Én és ahogy a lányom viszonyulunk egymáshoz... (beszélgetés)

hahó, mi ez a csend?

Mindenki jól van???

Biabig, milyen (volt) ma a pszichológus?

Kíváncsi leszek a szerdádra - én csütörtökön megyek újra... Most majd felvetem, hogy mondja el, mit gondol, mi a fö "bajom", és, hogy ki lehet-e ebböl jönni, meg tudok-e erösödni.

Holnap meg majd drukkolok, hogy édesanyáddal feszültségmentesen múljon a nap...

Örülök, hogy Te is így látod, én nem veszem fel a kesztyüt, karácsonykor kikapcsolom a telefonom, és nem gondolkodom. Lehet struccpolitika - a pszichiáter szerint szembe kellene néznem, és valahogy mégis éreztetnem, hogy hívok neki segítséget, és hagyom, hogy menjen az útján.

Jò pihizést!

Helló. Megvagyok. Bár a múltkori egyszerűbb volt. A mai tanárnő nem a felnőttet látta bennünk, hanem valamiféle kisdiákokként kezelt. De most pihi január végéig.

Én is alig várom a szerdát. Először még a hétfőn túl kell lennem, egész nap anyával leszek. Ügyintézünk meg minden. Ügyvéd, hivatalok stb, nem lesz egyszerű.

Szerintem is jó, hogy nem hívtad fel a nagyit mert azzal rögtön "bekaptad volna a legyet" hogy hülyén fejezzem ki magam. Szerintem előlről kezdődne minden. Az újjal mutigatás, mártírság, meg minden. Így jó. Legalább hallottál is róla, hogy tulajdonképen jól van, minmt régen, nem változott, nálad próbálékoznak mert nincs még jobb partner erre. De te csak foglalkozz legelőször is magaddal, az életeddel és ha belefér utána mással.

Na jó hétvégét nektek. Holnap ha lesz egy kis időm próbálok fényképet keríteni.

Jaaaaa... Èrtem 1992-1999.

Jah, a változatosság kedvéért ma (úgylátszik ezek pénteki idözítések), épp nemrég estünk haza, az unokaöcsém hívott, hogy a nagyi hívta, hogy keressen meg engem a bizonyos levél miatt... Mondtam ismét, hogy sajnalom, hogy már ö is belekeveredett, én nem akarok semmit mondani, megszakítottuk a kapcsolatot, ennyi. Mostanáid vacilláltam, hívjam-e fel a nagyit, aki szintén kavarógép... Aztán apával beszéltem, ö is azt mondta hagyjam, ne vegyem fel a kesztyüt, mert ha felhivom a nagyit, akkor ö biztos mindent kiforgat, és ezerszeresével zúdul vissza rám az egész...

Örülök, hogy hívott végre!!!

Remélem, hatásos és hasznos lesz!

Plussz szorítok, hogy sikerüljön a vizsgád!

Helló. Egy percre benéztem, hogy te voltál-e. Majd később bővebben mert holnap kisvizsga újra.

Ma hívták anyát, hogy nem-e az ő lánya vagyok, mert nem veszem fel. Rosszul írták a számom. Ez az én formám. Címet nem tudtak. De a lényeg, szerdán MEGYEK én is.

Úgy értettem a kérdést, hogy mettől meddig laktatok .....-n. Pl.1996-99 ig, vagy mikor?

Jó reggelt, nálunk csend... Csak munka van, fáradt is vagyok épp eléggé.

Azt mondta a pszichológus, vezessek naplót... Hát, eléggé idegenkedem a gondolattól.

Meg, hogy ha anyám ismét valakinél öngyilkossággal fenyegetözik, ki kell rá hívatni a sürgösségi mentöt, vigyék be a pszichiátriára. Ugyanis mivel érzi, hogy senki sem veszi komolyan, egyre jobban el fog durvulni, és mindig rátesz egy lapáttal az elözö fenyegetéseire - mígnem egyszer majd muszáj lesz meglépnie az öngyilkosságot, hogy bebizonyítsa, hogy komolan gondolta. Ès nem az én felelösségem ettöl eltéríteni, vagy fogni a kezét és vezetni a jó úton, hanem magának kell rájönni, és ebben nem segíthetek.

Karácsony elött mindekiböl kijön az összes lelki baj... De azért furcsa, hogy már ennyi ideje nem hív téged...

Hát, édesanyád valóban nagyon érdekesen gondolkodik. Végülis mindegy, mit adtok neki, melyik vágya´t szeretnétek teljesíteni, úgyis fejben eldöntötte (szerintem), hogy nem fog neki örülni...

Huh, hosszú sztori, de vagyok született városodbeli, oda is máshonnan kerültünk,így arrafele egy rokon sincs, csak néhány régi barát.

Jó reggelt, ma pszichológus, készülök rá lelkiekben.

Hát, én mit csinálnék... Szerintem rohannék viszsacserélni.

De racionálisan gondolva szerintem kapja meg... Majd ha használja, rájön, hogy ez az okosabb gép, és megszereti.

Szegény férjed, csak jót akar, és jól megszívja :-(

Nyugi, annyit semmi sem ér, hogy az alhasad fájjon. és összeszedj valamit!

Ismerem az érzést, elintézel valamit, aztán meg a te kapcsolataidat kritizálják...

Szólj, ha segíthetek valamit.

Bocsi csak írok itt zaklatottságomban és most vettem észre az üzenetet.

Így hirtelen nem tudom kik azok, de a férjem lehet mert ő ugye azon a környéken nőtt fel, én csak 6 éve lakom itt. Előtte belváros. Majd este ha lenyugodtam és jobban lesz időm újra átolvasom és átgondolom. Most böngészem és másolom anyunak a jogyszabályokat mert senki nem mond igazat a hivatalokba.

Voltam... Miért?

Mostmár valóban kíváncsivá tettél.

Igen, "gaz egy ember"... Valóban, mennyire szemét dolog töle, hogy az édesanyádnak nézeget ajándékot. Valóban, milyen szemetek is ezek a férfiak...

A cikket én is most találtam. Nem csak nálunk vannak ezek szerint ilyenek.

Nahát, én is most találtam ezt a cikket...

Apa a múltkor azért termett itt ilyen gyorsan (véletlen?) mert´épp szabin volt és rokonokat látogatott.

Igazából abban szeretnék hinni, hogy mindennek van oka, amiért történik, csak nem biztos, hogy én is tudom vagy idöben megtudom. Merem hinni, hogy a dolgok nem értelmetlenül történnek, hanem valamiért - így a véletlenek is.

Valamelyik nap a kezembe került egy papírceti, anno 5-6 éve voltam egy jósnönél, és leírattam vele, amiket mondott, és rajta van, amit akkor még nem értettem, hogy lelkiismeretfurdalás anya miatt...

Amúgy megértelek, régen én voltam a nagy igazságharcos, aki szól, képviseli az érdekeit - de valahogy belefásultam... A kedvesem tanítgat újra, hogy "álljak a sarkamra", mert anya mellett ez megszünt, és ha szólt, ugrottam, és az összes személyes szükségletem a háttérbe szorítottam.

Teljesen értem a "zagyvaságot", valóban nehéz igazi értékeke találni manapság, és olyan embereket is, akik megértik, hogy pl. a kutya egyedül nem való az utcára...

Karácsony tisztázódik lassan? gyerekek találkoznak a nagyival mostanában?

Csak azért kérdeztem apukád mert a múltkor olyan gyorsan ott termett nálad. Az előbb hívott anyu, most végzett a pszichodokinál, de nem mondott semmit, biztos azt ajánlották neki, hogy ne beszélje meg senkivel. Mindegy. A harmadik mondatnál összeveszünk, ez bánt. De mondok valamit és ő úgy hallja meg ahogy azt ő gondolja, nem ahogy azt kellene érteni. Erre én felemeltem a hangom, mire ő is, hogy én ne kiabáljak vele. De annyira érthetetlen néha. Azt mondták neki a múltkor, hogy ő az az ember aki ha a sivatagba eltéved és talál egy fél pohár vizet, nem örülni fog, hanem kétségbeesni, hogy csak egy fél pohár vize van és mi lesz később. Találtam az előbb egy jó cikket: origo.hu ( női lapozó, cikk: anyám a zöldszemű szörny) A vizsga még nem volt nehéz, csak 10 tételből volt, így lesz még 4, aztán majd március legvégén lesz a záró. Az majd jobban izgat.De persze köszi. Ma korán reggel felkeltem és találtam valamit amit később leírok de előtte egy kérdés: te hiszel a véletlenekbe, vagy inkább abban hogy mindennek van valami oka amiért történik.

Amúgy én is arra vagyok büszke, hogy mindent magamtól értem el de ugyanakkor olyan mintha csak titokban lehetnék magamra büszke, mert más szemébe ez semmi és elavult. Amúgy is nap mint nap arra jövök rá, hogy kevés a jó ember manapság, nehéz őszintét találni és ezek az érzések még jobban kisebbítik magam magamnak, ha érted ezt a zagyvaságot. Pl egy apróság: szóltam az utca végén lakónak szépen, hogy találjon már megoldást arra, hogy ne szökjön ki a kutyája (egy nagy darab, izmos, albinó típusú pitbull féle) mert félnek tőle a gyerekek, ki se merem engedni, meg más se és eleinte én is féltem tőle, de aztán láttam, hogy nem olyan rossz mint a kinézete, de egy kuzyánál soha nem lehet tudni, egyszóval zárja már jobban el. Erre ő nekem támadt, hogy mit ugatok én, más kutyája kint lehet, csak ez zavar. Mást nem zavar csak engem? Úgy meglepődtem. Amúgy más kutyája csak gazdival van kint és más is fél tőle csak még nem mert szőlni. Nncs kisgyereke. Az lett a vége, hogy én vagyok a rossz mert csak én mertem szólni. Engem az ilyen esetek is bántanak, de hát nem vagyunk egyformák, csakhát ezek rombolják az önbecsülésem.

Gratulálok a vizsgádhoz :-) ügyes vagy!

Amúgy teljesen igazad van, én is sajnálom, de a sajnálaton és a fájdalmon túl nem tudok mit kezdeni már ezzel az egésszel. Itt kellett volna beillaszkednie...

A nagyi anuy édesanyja, azért nem tratotta vele a kapcsolatot, mert "rossz anya, és fösvény meg gonosz", de a saját testvéreivel sem tartja...

Szerintem is rossz felé pazarolja az energiáit, ahelyett, hogy magának segítene, és elöre lépne a múltban él, azon rágódik, ki mikor mennyire bántotta meg öt, milyen rossz is neki... Ez mindig így volt sajnos. Nekem is mindig azt mondta, ha tudta volna, hogy milyen "rossz" lesz majd nálam, akkor maradt volna inkább apámmal.

Persze, a barátommal szent a béke, csak kicsit összejött minden, és rajta töltöttem ki, de semmi komoly. A lakás intézödik... Lassan, nagyon lassan.

Èdesapám nem Mo-n él, hanem a másik irányban 800 km-re, 1 éve van barátnöje, kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek, és nagyon várnak karácsonykor.

Valójában tegnap elalvás elött én is azon gondolkodtam, hogy a barátaimon kívül senki nincs a közelemben, es ahhoz képest, mennyire ügyesen megállom a helyem, és küzdök mindig tovább. Tudom, az öndícséret büdös, de akárhogyan nézem, lehet, sok mindent kaptam otthonról, de kaptam vele sok nehézséget is (ezt is boncolgatjuk a pszichiáterrel, mert anyám 5-6 éves korom óta felnöttként kezelt, velem osztotta meg a családi és anyagi problémákat, a véleményét midnkiröl, és csak, amikor én nöttem fel, kezdett el gyámoltalan gyerekként kezelni). Viszont amit felépítettem, azt csak magamnak közönhetem.

Szia. Hát ez nagyon durva. Most, hogy olvaslak esküszöm sajnálom anyukád. Félre ne érts!!! Nem te vagy az oka a dolgoknak és nem is neked kell rendbehozni!!! Azért érzek sajnálatot, mert annyira nem tud mit kezdeni magával és annyi mindennel próbálkozik, hogy foglalkozzon vele valaki és egyszerűen nem látja be, hogy nem így fog talpraállni. Nem más kell, hogy felálljon, hanem egyedül kellene. Megértem, hogy egész életébe támaszkodott valakire és most nem akarja elfogadni, hogy önállosodnia kell még ha nem is olyan fiatal már. De hát ha már egyszer így alakult, nem tehet tönkre másokat. Ennyi energiával meg egy kis ésszerű gondolkodással már rég előrébb léphetett volna, nem? Na az autós sztori jó lehetett, elhiszem hogy kész voltál.

A nagyid kinek a szülei? Miért nem volt velük kapcsolata? Másik nagyid vagy akihez még fordulhat? Az az igazság, hogy amíg kint volt veled addig kellett volna valamiféle kapcsolatot kialakítania (munka félére gondolok) és a közeledben ezáltal önállosodni.De hát jól elteltek a hónapok és nem történt semmi. A barátoddal kibékültetek? Lakástéma? Nekem megvolt az első vizsgám szombaton, elég jó lett. Most lesz a következő hétvégén, aztán január közepéig pihi.

Apukádnak lett kapcsolata? Ő Mo-on él? Messze tőled?

Jó reggelt, üdv a karácsonyi örületböl... Ma kellene beszerezni az ajándékokat, hát... nem sok kedvem.

Örülnék én is, ha Maharetröl, Vikkröl jókat olvashatnánk!

A múltkor a pszichiáterrel (sose tudom, pszichológus v. pszichiáter...) a félelmeim elemeztük, tudod, a konyhában történöket.

Ügyes vagy, hogy ennyit tanulsz, és biztos összejön a terv is, menni fog!

Èn is sokszor gondolok rá, hogy a szürkeállományom nincs leterhelve... és szeretnék egy MBA-t. Csakhát, hol, mikor, miböl?

Hello. Még mindig nem hívott a doki, már aggódom hogy a héten mégsem lesz hely. Várakozom. A tanulásról annyit, hogy nem egyszerű de véletlenül találtam a neten egy jó tanfolyamot ami nálunk 2 éves (jelentkező hiány miatt nem is indul) viszont pesten csak 6 hónap gyorsított. Tudod amivel eddig is foglalkoztam éveken át, annak egy menedzserképzője. Hát belevágtam ,kiküszködöm, mert jövőre terveim vannak ha a kicsi ovis lesz, ahhoz meg kell ez a papír is. Úgy is már teljesen le vagyok "amortizálva" a sok itthonléttől, kicsit kikapcsol, meg legalább ez érdekel. Bár nem könnyű a lányoktól de 6 hónap, mit nekem???

Jó hogy anyukádról hallasz innen-onnan, legalább sejtésed van a dolgokról. Viszont nem szép tőle, hogy nem jelentkezik és még ő a sértődött. De idővel megváltozik ez szerintem, vagy a karácsony hangulata csak "megérinti" vagy valami.

Maharetnél biztos megoldodott a helyzet egész jól, hogy nem jelentkezik. De ez a normális. Kíváncsi lennék a kislányra is, tudod a vikk00, aki írt egy párszor. Hátha elolvassák és írnak ők is.

Ha megvan az időpontom azt egyből jelzem. Neked jó volt megint?

Nyugi van, most megyek ma pszichoterápiára, anyámról semmit sem tudok. Továbbra is várom a költözést (a tulajdonosnönek valami nem tetszik a szerzödéstervezetben, amit 2 hete nem tudok kideríteni, találkozni meg nem hajlandó), mert minden este, ha a konyhában vagyok, rettegek, hogy "jön valaki". Nem tudom, kitöl félek, ki jöhetne, de rossz. Anyám a "szegény kicsi én" történeteivel kiáltja tele a világot, visszahallottam már pár helyröl. De ez is azt bizonyítja, hogy megvan, elvan magának, és amíg erre van energiája, addig nagy baja nem lehet... Félek a karácsonytól... Közben muna sincs, tegnap még elvoltam, hiszen egy hét Párizst kellett bepótolni, de ma végképp unalom. Megjegyzem szeretem a munkám, csak ellehetetlenítették a helyzetem (a fönököm, és a legjobb barátja, aki a magyar cégünk ügyvezetöje, hogyismondjam... "a zavarosban halásznak", tehát igazából sokmindennel foglalkozhatok, csak érdemi dolgokkal nem...), ezáltal nem igazán érdekel már az egész.

Ahogy olvasom, a Te édesanyád ugyanazt játssza, amit eddig...

Mit tanulsz most? Fantasztikus az energiát, hogy mindamellett, ami körülvesz, még tanulni is van eröd!

Majd mesélj, milyen volt a pszichológus!

Helló nektek.

Bocsi, tanulok mert ugye nincs még elég "papírom" ezért újabb suliba iratkoztam nemrég és nemsokára két "kisvizsga" lesz. De 15.-e után újult erővel itt vagyok és persze ha bejutottam a pszichologushoz. Már kicsit ideges vagyok hogy miért nem hív, mert erre a hétre igérte a találkozót. Aut mondta a pontos időt megtelefonálja. Már úgy mennék. Annyi kérdés van a fejembe összerakva. Amúgy csendesen telnek a napok. Mondjuk vasárnap anyukám sírva telefonált reggel, hogy ő nem látta napok óta az unokáit és amúgy is olyan rosszul érzi magát. Tehát az idegeskedést és lelkifurdalást megcsinálta, de én mit tegyek? Mindennap este érünk haza. (suli, zenede, tánc, stb....) Miért nem jön ő? Bármikor jöhetne. Nehogy már én rohanjak este 7-kor még "vizitre". Megemlítette hogy kijön de nem jön fel hozzánk mert !!! csúszik nagyon az út, menjek le a parkolóba. Mondtam, hogy maradjon otthon nyugodtan, nekünk is csúszik. Az a legfuribb, hogy elhangzanak ezek a mondatok és utána mintha mi sem történt volna úgy beszélgetünk, pedig tudom miért nem jön. Ja! És vett nekem egy könyvet a gyereknevelésről, de mivel nekem nem volt időm 2 nap alatt elolvasn, visszakérte hogy akkor ő végigolvassa és utána adja ide. Szóval tömören ennyi. Veled mi a halyzet?