Én és ahogy a lányom viszonyulunk egymáshoz... (beszélgetős fórum)

Halihó,

tegnap apával beszélgettem sokat, annyira kedves volt töle, hogy már most készül a karácsonyra, és azt mondta, milyen jó, hogy újra beszélgetünk, és nemcsak a hivatalos köröket futjuk...

Biabig, hát, én sem értem... Ha neki nem volt apja, Te sem vele nöttél fel akkor ergó az a normális és a jó? Tehát innetöl az az abnormális, ha a Te gyerekeidnek van édesapjuk?

Szaladok, szombat reggel, akkor fog beleférni...

Sziasztok.

Annyi minden történik a napokban, hogy nem nagyon van időm ideülni. Kész káosz. Mi is épp benne vagyunk hónapok óta egy adás-vétel félébe és mivel dec.31 volt a határidő, most jönnek a történetek. A vevő húzza mint a rétestésztát, mert most jelentette be hogy ő lekötötte a pénzét dec.15-ig és csak utána fizet. Az a baj, hogy nem tudom melyik az a hivatal aki karácsony előtt csinál is bármit mivel 15.e szombat, utána szinte rögtön ünnepek. Na mindegy. Tegnap délbe beszélgettem anyukámmal és este 10-kor felhívott, hogy ő akkorára gondolta át a beszélgetésünket és arra jutott, hogy nem érti nekem miért hiányzott az apám gyerekkoromba,de ő annak örült hogy soha nem jött, mert rossz ember. Kijelentette hogy ő is apa nélkül nőtt fel és én is, tehát ez volt a jó. Innentől pedig az ő szemlélete az hogy rossz lett volna apával felnőnünk, tehát az hogy én most mit látok jónak a férjembe már az én dolgom. Nem is értem a gondolat menetét. Pont azért mert én apa nélkül nőttem fel, jobban ragaszkodom hogy a gyerekeim ezt ne éljék át, főleg mivel imádják az apjukat. Anya viszont az ellenkezője. Nem is tudtam válaszolni, csak hallgattam a "hülyeséget", a férjem ült mellettem és nézett, hogy én csak hallgatok, jó kis beszélgetés. Ha azt mondom ,hogy jó a füleimnek hallani a gyerekeim szájából: apa, apuci. Anya csak felhúzott szemmel néz és látom az arcán a nemtetszést. Ennyi az elmúlt 2 nap.

---Ja! Bocsi Maharet. A gyerekek 2 és 7 éves lánykák.

---Hela te meg szaladj az ékszerekért, nehogy elveszíts. Nem semmi.

Örülök, hogy jó a hangulatod, biztos kellemesen telt a napotok, kell is az ilyen!

Szerintem rá kellene kérdezned, minél többet rágódsz az ügyön, annál kevésbé valószínü, hogy konfliktus nélkül tudsz majd rákérdezni. Mi lenne, ha viccesen próbálnád?

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, nincs miért. Te helyesen próbálod kezelni édesanyádat, az nem a Te hibád, hogy ö ingatag és a hangulatváltozásaival Téged készít ki.

Tegnap én is nagyon padlón voltam, így van ez, amikor nem pörgök, hogy ráérek gondolkodni... Olyan hangulatváltozásaim vannak, hogy az már tiszta dili. Magamat is nehezen viselem el, hát még kívülröl nézve milyen rettenet lehetek. Persze, a kedves nem mondd rá semmit, esetleg megpróbál átlendíteni, tegnap is, inkább elvitt sütizni, csak ne agyaljak (nesze, fogyókúra...)...

Várom, hogy szerdán menjek a pszichológushoz, jót fog tenni szerintem.

Közben továbbra is izgulok a lakáson, ma jönnek nézni a jelenlegit bérlö-jelöltek. Szerintem az eladó néni hívott ma már kétszer (nem volt szám), de pont beszéltem mindkétszer a másikon... Ès nyúl-béla vagyok, nem merem visszahívni... Nem szeretem magamban, hogy folyamatosan, és midnen miatt szorongok.

Jah, a nagy öröm még, a héten el kell vándorolnom a zálogházba, mint kiderült, anyám beadta az összes ékszerem az övéivel együtt, és nem akarom öket elveszíteni...

Sziasztok!

Tegnap fantasztikus napunk volt. A férjem elvitt bennünket a Tropicáriumba majd ebédelni. Egy olyan igazi kikapcsolódós nap volt.

Decembertől állást vált és ugy nézi ki anyagilag sokkal jobb lesz.

Szóval most sokminden feldob.

Az is,hogy sikerült szépen fogynom. Más a hangulatom is..

Viszont az Anyukámmal kapcsolatosan nem változott a helyzet. Beszélünk telcsin de mindig összeszorul a gyomrom mert nem tudom épp milyen hangulatban van.

Felhív,hogy ezt és ezt vett nekünk és ezt és ezt elpakolta. Csak azt nem tudom áll-e még a nem teszi be hozzánk a lábát kijelentése. Talán azt várja mi menjünk. Tegnap beszélgettem a férjemmel,hogy ha Ő nem jön mi menjünk-e.

Ördögi kör ez. Ha nem megyünk a gyerekek sinylik meg mert nem értik miért nem találkozhatnak a nagyszülőkkel. Szokták Őket emlegetni ill beszélnek velük telefonon.

Azonkívül ott van Apukám, az Öcsém és az öreg nagyszüleim is. Talán a büszkeségem és dacom miatt nem büntethetem Őket is. Hisz Ők semmiről nem tehetnek.

Kavaronak bennem az érzések de rákérdezni Anyunál a helyzetre nem merek mert lehet,hogy ujra robbanna a bomba..

Hela! Szerintem ne legyen bűntudatod.Nincs miért. persze könnyű ezt mondanom az embernek az Anyjával kapcsolatban ez mindig előjön.

Biabig! Nagyon szerencsésnek érzem magam a gyermekeim miatt.

Neked mennyi idősek a gyerekek?

Sziasztok, itthon unatkozom, nem szeretek ebben a lakásban lenni, kedves dolgozik, szegény 16-ra ment, és 2-kor végez... Hösiesen kitakarítottam, kimostam, megföztem, hogy holnap végre pihenhessünk...

Az én édesanyám elméletileg Magyarországon van - nálam, apánál nem jelentkezett, iwiwröl törölte magát. Olykor hatalmas büntudatom van - hiszen, nem tudom, hol van, mi lehet vele? Viszont, valahol úgy érzem, nem nekem kellene lépni felé, és addig jó, amíg nem bolygatom a szálakat...

Èn már semmit sem értek.

Remélem, elmaradt a telefonos büntudat-ébresztés. Nem igazán értem, mire jó ez neki.

Sziasztok. Kivel mi újság?

Az ünnepektől már én is tartok, mert anya közölte, hogy ő nem akar hozzánk jönn, de nekünk illene elmenni hozzá. Ezt se értem miért könnyebb nekünk menni a 2 gyerekkel mint neki egyedül. De mindegy. Majd lesz valami.

Maharet, aztán a te anyukád se piti. Részemről öszinte elismerésem a gyerekekkel kapcsolatos történtekért, vállalásodért.

Hela, a te anyukád még kint van? Nem semmi az a konzulos közbelépés.

Szóval nem értek en már sok mindent a szülőkkel kapcsolatban. Pont ma mondtam a férjemnek a gyereknevelésről beszélgettünk a könyv kapcsán, hogy anya visszament dolgozni amikor én 1 éves lettem, onnantól a dédi vigyázott rám mert apura nem lehetett bízni. Szóval ha dédim nem lett volna, nem is tudom hogy lett volna.

Most kicsit már aggódom mert a nagylányom elvitte a sogórnőm ajándékot vásárolnak neki névnapjára. Ilyenkor szokott hívogatni, hogy odalöktem másnak stb. De háha ez most elmarad.

Az ünnepek szerintem alapból konfliktusforrások, tavaly karácsonykor anyával + az aktuális pasijával karacsonyoztunk (nálam laktak, persze...), úgy igyekeztem, hogy "igazi karácsony" legyen... Mindenkinek ajándék, sütés-fözés. Mintha legalábbis én lettem volna az "anya" (erre mondta a pszichológus is, hogy nálunk szerepcsere volt, sajnos). Az idén... ugye, anya azt sem tudom, hol van, hol lesz, és kivel - mert nehezen hiszem, hogy addig heggednének a sebek. Elméletileg apáékhoz megyünk Németországba, dehát az sem lesz egyszerü, hiszen új barátnöje van, annak gyerekei, unokái. Plussz a kedves szüleihez is el kell mennünk, és neki a fiával is lennie kell...

Nem lehetne, hogy az idei karácsony érdeklödés hiányában elmarad?

Maharet, nagyon ki lehetnek készülve az idegeid, vigyázz magadra!

Sziasztok!

Biabig! Dehogy vagy rettenetes Anya! Olyan ismerős ez a dolog. Az én Anyukámnak is vannak néha beszólásai ami miatt bőgök. Pont az Anyaságomat minősíti..

Nálunk most nyugalom van( juj de félek leírni)..gyorsan lekopogom.

Anyu naponta 2 x hív, kedves és visszafogott..

Apuval beszéltem azt mondta a helyzet otthon változatlan. Akkor lehetséges,hogy csak felém ilyen..

Arról viszont nincs szó mi lesz pl a karácsonnyal, a mikulással, a férjem szülinapjával, a kisfiam és Anyukám névnapjával..

Továbbra sem tudom még mindig nem hajlandó betenni a lábát hozzánk mert akkor mi sem utazunk haza az ünnepekre mint eddig.

Teljes káosz..

Igazatok van az ideg nagyon kikezdi az embert. Nekem a fejem fáj a nagy balhé óta. Egyszer nem hívtam fel mert nem mertem. Nem tudom mikor van olyan passzban,hogy belémkössön.

Éjszaka nyugtalanabbul alszom, nincs jókedvem, nyűgösebb vagyokés többször fájt a gyomrom.

Helló. Tegnap nem volt már időm írni, de én is megyek ma megnézem ezt a könyvet. Ja ha már a könyvnél tartunk, az előbb hívott anya, hogy ő megvett tegnap egy könyvet nekem a gyereknevelésről, jó lesz ha elolvasom. Így mondta: -benne van minden, hogy milyen korban mit kell csinálni, foglalkozni, játszani, tanítani egy gyerekkel. megnéztem benne van a 2 éves is meg a 7 éves is. Olvasd el!

Szóval ismét rettenetes anya vagyok, most nincs is kedvem többet írni. Bőgök kicsit amíg nem ébred fel a kicsi.

Az egészségedre vigyázz, ne hagyd, hogy idegi alapon komoly bajod legyen.

Büntudatod van, mert ö megsértödött...

Ès Te fogod vissza magad, hogy ne legyen konfliktus. Èrdekes, mióta elolvastam az ominózus már említett könyvet, valahogy sok mindent másként látok, nem jobban, nem rosszabbul, csak másként.

Nem gondoltál még rá, hogy megkérdezed, konkrétan mi a baja, és mi nem tetszik neki?

Persze, ma nekem is büntudatom van, hogy nem tudom, mi van vele. Aztán racionálisan levezetve arra jutok, hogy neki kellene "normális stílusban" jelentkeznie ahhoz, hogy újra valamilyen kontaktusra képes legyek vele.

Közben sík ideg vagyok a lakásos huzavona miatt, nagyon költöznék már innen, és erre megy a vacakolás...

Tegnap hatalmasat beszélgettünk a kedvesemmel úton hazafelé, és életemben elöször valakinek el mertem mondani a zanzásított "életem történetét", hogy mi minden is van mögöttem, és a családomban. Szegény, csak pislogott együttérzöen, hogy rázúdult minden. Szerintem nálunk a beteges anya-lánya viszony már generációkkal elöbb kezdödött, anyám és a növérei/húga is eléggé problémásak, a nagyi meg szintén elég "negatív" jelenség.

Szia! Az állkapcsom stressz alapon nekem is fáj, a doki éjszakai harapásemelöt akar adni, hogy legalább éjjelre megszünjön ez a nem normális állkapocs-görcs...

A Te helyzetet sem javul, ahogy olvasom... Rossz, hogy ilyen piti kis rosszindulatú viták mérgezik a hétköznapjaitokat. Gondolom, beszélni vele sem lehet, ugye? Valójában mi a baja a férjeddel?

Nálunk mióta írtam neki egy e-mailt, amiben röviden és tömören az állt, hogy nem vagyok felelös az életéért, döntéseiért, és ne feketítsen be engem, hanem élje az életét nem történt új esemény. A pszichológust már most le kellett, hogy mondjam a jövö héten, mert megint úton leszek...

Tegnap voltunk a kedvesem édesanyjánál, nagyon aggódott, hogy hogy vagyok, és az ominózus levélre is csak annyit mondott, hogy anyámnak biztos jót tett, hogy valakin kiadhatta a mérgét.

Egyelöre csitul a dolog, mindketten hajtunk, közben az ügyvédünkkel forró drót van, hiszen az új lakás szerzödését a néni még nem írta alá, így élünk a dobozok között.

Sziasztok

Kicsit nem írtam mert nem volt energiám, de megnéztem mi van veletek. Napok óta olyan vihar előtti csend van és nehezen viselem.Azt vettem észre, hogy már annyira fáj az álkapcsom mert mindig a fogaimat szorítom,piszkálom a nyelvemmel mintha ki akarnám tolni a helyéről. Na szóval a történet. Tegnap előtt a férjem vette fel a telefont mert kint voltam. Ugye anya meghallja a hangját és meg se várja, hogy köszönjön, már a hallóval egyidőben kér engem. Eredmény, hogy a férjem nem érti ki az? Vagyis elhangzik 2-3 "halló" mire felismeri ki az, főleg az első után anyu ingerülten harsog. Ez az előzmény. Tegnap vittem anyut vidékre és a férjem elkísért minket, hogy míg pakolunk vigyáz a kicsire. Már amikor rakta a csomagtartóba anyu cuccait (megjegyzem járt a kocsi motorja, bent a rádió, ő pedig bebújva a csomiba) ő megjegyezte 5 méter távolságból: "tegnap nagyon ideges voltam mikor nem hallottál a telefonba!" De ugye választ nem kapott mert a férjem valóban ezt se hallotta. Erre elhúzta a száját : "Na jól van!!" ( kár hogy a hangsúlyt nem érzitek) Beültünk, anyu fintorgott. Erre mondom én a férjemnek, hogy az előbb szólt anya hogy milyen ideges volt....... Erre anya közbeszól: Nem szeretem ha hülyének néznek. Velem te ne szórakozz, ne szívass!!! Nem vagyok a haverod akivel viccelődj. Ezentúl majd a mobilra fogok telefonálni először, utána a vonalason és szóljatok az unokámnak, hogy ő vegye fel. Köpni nyelni se tudtam. Nem akartam veszekedni, mert a kisebbik gyerekem ott ült a kocsiba és ugyan még a vita tárgyát nem érti, de a veszekedést igen. Így hát a könnyeimmel küszködve vezettem, szó nélkül utaztunk oda-vissza 2 órát. Fájt a gyomrom és egyfolytába mondtam neki a magamét MAGAMBA. Hogy lehet ilyen rosszindulatú és miért utálja ennyire azt akit én és a gyerekeim szeretünk. Láttam a férjemen hogy neki is rosszul esik, de mint mindig most se szólt vissza csak azért mert nem akar vitát, mégis csak az én anyám. Tudom, hogy soha nem "szívatná" mert nemhogy vele, mással se teszi. Ez nem poén számára. Miért kell anyunak még a levegőbe is belekötni? Szóval így telnek a napjanink,ilyen felhőtlen hangulatban. Annyira unom már.

Ha más mesélné magam sem hinném...

Hát... a Te édesanyád is pont olyan, mint az enyém volt, az ö hangulatához kell alkalmazkodni, ha leüvölt azt türni, de hogy te legyél morcos az már nem elfogadható... Dettó ugyanez volt nálunk is.

Nem is kell megbocsájtanod - el kellene mondanod neki, mit okoz neked, és milyen az, amikor görcsben van a gyomrod attól, hogy hív...

Valóban nem lehet ezt megtenni egy másik emberrel!

Hela! Ez hihetetlen.

Örülök,hogy a pszihológus ilyen okosakat mondott. Tökéletesen igaza van..

Ma Anyukám 3 szor hívott. Nem vettem fel.

A férjem azt mondta vegyem fel hátha megbánta a tegnapit. Felvettem a 4. telefont.

Anyu jókedvű volt, felszabadult és poénkodott,hogy megbocsájtottam-e neki és,hogy haragszom e még rá. Csak annyit válaszoltam,hogy ez nem olyan könnyű..

Tegnap szerintem kiadta a dühét, a feszültségét rajtam. Most felszabadult és vidám mintha misem történt volna.

Sajnos ez nekem így nem megy. Gyerekkorom óta ez megy. Ha gondja volt felhívott, belémkötött és jól kiszadizott..

Másnap már csodálkozott,hogy én miért orrolok.

DE azt hiszem ez a mostani túl súlyos volt. Túl nagy sebet ejtett.

Egyszerűen nem tudok enyhülni, megbocsájtani és utólag csak röhögni az egészen..

Ez nem lehet így egy másik emberrel megtenni mint amit Anyu megtett velem.

Voltam a pszichósnál. Hosszú és drága müvelet lesz - de megéri remélem.

Közben a mai nap sztorijai:

- anya egyik volt pasi(jelölt)je írt, hogy hívjam fel, mert szeretné végre megtudni az igazságot... a fickóval egyszer találkoztam, egy végtelenül szimpatikus férfi. beszéltem vele, anyám elöadta neki, hogy én kisemmiztem az ö pénzéböl(???), és a pasi küldjön neki pénzt repjegyre(???), és vegye majd fel csütörtökön a reptéren, majd vigye el magához, és majd onnan megy anyám tovább a barátnöjéhez... a pasi már azt mondta nekem, hogy ö ezt nem akarja, és kiszáll a dologból, hiszen ez nagyon zavaros. mondtam, tegyen belátása szerint... de ha jót akar magának...

- levelet küldött a barátom édesanyjának, pocskondiázva és vádolva mindenkit... hogy honnan tudja a címét, mikor én sem tudom, ez már nagyon érdekes... és, hogy neki mi köze ehhez az egészhez?

a pszichoterápián azt mondta a doki, nem vállalhatom át a szülö szerepét ebben a kapcsolatban, és a kitüzött irány, hogy elszakadjak töle, jó, csak maradjak hü hozzá, ne ingadozzak és ne legyen büntudatom...

Hívott telefonon. 2 x is. Nem vagyok képes beszélni vele. Nem vettem fel.

Iszonyú érzés ez. Begörcsölt a gyomrom amikor megláttam ki hív.

Köszönöm, kedves Töled Maharet.

Te is erös vagy - 5 év küzdelmet kibírtál, hatalmas eröre vall.

Biztosan élvezi a helyzetet, ez táplálja. Komolyan mondom, olvasd el a könyvet - rengeteg dologra rávilágít, hogy akár az "érted teszem" kijelentések között is mekkora önzöség van.

Aljas dolog ot bántani, ahol tudja, hogy a legjobban fáj...Hagyd, terjesszen mindent, ha cáfolod, úgyis mégjobban elindul a lavina, szerintem ignoráld.

Ma reggel azon lepödtem meg, hogy édesanyám egy jóbarátja írt e-mailt, hogy hívjam fel, mert nem hisz már anyámnak, és nagyon zavarosak a történetei... ès én biztos elmondom az igazságot... Visszaírtam, hogy sajnálatos, hogy elöbb-utóbb minden visszajut, de szívesen elmondom az én történetem, ami messze nem jelenti, hogy az az igazság.

Èlj teljes életet, hiszen ott a kiscsaládod, melletted vannak, szeretnek. Próbálj nem belemenni érzelmeken alapuló csörtékbe, vagy tarts töle távolságot, vagy kezeld felszínesebben a kapcsolatotokat a magad védelmében.

helena! Azt hiszem jó úton jársz.Tudod kezelni a helyzetet azt érzem a szavaidból.

Azt hittem erős nő vagyok. Az 5 évig tartó gyermekért küzdelemben sem sírtam egyszer sem. Most viszont a fél éves lelki terror hatására törtem mint a ropi.

Az egyetlen pozitívum az öcsém. Tegnap felhívtam és kiállt mellettem! Nagyon hálás vagyok érte.

Az a legszörnyűbb,hogy azt érzem Anyu élvezi a helyzetet. Komolyan dagonyázik a kavarban amit okozott. Összeugraszt mindenkit mindenkivel.

Azt beszéltük az öcsémmel,hogy érdekes nekem mindig a meddőségemet hozza fel. Azzal bombáz pedig ez már lejárt téma.

Szerintem azért mert tudja érzékeny pontom és oda szúr direkte ahol fáj.

Más csunya dologok is kiderültek és így egészen más szemmel nézek Anyura. Büszkélkedik olyan dolgokkal amit én mélységesen szégyelnék.

Jelenleg én vagyok az ügyeletes feketeseggű a családban. Mindenkit ellenem fordít majd.

Hajnalban azon pityeregtem,hogy nekem annyira hiányzik egy Anya. DE sajnos így alakult és nem engedem,hogy ennél jobban kicsináljon.

Fáj az egész de nekem itt a két picúrom akiket fel kell nevelnem és a férjem aki szeret és kiáll mellettem.

Hát, nehéz a helyzet, az tény.

A legjobban az fáj, hogy még mindig mindenben engem/minket hibáztat, és racionálisan meg sem próbál elgondolkodni. Szerintem, nincs még egy ember, aki nyelvtudás, biztos munka, biztos lakás nélkül, viszonylag kevés pénzzel Angliáig menekül és onnan kiáltja a világba, hogy neki lassan fedél sincs a feje felett és pénz kell neki, hogy Magyarországra jöjjön. Ès, persze mindenért én vagyok a hibás.

Mióta olvasom a Susan Forward könyvét, rengeteg dologra jövök rá. Fájdalmas igazságok ezek.

Szerintem a Te édesanyádra is ráhúzható egynémely "mérgezö szülö" típus. Sajnálatos, hogy a Te édesanyád sem mérlegeli, hogy a saját alkalmatlanságával beléd nevelte büntudatot és az önvádat. Sajnálatos, hogy a gyerekeidre sem figyel már, és idáig fajultak a dolgok. Valahol kíváncsi vagyok, meddig tart majd nála, a "soha többé". Nálunk, mikor ilyen helyzetben próbáltam megérteni az álláspontját, és racionális maradni vele az örült tombolások, vádaskodások során, olyan volt, mintha egyik fülén be, másikon ki, és csak a magáét mondta. Tesz most is sajnos.

Holnap megyek a pszichológushoz, és hiába vagyok a héten szabadságon, még az irodába is be kell mennem, mert ma is egész nap zaklattak ... plussz várom, hogy az új lakás szerzödése végre meglegyen. Szóval sok szálon zajlik az élet... Ès, hogy hová vezet, lassan magam sem tudom.

A jó kislány szerepem lassan végképp a sarokba dobom, és bevallom, olykor élvezem az új szabadságom, hogy esténként nem anyám mellett ülök, vele beszélgetek, hanem ismét vannak barátaim...

Sziasztok!

Hela! Nagyon nehéz helyzetben vagy.

Nálunk az a szitu,hogy Anyukámat felhívtam este megkérdezni,hogy vannak mivel pár napja igen jókedvű volt és normális.

Ma belémkötött. Olyan szinten,hogy azt mondta soha többé nem jön hozzánk, a gyermekeimre sem lesz tekintettel. Sok csunyát is mondott.

Magyarán megszakította velem és a családommal a kapcsolatot.

Végül nem bírtam és azt mondtam Neki " Én ezt nem bírom tovább" és kinyomtam a telefont.

Az egész annyira rosszul esett,hogy a fürdőszoba padlójára görnyedve hangosan bömböltem vagy 20 percet. Soha többé ilyet nem csinálok mert a gyermekeim nem értették és főleg a kisfiam meg is szeppent. Jöttek puszilgatni, simogatni,hogy

"Anyuci mi a baj?". Nagyon szeretem Őket..

Hát elég rosszul ,de ez nemcsak rajtam múlik...nagyon elszúrtuk a nevelését,sajna ez van

vannak jó pillanatok ,de nem az igazi

Sziasztok!

Ma és tegnap is hívot Anyukám. Ugy néz ki jobban van. Viszont az öcsém válása nehéz ügy mivel a majdnem exneje zaklatja és zsarolja. Mocsok egy nő.