Én és ahogy a lányom viszonyulunk egymáshoz... (beszélgetős fórum)

Allitolag hazament Magyarországra, de azota semmi hir. Valahogy nem akarok utána kutakodni, ö meg nem ad életjelet. Semmit sem tudok.

Párizsban amúgy munka lenne, csak kissé lazán vesszük, nekem is szívem csücske ez a város.

Gondolok Rád/Rátok igy ismeretlen ismerösként is!

Vagyok, olykor... Csak a héten épp Párizsban, és bocsánat, de lekötött a város, a nagy szerelmem, amit már pár éve nem szívtam magamba... Ma sírtam a Sacre-Coeur templomban, nagyon-nagyon fájtak a történtek. Teljesen eltünk, nem tudom, hol és hogy van. De félek jelentkezni neki... Félek a karácsoyntól is...

Örülök, hogy ti is jobban vagytok.

Ennek örülök tényleg. Én viszont kértem időpontot a pszichodokihoz, jövő héten megyek. De amúgy most nálunk is minden okés. Alig várom, hogy menjek, van egy csomó jérdésem.

Hela is jól eltűnt, remélemcsak azért mert ő is jól van.

Sziasztok!!

Vagyok csak betegek voltunk és teljesen leköt a nagy fogyásom:-)

Anyukámmal rendeződtek a dolgok. Mindent megbeszéltünk. Kiderült egy kedves "jóindulatú" rokon állt a háttérben aki lényegében összeugrasztott bennünket.

Jövőhét hétvégén megyünk haza. Ugy néz ki

(gyorsan lekopogom),hogy nem lesz gond.

Helló mindenki.

Én megvagyok. Anyu pont most van a pszichiáternél , plusz délelőtt járta az orvosokat a különböző problémáival és azt a választ kapta, hogy semmi szervi baja nincs csak meg kellene békélnie önmagával és másokkal mert a bajai 80 %-a pszichés alapon van. (Fullad, köhögési roham, lába, válla meg még ezer féle) Azon gondolkoztam, hogy nekem is el kellene mennem párszor, mert már azt veszem észre hogy állandóan magamba beszélek, vitázok vele és az állkapcsom meg a nyelvem kész van. Már úgy fáj, olyan fáradt. Ja meg állandó visszatérő, szorongó álmaim vannak, így mindig fáradtan kelek és egész nap az vagyok. Amúgy az utobbi pár nap elég csendes volt. Veletek?

Hela! Anyukád hol s mint?

Maharat: Nálatok is csend van?

Vikk sem írt a hétvégén, hátha tudtak beszélgetni.

Biabig, Maharet, nálatok mizujs?

Szerdán voltam a pszichiáternél - nagyon jót tett, elötte sík ideg állapotban, szoruló-pánikos gyomorral mentem be, és utána, mint aki újjászületett.

Olyan kérdéseket tesz fel, hogy magam sem hiszem, hogy én ezekre nem is gondoltam... Ès rádöbbentett, hogy az nem elég, ha én a nyugalmam szeretném megtalálni és a lelkiismeretem megnyugtatni, az is tisztázandó, hogy mire van ehhez szükség...

Mindenesetre azon agyalok, nagy konfliktus és balhé nélkül legalább karácsonyra hogyan juttassak el anyának némi meglepit... Bár nem tudom, jó ötlet-e...

Ùjra vagyok, ismét úton voltam.

Hogy vagytok???

Vikk, megértem, hogy érzékeny vagy a vitákra, hiszen ebböl volt eddig a legtöbb az életedben...

Ma reggel ismét vitáztunk. (hozzátéeszem,majd hogy nem tejesen ugyan ezt álmodtam) Tegnap este nagyon fáradt voltam, és el is felejtettem, hogy teregetni kéne. reggel kb 5 órakor arra keltem, hogy anya berontott a szobámba, és torka szakattából üvölt. Idézem: -Rád nem lehet semmit bízni, egy szar alak vagy, szemétláda, aki semmit nem csinál meg, csak iskolába jár, és ahhoz a hülyéhez, aki elcsalogatott, csak, hogy lehessen kit hülyítenie(páromhoz). elhordott mindennek. megkérdeztem tőle, hogy 15 évesen, mit kéne csinálnom, ha nem suliba járnom, ugyanis, tanköteles is vagyok még javában, és szeretem is. erre nem válaszolt. majd szóvátettem, hoyg az a hülye, akit sérteget mostmár a mindenem. mindezt, viszonylag nyugodtan. rámnézett, s elvonult, de még maga mögé kiáltotta, hogy egy csitri vagyok, és úgy sem lesz szép az életem.

kb 2 percig tartott, míg mindez végigfutott az agyamon, és elkezdtem zokogni.mindig vitázott, de most nagyon durván elhordott mindennek. meg a vitákra amúgy is érzékeny vagyok, a legapróbb dolgokat is mindig magamra veszem, és elpityeredem. (sajnos)

most már picit jobban érzem magam, megnyugtatott a párom is, és a táncosok is.

Sziasztok. Mindenki jól van?

vikk00- miért nem beszéled meg apukáddal, hogy segítsen ha más nincs. Úgy látom vele jó a kapcsolatod csak kevés. Igenis beszélnie kell valakinek anyukáddal mert akárhogyis de még szinte gyerek vagy és szükséged van anyára. Azért mert elváltak nem fordíthatnak neked hátat. Attól még mindketten a szüleid, hogy ők már nincsenek együtt. Ő nem látja hogy mi van veled?

ez borzasztó ,hogy még egészségügyi problémád is lett.

Még az a jó hogy van egy rendes barátod, aki talán a fájdalmadat tudja enyhíteni.

Suliba jársz ?

mármint anyukádnál ,mi lehet az oka hogy nem foglakozik veled. Erről sem lehet vele beszélgetni ,vagy kerüli a beszélgetést ?

az előbb véletlenül megnyomtam a ment gombot

ja..:) azt írtam, hogy a mai napig nem kérdez, nem közeledik. észrevehetné, de nem teszi. csak nem érem, miért lett ilyen, mikor az ő anyukája mindig megadott neki mindent.. még az sem lehet, hogy nem volt előtte példa!

mikor elváltak, én még csak 8 éves voltam, így nem szólhattam bele.. egyszerűen anyához kerültem. egyébként apával jól megvagyok, bár ritkán tudunk csak találkozni.

a párom szülei először le akarták beszélni őt. mondván kislány vagyok, és feljelenthetem őt, akármi van. egy párszor mentem hozzájuk, majd közölte édesanyja, többször nem mehetek oda. Zoli erre felháborodott, s elköltözött otthonról. mindaddig nem ment haza, míg azt nem mondták otthon, mehetek én is. voltak itt zökkenéseink, mert én nem akartam hoyg tönkre menjen a családja, így ki akartam lépni a kapcsolatból. aztán mindog mondta, hoyg ő szeret, és kellek neki! egy idő múlva anyja mondta, ogy menjen haza, ha akar, vigyen engem is. azóta jó a kapcsolatom szüleivel, mert látják, hogy tényleg érte élek, és nem lesz semmi gond a fiúkkal.

Az anyukádra gondoltam, mert azt írtad 8 éve váltak el.´Arra gondoltam, hogy ennyi idö elteltével ö is észrevehette volna, hogy nem jó a kapcsolatotok, és próbálhatott volna (lelkileg) közeledni hozzád.

Az èdesapáddal jó a kapcsolatod? Nem volt rá esély, hogy hozzá kerülj? jogilag lehetett volna, hiszen a leírtak alapján èdesanyád nem éppen alkalmas gyereknevelésre...

A kapcsolatod biztos szép lehet. A párod szülei hogyan látják a helyzeteteket? Hiszen még nagyon fiatal voltál, amikor összejöttetek.

a fiúra gondolsz?

de igen, már két éve odaadtam magam neki. nem azért, mert ő akarta, vagyis nem erőszakoskodott soha. egyáltalán nem bánom, örülök, hogy neki adhattam szüzességem..

Huh, elég kemény történeted van, Vikk, föleg, hogy nálatok azért családon belüli eröszakról is szó van. Addig rendben, hogy bizonyos vitákat a testvérek egymással rendezzenek le, de verést??? Nagyon keményen meghurcoltak ezáltal. Szerencse, hogy van melleted valaki, aki reményeim szerint feltétel nélkül szeret.

Mióta eltelt pár év, sem közeledett hozzád?

sziasztok!

én teljesen abban a cipőben járok, mint ßéjßi69.talán kicsit rosszabban is.

kb 8 éve elváltak szüleim, addig nagyon apás voltam, ő is lányos volt. van két bátyám, akik anyához húzódtak, s anya is fiús volt. engem akkor nagyon sokat vertek tesóim, és mivel már nem volt ott apa, nem volt ki megvédjen. a mai napig így van ez. anya látja, hogy vitatkozunk, vagy esetleg ver bátyám, elmegy, és annyit mond, majd lerendezitek. így került egy ablaküvegbe a fejem, így repedt meg a bordám...

ehhez még hozzá jön az, hogy iszonyat keveset találkozunk, napi kb 5 percet. és abban annyi hangzik el, hogy elmentem, majd jövök. semmit nem beszélünk meg. én mennék hozzá, de ő mindig leráz vmi ilyesmivel: most nem érek rá, megyek a pasimhoz; most hagyjam őt, fáradt; nincs kedve beszélgetni.. és egyebek. nem kérdezi meg, mi volt a suliban, mi van a fiúkkal, semmit. ezért 13 évesen "menekültem" otthonról, hogy ne bántsanak(fiúk testileg,anya lelkileg), találtam egy fiút. ő akkor 19 volt, és teljesen belezúgtam. aludni sem nagyon jártam haza, mert nála éreztem a törődést. most eltelt majd 3 év, és mindig vele vagyok. anya a mai napig nem kérdez semmit. egyedül mentem nőgyógyászhoz, ill a párom segít mindenben ha kell. apukámmal ritkán találkozom.

annyira zavar, hogy nem érdeklem. rentgeteget sírtam, meg akartam halni, mondván úgysem kellek anyának. aztán mindig rájöttem, hogy van más, aki szeret.