Dalszöveg - lánc (fórumjáték)

Dúdold el, ha bántanak,

dúdold el, ha nem süt a nap,

dúdold el, ha nem jön még,

kit annyira vártál.

Dúdold el, ha kemény a tél,

dúdold el, hogy könnyű legyél,

dúdold el még egyszer

a kedvemért.

Te akartad, hogy így legyen,

úgy éljünk, mint két idegen egymással.

Hogy a szemed ragyogását

és az ajkad mosolygását ne lássam.

Pedig másként is lehetne,

úgy élhetnénk, mint két gerle, kedvesen,

De mivelhogy így akarod,

legyen meg az akaratod,Tenéked!

Domboldalon áll egy öreg nyárfa,

Nyárfa alatt édesanyám háza.

Édesanyám fehér fejkendőbe,

Cipót dagaszt fűzfa tekenőbe.

Édesanyám, de messzire mentem,

Gyürkés fehér cipót, de rég ettem.

A búzába, de rég vágtam rendet,

Azt se tudom, látom-e még kendet.

Régi nóta, de nem dalolja senki,

Elfelejtett kopott kis regény.

Barna kislány fekete szemébe,

Szerelmes lett egy barna legény.

Szállj, szállj szerenád

Egy holdvilágos éjjen át.

Barna kis lány azt dalolja:

Ablakában nem szól többé szerenád!

Talán, sok év után, majd rájövök,

Hogy van még rajtad kívül más

Talán, sok év után,

Az élet hoz majd gyógyulást

De ma még csak azt mondhatom: szeretlek téged,

S ez a dal is hozzád száll

Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni

És téged mindig visszavár

Lelkünkből szól ez a dal.

Örökre velünk maradsz,

Őrizzük mosolyodat.

Vihar, kiált kegyetlen,

Elválaszt zord idők keze.

Az ész hazug; ne engedd,

Ne, hogy a reményt elvegye!

A Föld már elengedte,

Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Őt

S Ő játszik egy égi dallamot.

Minden üvöltve lázad,

Hol van az elrabolt hitünk?

A lelked halhatatlan,

De a fájdalom elönt.

Két kis árnyék fények mögött

Szürke senkik nagyok között.

Mellékutcán álmodozók

Boldog csendben hallgatók.

Két kis csendes egyszerű ember

Mégis miénk a nagyvilág!

Kéz a kézben együtt az úton

Egymást nézve megyünk tovább!

Két összeillő ember

Fénylő tágra nyíló szemmel....

Reptér - Lobog a szélben a szélzsák.

(Reptér) - Villognak egyre a lámpák.

(Reptér) - Repülni hív a magas ég.

Reptér - Lobog a szélben a szélzsák.

(Reptér) - Villognak egyre a lámpák.

(Reptér) - Repülni mindig szeretnék.

Tűzpiros virág

volt minden csókod, kedvesem.

Emlékszel talán,

akkor kinn a Szigeten.

Zúgó fák alatt

most magam járok csendesen,

s lépteid nyomát

mindhiába keresem.

Egy régen elfelejtett dal

a romok közt bús árván bolyong.

Tűnő álmokból

csendben fátylat sző a néma hold.

Régi szerelem

még néha-néha visszajár,

ha kinn a szigeten

halkan búcsúzik a nyár...

Gondolsz-e majd rám

Ha elmúlt az éjjel

Minden álmunkat

A hajnal tép széjjel

Hazudd, hogy fáj

Hogy most is fáj a búcsúzás

S hogy nem szerettél így

Még senki mást

Mért múlik el minden, ami szép?

Ki tudja, hogy visszajön-e még!

Lepereg a szememről a könny,

Bánom is én, jöjjön ami jön.

Hazudik a nóta meg a lány,

Nem biztat már engem a cigány,

Így múlik el minden, ami szép,

Ki tudja, hogy visszajön-e még?!

Látod ez a szerelem

ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem

Nyári délután, néztél csak reám

simogattad csendben két kezem

Ugyan, hát szabad ezt?

Sétáltál velem, erdőn réteken

azt mondtad, hogy szedünk ibolyát

Jaj, te kis ravasz nyár volt nem tavasz

volt ott minden nem csak szép virág

Látod ez a szerelem

ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem

Legyen a Horváth kertben Budán,

Szombaton este fél nyolc után.

Kiszól a Színkörből a zene,

Ragyog az édes két szép szeme.

Legyen a Horváth kertben Budán,

Szombaton este fél nyolc után,

Mikor az első csillag kigyúl,

Kicsike babám hozzám simul.

Boldogság gyere haza,

késő van gyere haza,

honnan jössz nem érdekel,

gyere haza csak ennyi kell!

Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék

És megtennék boldogan.

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút

Új mesék nem várnak reánk

Van mégis csillagfényű álomvilág

De azt gyermekünk álmodja tovább...

Gedeon bácsi, a nők bálványa,

őt minden hölgyvendég úgy imádja,

minden asszony keresi a kegyét.

Gedeon bácsi, a női fodrász,

nagy művész ő, a fő hajszobrász,

megszépíti a páciens fejét.

Nincs más,

Benned bíznom kell,

Hogy nem veszítlek el

A cél elõtt,

Ahol annyian buktak el.

Nem kell más,

Egy boldog pillantás

Egy fénylõ ölelés

És ez elég

Hogy elviseljem még

Letagadok minden könnyet, amit szemem te miattad ejtett.

Ha kérdezik azt hazudom, a szívem mindent elfelejtett.

Csak titokban éjjelente kerülgetem a házatok táját.

Boldog vagy-e kérdezgetem kiskertetek öreg akácfáját?

Azt felelte az öregfa csalódtál, hisz boldogtalan lettél.

Ezerszer is megbántad, hogy valamikor engem kinevettél.

Könnyes szemmel, üres szívvel élsz egy régi házban.

Mosolyogni próbálsz, de lelkedben mindörökre gyász van!

Nincsen rózsa tövis nélkül,

Szerelem szenvedés nélkül.

Ráfizetsz a boldogságra,

Minden csóknak könny az ára,

Minden csóknak könny az ára.

Én is drágán megfizettem,

Hogy szerettek és szerettem.

Boldogtalan lettem végül...

Nincsen rózsa tövis nélkül,

Szerelem szenvedés nélkül.

Engem nem lehet elfelejteni,

Értem könnyeket illik ejteni,

Lehet így, lehet úgy,

De ha nincs is közös út,

Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.

Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,

Régi csók ízét őrzi még a szád.

Lehet így, lehet úgy,

Derű, napfény, kacagás,

Nem pótol engem soha más.

Ezennel eljött az az óra,

Mely a búcsút hozza szelíden,

De emberemlékezet óta

Búcsúval nem ért véget még a szerelem.

Engem nem lehet elfelejteni,

Értem könnyeket illik ejteni,

Lehet így, lehet úgy,

De az álmok mezején,

Találkozunk még,

Te meg én...

Ne bántsatok soha engem, én a szidást nem érdemlem,

nem tudok más lenni.

Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,

nem lesz abból semmi.

Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,

rohanok egy zűrös sötét elmúlás elébe.

Éjszakáról éjszakára ezt húzatom a csárdában,

vége van már vége.......

Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.

Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!

Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!

Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon. ...

Táskarádió

Mindig hallgatom

Hogy szól az én dalom

Ez a zene fekszik nekem

Jaj nagyon

Bim,bam,bum.

Bim bam bum.

Mivé legyek most nélküled?

Hová megyek így nélküled?

Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,

Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?N Nagy utazás, a vonatunk újra indul,

Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,

induljunk el hát megint,

Gyere velem most az ígéret szerint!

Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,

Kibelezett kőbányák üregében.

Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,

Most is visszhangzik a léptem.

Ne kérje senki, hogy otthon üljek,

mint egy rendes lány az iskola után.

Forró a szívem, nem tudok várni,

pezseg a vérem a zene után.

egy ilyen lánynak a diszkóban a helye,

ahol a srácok a fülembe súgják, hogy:

Táncolj, gyere, táncolj még!

Ez a rejtelmek éjszakája csak a miénk....😉

Táncolj, gyere, táncolj még!

Ez a rejtelmek éjszakája csak a miénk.

Gyere, táncolj, gyere, táncolj még!

Ne kérdezd soha senkitől - ki vagyok én.

Kell még egy szó, mielőtt mennél.

Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.

Az úton majd néha, gondolj reám -

ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár!

Nézz rám és lásd csillagokra lépsz,

nézz rám tovatűnt a régi szenvedés,

hol a fák az égig érnek ott megérint a fény.

Tudod jól, hova mész - de végül hazatérsz!

Szállj, szállj sólyom szárnyán három hegyen túl;

Szállj, szállj ott/én várok rád, ahol véget ér az út.....

Roppantul gyűlölök repülni

Én kimondottan tudom élvezni

Szebbnél-rosszabb szállodákban töltöm életem

Telefonkönyv lett már a fejem

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián

Minden hangot ismernek a zongorán

És ha néha-néha ezt nem is hallod meg

Mégsem vagyunk elcserélt fejek

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,

mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.

Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,

most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.