Egy dajkaanyaság története az életadó szempontjából (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy dajkaanyaság története az életadó szempontjából
Igen igazad van, csak nem szeretem, ha kamusnak tartanak, és ezért mondom el a történteket.
Egyébként a szeretőmnek szültem egy gyereket,aki én nem tudok felnevelni,és ő neveli a rendes,kedves felesége meg nem vált el tőle, hanem elfogadta a gyereket. (ezt a védőnő mondta, mikor megkérdeztem, hogy neki ebből lehet-e baja.)
Bennem több kérdés merült fel. Az inszeminációt Magyarországon csinálták? Az orvosnak tudni kellett a dologról gondolom(mert addig nincs inszem mig anya apa nincs kivizsgálva) Ezt hogy oldottátok meg?
Szülés után a zárójelentésen te szerepelsz mint anyuka, ezt a babát soha senki nem fogja rajtad keresni?MEg a korháznak kellett apasági nyilatkozat, vagy házassági kivonat (Ezt a nyilatkozatot megint az okményiroda állítja ki, ahova apuka adatai kellenek)
Az örökbefogadás meg csak igy működik hogy én akinek nincs gyereke egyszerűen bemegyek egy babával és kérem ő mától az enyém legyen?
Hogy lehet ezt a sokmindent lepapírozni? Köszönöm a választ.
A másik ami érdekel tényleg 300 km re lakik a barátnő,gondolom eddig se sűrűn találkoztatok és mégis megtetted érte elismerésem.EZek után ha találkoztok tényleg elképzelni se tudom hogy miylen lesz a viszonyotok.
A fiad ő milyen idős soha nem kérdezett semmit, miért van pocakod, vagy hova lett a baba. Már egy 3 éves is tudja ezeket.
Köszönöm a sok sok választ!
hú, nem semmi, igazán nagyon rendes ember vagy! Kevés ilyen önzetlen ember létezik mint Te!
Még nincs gyerekem, de " el tudom képzelni", hogy baromi nehéz most neked, de az idő múlásával az érzelmeid is lenyugszanak szerintem. Tudod,hogy egy házaspárt rettenetesen boldoggá tettél, és a fiadnak is jó élete lesz :) Nagyon csodállak! :*
Hogy mit gondolok? Azt, hogy nálad jobb barátnöt kívánni sem lehet!
(P.S.: Nem tudtam, hogy Magyarországon legális a béranyaság.)
Az egyik kérdésemre még mindig nem kaptam választ.
Mégpedig arra, hogy az inszeminációra való felkészítést és magát az inszeminációt két idegen között milyen alapon végezték el?
Nem azt mondtam, hogy könnyű, csak hogy könnyebb, hiszen még se a saját gyermeke, aki hasonlíthat rá majd mind külsőleg, mind pedig a belső értékeiben. A béranyaság is nagyon nehéz lehet, de végül is, "csak", és hangsúlyozom azt az idézőjelet, hogy kihordja más gyermekét. Ehhez is kell egy önzetlenség, hiszen 9 hónap alatt annyi mindent él át egy nő, de akkor is épésszel és a szívével is tudja, hogy ő máshoz tartozik már a kezdetektől.
Itt, jelen esetben, ő az igazi anya is...Szerintem később is nagyon fog neki fájni, még ha tudja, hogy ott jobb helyen is van. Sok erő kell majd ehhez!
Szerintem a béranyaság is csak elképzelve könnyű. Miért ne éreznéd ugyanúgy a gyermekednek, akit 9 hónapig hordasz, azért mert genetikailag nem a tied? Az egyik érzés, a másik logika, ezek sokszor egymással ellentétesek.
Így meg elképzelhetetlenül nehéz, mivel a saját gyereke, a fia kisöccse...