Féltékenység a párod múltjára (beszélgetős fórum)

Szia!

eleinte túl korainak éreztem a "bemutatást"- két-három hét után említette a barátom, hogy az exe meg szeretne ismerni, minek? ki tudja még mi lesz-gondoltam. aztán az idő múlásával, ha nem is annyira durván, mint nálad, az ex azért mindig éreztette így vagy úgy a jelenlétét: ha valami baja volt a páromat hívta (mondjuk inkább csak panaszkodni, nem ugráltatni), meglepte névnapján, egész családját megajándékozta karácsonykor - a családdal szerintem most is tartja a kapcsolatot. lassanként őszintén szólva megutáltam, részben a saját komplexusaim miatt ("hogy én csak második lehetek"), úgyhogy ha találkoznánk nem sok jót mondanék neki, ami teljesen nem is lenne igazságos.

most teljes csönd van felőle - mondjuk a párom kedvemért megkérte jó párszor, hogy ne hívogassa. párom szerint "paranoiás" vagyok, de már nem arról van szó, hogy félek, hogy visszamegy hozzá, hanem, hogy "mint barát" beleszól az életünkbe, befolyásolja a párom. azt már nem forszírozza a párom, hogy találkozzunk, viszont az bántja valamelyest, hogy szerinte "egy 13 éves barátságot tettem tönkre". pedig szerintem egy ilyen hosszú kapcsolat (több mint 10 évet voltak együtt)után is el kell távolodni a másiktól, ahhoz, hogy új életet, kapcsolatot lehessen kezdeni. ez nem azt jelenti, hogy fontosabb eseményekről nem lehet tájékoztatni az exet, nem lehet "boldog szülinapot" és hasonlókat kívánni, de szerintem ez havi egy-két levéllel/ telefonnal elintézhető,valamilyen ürügy az ex részéről néhány hónapja mindig adódott a heti többszöri dumcsizásra. nem tudtam megértetni,legfeljebb elfogadtatni párommal, hogy kicsit se szeretném, hogy az életem, életünk része legyen. nem értem, hogy a párodnak miért jó, ha jóban lennétek? ha rátok nyomul akkor lehet "bűbájosság" a megfelelő taktika? nekem az ilyen sose ment...

Szia!

Köszönöm a választ. Azt hiszem, hogy csak a csaj szeretné úgy feltüntetni, mintha milyen fontos volna ő a család számára. Mindenkit és mindent felhasznál, hogy a párom életében maradhasson (bepalizható családtagok, közös barátok). Jóllehet mennél erőszakosabb, annál inkább veszít. Mert a párom ugyan tagadja, hogy ez probléma volna, de láthatóan stresszel a váratlan látogatások miatt és szemmel láthatóan menekül előlük. Lehet, hogy úgy leszek vele, hogy felveszek valami csini ruhát, elmegyek a rendezvényre, jól érzem magam, ő meg pukkadjon meg. Legalább próbára teszem a párom, hogy vajon képes-e egy udvariassági körrel leállítani a csajt, vagy hagyja, hogy ránk nyomuljon. Bár kérdés, hogyan reagáljak a 2. verzió esetén.

Ugyan is a párom szinte rám akarja erőltetni, hogy barátkozzak és legyek kedves vele. Ha nem teszem, akkor pedig én vagyok a rossz.

Ahogy olvastam, Te sem igen akartál az exxel barátkozni. Téged bántott érte a párod, vagy megértette? És ha megértette, akkor hogyan tudtad vele megértetni?

szia!

azért ilyen nyomulós ex-szel nekem nem volt dolgom...a rendezvényen nem lehet valahogy néhány udvariassági körrel lerázni?esetleg a párod családjával is ezt megbeszélni? vagy tényleg bírják?

egyébként teljesen megértelek, hogy nem tűrted ezt a viselkedést. szerintem örülj, hogy a nyomulásnak vége lett, és tényleg kapcsolatotok jó oldalait erősítsétek, az ex-et ne is említsétek, aztán remélhetőleg barátod elfelejti a (szerintem teljesen jogos) féltékenykedésed.

Kedves Fórumozók !

Volt már valaki hasonló helyzetben, hogyan oldottátok meg ?

8 hónapja élek együtt a párommal nagy boldogságban. Egy gondunk van csak és ez az ex. Néhány évvel ezelőtt jártak együtt, a kapcsolatot a nő szakította meg, mondván, hogy « legyenek csak barátok », de napi szinten benne maradt a párom életében. Párom elmondása szerint ez a korábbi partnerkapcsolataiban komoly problémát okozott. Eljegyzés is ment tönkre emiatt. Amikor én bekerültem a párom életébe (mi gyorsan összeköltöztünk), akkor a csaj iszonyatosan durván nyomta. Először csak az tűnt fel, hogy napi szinten keresi a páromat és rendszeresen "szívességeket” kér. (Vegyél nekem pótalkatrészt a kocsimhoz, javíttasd meg és addig is add kölcsön a tiedet. Mindeközben a saját pasija otthon nézte a meccset.) Aztán kiderült, hogy a hátam mögött feljárkálgat hozzánk csak úgy „iszogatni”, elviteti magát shoppingolni, amihez természetesen pénzt kér, rendszeresen elhívogatja valahova a páromat, de csak őt, sohasem kettőnket. Karácsonykor totál rányomult a páromra, mondván, hogy « tudod Nus-Nus, hogy Te mindig velem töltötted a karácsonyt, nem látom be, hogy ez miért lenne most másként ». Egyébként is mindig a párom lakásában szervezte a bulijait, miközben ő sohasem hívott meg bennünket. Folyamatosan sajnáltatta magát, hogy pl. meghalt a pasijának a nagyanyja és hát megint elromlott a kocsi…Ugyanakkor a szívességnyújtás teljességgel egyoldalú, visszafelé semmi. Mivel nagyon zavart a helyzet, elhatároztam, hogy beszélek a párommal. Megkértem rá, hogy tartson távolságot a volt barátnőjétől, mert az oké, hogy a baráti társaság részét képezi és ezért néha összefutunk, de az már nem, ha kettesben szervez vele programot. Illetve én úgy gondolom, hogy az ünnepek, családi programok ránk tartoznak és nem a volt barátnőjére. Valamint azzal se igen értek egyet, hogy a párom kötelessége volna az ex problémáit megoldani. De a párom véleménye erről az volt, hogy én őt korlátozom, birtokló vagyok, szerinte a volt barátnője egy nagyon kedves, rendes nő, akihez egy rendkívül erős kötődés fűzi, ami baráti jellegű és én el akarom őt innen marni, mert féltékeny vagyok rá, ahogyan az összes korábbi barátnője is az volt. A problémát csak tetézi, hogy közös udvarunk van az ex legjobb barátnőjével és ezt kihasználva az ex folyton a kertben lóg, mondván, hogy ő csak játszik a kutyánkkal. Már nem merünk grillpartit tartani az udvaron, mert akkor is odajön, ha nincs meghívva, mondván, hogy ő milyen jól fekszik a párom családjánál. Ilyenkor a párom menekülőre fogja, hogy a francba, megint fönt felejtette a sót.

Mit tegyek?

Sokszor próbáltam beszélni erről a párommal, tényleg szépen, higgadtan, a probléma megoldására törekedve, de ez nem igazán hatott. Aztán tény, hogy mivel már torkig voltam a helyzettel, veszekedésbe fogtam, végül közöltem a párommal, hogy “nekem a hárman párban nem megy, főleg úgy, hogy ráadásul mindig én vagyok az utolsó és döntse el, hogy kit és mit akar. Ez számomra elviselhetetlenül megalázó. Az ex egyszerűen nem formálhat jogot egy ilyen hely elfoglalására az ő életében, vagy ha igen, akkor nincs párkapcsolat. Nem csak velem, mással se, mert azt nem hiszem, hogy találna magának olyan nőt, aki ezt benyeli. Én nem leszek neki házvezetőnője, sütök-főzök, mindennel elhalmozom, közben meg azt a nőt viszi pl. étterembe, meg shoppingolni, azzal beszéli meg a szabadságát, azzal szervez karácsonyt”. Végül sikerült elérnem, hogy mostmár nincs közös partizás. Azt sem gondolom, hogy a hátam mögött találkozgatnának. Viszont ennek az lett az ára, hogy a csaj most sértett fél státuszba vágta magát, a párom pedig kikiáltott engem egy birtokló, rosszindulatú, féltékeny valakinek és az ex pedig az áldozat, aki egyáltalán nem érdemelte meg, hogy kitegyék a szűrét. Sőt, én vagyok a buta és rosszindulatú, amiért bármi rosszat feltételezek a kapcsolatukról. Eltűntek a késő éjszakai telefonok, a folyamatos szívességkunyerálás. Mivel tényleg visszafogta a csajt, én ezt értékelem és már nem veszekszem a párommal miatta. Próbálom a kapcsolatunk összes többi jó oldalát erősíteni. Mert amúgy nekünk boldogan telnek a mindennapjaink.

Csak sajnos a csaj még most is sokszor jön kutyát símogatni, meg beülnek a kertbe partizni, ami engem mostmár hidegen hagy, de a párom meg rosszul érzi magát, hogy nem mehet le vele beszélgetni és ezért egyértelműen engem tesz felelőssé és velem veszekszik miatta.

Most konkrétan abban kérnék tanácsot, hogy lesz egy jótékonysági rendezvény, amit a párom családja szervez és mi is ott leszünk. Tutkó, hogy a csaj is ott lesz és ahogy ismerem, egyenest odaül majd a családi asztalunkhoz, mondván, hogy ő milyen jól fekszik a párom családjánál és neki ott a helye. Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Hali...hihi remélem most akkor az aktuális írásra válaszolok...

Szóval a páromnak elöttem egy 4éves kapcsolata volt és egy pár hónapos....- nyilván egy-két rövidebb is - de ez engem nem zavart hiszen én sem voltam éppen egy "szent szüz" amikor összejöttünk.

Viszont az én párom lezárta a dolgot, és én meg is beszéltem vele hogy úgy gondolom az exek - az övéi és az enyéim is- legyenek elvarrott szálak és ne kontárkodjanak bele a mi közös életünkbe.

Az elején még írt sms-t az ex , azzal az ürüggyel hogy valami karkötöt hagyott itt a páromnál és hogy azt szeretné egy látogatás alkalmával elhozni...én pedig kedvesen mondtam a páromnak hogy nem gond, ez jó alkalom lesz arra hogy bemutasson neki, és majd szépen becsomagolom és megkapja a karkötöjét a hölgy, de legalábbis elmehetünk hármasba valamit inni..biztos jó muri lesz...nah ezek után a hölgy nem volt érdekelt a karkötöjét illetöen.

Szóval nem akarlak elkeseríteni vagy megbántani de én beszélnék a pároddal a helyedben és elmondanám neki öszíntén hogy számodra ez nem fér bele hogy egymással "matyukálnak" ....

Szia,

én idösebb vagyok töled, de nagyon is értem hogy miröl beszélsz.

Amikor összejöttem a párommal akkor, nyílván én is tudtam arról hogy nem én voltam neki az elsö, és én is láttam a képeket az "elödömröl" meg teljesen öszíntén beszéltünk a dolgokról, és eleinte engem is elöntött a méreg, és igen kellemetlenül éreztem magamat DE(!) ami nekem segített az az idö...

Idövel az ember szerintem azért rájön hogy, nem kell hogy túltegyél az exbarátnökön, hiszen úgy is mondhatnánk hogy, már most túltettél rajtuk azzal hogy ök ex barátnök te pedig még mindíg együtt vagy vele....és ezzel el is tudod intézni a dolgot.

Gondolj arra hogy, Ö VELED van együtt, VELED akaro szeretkezni, TÖLED akar mindent megkapni úgy ahogy CSAK TE tudod azt adni...legyen az egy mosoly, vagy szex....és szerintem ehhez nem is kell többet hozzá tenni, és nem is érdemes agyalni a dolgon.

Amit a többiek írtak még nem olvastam ez csak az én véleményem.

Helló,

Én pontosan így vagyok vele, mint te. Az én csajom rendszeresen találkozik is az exével és nagyon sokszor beszélnek telefonon, napi szinten része az életének, ami engem baromira zavar.

De van egy nagyon egyszerű megoldás. Amikor hív, vagy amikor találkoznak, gondolj mindig arra, hogy az exével azért nincsenek együtt, mert valami szar volt közöttük. Te is írod, hogy a párod azt mondta, hogy csak az első fél év volt igazán jó, azaz ő is tudatában van annak, hogy a kapcsolatuk nagyon sokáig rossz volt.

Ha a ti kapcsolatotok jó, esze ágában sem lesz visszamenni az exhez és idővel ritkulnak majd a hívások. Miért menne vissza egy rossz, nem működő kapcsolatba egy nagyon jóból?

Szóval a lényeg, hogy ne problémázz ezen, ne féltékenykedj, mert az csak rontja a kapcsolatotokat és akkor télleg lesz alapja a félelmednek. Ha meg tudod állni, és nem veszekedtek emiatt, akkor nem létezik, hogy egy pasi visszalépjen egy kiegyensúlyozott, stabil, problémamentes nő oldaláról egy régi rossz kapcsolatba. Ráadásul valszeg a nő is élvezi, mikor te ideges vagy, ne hagyd, hogy ő irányítson, ne legyél ideges, ne a félelmeid vezéreljenek, legyél erős és irányíts te, maradj nyugodt. Tegyél meg ennyit a jó kapcsolatért és magadért!

Pár év, és a nő csak egy rossz emlék lesz a ti gyönyörű, problémamentes kapcsolatotokhoz képest!

Én is ebben a helyzetben vagyok, mint te, csak a másik oldalon, nekem volt kettőnk közül egy hosszabb kapcsolatom, míg páromnak több rövidebb.

Ha tényleg szeret téged, akkor lehetsz olyan fontos neki, sőt fontosabb, mint az exe, velem legalábbis így van. Viszont engem zavar, hogy neki, hozzád hasonlóan, több rövidebb kapcsolata volt. Exemnek előttem egy hosszabb kapcsolata volt, az kevésbé zavart.

Sziasztok!

10 hónapja vagyunk együtt a párommal, neki előttem csak egy több mint 10 évig tartó kapcsolata volt. 16 és fél évesen osztálytársként összejöttek, mindent együtt éltek át először, laktak pár évig a fiú, majd a lány szüleinél, végül másfél évig külön a szülőktől, együtt. több hónapja gyereket terveztek, mikor a lány (párom elmondása szerint) egyik napról a másikra szakított, mondván, hogy "nem tőle akar gyereket". párom elköltözött, és egy hónappal a szakítás után megismerkedett velem egy párkereső oldalon, tisztában vagyok vele, hogy eleinte nyilván a felejtés volt a cél, de igen csak egymásra találtunk, összeköltözni készülünk. nekem előtte több rövid, általában csalódással járó kapcsolatom volt, egy másfél éves volt még 6 éve. de úgy érzem, hogy mindegyik kapcsolat megtanított valamire, ugyanakkor örülök, hogy "nem pazaroltam" rájuk több időt. ezért nekem furcsa párom "maratoni" kapcsolata, amiből azt mondta, hogy az első félév volt igazán jó, akkor miért? mondjuk annyira nem agyalnék-agyaltam volna rajta, ha az ex eltűnik a színről, de egy-két hónapig még napi, majd heti szinten beszéltek, most már néhány kiakadás (részemről) árán eljutottak a havi néhány telefonálás, üzenetküldés szintjére. nyilván ilyen hosszú kapcsolat után alapvető dolgokat szeretnének tudni a másikról, de szerintem nem helyes napi-heti szinten egymás életének részének lenni. én nem hiszek ebben a fiú-lány barátság maszlagban, néhány e-mailváltáson túl senki ex-emmel sem tartom a kapcsolatot, a szakítások után nekem a felejtéshez mindig az kellett,hogy ne találkozzuk, ne beszéljünk... azt hiszem , az kevésbé zavarna, ha több ex-e lenne a páromnak, nem aggódnék azon, hogy lehetek-e én is olyan fontos? pedig érezteti, bizonyítja, hogy fontos vagyok. de egyszerűen ha már szóba kerül az ex (márpedig az elmúlt 11 évről az életében nehéz úgy beszélni, hogy egyáltalán ne említse) én szinte rosszul vagyok. szerintetek mit lehet tenni, hogy ne érezzem csak "másodiknak" magam? tudom valamelyest hülyeség az egész, az ex-nek is már van jó pár hónapja kapcsolata, és nem tett semmit a kapcsolatunk ellen...szóval attól már (kb. márc. vége) óta nem tartok, hogy vissza akarja szerezni/vagy a párom vissza akarna menni. mégis zavar ha beszélnek, ha szóba kerül, van ezzel más is így?

Írtam neked privátban. Értelek, átéltem...

Abban tudok segíteni, hogy megértsd mi zajlik benned.

Remélem lesz aki válaszol...

27 éves férfi vagyok. Nem pontosan a címben szereplő problémával küzdök, de valami hasonlóval.

Volt egy hosszabb, 7 éves kapcsolatom, előtte csak pár hónapos "semmiségek", és most 3 hónapja van egy komolynak ígérkező kapcsolatom. Az a bajom, hogy szó szerint gusztustalannak tartom, hogy a párom előttem más férfiakkal volt, de csak az utolsó két kapcsolatomnál érzem így, tehát annál a két nőnél, akikbe szerelmes vagyok/voltam. Nem féltékeny vagyok, tudom, hogy akármelyik barátjánál jobb vagyok, mert most velem van, ráadásul éreztetik is velem, hogy jó vagyok. Nem érzem, hogy okom lenne kisebbségi komplexusra, rendezettek az anyagi ügyeim, olyan munkám van, amire büszke lehetek, és a párom is az, van diplomám, beszélek nyelveket, a "méreteimre" sem lehet panaszom, tehát a lentebb írt problémák egyikével sem rendelkezem.

Ellenben valamiért, és főleg most, a frissebb kapcsolatnál, undorítónak találom, hogy másokkal is lefeküdt. Nem fűvel-fával, de szinte biztos, hogy több férfival volt együtt, mint ahány nővel én, valószínűleg ez zavar. Tudom, hogy nekem is van múltam, én is lefeküdtem másokkal is, de ez akkor is zavar.

A legidegesítőbb, hogy amikor még csak ismerkedtünk, szóba kerültek ilyen történetek, és néha kicsit túl sokat mesélt el.

Természetesen beszéltünk a dologról, főleg, hogy érezte rajtam, hogy valami nincs rendben. Két dolgot mondott, az egyik, hogy nőjek fel, mert ez egy természetes dolog, a másik, hogy örüljek neki, hogy találtam valakit (az előző páromat), akivel ilyen sokáig együtt lehettem, nem mindenkinek van ekkora szerencséje, neki sem volt, így nem csoda, hogy több kapcsolata is volt.

A fentiek ellenére, és annak ellenére, hogy nagyon szeretem és nagyon megértő, zavar a dolog. Rossz belegondolni, hogy mennyien feküdtek le vele, miket csinált másokkal, miket csináltak vele meg mások, és amikor ez eszembe jut, összeugrik a gyomrom és nagyon rossz érzésem lesz.

Remélem valaki tud mondani erre a hülyeségemre, mert ez tényleg az, én is belátom, valami építő jellegűt.

Köszi!

Sziasztok!!

8 hónapja élek párommal párkapcsolatban.

És most jöttem csak rá hogy a lelkében, a szívében még mindig helye van a volt barátnőjének.

Azt mondja hogy nem kell neki senki rajtam kívül,de még is tudom hogy vágyakozik arra hogy a volt barátnőjével barátok és lelki társak legyenek.Tiszta lelki beteg mert a voltja nem barátkozik vele,és felvan háborodva,hogy látja másokkal milyen jól elvan.Zavarja a dolog,tudom mert ezt megbeszéli mással aki ezeket a dolgokat elmondja nekem.Csak annyit tudok hogy a nő hagyta cserben,átverte,lelépet.A nő figyelembe sem veszi hogy a világon van,de ő ragaszkodik a kapcsolat tartáshoz.De több olyan nővel is tartja még a kapcsolatot,akikkel volt intim kapcsolata,és azt mondta hogy ez így is lesz,mert nincs köztük sex harag.Csak néha beszélgetnak.Engem ezek a dolgok nagyon zavarnak,és féltékennyé tesznek.Voltak viták,és én jöttem ki rosszul a helyzetből.Mondván ha nem fejezembe azt amit csinálok,és nem fogadom el őt ilyennek,ez a kapcsolatunkba is kerülhet.Szoval fogadjam el olyannak amilyen,vagy ennyi.Csak hogy én nagyon szeretem őt,és nevelem 2 gyermekét,akik annyuknak tekintenek,és ragaszkodnak hozzám.Nem tudom mit tegyek.

Csak gyakran elmosódik a múlt és a jelen közti határvonal....

Főleg, ha az ex jelentkezik és hívja, sms-ekkel bombázza a másikat...

Liza88!

Nem is olvastam végig,Te öszinteséget kérsz ill.vársz.

Én sem biznák többé a páromban ha kapcsolatunk alatt,volt barátnőjével "huncutkodna".

Egy kapcsolatot ha lázárok ,vége.Engem is ért sérelem,de ez igy nem volt helyes a részedről.

Beszéljétek meg,mert lehet a fiu soha nem bizik meg igazán ,akor kár folytatni.

Én sosem voltam féltékeny a múltjára. Ami "előttem" történt, ahhoz semmi közöm. Neki sem az én "előéletemhez". A jelenére már inkább bírtam féltékenynek lenni.

Nem olvastam a hsz-okat, én a címre reagáltam.

Sziasztok! Látom 'embereimre' találtam..

Hmhm, hol is kezdjem. 3 éve vagyunk együtt a párommal, másfél éve élünk együtt, illetve ő költözött hozzánk, szóval anyumékkal élünk (éltünk-erről majd a végén). Nagyon jól megvagyunk, sok-sok programot csinálunk, velem élt át szinte mindent először.. Csak ebbe a szinte tökéletes kapcsolatba mégis belerondít vmi. Betegesen féltékeny vagyok. Az exeire, a fürdőruhás nőre a tv-ből, a miniszoknyásra az utcáról. Fogalmam sincs, hogy honnan indult. Apum 11 éve megcsalta anyumat, én akkor 11 voltam. Azt hittem, semmilyen hatással nem lesz ez a későbbi életemre. Nem is volt egy darabig, volt pár pasim a jelenlegi előtt, mehettek nélkülem bulizni, bármerre, még beszámolni se kellett. Csak aztán 19 évesen összejöttem egy nálam 5 évvel idősebb sráccal, szerintem ott romlott el minden. Ő is mehetett mindenhova, és ezt ki is használta.. Interneten akadtam olyan bulis képekre, amin 3 nő csüng a nyakában - holott nekem azt mondta, hogy azért nem talizunk, mert fáradt. Na aznap készültek azok a képek. 2x szólított Nórának, engem nem így hívnak. Szóval egyértelmű volt, hogy félrekacsintgat, de én ezt igazából akkor fogtam fel, amikor 5 hónap után szakítottunk. Ja, azt hozzá kell tennem, hogy én pasival nem állhattam le beszélgetni, mert akkor lelettem hordva mindenféle k.-nak. Tudom, már az első ilyen esetnél ott kellett volna hagynom, de nem tettem, mert úgy éreztem, szeretem, és inkább szenvedek. Végül, amikor 5 napra eltűnt, majd felhívott, mintha mi sem történt volna, megelégeltem a dolgot, és megmondtam neki, hogy nem szeretnék vele találkozni többet. Na, azóta nem láttam. Rá fél évre jött a jelenlegi. Ha van ilyen, szerelem volt első látásra mindkettőnk részéről - és azóta is tart :) Mindennap együtt voltunk, mindenhova együtt jártunk, már az első naptól kezdve. Csak aztán mikor már kb 1 hónapja együtt voltunk, egy buliban szembejött velünk az exe. Ők akkor már nem voltak beszélőviszonyban, de mivel a csaj odajött hozzánk, bemutatott engem neki, mint a barátnőjét. Onnantól nem volt megállás. A csaj hívogatta folyamatosan, éjjel-nappal. Párom persze kinyomta, nem vette fel, ha magánszámról hívta a csaj őt, miután megtudta, hogy ki az, letette. És persze folyamatosan, mindenről tudtam. Párom hiába mondta a csajnak, hogy hagyja már őt békén, az nem értett a szóból, így megváltoztatta a tel.számát. Azt hittük, hogy ezután nyugi lesz, de nem. A csaj elkezdett bejárni párom munkahelyére. Hiába küldték el őt nagyon csúnyán, se a főnök, se a munkatársak, se a pasim szavai nem hatották meg a csajt, ő csak a páromat akarta. Végül egy 'kedves' munkatárstól megszerezte párom új számát. Jöttek az újabb hívások, majd gyorsan egy újjabb szám csere, és rá pár nappal a munkahelyét is ott hagyta, csak hogy ne zaklassa a csaj. Mivel már nem tudta hol megtalálni a pasimat, nekem kezdett el írogatni, hogy vigyázzak a párommal, mert őt mindig verte. Visszaírtam, hogy nem hiszem el, de ha mégis így van, nem csodálkozom rajta...bár rám még kezet sem emelt soha (azóta se). Ezután jött azzal, hogy de a párom vele csal engem. Ez se jött be, mert egyrészt párom nagyon megutálta, másrészt munka után egyből jött hozzám, és tőlem meg ment munkába, soha nem voltak még 15 perces késések se, meg amúgy is..tudom, hogy ő nem ilyen. Jó, látta a csaj, hogy engem ez nem hat meg, ezután próbálkozott azzal, hogy párom rokonainak írt a közösségi oldalakon, hogy üzenjék meg a páromnak, hogy nagyon hiányzik neki, meg visszaakarja őt kapni, de kérte, hogy ezt nekem ne mondják el. Mivel ismertem már a rokonait, szerintetek ki volt az első, akinek szóltak? Igen, én. Sőt, a csajt ők is elküldték melegebbre. Itt, kb 9 hónap szenvedés után feladta a csaj, már nem tudott hova fordulni, mert párom már minden közösségi oldalról törölte magát, miatta. Ezután is voltak próbálkozások, bejelölgetett engem, meg írogatott, hogy szimpi vagyok neki, barátkozni szeretne. Ez már annyira nevetséges volt, hogy nem is reagáltam rá.

Na de lényeg a lényeg, talán emiatt is alakulhatott ki bennem ez a beteges féltékenység. Állandóan azzal vádolom a párom, hogy az exe biztos jobban tetszett nálam, meg jobb volt vele. De ha épp ésszel végiggondolom, tudom, hogy 3 évet nem lehet 4 hónappal összehasonlítani, főleg nem úgy, hogy abban a 4 hónapban párom állandóan dolgozott, soha nem csináltak közös programot, és elmondta, hogy ő soha nem volt szerelmes a csajba. És, az igazat megvallva, elég csúnyácska, amit nem csak én gondolok így. Úgyhogy tudom, hogy semmi okom a féltékenységre, de mégis az vagyok, mindenkire. A párom nem jár bulizni, haverozni, munkán kívül mindig velem van. GERGOBERGO, segíthetnél...mi az a gyógyszer, amit szedsz?

3 éve próbálom leküzdeni ezt, de nem megy.. Párom pénteken be is sokallt, összepakolt, és elköltözött. Majd vasárnap hívott sírva, hogy nem bírja nélkülem, sajnálja, és látni akar. Szóval már vasárnap ki is békültünk, de nem költözött vissza, egy rokonánál van, most közös albérletet keresünk. De mindenképp meg kell változnom, mert így újra szakítani fog, és azt egyikünk se szeretné.

Amikor még nem volt "ex"em és nem voltam "ex", én is nagyon féltékeny voltam a barátom régi szerelmeire, néztem őket iwiwen, zavartak a polcon csücsülő emlék-plüssmacik, minden irritált, ami velük volt kapcsolatos..

Visszanézve mekkora hüle kölök voltam.. :S

Mindenkinek van múltja, volt már akit szeretett és ezt sose lehet kitörölni, sem az ő életéből, sem az "ex" életéből. Szerették egymást és akire emlékeznek, őt talán egy picit mindig szeretni is fogják. De ennek már semmi köze a jelenhez.

Az emberek változnak és a régi szerelmed sem valószínű, hogy olyan már mint ahogyan emlékszel rá..

Az egy időszak volt, egyenrangú a későbbiekkel, de már nem hozható vissza.. szerintem..

És illúzió, hogy van jobb meg rosszabb szerelem, mégha szarul is esik ezt elfogadni..

Lehet hogy akkor ők voltak együtt " borsó meg a héja" , most meg ti.

Én most már inkább vigyáznék erre és szeretgetném a barátomat sokat, nem túráztatnám magam, egyszerűen semmi értelme..