Elmondjam neki, hogy terhes vagyok? (beszélgetős fórum)
Abszolút egyetértek veled. A férfinak mindig könnyű közölni, hogy akkor oldd meg te.
A nehezebb utat választottad, amihez rengeteg erőre és kitartásra lesz szükséged. A szüleid tudnak segíteni? Valaki jó lenne, ha minden tekintetben támogatna. Attól függetlenül, hogy a volt párod nem akarja a babát, a kötelességei nem szűnnek meg! Nem teheti meg, hogy kivonja magát a felelősség alól. Persze megteszi... Huhh, most jön a neheze, de szívből kívánom, hogy boldog életetek legyen a babócával. Írj még nekünk, szerintem nem csak én vagyok kíváncsi, hogy vagytok. ;-)
Kitartást és sok-sok erőt kívánok neked! A szüleid segítségére számíthatsz?
Nem tudom minősíteni a volt párod hozzáállását. Sajnálom, hogy még vannak olyan nők (is), akik úgy gondolják a teherbeesés védekezés mellett a nő "hibája", s az "apró problémát" meg lehet oldani. Én sem lennék képes rá.
Sokkal jobb, mint a tudattal élni, hogy megöltem a kisbabámat, vagy egy ilyen "apa" mellett felnőni..
Az abortusz nem egy döntés, hanem gyilkosság. Borzasztóan örülök, hogy nem tetted meg!!! Fú! Komolyan, kimondhatatlanul :D Az az élet nem véletenül fejlődik a pocakodban, mindennek oka van :) Kívánom, hogy könnyű és boldog életetek legyen! :) Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj rám!
39hetes kismama
Képtelen voltam elmenni az abortuszra, mégha az "apának" azt is mondtam, hogy voltam és nincs többé baba. Hazudtam neki, fogalmam sincs miért, talán, mert nem tudtunk semmiben sem megegyezni, és ugyanakkor KÉPTELEN lettem volna megölni az én kis picikémet. Most, hogy megtudtam már a nemét, nem bírtam magamban tartani és elmondtam a baba apjának, aki erre kiakadt, és megmondta, hogy ne is nevezzem az ő fiának, és oldjak meg mindent én magam. Igen, én csináltam magamnak a "bajt", de tulajdonképpen nem is érdekel, ő fog lemaradni a saját kisfia életéről, aztán hónapok múlva, mikor megszületik a kicsikém, hiába fog bocsánatért könyörögni, szóba sem fogok vele állni ezek után. Csak gondoltam megosztom veletek, ha esetleg valaki olvassa még a fórumot. Még annyit, hogy szerintem ez volt a LEGJOBB döntés!
Én is azt gondolom, okosan döntöttél, sok hátránytól kíméled meg a babát.
Nagyon korrekt vagy, hogy írtál, - vállalva a fórum nyilvánosságát. :)
Michelle.r-nél én sem tudnám jobban megfogalmazni.
Szomorú, de azt hiszem, bölcs döntés. Kívánok, hogy legyen erőd végigcsinálni.
Ha valakit érdekel, átbeszéltük a dolgokat, minden lehetséges opciót, és arra jutottunk, hogy a 'legjobb' döntés ebben a helyzetben az abortusz. Ha még itt lakna közel hozzám, probléma sem lenne, mivel mindenképpen megtartanánk, de így.. Nekem is talán ez lesz a legokosabb döntés, mivel még pár évem van az egyetemből, és azután építgetni szeretném a karrierem, stb.. Tudom, hogy a gyerekem nem biztos, hogy hátráltatna ezekben, de két helyen nem tudok ugyanúgy teljesíteni, idővel az egyiket elhanyagolnám, és semmiképpen sem akarom, hogy az a kicsikém legyen! Ha anya leszek, 1000%-ig csakis a gyerekemre akarok koncentrálni, amit jelenleg nem tudok még megtenni néhány évig. Mellesleg az apja is nagyon ragaszkodna a gyerekhez, hogy mellette legyen éjjel-nappal, mint egy igazi apa, viszont ez nem lehetséges jelenleg. Nem kényszeríthetem arra, hogy csak úgy jöjjön vissza, és egy teljesen új életet kezdjen itt (még a szülei támogatják). Megjegyzem, hogy nekem sem menne vele a közös gyereknevelés, mivel nem is szeretem, és egyáltalán nem vele képzelem el a jövőm, nem bírnék együtt élni vele. Az örökbeadás pedig semmiképp, az a legrosszabb megoldás mind közül.
[link]
-------------
Kálid Artúr pl. intézetbe került...
Erdemes lenne megkerdezni mondjuk O. Juditot, milyen elete volt szinesborukent a "feherek" kozott.
Az, hogy kesobb egzotikus szepsegge valt - nem feledtetheti a rosszat, max. az emlekezet halvanyul.
Legalabbis papiron kereszteny.
Érdekes dolgokat produkál az élet.
Megtörtént eset. Egy fekete egyetemistától született egy nőnek fehér kislánya. Csak alkalmi ismeretség volt, nem éltek együtt és a gyerek sem ismerte soha az apját, nem is tudta, hogy fekete. Majd felnőtt, férjhez ment. A legnagyobb megrökönyödésére, és a férje meglepetésére fekete babája született. A nagyi akkor szembesült a múltjával és mondta el a történetét, melyet a fiatal férj nemigen hitt el, de végül is szembesült vele.
A szomorú ebben az, hogy elváltak, nem tudta elfogadni a színes bőrű gyermekét és a gyermek sorsa sem lett könnyű.
Azon gondolkozz el, Nika, ha már ilyen fiatalon sincs szerelem, mi lesz később? Vajon a gyerek meddig tart benneteket egymás mellett? És ha egyszer meggondolná magát és haza szeretne menni végleg a saját országába, de a gyermekhez is ragaszkodik, milyen konfliktus származhat ám ebből!
no csak óvatosan. az én fejemben megszólalt a vészcsengő, mikor azt írtad, hogy kivinné a gyereket a szüleihez...persze lehet, hogy semmi hátsó szándéka nincs, de nem árt az óvatosság.
sajnos altalanos, hogy a legtobb srac nem vallalna felelosseget, ennek sincs koze borszinhez
itt az a kerdes, hogy te akarod-e a gyereket, mert fiatalon, tanulmanyok mellett, nem szerelemben, parban nem olyan lesz, mint ahogy azt eltervezi az ember. persze igy is be lehet vallalni siman, csak kerdes, hogy jol atgondoltad-e vagy inkabb az lebeg a szemed elott, hogy jaj de jo, mert egyutt fogjatok. amibol kesobb oltari csalodas es balhe lesz, ha majd o talal mast, de mint apa helyt all, mert ugy fogod megelni, hogy becsapott, pedig nem
A srác keresztény, és a legtöbb itt tanuló fekete srác ebben az esetben felelősséget sem vállalt volna.. De amint írtam, ő képes lenne arra is, hogy itt éljen és együtt neveljük fel a gyereket.
szerintem ez nem szamit, legfeljebb a vallasi iranyultsag szamitana, ha olyan
igen, butasag, amit irtal. mert sajnos sok gyerek nem eri meg a felnottkort, betegsegben, balesetben meghal, es ez sokkal gyakoribb, minthogy egy gyereket elraboljon az anyja vagy az apja. ez nem egy olyan lehetoseg, amire feltetlenul szamitanod kell, ha egyedul neveled a gyerekedet vagy elvalsz
kabe 10 millio esetbol, mikor a gyerek nem tervezett, az apa nem akarja egyszer fordulhat elo, te meg ezzel riogatod.
nem is feltétlenül a bőrszínt, de azt se mondta el, h a gyerek apja külföldi. azért az más.
nem tudok mást írni, mint, hogy óvatosan.
Azért, mert úgy gondolom, sokkal nagyobb mértékben nehezedik majd így az életük, a kapcsolattartás is.
A kettőt szerintem nem lehet különválasztani. Nem önmagában a bőrszíne, hanem az is, hogy külföldi. Összekapcsoltam a kettőt.
Szerintem az égvilágon semmi jelentősége a bőrszínnek. Mindent meg lehet oldani, csak észnél kell lenni. Azért az ritka, hogy a szülő lelép a gyerekkel, felesleges rögtön ezzel riogatni. A más kultúra, teljesen más világnézet, vallás, stb. már sokkal érdekesebb, mint a bőrszín. Tényleg, az miért is olyan fontos?
Direkt nem címeztem senkinek.
Bocsáss meg! Az kezdte, aki leírta. A fórum indítója.
Te jó ég, a "bőrszínezést" végképp nem bírom már...
És miért hallgattad el ügyesen? Ne mondd, hogy nem gondoltad lényegesnek! A történet így kerek. Véleményem alább.
További ajánlott fórumok: