Én és ahogy a lányom viszonyulunk egymáshoz... (beszélgetős fórum)

Ezt a mondatot verd ki a fejedből,hogy a párod és közte kéne választani....

Mond meg neki,ha egyszerűen nem tud minősítések nélkül beszélni rólad és a párodról akkor egyszerűen nem vagy hajlandó meghallgatni őt.

Teljes rettegés az életed!Hol szeretet ez részéről???Ezt is megmondhatod neki!

Csak egyet tudsz tovább harcolni!!

Én megértelek,és jogos a vágy a független önálló életre!Sok anya tulajdonként kezeli a gyereket és a szeretetével megfojtja,ellehetetleníti!Banki befektetésnek gondolja,ha felneveltem tessék most rajta a sor...ez súlyos tévedés!!!!Mert minden ember önálló és minden embernek joga van a szabdsághoz,ahhoz hogy érezze autonóm lény!!

Az én anyukán egy áldott jó teremtés...nekem ilyen gondjaim nincsenek,de környezetemben számtalan ilyen esettel találkoztam ahol igenis tönkre teszi az anya a gyereke életét!

Nálatok azért vagy szerencsés helyzetben szerintem,mert van igényed leválni róla,és ezért megteszed a szűkséges lépéseket!

Amikor működik, a legszorosabb összetartozás, amely két ember közt elképzelhető. Ha azonban sérül az anya-lánya kapcsolat, akár egy életen át keseríthetik a mindennapokat a meddő csaták, a durva háborúskodás. Mitől függ, hogy legfőbb szövetséges, avagy első számú ellenfél lesz lányból és anyjából?

Édesanyánk magzati létünktől kezdve formálja személyiségünket, alapozza másokhoz és a világhoz való viszonyunkat. A lánygyermeknek ezen felül első számú minta is a mama a női szerepek elsajátításában, amely csakis akkor lehet zavartalan, ha a megfelelő időben átélhető a vele való szoros összetartozás, majd a tőle való függetlenedés is.

Az első zűrösebb időszak anya és lánya életében jellemzően négyéves kor körül kezdődik.

Freud pszichoanalitikus iskolájának egyik alapvető, bár sokat vitatott tétele az úgynevezett Ödipusz-komplexus és annak női változata. (Az elnevezés alapja a thébai mondakörből ered: Ödipusz megöli édesapját, és feleségül veszi annak özvegyét, a saját édesanyját.)

– Bár korántsem egyforma minden kisgyermek életében ez a korszak, általában három-négyéves koruk körül a normális érési folyamat részeként a szüleik iránt érzett szeretet némileg változik, megjelenik benne a szexuális érdeklődés – mondja Töttős Györgyi pszichológus. – Mivel az ellenkező nemű szülő a legfontosabb nő, illetve férfi ekkortájt, a természetesen nem felnőtt értelemben vett vágy felé irányul.

Ez az az időszak, amikor a kisfiúk azt hangoztatják, hogy anyu lesz a feleségük, a kislányok pedig a papájukon csüngenek „szerelmesen”. Ez motiválja őket abban, hogy a kislányok az édesanyjukhoz, a kisfiúk pedig az édesapjukhoz próbálnak hasonlítani. Így sajátítják el a nemi szerepeket.

Ne haragudj érte!

Sok anyuka éli meg csalódásként, hogy kislánya, aki eddig feltétel nélkül imádta, most folyton az apja mellett akar lenni, vele akar aludni, hozzá bújik, őt ajnározza. De ha egy nő tisztában van vele, hogy ez a természetes fejlődési folyamat része, akkor sértődés, ingerültség nélkül képes egy időre tapintatosan a háttérbe vonulni.

Nem árt természetesen tisztázni a határokat, és elmondani a gyereknek, hogy anyu és apu egy pár, miként neki is lesz majd egyszer társa. Ezért alszik anyu és nem a kislánya apával éjszakánként.

Mivel ebben az időszakban sok gyerekben erős a bűntudat az azonos nemű szülővel való ellenséges magatartása miatt, és bár olykor még azt is szeretné, ha eltűnne, valójában retteg, hogy elveszíti. Ezért fontos, hogy az anya sok időt töltsön a kislányával, az apa pedig a kisfiával, hogy enyhítse a benne lévő feszültséget, ugyanakkor segítse az azonosulási folyamatban.

Fontos, hogy elmagyarázza a gyereknek, nagyon szereti, akkor is, amikor rossz. Érdemes beszélgetni arról, hogy miben hasonlítanak egymásra – de arról is, miben különböznek, mi az, ami a gyerekben különleges, egyedi, mit szeretnek benne olyan nagyon a szülei. Ettől fejlődik az önismerete, erősödik az önbizalma.

Nehéz időszak ez is

A kamaszkor az önállósodás korszaka. Ez szükségszerűen együtt jár a szülőkkel való kapcsolat megváltozásával. A „leválás” valójában fokozatos és lassú folyamat, a szülők többsége mégis úgy érzi, egy pillanat alatt felnőtt a gyereke, és ő, az addig pótolhatatlan, mostantól feleslegessé vált. Ha be is látja, hogy ez az élet rendje, szomorú. Annak ellenére, hogy büszke is, hisz gyermeke képes megállni a saját lábán. Sokszor az önzés felülkerekedik a ráción, a szereteten, és a szülő, jellemzően az anya képtelen feldolgozni, hogy már nincs szükség rá (holott ez is nem igaz, csak másképpen, mint eddig).

Nehezebb helyzetben vannak azok a mamák, akik egyedül nevelték fel, szoros szimbiózisban a gyereküket. Kevesen vallják be, hogy az új élmények miatt irigykednek a gyermekükre, aki már nélkülük jár el otthonról, él át izgalmas kalandokat, és kerül kapcsolatba új emberekkel. Az anya pedig, hacsak nem változtat az életén, egyre magányosabbnak, öregebbnek érzi magát. És még az is megeshet, hogy kétségbeesésében megpróbálja visszatartani a gyerekét, indokolatlan szigorral, bűntudatébresztéssel, egyéb tisztességtelen eszközökkel. Kockáztatva, hogy a viszony kettőjük közt végleg megromolhat.

Milyen a kapcsolatod az édesanyáddal? Teszteld!

Íme, a konkurencia

Kulcskérdés anya–lánya viszonyának alakulásában, hogy a mama képes-e önálló nőként tekinteni a lányára. Bízik-e benne, elhiszi-e, hogy képes megfontolt döntéseket hozni a saját életével kapcsolatban, vagy folyton kiskorúsítani próbálja. El tudja-e fogadni, hogy szexuális kapcsolatai vannak nem feltétlenül a mama ízlése szerint választott fiúkkal? Belenyugszik-e, hogy a zsebpénze/keresete felett önállóan rendelkezik?

A lányok régebben jobbára tinikorban elkerültek hazulról. Leginkább azért, mert férjhez mentek. Ma nem ritkán a harmincas éveikben alapítanak csak saját családot. Eközben az anyukák is lassítottak a tempón, az öregedés ellen manapság minden eszközzel harcolni illik. Így aztán nem ritka, hogy anya és lánya együtt jár konditerembe, közös a fodrász, a kozmetikus, a masszőr, és nemcsak a fiatal lány, hanem édesanyja után is forognak a férfiak.

Jó esetben ez mind a két nőt örömmel tölti el, büszkén szemlélik a másik sikereit. Vannak azonban családok, ahol anya és lánya gyógyíthatatlanul rivalizál ebben az időszakban, nem kevés konfliktus árán.

Van olyan anya, aki igyekszik lépést tartani a lányával. Fiatalosan öltözik, odafigyel az alakjára, frizurájára, nem „anyukásodik el” külsőleg, nyomon követi, mi érdekli a gyereke korosztályát. Barátait a sajátjaként kezeli, és úszik a gyönyörűségben, amikor visszahallja: milyen jó fej, micsoda modern anyuka!

Baj akkor van, ha erőszakos, ha nem tudja, hol a határ, és társaságban nem hagyja érvényesülni a lányát, mindig ő akar a középpontba kerülni. Ha engedi, hogy a lánya is ragyogjon, és a kellő pillanatokban takarékra állítja magát, vagányságával, nyitott gondolkodásával megalapozhatja a későbbi évek bizalmát, szeretetét, nagyrabecsülését.

Van, akinek ez nem sikerül

És a titkos féltékenység elképesztő családi cirkuszokba torkollik. (A helyzetet igencsak elmérgesítheti egy olyan apa, aki miközben imádattal udvarolja körül a lányát, feleségét elfelejti nőnek tekinteni.) Hallani például olyasféle rémtörténetet is, mint amilyen azé az anyáé, aki szüntelen (és még indokulatlanul is) azzal szekálja a lányát, hogy fogyjon le, mert ilyen ducin nem kell majd senkinek. (Bezzeg ő nádszál kisasszony volt ilyen idősen…)

De nem csak a súly emlegetésével lehet egy életre aláásni az önbecsülést. Ha valaki folyton azt hallja otthon, hogy ügyetlen, rosszul öltözik vagy buta, nem valószínű, hogy épen kezdi a felnőttkort.

A kritizálási mánia amúgy nem csak anyai részről jelentkezhet. Sőt, a kamaszkor, a szülőkről való leválás szükségszerűen együtt jár azzal, hogy a szülei hibáit is észrevegye az ember, és tudja: miben akar hasonlítani, és miben semmiképpen. Hány anyuka tudna arról mesélni, hogyan szólta le imádott gyermeke a legújabb frizuráját, cipőjét, ruháját, hogyan lett egyik napról a másikra ciki, ami addig tetszett. Még szerencse, hogy az anyukák többsége nem felejtette el: ugyanilyen igazságtalan kirohanásokkal kellett megbirkóznia annak idején a saját édesanyjának.

Anya, nagyi

Nem normális az anyukád:((

Amilyen távol csak tudod tartasd magad tőle.

Dettó! Nekem is volt fenn több adatom, képem, es leszedtem, hogy esetleg nehogy valaki felismerjen, vagy anyám rájöjjön, hogy kiírom a gondjaim... Mert mégis milyen dolog ez, hogy merek róla írni?

Halak vagyok, Ö is... A leggázabb jegy. Remélem, ha egyszer gyerekem lesz, valami kevésbé zürös jegyet sikerül neki összehozni. Erröl jut eszembe, a múltkor közölte velünk, hogy ö nyáron unokát szeretne... Merthogy most lenne rá ideje, energiája foglalkozni vele. Mondhatom csak néztem, hiszen, ezt szerintem már aztán végképp nem neki kell eldönteni.

Amúgy köszönöm, jó így ez a hétvége, elmolyolok, elvagyunk, nyugalom van, kellemes így.

Hihetetlen ez a sok hasonlóság...

Nem fogom hívni, nem érzem úgy, hogy meg kell hunyászkodnom, én kértem rá, hogy majd jelentkezzen. Persze, majd az lesz, hogy tölem meg is halhatott volna, vagy mittudomén... Oké, nem kellene ezt a verziót elképzelnem, csakhát, ez szokott lenni.

Ti is élvezzétek a hétvégét meg az öszi szünetet.

Helló, nyugi van, csak hatalmas LELKIISMERETFURDALÀSOM. Nem vagyok normális. Csütörtök óta nem jelentkezett, én akkor küldtem neki utoljára smst, mert megkért, hogy töltsem fel a mobilját. Azóta semmi életjel... Itt örlödök, hogy kérdezzek-e rá, jól van-e. A párom szerint felesleges, és ne stresszeljek ezen. Ez az egész helyzet egy örület.

Remélem, kellemesen telik a hétvégétek.

Hello

Remélem nyugisan telnek a napjaitok. A munkával kapcsolatosan ugyanez a mi esetünk is. Azt mondja a rossz napjaiban, hogy majd ő elmegy dolgozni, nem érdekli senki, csak magával fog törödni, aztán pár nap múlva meg , hogy ő már nem bírná a kötöttséget megint, hogy neki dirigáljanak, idegeskedjen és megfeleljen egy munkahelyen, neki a családra van szüksége, vagyis az unokákra. Ki tud ezen kiigazodni? Hátha most, hogy beszéltél a barátnőjével , az majd elbeszélget vele és kicsit rádöbben a dolgokra. Jó lenne ha egy kívűlállótól is hallaná, hogy nem jó ahogy viselkedik. Na csak pihengessetek, élvezzétek a kettesben levő nyugit.

Azért... a buszos gyilkos sem semmi... Ha nem lenne ennyire tragikus a helyzet, még talán nevetnénk is rajta...

Amúgy szerintem is magának csinálja. Ma pont hívta a barátnöje, meglepödött, hogy nincs itthon. Cserébe "hallgattassék meg a másik fél is" alapján beszélgettem vele vagy egy órát. Nekem adott igazat, hogy ez érzelmi zsarolás, nem tudja, mit akar az életével - az ö korában... Nem alkalmazkodik, stb... Amikor mondtam, hogy a nyelvtanfolyamot is otthagyta, teljesen meglepödött, mert ö hónapok óta füzi, hogy menjen nyelvet tanulni, és tanuljon ki ápolónak, mert arra hatalmas a kereslet, és támogatják... Persze, anyám "nem bírná azt csinálni"...

Èn sem tudok velük azonosulni... MIndkettö gázos, és valójában mindkét esetben mi szívjuk meg...

Hát lehet az lenne a megoldás =)

Dehát nálam az is a rossz hogy nekem a szüleim lassan 4 éve elváltak és anya állandóan szidja Apát...Apa eg beszélni akar már Anyuval szal meg van most minden rossz ami csak lehet...=)

Nem baaj a szigor kell néha...legalább érzi azt a lányod hogy törödsz vele...

lehet hogy cserélnünk kéne ? DD

mOST ÉPPEN BALHÉ VAN ,MERT LESZIODTAM MERT NEM TANUL RENDESEN,HAZJÖN AZTÁN KB 20 PERC.tanulás van

csak a német érdekli ,de hát ebből nem lehet megélni ,hogy jól beszélek németül,kell hozzá más is.

Az apja szerint énnekem sem jó semmi ,amit ő csinál,lehet hogy igaz de jószándékból mondom amit mondok ,csak sajnos egy 16 éves ezt nem hiszi el.

Hát igen...Én szeretném ha törődne velem...Igen az sem jó ha tul sokat kérdezősködnek az Anyukák...:)...De bárcsak nekem lenne ilyen az Anyum...:) Nagyon örülnék neki...:)

De nem tudok már mit elkövetni hogy esetleg normális legyen...dehát ezek szerint ez az Én formám...Akármit tezsek semmi nem jó...:(

Miért van ez????

A kapcsoltom én is nagyon féltem - egyelöre a baratom nagyon toleráns, meghuzza magát... lözben anyamnak akar munkaengedelyt szerezni. Sajnos nincs mas lehetösegem a lakasra jelenleg, mert anyam költözött hozzam...

Apam külön eset, de most közeledünk egymashoz, nagyon megertette a helyzetem, mondta, hogy ö ezt 28 even at türte...

El akarunk menni, mielöbb.

Es akkor ülök le vele elbeszelgetni, ha lesz egy uj lakas, es ha megsem tud a kedvesem munkat adni - mert ezek utan nem szivesen tenne, ha most azt hallgatja folyamatosan, hogy ö mekkora ilyen-olyan senki...

Hogy onnantol mi lesz, mert én nem tudom fizetni a lakast, rezsit, az ö életet, szorakozasat... Ha eltartja magat, hat akkor rendben, ha nem... Nem tudom.

Igaza van a ferjednek, hiszen felsz az anyad reakcioitol...

Szia

Teljesen igazad van, a férjem pont ezt mondja, hogy olyan mintha félnék tőle, mindig jó akarok lenni de csak ritkán vagyok az számára. Apámról én csak rosszat hallottam azzal a különbséggel, hogy 3 éves koromba elváltak. Gondolhatod egy életen át mit hallottam róla. Megkerestem többször is de mivel nagyon messze lakunk egymástól mindig megszakad a kapcsolat, meg aztán 90%-ban igaza volt anyámnak, mert ő annyira nem keres, hogy azt se tudja hány unokája van. Erről ennyit. Viszont az együtt lakás anyukáddal és a pároddal az nem hiszem, hogy jót szül. Nekem biztos tönkremenne a házasságom ha összeköltöznénk anyuval pedig a férjem toleranciája XXXXL. Régebben egymás melletti házban laktunk de 5 éve a város másik végére költöztünk és még így sem könnyű. De legalább nem jön át óránként, csak telefonál. Megértem mert egyedül van dehát azt is érzem, hogy ez abnormális. Éa a barátod mit szól az egész jövőt illetően? Ő jól bírja? És az ő szülei?

Jó reggelt,

tegnap egész napos ideg - nem evés - hasmenés után hazaértem, és jött a "nagy kibékülés" c. jelenet. A kedvesem csak nézett, hogy már megint mi van - ö továbbra is ignorálva. De tölem bocsánatot kért, és mondta, h megérti, hogy én is változtatni akarok, és, hogy hogy áll a vállakozás? Igazából úgy éreztem nincs eröm elmondnai mindent, felvázoltam mi van, és most látszatra rendben vagyunk. Amit érzek, az más tészta. Akkor ülök le vele, ha alá lesz írva minden papír, és költözünk, hogy most akkor hogyan képzeli ö tovább, hajlandó maga is dolgozni jönni hozzánk, átvállalja-e a rezsiköltségeket, stb. Illetve megpróbáljuk-e normalizálni a kapcsolatunkta.

Ès köszönöm Biabig, én is keresek neki orvost amint kicsit renbe jövünk, és magamnak is.

Amúgy megértelek, nekem is lelkiismeret-furdalásom van, hogy leírtam ide a helyzetet, hogy megosztottam veletek, hiszen mégiscsak az anyám... Apámmal miatta távolodtunk el egymástól, mert nekem csak anyám szájából volt meg sok történet, emiatt is lelkiismeret-furdalásom van, ezért elhatároztam, hogy apámmal újra megpróbálok kommunikálni, és tegnap valamennyire sikerült is.

Azt is átérzem, hogy állandó készenlétben állsz, ismerös. Ez olyan belénknevelt megfelelési-kényszer nem?