Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Nékem olyan asszony kell,
ha beteg is keljen fel!
Főzze meg a vacsorát.
úgy várja,várja ..haza az urát.!
Nem nyílnak már soha többé
A szívemben a pünkösdi rózsák
Kinyílhattok őszi rózsák,
hiába van nyár az én szívemben!
(Szállnak)
... a darvak, szállnak az égen.
Vége a nyárnak, szép napok szállnak
messze a vándorok V-betűjében.
Hívnálak vissza, nem lehet.
Kiáltok érted, jaj, hová vittétek
fekete, őszi fellegek?
Mondd, mért szeretsz te mást
És én csak téged
Mért másnak örülsz úgy
Ahogy én néked
Nem lehet még itt a búcsúzás..
csak te voltál nekem senki más..
Elvitted álmomat,rég látom arcodat.
mindég kísért egy fájó gondolat..
Gondolsz e majd rám..
Legyen a Horváth Kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Maradj még - engedd egy pillanatra elhinnem hogy szívünkben még nyár van
Maradj még - engedd, hogy megtaláljam önmagam a szemed mosolyában
Maradj még - ne vidd el tőlem még az álmokat, a vasárnapok fényét
Maradj még - engedd, hogy maradjon az életemben még egy percnyi szépség
Maradj még, ha elmész mit reméljek én és kivel örüljek a mának?
Ha elmész veled megy a nyár, nincs napsugár, nincs mire várjak
Maradj még, ha elmész rámborul az éj és vígasz nem jöhet semerről
Ha elmész véget ér a dal, úgy félek én a csendtől
..kellek,
mondd meg ha nem....
Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk
Amikor elhagyott azt hittem meghalok,
jaj úgy fáj!
Erre gyere, ne menj arra!
Erre jobb út van, mint arra.
Erre gyere, szívem Iluskája;
Adj egy csókot utoljára!
Tente baba,tente,
aludj kis Levente....
Ilyen mosolygós szemmel,
Mindig így fogok gondolni rád!
Hagyd a könnyeket másnak,
Rád még szép percek várnak,
Hát csak menj kedves, jó éjszakát!
(Sohase...)
...mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új s még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen,
Nem jöhet új az életben hirtelen.
Sohase mondd, hogy vége, hogy nem érdekel,
A mindenen túl a minden jön el.
Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd!
Nehéz a boldogságtól búcsút venni,
Ma mégis könnyen megteszem,
Ha majd a másik kevésbé jó lesz,
Legfeljebb rád emlékezem.
Nehéz a boldogságtól búcsút venni,
Én nem is magamtól teszem:
Te hoztál tűzbe, te hagytál vízben,
Éntőlem nem függ semmi sem.
Mostanában annyi mindent mondanak terád,
Vígasztal a sok kedves barát,
Nem tudják, hogy mi újság van nálam,
Nem tudják, hogy bármi történt, semmit meg nem bántam
Jajj, de jó a habos sütemény,
Mogyoró van az ő tetején.
Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok,
Tudom, sajnálnak az angyalok.
Kell,hogy várj,várj is meg!
Ne félj újra vissza jövök!
de addig írj,gyakran írj..
A kis kocsmában gyakran összejöttünk
Ürítgettünk, néhány pohár sört
Másokon, mi annyi jót nevettünk
S tervezgettük ifjan a jövőt!
Azok a szép napok!
Csak arra gondolok!
A tánc az ének, véget sose ért.
Az élet oly nehéz, de győzni kel és kész
Az ifjúság, a jövőtől nem fél!
Aztán jöttek dolgos, szürke évek.
Hová tűnt a sok lázas remény
Ha a kis kocsmában találkoznék véled
Megkérdezném, emlékszel-e még?
Azok a szép napok.....
Túl a Tiszán van egy kis ház, sárgára van festve,
Abban lakik, abban lakik egy barna menyecske!
Piros függöny az ablakán, félre van az húzva,
Arra jár egy halászlegény be- bekacsint rajta...
Este, este, hej, de este akar lenni,
Ez a kislány haza akar menni.
Hazamenne, de nincs kísérője,
Galambom, elkísérem, leszek én a szeretője.
Réten, réten, sej a nagybugaci réten,
Elvesztettem a zsebbe való késem.
Késem után a karikagyűrűmet,
azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.
Esteledik a faluban haza kéne menni,
Attól félek a legények meg alálnak verni,
Ne bántsatok jó pajtások nem vagyok az oka,
Szeretek egy barna kislányt nem hagyom el soha.
Barna kislány ablakába jó estét jó estét,
Szállást kérni jöttem hozzád ha be eresztenél,
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,
Nincs itthon az édes anyám csak egyedül vagyok.
De azért a szép szavadért mégis beeresztlek,
Csipkés szélű nyoszolyámba szépen befektetlek,
Csipkés szélű nyoszolyámmal szépen betakarlak,
két karommal átölellek reggelig csókollak.
Barna kislány nyoszolyája magasra van vetve,
Honvéd legény a kalapját rajtafelejtette ,
Ad ki babám a kalapom s tegyed a fejedre,
Hogy ne süssön as holdvilág a kopasz fejemre.
Túl a tiszán faragnak az ácsok.
Ide hallik a kopácsolásuk,
eredj lányom kérdezd meg az ácsot,
ád-e csokért egy kötény forgácsot.
Édesanyám huncutok az ácsok,
kilenc csókért adják a forgácsot,
kilenc csokot adtam neki oda érte,
a tizediket ráadásul kérte.
Nincsen pénzem, de majd lesz
Mikor Hortobágyon vásár lesz!
Eladom a szürkét, meg a feketét,
Ölelem a barna menyecskét.
Eladom a szürkét, meg a feketét,
Ölelem a barna menyecskét.
Marosmenti fenyves erdők aljában
Van egy kis ház virág az ablakában
Gyere velem édes rózsám ott van az
én kicsi tanyám
Marosmenti fenyves erdők aljában.
..ravasz,dolog ez a tavasz,
megbolondít ez a szerelem...