Elmondjam neki, hogy terhes vagyok? (beszélgetős fórum)
Nagyon örülök, hogy ilyen szüleid vannak ! Mikor ilyen fiatal voltam, eldöntöttem, hogy semmiféle külföldivel nem fogok járni, mert ha szerelmes leszek, és ő nem akar itt maradni, én nem fogok külföldre költözni, akkor nagyon szenvednék. Ennyi elég volt, a lehetséges terhességen nem is gondolkodtam, hiszen az már a következő esetleges gond lett volna. Ez a történet tanulságos a mai lányoknak ! Mindig a nő kerül nehéz helyzetbe, ő kockáztatja egészségét, testét, lelkét. Szegény magzatot senki nem kérdezi : meg akarsz-e születni ??? Nekem az első terhességem 2 hónapos volt, mikor elvetéltem. Nagyon-nagyon megviselt lelkileg, hiába vígasztaltak, hogy biztos komoly fejlődési rendellenesség volt,stb. Utána már veszélyeztetett terhes voltam, hónapokat feküdtem a koraszülés elkerülésére. Csak azért nem részletezek még pár fontos dolgot, mert nem akarom, ismerősök rám ismerjenek. felneveltünk két gyereket a férjemmel. A kisbaba, a gyerek a sok munka,gond mellett annyi örömöt ad, hogy ez a legnagyobb kincs a nő életében ! Már boldog nagymama vagyok, és újraélem, mit jelent a pici baba fejlődésében részt venni. :)
Kedves Nika ! Remélem, még később is írsz ide, mikor boldog anyuka leszel ! Szeretettel üdvözlöm Édesanyádat ismeretlenül is ! :)
"megcsinálta"... Nem csak ő, pont annyira tehet a "csinálásról", mint te.
Értem a csalódottságod, dühöd, de el kéne engedni és meg kéne érteni őt is.
Szerintem igenis felelősségteljes döntés egy férfitől, hogy nem vállal be gyereket a semmire. Főleg a gyermek miatt. Megértem valahol. De ez az én véleményem.
A folytatás már a TE döntésed volt, azért TE felelsz!
Felelősségteljesen? Csak a saját kényelmét vette szamításba, mert igaz, hogy kellett volna neki a gyerek, de nem tetszett neki, hogy miután szétmentünk, csak alkalmanként láthatta volna. Azt pedig végképp nem akarta, hogy én legyek az elsőszülött fiának az anyja. Rendben, megértem, viszont akkor is gondolhatott volna erre, mikor megcsinálta a gyereket. Az pedig egyáltalán nem felelőssegteljes gondolkodás, hogy fűt-fát ígérek annak a buta nőnek, csak hogy elvetesse a gyereket, majd szépen le is lépek.. Undorító.
Az apának könnyű a felelősségteljes döntés látszatát kelteni, mert neki még bármennyi gyereke lehet. De mi van az anyával, aki most az apa kényelméért elmegy a beavatkozásra, és lehet, hogy többet nem is lehet gyereke. De jobb esetben is veszélyeztetett terhes lesz.
A gyerektartás nem azért kell, hogy ezzel büntessük az apát, hanem, mert ha jól emlékszem, az anyuka még tanul, így gyakorlatilag nulla keresetből kellene megadnia mindent a gyermeknek. Mikor fog még ez a gyerek ájfónozni?! Pelenkára meg tápszerre kell a pénz.
Egy férfi részéről az abortusz nem felelősség teljes döntés, hanem hárítás. Ez nem olyan, mint egy fogkőeltávolítás, kellemetlen, de túl kell esni rajta. Az apától az a felelősségteljes, ha bárhogy is dönt az anya, ő támogatja. Persze nem úgy, hogy bár nem akarja, mégis apukásat játszik. De csak elvárható lenne, hogy a saját véremet támogatom anyagilag legalább kiskorában.
Inkább nevezném RÁbeszélésnek mintsem MEGbeszélésnek.. Minden áron rám akarta erőltetni az abortuszt, hogy mennyivel jobb lesz majd nekem, ha most nem fog megszületni a pici, stb.. Már majdnem bele is mentem, kértem is időpontot, de végül nem mentem el. Amúgy is anya teljesen az abortusz ellen volt, még így a körülmények ellenére is. Ahogy írtam, nem is igazán érdekel, hogy jelen lesz-e a kicsi életében, vagy nem, a szüleim az elején támogatnak, aztán pár éven belül meg fogok tudni állni a saját lábamon is. Az apja pedig hiába mondta, hogy többet beszélni sem akar velem, tudom jól, hogy ha a terhességem alatt nem is keres, de a pici születése után törni fogja magát, csak hogy láthassa. Ismerem, hiába utál engem, a gyereke igenis fontos lesz neki, viszont a történtek után..
a mai helyzetben én sem vállalnám.én is egyedül neveltem a gyerekemet,igaz az apja segített,amennyire a lehetőségeitől tellett.nem tudom hány éves vagy,de tudok olyan lányról,aki teljesen tönkre vágta volna az életét,ha nem megy el abortuszra.
Ó,közben megoldódott.Sok boldogságot !
Azt el kell fogadjuk, hogy a ferfiaknak nem kell attol tartaniuk, hogy teherbeesnek igy a felelossegteljes vedekezes a no dolga, sajnos te megtapasztaltad, hogy az ovszer egymagaban nem biztonsagos. Ha jol emlekszek a tortenetre a kapcsolatotok nem tartott sokaig, igy itelkezni sincs miert. Ez van, ebbol kell kihozni a leheto legjobbat. Ugy alakult, hogy egyedul nevelem en is a lanyom, de egy percig sem bantam, hogy letezik, s az eletorome barmikor felviditt. Igaz, en idosebb vagyok nalad, de annak is megvan a szepsege, ha fiatalon szul valaki.
Én szólnék,hogy terhes vagyok,de elvetetem.Legalább tudja,hogy lehetett volna egy gyereke.Meg az is lehet,hogy meggondolod magad.
Apa nélkül én sem vállalnám,pedig az abortuszt többnyire ellenzem,de vannak helyzetek,amikor ...
Miért féreg? Védekeztek, megbeszélték, hogy elvetetik, a hölgy megtartotta, eltitkolta.
Attól féreg valaki, hogy felelősségteljesen döntsön 3 életről? Sőt, mi több, elvileg megbeszéltétek... Szerintem nem kéne bántani a biológiai apát. El kell fogadni, hogy ilyen kapcsolatban (ami már nincs is) adott nővel nem vállalta a gyermek születését - mert nem tud gondoskodni róla.
Mindenki jön a gyerektartással. Jaj, de sok ájfónos "eltartott" gyereket ismerek... Nagyon boldogok...
Elég nagy baj, ha ezt felnőtt embereknek magyarázni kell.
Na, ez az az egy dolog, amit én sem tennék, hiába is utálnám ezt a férget (jobb szót nem tudok rá mondani), de a gyerekemnek képtelen lennék a szemébe megmondani, hogy a drága apja anno abortuszra akart engem küldeni. Mellesleg ki tudja, lehet a jövőben megtalál egy olyan FÉRFI, aki apja helyett apja lesz, mivel közelről ismerek egy nagyon kedves embert, aki egy olyan lánnyal van együtt, akit anno terhesen elhagyott az apuka. Nagyon boldogok így hárman, és a kicsi lányka őt nevezi apának! Kíváncsi lennék, mit érezhet annak a tündéri kislánynak az igazi apja, ha ennek a pillanatnak a részese lenne..
persze addig jó lesz még lesz segítséged de ez sem lesz öröké viszont soha nem mondanám el a gyereknek h az édes apja inkább az abortuszt vállalta mint öt
Ha nincs önkéntes apasági nyilatkozat és nem kerül sor apasági vizsgálatra se akkor jogilag semmi köze nem lesz hozzá.Fizetnie se kell és nem is kötelezhető rá.Ezt végig gondoltad ?
Szép döntést hoztál. Legyen sok örömöd benne!
Megértem a döntésedet. Nem lesz könnyű a helyzetetek de megoldható és sok örömmel fog járni.Amúgy nem fog bocsánatért könyörögni ...
Ne szabadkozz, nem ítéllek el. Csak azt ítélem el, aki képes megcsinálni a gyereket, de felelősséget már nem vállal. Azért javasoltam, hogy kérj gyerektartást, hogy nektek a picivel könnyebb legyen. De ha nem megy, akkor ez van.
Igazad van, lehet, hogy jól jönne bármikor a gyerektartás (esetleg félretenni később a gyerekemnek, stb..), de mivel írtam, hogy nem magyar származású az apja, és már másik országban él, mellesleg el sem tudom már érni, így nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel. Igen, tudom, gondolkodtam volna előbb, de védekezés (óvszer) mellett estem teherbe!
Itt mérlegelni kell, hogy mi mennyit ér meg.
Nekem mindegy, mert nem az én fejem fog fájni, hogy miből veszek pelenkát.
Azt nem tudhatod, hosszú az élet, s elég kockázatos lenne....
Elég gusztustalan dolog lenne ez így.
Megkockáztatnám, hogy nem fog egyszercsak feléledni benne az apai ösztön, és nem fog hirtelen leküzdhetetlen vágyat érezni, hogy élete része legyen az a gyermek, akit ki akart kapartatni.
Igen, de akkor jogai is lesznek....
Értem, hogy ettől az alaktól nem kell semmi, de azért a gyerektartás mindig jól jön. Fizesse akkor is, ha nem kíváncsi a saját kisfiára.
Ez a férfi tényleg nem kellene neked, ne is várj el tőle semmit. Aztán ki tudja mit hoz az élet, valamikor egyszer gondolkodhat másképp is. Gondolom akkor apának nem íratod be? (Bocs, hogyha hülyeséget kérdezek, nem tudom, hogy nálatok mi az eljárás.)
Nem vagy sz*r!! Bátor vagy! Vállaltad a felelősséget a tetteidért, akkor is, ha nehéz lesz. Ez mindenképpen becsülendő! Örülök, hogy a szüleid melletted állnak! :) Majd idővel biztos könnyebb lesz, ha megjelenik a megfelelő apa is :)
Igen, a szüleimre számíthatok minden értelemben, ezerszer átgondoltam mindent, és én szeretném ezt a picit megtartani! Megértem az apját is, hogy amiért hazudtam neki, hogy elmentem az abortuszra és nincs többé "probléma", majd most benyögöm pár héttel az "abortusz" után, hogy mégiscsak van baba, megértem, hogy nagyon nagyon dühös rám, de nem tartok igényt semmire sem tőle! Főleg egy ilyen alaktól, elmondom nektek, hogy megígérte, itt lesz mellettem az abortusz után, amit tartott is kb pár napig, majd le sem sz*rt*, hogy élek-e még.. Igaz, hogy gonosz húzás volt ez tőlem, el sem tudom érni sehogy, de jobb is ez így, a kisfiam jobb apukát érdemel egy ilyen alaktól! Mielőtt engem hordanátok le minden sz*rnak, igen, tudom, hogy az én hibám is, de az én döntésem volt ez az egész, és nem panaszkodom, már csak a kisfiamat várom, hogy világra jöjjön!
További ajánlott fórumok: