Egyedül élők beszélgessünk! :-) (beszélgetés)

Örülök, hogy egyikük jól van és sajnálom, a másikat..

Nálam elég változó a hangulati kérdés.

Tökre szeretnék megtanulni gitározni, tetszik a zongora is nagyon, de én soha nem tanultam. :(

Apukám tudott mandolinon is pengetni, gitáron is.

Mi volt a másik hangszer a zongora mellett? Furulya? :)

na mond, azt hogy gitár. Megőrülök a gitárért is. :)

Nem vagyok kreatív, és kitartó meg főleg nem (ezért is váltogatok mindent :-)). Sokmindent tanultam, majdnem minden érdekel, legyen az természettudományi, műszaki, művészeti, vagy léhűtő elfoglaltság, minden jöhet :-D

Pl. mióta elterjedt a digitális fotózás és fantasztikus képeket lehet látni mindenfelé, szerettem volna én is kipróbálni, hogyan működik egy ilyen gép, ha kikapcsoljuk az automatikát. Úgyhogy vettem egy gépet, áttanulmányoztam a beállításokat, egy jóbarátom szülinapomra meglepett egy profi fotós által képekkel is illusztrált könyvvel, amiben töviről hegyire le vannak írva a profi fotózás trükkjei(stúdió, kültér mindenféle fényviszonyban). Vagy... 6 év zongora után letettem a "lantot" 13 évesen, aztán kedvem szottyant 4 éve venni egy hangszert, mert szerettem volna kiélni magam zenében (több mint 1 éve nem ültem le mellé, amúgy is hónapok szoktak eltelni 2 játszás között)

A 4 év kellett ahhoz, hogy helyrejöjjek valami után, és újra kezdjem magam leterhelni.

A lehetőség pedig nem mindig jön - ezt már megtanultam - ezért gyakran magam gyártom a lehetőségeket. :-)

Nézd, elcsevegek én bárkivel, csak ne legyen a nyakamon, a lábam alatt. :)

Az egyik meghalt, a másik már jól van. :)

Hű, nagyon kreatív lehetsz! Honnan jönnek az ötletek az újabb és újabb elfoglaltságokhoz?

Én el szoktam akadni, a megszokott dolgaim csinálom általában.

A 4 év otthon töltött időt hogy élted meg? Nem érezted egyedül-magányosnak magad?

Hmmm, tehát élsz a lehetőségekkel! Ebben a beszélgetés dologgal elgondolkodtattál. Engem is húztak már le nagyon (aki mindig ezt tette, már nem is beszélünk) és biztos én is voltam-vagyok lehúzó. Egy program viszont, ami nem csak beszélgetés, az feltöltőbb lehet.

Tetszik! :)

Igen? Akkor nem velem van gond... :) Én nem tartom normálisnak, ha rossz kedvem van, vagy szenvedek valami miatt vagy épp unom a dolgok alakulását.

Tehát mégis normális vagyok?:)

Elnézést, tévedtem :D Abból indultam ki, mindenkivel csevegsz, tehát könnyen teremtesz kapcsolatot.

Nekem általában úgy sikerül, hogy nekem mesélnek. Mesélnék én is.. :)

Jajj, az nem jó :(((( Remélem, hogy aki kórházba kerül(t) jobban van!!

Az édes semmittevéssel foglalom el magam :-)

Időszakosan művelek valamit, ezt úgy kell elképzelni, hogy kedvem szottyan valami újfajta időtöltéshez és akkor azt képes vagyok hónapokon át az összes szabadidőmben művelni, ha ráunok, egyből váltok. Ezek lehetnek: internetezés, filmnézés, zongorázás, rajzolás, nyelvtanulás, lényegében bármi. Bizonyos okok miatt az elmúlt 4 évben itthon ücsörögtem szabadidőmben, viszont december vége óta bárhová hívnak, megyek: koncertekre, színházba, kirándulni, kocsmába, bárhová. Úgyhogy, ha úgy tetszik, újra elkezdtem élni, de már nem égetem két végén a gyertyát, mint ahogy tettem hajdanán. Pl. nem szívesen mondok igent olyan jellegű kezdeményezésekre, hogy üljünk le ketten, beszélgessünk. Régen nagyon jó hallgatóság voltam, de az igazat megvallva annyira viszi az energiám egy ilyen lelkiparty, hogy erősen meggondolom, kivel ülök le.

A francokat élek aktív társasági életet. :D

Az utóbbi 1 évben szinte semmit. Annyi szar történt itthon, hogy a fenének volt kedve mászkálni. Többször voltam kórházban látogatóban, mint itthon.

Te mivel foglalod el magad? Mennyire élsz társasági életet? (Ha jól értem, szintén "szóló" vagy.)

Köszi :)

A takarítást és sétát én is unom, ezért ezeket le is húztam a repertoárról :-D

Panaszkodni pedig ér, ezért van a fórum :-)

Azt látom, hogy mindenkinek megvan a maga nyűgje-baja-vágya...

Akik régebb óta a barátaim, velük mindig is úgy volt, hogy évente párszor találkoztunk és nem miattam.

Akiket mostanság ismertem meg, ők hasonlóan ritkábban érnek rá. Pedig azt reméltem, majd ők gyakrabban ráérnek :)

Kicsit unom már a takarítás-olvasás-film nézés-sétát. Persze, el kell magam foglalni valamivel..

És bocs, nem panaszkodni akarok, egyszerűen szeretnék ezen változtatni.

Ez nem ennyire egyszerű, mindenkinél van olyan életszakasz, mikor ilyen-olyan okból elkerülik a barátok, akár családalapítás, akár otthoni-, munkahelyi balhék miatt, vagy csak ideiglenes pont akkor vágynak magányra, mikor haverkodnál velük.

Én most úgy érzem a környezetemen, hogy mindenkinek mehetnékje van: vagy emberek közé, vagy a problémái elől, vagy mulatozni. Kezd mindenki megcsömörleni, egyúttal nyitni is valami új felé.

Szerintem te jóval aktívabb társasági életet élsz nálam :)

Meg hát.. nem vagyunk egyformák, kinek mire van igénye.

Nem a párkapcsolat hiányzik önmagában, hanem társaság, a beszélgetés. Baráttal utoljára januárban találkoztam. Családdal szoktam általában hétvégén.

Valamit biztos én nem csinálok jól... :(

küldöm! :D

áhh az finom, azt is imádom!

ez jó lehetett! :))) Legalább nem voltál egyedül.

Én már marhára unom a magányt :/

somlóival van töltve..csokival leöntve és tejszínhab..de már csak múlt időben :P

én..én kérek..szeretem...

milyen ízű?

sül a fasírozott, ki kér?