Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Késő van már, egy esti ének
és útra kelnek a szép mesék.
Elviszik majd a hírt a népnek,
hogy jut az évnek egy ünnep még.
Ha még egyszer szép kabátban
a szép lánynak szép hajába
beleturnám a kezem rögtön
s nem olvadna hó a földön.
Oda van a virágos nyár, minden levél sárga.
Jajgatva sír a szellő is, mintha neki fájna.
Fel-felzokog, úgy kesereg ott kinn az avarban,
Mint mikor az én rózsámnak,
szerelmetes violámnak,
Elvesztét sírattam.
Szellő, szellő, síró szellő, fáj, a szívem, lelkem,
Beteg vagyok, meg is halok, sirassál el engem.
Vidd magaddal a szívemet e világon végig,
Mutogasd meg mindenkinek,
milyenek a vérző szívek,
Mikor összetépik.
De a boldog ifjúság
Nem jön vissza soha már.
Mégis újra elmegyünk
Emlékeket keresünk
S feltűnik a régi nyár
És egy vidám ifjú pár.
Az a kicsi házikó.....
(Gondold meg és...) igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba',
de szép barna kislány van a szomszédunkba',
csalfa szemeimet rá se merem vetni,
fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni!
(Mikor úgy...) tavasszal a Tisza virágzik
Millió kis lepke vize fölött játszik.
De egy sem él addig mig olvasok százig,
Temető a Tisza mikor kivirágzik.
A mi szerelmünk is ilyen kérész élet
alig, született meg máris semmivé lett!
De az én két szemem mindig sürű könnyben ázik
Úgy várom a Tiszát mikor kivirágzik.
Hűvös őszi eső verdesi a fákat
Égőszerelemmel mindhiába várlak
Elnézem a Tiszát,szivem hozzád vágyik,
Halálom a Tisza mikor kivirágzik
Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál,
vándorbottal a kezében, cigány legény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet...
Ó,miszter alkohol,hát itt vagy már megint?
Erthetően megmondtam, köztünk semmi nincs..
Óh, mennyire szerettelek,S hallgattam terád..
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható…
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható...
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban
Új filmeket adnak a régi mozikban
Fáztam eleget az utcák kövén
Falhoz dőlve rád vártam én
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád
Titkaim, nem őrzi senki meg
De a szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait
Ne bántsatok soha engem
Én a szidást nem érdemlem
Nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj
Hajnalban is mulatni jár
Nem lesz abból semmi....
Rád gondolok, amikor az orgona virágzik
Nyár elején
Amikor a rózsafák közt száz napsugár játszik
Rád gondolok én
Kicsi, gyere fel a hegy csúcsára,
Arra repül a madár.
Addig szeretnék a csúcsig jutni,
Míg van napsugár.
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.
Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra....
... sohasem utaztam a szellemvasúton
Míg meg nem szállt a bátorság
Ittam egy kortyot és vettem egy nagy levegőt
Meglesem mi is ott az igazság
Lábujjhegyen léptem tova az avarban.
Dehogyis zörögtem, dehogyis zavartam.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is,
Söpörtem eleget, söpörjön most más is.
Giling galang szól a harang..
Boldogságom határtalan!
A Dorozsmai határban madárka szól..
Kiballagok a vasúthoz találkozni véled,
Viszek kéklő nefelejcset, gyöngyvirágot néked.
Jól tudom, hogy elvárhatlak örökkön-örökké,
Az a vonat nem érkezik sohs-soha többé.
Elballagok a vasútról, nincs ott mit keresnem.
Megértettem:nem szabadna ily nagyon szeretnem!
De a szegény, megvert szívem mégis kitart végig,
Künn marad a legutolsó vonat érkezésig.
Szállnak a darvak, szállnak az égen.
Vége a nyárnak, szép napok szállnak
messze a vándorok V-betűjében.
Hívnálak vissza, nem lehet.
Kiáltok érted, jaj, hová vittétek
fekete, őszi fellegek?
Nekem a Balaton a Riviera,
Napozni ott szeretek a homokon,
Nekem csak jó estét a buona sera,
nem töröm más szavakon a kobakom.
Nekem a Gellért-hegy a Himalája,
bár kicsit alacsonyabb, mi tagadás,
De nyári éjszakán igazi bája,
Szavamra, van olyan szép, mint bármi más.
Megtévedt szív is szerethet
De nézz könnyes szemembe
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem
Halk zene szól az éjszakában.......
Kötök a hajamba kis máslikat
mer' mostan én, s nem más vigad
Megveszem magamnak a Lánchidat
antique zsebóraláncnak!
Mer' a pénzemet én máma mind elmulatom
Kalapom-pom-pom,
kalapom-pom-pom a szemembe borítom
A Svábhegyet is a fülembe huzatom
Kalapom-pom-pom,
kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó
mától kezve sírjon a bankigazgató
Mer' a pénzemet én máma mind elmulatom
Kalapom-pom-pom,
kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Istenem, de sokan vagytok, rosszak
Ha egyszer odébbállok
A kör közepébõl majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Ha egyszer odébbállok
A kör közepébõl majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Réges régen én is boldogságra vágytam,
Boldog emberek közt álmodozva jártam.
Mégis elrohantak mellettem az évek,
Bánaton kívül mást nem adott az élet.
Valakinek ezt is vállára kell venni,
Veszteseknek is kell az életben lenni.
Örök vesztes voltam, tévutakon jártam,
Mindig csak egy bezárt ablak előtt álltam,
A Te szíved vágytól értem sose égett,
Nem lett volna szabad így szeretnem Téged.
Te nélküled nékem nem sikerült semmi,
Veszteseknek is kell az életben lenni.
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást.
De ma még csak azt mondhatom: szeretlek téged,
S ez a dal is hozzád száll
Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni
És téged mindig visszavár.
Letagadok minden könnyet, amit szemem te miattad ejtett.
Ha kérdezik azt hazudom, hogy a szívem mindent elfelejtett.
Csak titokban éjjelente kerülgetem a házatok táját.
Boldog vagy-e kérdezgetem kiskertetek öreg akácfáját?!
Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.