Elmondjam neki, hogy terhes vagyok? (beszélgetés)

Azért az így járt kicsit erős megfogalmazás. Ennyivel nem lehet ezt a helyzetet lerendezni.

Az is elég érdekes, hogy mennyien kiállnak a nők szexuális szabadsága mellett, ugyanakkor ha teherbe esik, úgy van beállítva, mintha az ő hibája lenne, mintha valami bűnt követett volna el, és szó sem esik a férfiról. Ez azért elég érdekes ellentmondás. Sokan nekiállnak vádaskodni a nővel szemben. Amíg ez így van, és nem követeljük ki akár jogi eszközökkel, hogy egy férfi is átgondolja, kibe mártja bele (ha már ilyen szépen fogalmazunk), addig nem is fognak változni a dolgok, és akkor fog lelépni könnyedén egy pasi a felelősség elől, amíg jónak látja. Ez a fickó addig volt cuki és jó fej, míg azt látta, hogy úgy mennek a dolgok, ahogy ő elképzelte, tehát nem kell felelősséget vállalnia a tettéért. Mikor megtudta, hogy nem úgy mennek a dolgok ahogy gondolta, azonnal cserbenhagyta a lányt. Na nehogy már sajnáljam. Egy dologgal én sem értek egyet. Hogy a lány hazudott az abortuszról. Viszont betudom az érzelmi "sokknak", ami érte. Azért ilyenkor sok dolgot lezongoráz az ember magában, minden lehetőséget átgondol. Ebből a szituból mindig a nő jön ki szarabbul, ettől még nem nagyobb a felelőssége, a kettő közé ne tegyünk egyenlőségjelet szerintem. Azt gondolom, egyértelmű, kinek van szüksége támadásra, és ki a hunyó ebben a sztoriban.

:) Amíg ezt a férfiak nem ismerik fel, addig érdemes a nőnek megnéznie, hogy kinek teszi szét a lábait. Ha nem nézi meg, hát így járt. Egyébként is hozhat az élet néha olyan fordulatot, amelyek nem láthatóak előre (pl. ha váratlanul meghal a társ, vagy halálos beteg lesz, stb.). Ezeket a helyzeteket is túl kell vészelni. Más dolog, hogy a mostani eszemmel férfiként is fontos lenne a gyermekem, de egyrészt nem vagyok férfi, másrészt más életben lehetnék másmilyen is....

Kár ezen rágódni, adott egy helyzet - a fórumindítóé: egyedül vállalta a gyermeket, szerencsés, hogy a szülei nem elkergették, hanem támogatják és az élet napos oldalát érdemes néznie!

Kb. tíz kemény év munkája van ebben :DD

Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem a dologról, de megtanultam a megoldásra fókuszálni, azt pedig csak akkor tudom, ha higgadt vagyok, és amennyire tudok, kívül maradok.

Sok mindenben egyetértek veled.

Azok alapján, amit leírt, közösen megbeszélték és megegyeztek valamiben. Egyszer sem írta, hogy abortuszra lett kényszerítve. Sőt! Sok hozzászólása alapján vacillált, de rájött, hogy nem férne bele az ő életébe sem egy gyerek. Aztán máshogy döntött, ami tiszteletre méltó. De a fiúnak hazudott, eljátszotta, hogy elment az abortuszra. Szóval nem csodálom, hogy a srác ki van akadva és nem akar tudni róla, ezért azzal sem értek egyet, hogy a csaj most őt szidja mindenféle módon. Nyilván az apának lesznek jogai és kötelességei is, vállalnia kell a felelősséget, ebben is egyetértek. De azért azt is megértem, ha most ő is dühös a lányra. Egyikük sem viselkedik felelősségteljes felnőtt módjára. Még meg sem született a baba, de már megy az egymásra mutogatás és az ócsárlás.

"Csak a saját kényelmét vette szamításba, mert igaz, hogy kellett volna neki a gyerek, de nem tetszett neki, hogy miután szétmentünk, csak alkalmanként láthatta volna."

Mi ez, ha nem zsarolás?

„Csak azért gondoltam neki szólni, mivel mégiscsak az ő gyereke is, és hogy őszinte legyek, még vacillálok az abortusz és amellett, hogy megtartom....

Azért az remélem érthető, hogy nem olyan könnyű a döntés, és ha az abortuszt is választom, legalább ő is "részesüljön" az érzésből, ha már segített összehozni egy gyereket....

beszélek a volt barátommal, és elmondom neki a "hírt", a pozitív teszt képével csatolva, aztán meglátjuk, hogyan reagál. Fiatalok vagyunk még, ő sem ilyen korán tervezte a gyereket, és az igazat megvallva, én nem szeretnék újra összejönni vele, pláne "így", tehát a magzat sorsát is közösen eldöntjük....

Ez a srác talán tudná az új számát is, mert rendes és ismerem is őt egy ideje. Viszont azt nem mondanám meg, hogy terhes vagyok és azért keresem, csak azt, hogy nagyon sürgős a dolog és valakinek az élete múlhat rajta (ami jelen esetben igaz is, sajnos)....

Ahhoz képest, amit vártam, egész jól reagált rá. Úgy értem, azt hittem pánikolni kezd és egyedül hagy, hogy oldjam meg a dolgot. Igaz, hogy külföldön van, de felajánlotta, hogy bármiben segít, habár ő az abortusz mellett van, mert mivel még mindketten a szüleinktől függünk nagyrészt, meg ő nem akarná, hogy apa nélkül nőjjön fel a gyereke....

Az apukának is megmondtam, hogy semmi baj, nem kényszerítem rá a gyereket....

Azóta már meggondolta magát, amellett van, hogy megtartsuk a gyereket, úgy tűnik, hogy nagyon is szeretné, magától felajánlotta, hogy gyerektartást is fizet, és haza is jönne sűrűn, viszont miután a szülei külföldiek, ezért néha ki is vinné, persze csak az én engedélyemmel és felügyeletemmel. Egyébként az is megfordult már a fejében, hogy lerendez mindent, majd hazajön hozzám és segít nevelni a picit. Bár, én nem hiszem, hogy akarnám, nem tartom jó ötletnek...

Egy alig 22 éves sráctól tényleg nem ezt a viselkedést vártam, pozitív csalódás a részemről... Úgy beszél a kicsiről, mintha már meg is született volna, már tervezget is, stb..

A srác keresztény, és a legtöbb itt tanuló fekete srác ebben az esetben felelősséget sem vállalt volna.. De amint írtam, ő képes lenne arra is, hogy itt éljen és együtt neveljük fel a gyereket...

Ha valakit érdekel, átbeszéltük a dolgokat, minden lehetséges opciót, és arra jutottunk, hogy a 'legjobb' döntés ebben a helyzetben az abortusz.

Hazudtam neki, fogalmam sincs miért”

Ő azt írta, hogy nem akar semmit az apától. Csak válaszol az általunk felvetett kérdésekre. Tulajdonképpen mi lovagolunk rajta, hogy mit kellene vagy nem kellene tennie az apának.

Ő meg jogosan dühös az apára. Ez természetes érzés ilyen helyzetben, de ettől függetlenül azt írta, hogy a kicsire koncentrál, hogy mindent megadjon neki.

A sráccal és saját magával szemben.

Egyértelmű, hogy szeretetről szó sincs, nem érzelmi kapcsolatuk volt. Ha csak az ő hozzászólásait olvasom az adatlapján, csupa taktika. Mintha eszköz lenne a gyerek. :(

Nagyon is érdekel.

Van egy olyan érzésem, hogy a kezdetektől nem játszol tiszta lapokkal. :(

Nem haragszom.

Lehet nem elfogadni, hogy így döntött, de attól a helyzet még nem változik. Le lehet róla itt húzni a vizes lepedőt, de attól sem fog. Eredmény abból lesz, ha elindítja a pert, beadja igényét a gyerektartásra.

Teljesen felesleges a palit szétszedni, hogy micsoda ember, nem kiváncsi a gyerekére. Vannak emberek, akik nem szeretnének gyereket. Lehet moralizálni, tök felesleges, a történteket megváltoztatni nem lehet, a pali érzéseit megváltoztatni szintén nem.

Még az is lehet, hogy ahogy a lány megváltoztatta a szándékát, úgy a fickó is így tesz majd.