hülyék esetéből, mint én vagyok és az életedet sokkal jobban ki tudod alakítani. Mert az évek nagyon-nagyon gyorsan elrepülnek. Most voltam 30, és mire észbekaptam elmúltam 51. Szia, azért lehet, hogy még "találkozunk"...
Ne legy szomoruuu! Egyebkent szerintem ha az emberrel meg gondjaid lesznek, a helyedben lehet hogy megkerdeznem a volt feleseget. A nok, ha nem is gondolnak, azert jol ossze tudnak tartani. Biztos hogy elmondana a tapasztalatait, es lehet megkonnyitene a dontesedet, mert aki mondjuk mindig igy viselkedett, az mar nem lesz mas. Akkor kiderul, hogy mi is az igaz abbol, amit mondogatott. Tanacsolom csend el a no telefonszamat, es amikor nincs az ember a kozelben, hivd fel. Erhet meglepetes. En siman felhivnam a not, es forditott esetben is szivesen segitenek, ha engem keresnenek meg. Volt mar olyan is, hogy pasi ket not tartott, nem tudtak egymasrol, amikor veletlenul osszefutottak, a pasinak meszelt mindketto, es a nok baratsagba lettek.
Antea! Egészen meghatottak a soraid. Valószínűleg igazad van. Mindenesetre azt már nem egyszer mondtam neki, hogy nem csodálkozom azon, hogy a v.f-ge úgy viselkedett, ahogy. Mégegyszer köszi a bíztatást, de a mai napom olyan pocsékul kezdődött, hogy most nincs kedvem írni. Majd még benézek.
Szerintem ha az elejen olyan mas volt, mint most, akkor lehet hogy csak egy szerepet jatszott, sok ferfi teszi ezt az elejen, aztan ha mar biztonsagban erzik magukat, kibujik a szog a zsakbol. Az jut eszembe meg, hogy egy ember nem kepes megvaltozni, tartosan, persze ez ettol hosszabb, de ami itt le kell jojjon, az az, hogy nagyon valoszinuleg o nem volt soha az a gondoskodo, akinek magat elmondta. Kapaszkodj meg: lehet a volt felesegenek sem volt annyi bune. Talalkoztam mar hasonloval, mind szereti magat sajnaltatni, mind eljatsza az elejen hogy mennyire torodo es figyelmes, aztan a hetkoznapok oket is hetkoznapiva valtoztatjak. En volt, hogy egy kapcsolat vegere rajottem, hogy a volt baratnoje valoszinuleg ugyanennyit kinlodott vele, mint en, es az sem kapott jobbat, es nem volt rosszabb, hanem a fickoval van a gond. Persze azzal teszik a pasik magukat kelendobbe -azt hiszik- ha dicsekszenek hogy eltartottak az elozo not, es mennyire gondoskodtak roluk, valoszinuleg semmi sem igaz ebbol, duma az egesz. Szerintem probald ezt vele megbeszelni. Nincs szukseged ra, hogy banatot es fajdalmat okozzon, csalodast mar okozott. Es hat azert talalkozhatsz meg az igazival. Egy biztos, olvastan a bemutatkozasodat, magaddal torodj csak, ha a pasi nem olyan, mint lennie kellene, allj ki magadert, inkabb tole szabadulj, a legfontosabb hogy TE jol erezd magad. En mindig ugy voltam vele, jobb a magany, mint a tarsas magany. A maganyban az ember torodni tud magaval, a tarsasban allando negativ tenyezo a nem torodo tars. Persze nem ismerem kozelrol, de igy amit leirtal, nekem ennyi jott le.
Megadatott, hogy 22 évi pokol (házasság) és válás után tiszta lappal újrakezdjem. Féltem, hogy majd hasonló típust választok és akkor cseberből vederbe. Volt rá példa. Nos, a volt férjem 11 évvel volt idősebb nálam (mégis mindig más nőket hajkurászott), a választottam 1 évvel. A volt férjem kártyázott, ivott, az új kapcs. absztinens volt. A volt f. állandóan becsmérelt, az újnak én voltam a királynő (legalább is ezt mondta). Hozzám a v.f-em volt rossz, hozzá a v. felesége. Mindketten úgy éreztük, mindig egymásra vártunk. A v. f-em semmit sem csinált otthon, vagy csak nagyon-nagyon ritkán, az új mindig arról mesélt, mosott-főzött-takarított, mégsem volt elég jó a v.f.-ének. Én boldog voltam, ha főtt étellel várt haza. De!!!! Mindketten betegségekkel küszködünk, ezért én igyekeztem őt babusgatni, kényeztetni (úgyis hiányzott az életéből), hogy majd én is babusgatva és kényeztetve legyek (úgyis hiányzott az életemből). Ő szép lassan "leszokott" a bagusgatásról, főzőcskéről, mindenről, pedig csak végszükségben vettem igénybe ezeket a segítségeket. Sokszor megkérdeztem tőle, hogy a v. f.-e, aki rossz volt hozzá, jobban megérdemelte a fent említetteket, mint én? Kitérő válaszok. Nagyon sokat mesélt a v. f.-e viselt dolgairól, de ha én véletlenül megemlítettem a v.f-emet, akkor szerinte állandóan róla beszéltem. Egyszer csak azon kaptam magamat (ill. őt), hogy esténként rendszeresen iszogat. Van úgy, hogy szinte részeg. Olyankor - nem, nem bánt - nagyfiúsan viselkedik. Hangos - egyébként alig lehet a szavát érteni, oly csendes -, ezerszer eldicsekszik régi "hőstetteivel", akár nőket illetően, akár pl. katonaságot. Szép lassan megváltozott. Nem tud rá magyarázatot adni. Ha megkérdezem, hogy én is változtam-e (mert ugye, az ember azt nem veszi észre), nemleges a válasz.
Lezárva: én azért vagyok féltékeny a párom múltjára - ha esetleg ez nem világlott volna ki korereggeli monológomból -, mert az, aki rosszat tett neki, nem dolgozott, nem végezte el az otthoni feladatokat, szórta a pénzt, stb. az jobban megérdemelte a kényeztetést, mint én, aki igazából egész életemben arra vágytam, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer(!!) valaki reggel behozza nekem a kávét csak azért, mert szeret. Kifogás: én hajnalban kelek, ő cca délben....
Azert ne mondjatok, hogy a ferfiak nem bunosek, valamiert mindig az olyan fazonokat fogtam ki, akik mar jol az elejen eldicsekedtek hogy milyen fasza es csinos es okos baratnoje volt elottem. Amikor a parom kozolte, persze hulye voltam, mert rairanyitottam a kerdest, szoval megkaptam hogy az Andrea olyan gyonyoru volt, hogy egy lapon sem lehet vele engem emliteni, a Kinga meg azonnal elelvezett az agyban, ez nekem egy knock out volt. A legjobb visszavago az volt, amikor a ferjem megmutatta egy kepemet a telefonjabol egy kollegajanak, es az azt mondta neki, hogy "azt ertem te miert vetted el a felesegedet, de hogy o miert ment hozzad, azt nem ertem". Megis ha egy rosszabb napom van, kozeleg a menszi, hat kitornek belolem az indulatok, hogy hogy lehetnek ennyire barmok, fel sem fogjak, hogy erre nincs bocsanat, csak elfogadas es beletorodes. Ja, hogy a diplomaim miatt se kepzeljek semmi kulonoset,vagy csak hogy tudjam hol a helyem, azt is hozzatette, hogy az Andrea olyan okos volt, hogy egy olvasas utan tudta, mit hanyadik oldalon olvasott, es az egy geniusz volt.Kedves. Egy pasit annyira agyon szekaltam a volt nojevel, hogy vegul kibokte fel ev kinzas utan ( kegyetlen voltam vele, tenyleg), hogy csak hazudott, nem volt baratnoje( ez meg az elso szerelmem volt). Na? Lanyok, nem biztos hogy minden ugy volt, ahogy ok azt mondjak. Kissebbsegi erzesuk is lehet, igy akarjak magukat jobb szinben feltuntetni, vagy a gatlasaikat rejtik ez moge, netan maguknak hizelegnek ezzel. Ennek ellenere azert sokszor eszembe jut, hogy ha ezeket nem mondja, talan egeszen mashogy tudnek ra nezni es benne bizni.Ja, es azt en is tudom, hogy nincs ertelme ezzel foglalkozni, de attol meg mardos, hogy a masik teste talan jobban tetszett neki, netan meg vagyik is ra, stb. Neha nem hiszem hogy van lelkuk a pasiknak.
Sziasztok! Ezt a poklot én is megjártam, de higgyétek el, semmi értelme. Szabad, kell is róla beszélni, de nem a párunknak, hanem a barátnőinknek. Én is mindent tudni akartam, kérdezgettem a párom, aztán amikor valami kicsi dolgot elmondott, napokig lovagoltam rajta, hisztiztem, üvöltöztem... Ne essetek hasonló hibába. Titeket szeret valamiért, büszke rátok valamiért, ezért van veletek. De ezt már Fawkesgirl is elmondta. Az ismeretlen vagy ismert exek emléke mindig is fájni fog, mindig is idegesíti az embert, mindig megmarad az "ugye én jobb vagyok"-érzés, de a párotok ne lássa ezt rajtatok. Nekem egy dolog segített: összehasonlítottam kétfajta érzést. Az egyik: a harcos, kérdezősködő, féltékeny. Ilyenkor láttam a páromon, hogy kellemetlen neki az egész, inkább egyedül szeretne lenni. A másik: nem kérdeztem, nyeltem egyet, helyette kedveskedtem, másról beszéltem, megsimogattam. Ilyenkor pedig azt láttam rajta, hogy örül, szeret engem. Na, melyik a jobb, az egyszerűbb? Próbáljatok erre gondolni.
Szia Angyi-bangyi!
teljesen megértem mit érzel !! igaz már régen irtál és lehet azota megváltoztak a dolgok de én is ugyan ebben a helyzetben vagyok! mintha csak rolam irtál volna!
minden esetre ha tudsz erre jo megoldást írj!
Jó, rendben. Elhiszem. Régebben én is kíváncsi voltam a partnereim exeire, hogy lássam, én szebb vagy jobb vagyok-e mint ők. Aztán rájöttem valamire: én egy különálló, független személyiség vagyok. Megvannak a hibáim és megvannak az erényeim. Hozzám nem lehet hasonlítani senkit, bár lehet, hogy bizonyos emberekkel mutatok közös vonásokat. Én sem próbálok olyan lenni, mint a mostani párom bármelyik exe, MERT: én én vagyok, és én most vagyok az ő partnere. Nem akarom egy múltbéli lányra vagy történésre emlékeztetni.
Mindannyian különlegesek vagyunk a magunk egyedülálló módján. Élvezzétek ezt, Kedveseim, és fedezzétek fel magatokban. Ugyan mi értelme rágódni a múlton vagy féltékenykedni? Ti újat hoztatok a partneretek életébe, és mások vagytok. Nincs értelme magatokat összehasonlítgatni másokkal. Egyszeri és megismételhetetlen csodák vagytok, tessék ennek megfelelően viselkedni. :)
A páromra és rám azt szokás mondani, hogy: tűz és víz. Ő nagyon pörgős, bulizós életet élt, mi már akkor lettünk egy pár, amikor kezdett lehiggadni. De előttem volt minden: lányok, sztriptíz bár, alkohol, bulik, minden. Eleinte nehezen dolgoztam fel, ha az exbarátnőiről mesélt nekem. De az utóbbi hetekben ehhez a témához is megváltozott a hozzáállásom. Nem mondom, hogy nem érdekel, mert meghallgatom, amit mond erről az időszakról. Egyéjszakás kalandok tucatjai, alkoholmámoros éjszakák, átpörgött bulik.
Most is járunk együtt szórakozni, de valahogy úgy vagyok vele, hogy a múlt árnyaival ugyan miért küzdjek? Hiszen nekem mondja, hogy szeret, velem jár együtt, és az én párom. Ha újra ezt az életet akarná élni, engedném, de jól érzi magát velem, és tudom, hogy szeret. Nem akar menni sehová, mert mellettem megkapja a szükséges szabadságot (nem ragadtam a nyakára), ugyanakkor biztosítva van számára a menedék is.
Sok nő véti azt a hibát, hogy a múltbéli dolgoknak kerít túl nagy feneket. Nem szabad, mert ez a saját önbecsüléseteket ássa alá.
De miért?
Vagy ez nem publikus?
Attika maga kérte a törlését.
Köszi szépen:)Ránk fér.Elég makacs,valahogy meg kell puhitanom.
Én se tudom,hogy mi lett.Pont ezt kérdeztem egy másik fórumban,de ott se tudnak semmit.
attika törölve? hogyhogy? én lemaradtam valamiről....
Nem,ez nagyon bonyolult helyzet:)Nem attól félek amit mond,hanem amit nem mond.Azért nem kérdezem meg,mert tudom,hogy még ha szeret,akkor sem fogja bevallani.
Nagyon szép idézetet irtál a másik topikba.Tetszik:)
Mit veszítenél? Félsz, hogy olyat mond amit nagyon, de nagyon nem szeretnél hallani? A biztos jobb, mint a bizonytalan, még ha fáj is.
Komoly kapcsolat volt.Nem tudom,azért van mit veszitenem,ha csak igy elé állok.De szerintem az hogy féltékeny azt jelenti,hogy mégis érdeklem.
Köszi a tanácsot:)
Aranyos vagy ahogy írtad, hogy "nem vagyok féltékeny", "vagyis én is az vagyok". Az tuti, hogy te még mindig őt szereted. Azt kellene kideríteni, hogy ő is szeret-e még téged vagy az együtt töltött időre féltékeny. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de van ilyen.
Nem tudom, hogy mennyire volt komoly a kapcsolat.
Szerintem állj elé és kérdezz rá konkrétan és te is mond el az érzéseidet. Nincs mit vesztened. Ha igazán szeretitek egymást úgyis visszataláltok egymáshoz, ha nem akkor kezdj új életet, de nélküle.
Csak bártan!
Nem én vagyok féltékeny.Hanem ő.Vagyis én is az vagyok,de én nem mondtam neki.Gondolod azért van mert még mindig szeret?
Azt, hogy még mindig szereted. Próbálj új kapcsolatot keresni, egy új szerelem talán feledteti a régit.
További ajánlott fórumok: