A pasik nagyon sokat veszítenek a kezdeti lelkesedésből. Miért? (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Szerintem ez a nőkre is igaz.
Kapcsolatért dolgozni kell, sokat. Közhely, de igaz.
Szép napot Nektek!
Ha 20 év múlva mondod ugyanezt, az a valami.:)
+ nem kell hajcsavaróval + krémesen ágyba bújni Hihi
ismerős nagyon ez nekem is:(
A Nő adja saját magát de mindig.
Ne akarja megnevelni a Pasit (ha már az anyja sem tudta)
Szeresen (fejfájás nélkül)
Társ legyen ne főnök!
Ennyi!!!
Hűűűűűűűű, erre még visszatérek! Megpróbáltam pár szóban válaszolni, de mikor már a 20. oldalnál tartottam, akkor lementettem és inkább egy rövid, de velős választ fogok adni, ha sikerül?! :-)
Ez majdnem olyan kérdés, mint az, hogy mi a szerelem... :-)
Ezért nem lehet elkapkodni egy házasságot.Ha 5 év után is ugyanúgy lelkesedik,akkor jöhet a házasság.Addigra talán mindkét fél kipuhatolja a másik gyengéit :)
én kiváncsi lennék egy férfi véleményére!Mit tegyen egy nő ne veszítse el a férfi érdeklődését?
Próbáltam egy kicsit "feldobni" a fórumot, de úgy látszik még csak nem is tiltakoztok hölgyeim, pedig lazára vettem a témát!!! :-)))
Talán azért amiért a nők is))))
Hát ha örök hűséget fogadott, akkor alap!!!
Igazad van, de ahhoz, h. egy kapcsolat jól működjön mindkét félnek tennie kell érte. Egy fecske nem csinál nyarat....csak kettő! : ))))))))))
A hozzászólásokból azonnal meg lehet állapítani, hogy ki, és kb. milyen régen él házasságban! :-) Mikor panaszkodunk mi férfiak, hogy az asszony elhízott, nem sminkel kedvünkre? "Levadászta a kiszemelt áldozatát" és a gyerekekkel törődik, míg "szegény férfiak" beletörődnek, hogy ez van otthon és inkább örülni kellene, hogy "beéri házi koszttal", nem kóstolgatja a csábító, és régi kapcsolatuk után, ismét csinos vadász hölgyeket! :-)
Azért veszítik el a lelkesedésüket, mert egy idő után biztonságban érzik magukat, ha már nem marad kétségük, hogy a nő szereti őket, akkor leengednek, ellustulnak és figyelmetlenné válnak. Hát ugye, ami a miénk, azért már minek törni magunkat...
Sajnos az "üljünk le és mondjunk el neki mindent, ami a szívünket nyomja" módszer csak akkor válik be, ha a pasi alapból nem egy önző disznó, hanem tényleg érdekli a másik is. De sajnos ez a ritka.
Általában már tulajdonnak tekintik a nőt, és csak a kényelmük érdekli őket, ezen pedig nem fog változtatni, ha 200-szor is mondjuk el neki, mi az ami nekünk nem tetszik. 200-szor végighallgatja, és nem tesz semmit, mert úgyis tudja, hogy minden megy tovább ugyanúgy. Ilyenkor csak azzal lehet eredményt elérni, ha a nő változtat a viselkedésén. "Amit adnak, azt el kell venni, amit nem adnak, azt nem lehet elvenni." Vagyis ha megbeszéljük a dolgot és mégsem változik semmi, egyszerűen kevésbé kell készségesnek és szolgálatkésznek lenni. Az ilyenek csak ebből értenek. A szájtépés nem segít, ha utána ugyanúgy ki vannak szolgálva és elkényeztetve... Következetesnek kell lenni, ennyi az egész.
Lehet, hogy pont az a régi "lusta elkényeztetett fruska" hiányzik neki, hisz abba szeretett bele...
Ám ha azt nézem, akkor most sokkal jobb a helyzet, mármint hogy előnyödre változtál, szóval ki az a hülye, aki a régi önmagad többre becsülné, mint a mostanit?
Én nem igazán tudok a témában állást foglalni. Nemsoká lesz az esküvőm, 1,5 éve vagyunk együtt, úgy érzem megtaláltam akit kerestem :) Mi mindig együtt csinálunk mindent (muszáj is, mert én költöztem hozzá külföldre, így senkit sem ismerek), de ez így jó. Jókat főzünk együtt.
Szerintem ülj le beszélgetni a férjeddel, és mondj el mindent, ami a szivedet nyomja. Ha nem akar változtatni, akkor pedig el kell gondolkodni, hogy házasság-e az már vagy csak egymás mellett élés...
Ezt a reményvesztett, már mindent megtettem és nem változott semmi érzést én is jól ismerem. Most született a második gyerekünk, és nem segített semmit a terheségem alatt, most se sokat. Szeretgetés? Én már boldog vagyok ha hazajövet legalább bevásárol. Valaki lentebb azt írta lehet, hogy a pasinak úgy jó ahogy van. Én már minden lehetőséget végig vettem a témában, és, igen sokszor úgy tűnik, hogy nem vágynak többre, mint hazajönni leülni a számítógép elé, és hagyják öket békén. Persze tálald a vacsit stb. De néha apró utalások mindíg vannak amiből arra a következtetésre jutok, hogy talán azért ő is többre vágyik. Lehet hogy ez egyfajta strucc politika a pasiknál? Azért jöttem olvasgatni a fórumra mert foglalkoztat a téma, de őszintén szólva nem lettem okosabb. (Nem a ti hibátok) Talán le kéne ülni, és nyiltan megbeszélni velük. Már amelyikkel, lehet, mert ha bennem felmerül, hogy nem minden tökéletes azt személyes sértésnek veszi, és jó kis veszekedés lesz belőle (legalább történik valami) majd napokig duzzog, és a végén én kullogok bocsánatot kérni a semmiért, hiszen nem bántottam, csak szeretném jobbátenni a dolgokat. Időnként úgy érzem jobb lenne feladni, máskor meg, hogy mindent meg akarok tenni a házasságomért, és csak akkor adhatom fel, ha 100% hogy teljesen reménytelen. Sokat rágodtam azon is, hogy tényleg nem veszi észre mennyire megváltoztak a dolgok vagy ennyire nem érdekli. Én az a tipus vagyok aki itthon is igyekszik csinos lenni, nem hordok melegítőt, sminkelem magam, stb. A terhességeim alatt egy gramm plussz kilót sem szedtem fel (ilyen alkat vagyok, nem koplaltam) így nem jöhet szóba, a nem vagyok olyan kívánatos mint régen kategória vagy minek nevezzem. Viszont sokat változtam előnyömre. Mikor megismerkedtünk egy lusta elkényeztetett fruska voltam. Most szinte minden nap főzök, igyekszem rendet, és tisztaságot tartani, ami mellesleg kész bűvészmutatvány két gyerek mellett. Pláne egy újszülöttel, mert nem tudom kipihenni magam. Nem mondom, hogy nem lehetne még ennél is jobban csináli, és még jobban igyekezni, de ha ezt sem értékeli akkor vajon minek?
Tisztelet a kivételnek! :))) Az igaz, hogy talán a férfiak "vadásznak", de végül mégis mindig épp a NŐ dönt, hogy kivel szándékozik letölteni életét, vagy annak legalább nagy részét, ha válásra kerül sor! A férfiak biztonságban érzik magukat, de az még nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a szerelem!!! Az valóban igaz, hogy fárasztó állandóan bizonygatni a párjának, hogy mennyire szereti, ami persze téves felfogás sok férfi részéről! Éljenek a nők! Üdv! :-)
Azert veszitik el a lelkesedest, mert evek multan azt latjak, hogy a no gondoskodik roluk: a tiszta ruhajukrol, az etelrol, a szep lakasrol. Ilyenkor azt hiszik, hogy minden 100% rendben es nyugodt, hat ok is nyugodtak...
Persze, csak az ő bajuk SOOOKKAL nagyobb és jobban szenvednek :))) Nagyobb az egójuk genetikailag.
Van benne valami amit írtál. De mi leendő anyák, legalább olyan kétségbe vagyunk, mint ők. Sőt!!!...
Köszönöm szépen, már egy fokkal jobban..
Bár valamiért a vérnyomásom az egekben, így fáj a fejem, de voltam egy nagyot sétálni, jót tett..
Nálad minden rendben?
Köszönöm, hogy ezt elmondtad: lehet, és reméljük, hogy csak ennyi.
Sziasztok! Még így visszaolvasgatva eszembe jutott valami. Állítólag elég sok férfi a babát várva elgondolkodik, hogy vajon elég jó apa lesz-e ő, el tudja-e látni a családját rendesen, kicsit megijed, hogy ez mostmár visszavonhatatlan. Kicsit furák lesznek ilyenkor, mogorvák, magukba zárkóznak. Nekik nehezebb megszokni az új helyzetet, mert nincs ott a nyilvánvaló érzés a hasukban, mint a nőknek. Talán nálatok is csak ennyi.
Hát igen. S ami még nekem hiányzik, az a beszélgetés. Tudod mennyire? Nagyon-nagyon..
Voltam kicsit sétálni, meg nézelődni: jó volt..
énis átérzem a gondodat,csak vissza kell gondolnom amikor terhes voltam milyen jo volt néhány szép szo,odafigyelés,torodés,hogy néha-néha megkérdezik hogy vagyok,
hogy azt mondják menjél pihenj egy kicsit.vagy hogy kérek-e valamit teát,bármit.na meg a babusgatás,ilyenkor olyan védtelennek érezzuk magunkat és megérdemeljuk a cirogatást,mert hát a kozos gyumolcsunket hordjuk a szívunk alatt...
Neked, és nekem lehet, de másnak nem..
További ajánlott fórumok: