Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Az első szerelem mindhalálig elkísér.
Szóljon most a nóta hű cigányunk néked.
Aki életünket mind végig kisérted.
És, ha szíved fáj is keresed a kedvünk.
Amit megköszönni sokszor elfelejtünk.
De te mégis játszol hálát nem is várva.
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.
Debrecenben voltam, Nagyerdőben jártam.
A mi kis padunkon ifjú párt találtam.
Feléjük repesett örömmel a lelkem,
Azt, hogy csókolóztak roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen léptem tova az avarban.
Dehogyis zörögtem, dehogyis zavartam.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is,
Söpörtem eleget, söpörjön most más is.
Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád
Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád
A rózsa tövise is megszúrja a kezed
Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
Túl az Óperencián,
túl a tengeren....
Szeretem a kertet, mely a házad körül virul.
Szeretem a selymet, mely a derekadhoz simul.
Szeretem az ablakodban integető virágot,
De szeretném megölelni mindenestől,
Körülötted én az egész világot.
Szeretem a holdat, mely a fejed fölött ragyog,
Szeretem az Istent, aki téged nekem adott.
Szeretnék a lábad elé szórni minden virágot,
De szeretném úgy, ahogy van, neked adni,
Mindenestől ezt az egész világot.
Kicsi Gesztenye, barna a szeme
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz,
Aztán minden ugyanúgy
Megy majd tovább!
Talán nem bánom már, hogy így alakult,
Talán nem bánom, úgyse fáj,
De jól tudom újra visszatalálsz,
És akkor nem engedlek már tovább!
Ó neem!
Kicsi Gesztenye, barna a szeme
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz.....
Ilyenek voltunk,
szépek és jók....
Esteledik a faluban haza kéne menni!
Attól félek a legények meg akarnak verni!
Este, este, hej, de este akar lenni,
Ez a kislány haza akar menni.
Hazamenne, de nincs kísérője,
Galambom, elkísérem, leszek én a szeretője.
Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigány legény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.
Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.
Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet
Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.
Kék a szeme, arca csupa derű
Nála szöveg hódít, a meseszerű
És a keze, ha néha a vállamra terül,
a szerelem nem kerül.
Jó a zene, táncol minden velem,
nem is történt még soha-soha ilyen
csak tudnám, hol jár az eszem
tele van a szívem veled.
(:))
Az a szép,az a szép,akinek a szeme kék,
akinek a szeme kék.
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,
Virágos a kedvem, ha a cigány húzza.
Hajlik szívem jobbra, balra:
Mindegy neki: szőke, barna.
Nem vagyok én olyan válogatós fajta.
Rólunk beszél már az egész világ szája,
Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja.
Tagadjuk, hogy igaz volna:
Mégis azt mondja a nóta,
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Miért múlik el minden, ami szép?
Ki tudja, hogy vissza jön-e még?
A két szememből lepereg a könny,
bánom is én, jöjjön, ami jön!
A két szememből lepereg a könny,
bánom is én, jöjjön, ami jön!
..lefelé,
senki se mondja,gyere bé,
csak az én kis feleségem,
gyere bé te szerencsétlen
Tegnap sem ragyogott több csillag az égen
Nem járkálnak többen lenn a faluszélen,
Ma sem hull több virág a vén akácfánkról
Mégis más a világ, hiányzik valaki ebből az utcából.
Kis ablakok nyílnak egymás után sorba
Muskátli integet át a túlsó sorba,
Bezárult szemekkel csak egy ablak bámul
Mégis üres minden, hiányzik valaki ebből az utcából.
Neki menjek ne menjek,a fekete szemednek,
Inkább iszok három deci kevertet!
Mi fáj, gyere mesélj
Mondj el mindent, tőlem ne félj
Bennem bíznod kel, úgy ahogy
Benned bízom én
(Nézz le rám...)
... ó Istenem,
Nézz le rám segíts nekem
Légy velem, engedd, hogy éljek,
Adj erőt s időt nekem
Kalapom,kalapom csurgóra!
Sört innék,bort innék ha vóna..
Ha sör nincsen a bor is jó,
ha lány nincs a menyecske is jó!
Lila orgonák, oly bús a lombotok
Egy szép barna lányt, jól elbújtattok
Nézd fent, a háztetőn ott
Neked táncol a hold
Lenéznek rád a fénylő
Csillagok
A sötét folyóparton
Álmos, nagy béka ül
Hangtalan suhan egy kismadár
Látod, ő is hazarepül
Könnyű álmot hozzon az éj
Altasd el, hűs dunai szél
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Könnycseppek az útporában:
Nehéz vándorút az élet, vándor a sok árva lélek,
Szomjazva a boldogságot, járjuk ezt a bús világot!
Utunk végén, alkonytájban, árva a szív egymagában,
Körötte a tűnő nyárban, könnycseppek az út porában!
Boldogságra vágytam én is, boldogtalan lettem én is,
Mindhiába hittem benned, szívem néked mégsem kellett!
Lázas álmok, vágyak, tervek, tenélküled mivé lettek,
Télbe hajló, őszi tájban könnycseppek az út porában!
Egyszer minden útnak vége, elfogy majd a könny is végre,
És ha volt is jóban részem, szétfoszlik a messzeségben!
Emlékekkel bús szívemben eltűnök a végtelenben,
Nem marad más énutánam, könnycseppek az út porában!
Esteledik a faluban haza kéne menni,
Attól félek a legények meg alálnak verni,
Ne bántsatok jó pajtások nem vagyok az oka,
Szeretek egy barna kislányt nem hagyom el soha.
Barna kislány ablakába jó estét jó estét,
Szállást kérni jöttem hozzád ha be eresztenél,
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,
Nincs itthon az édes anyám csak egyedül vagyok.
Azt mondják,hogy minden csillag egy-egy ember sorsa,
Azt mondják a csillagokban minden meg van írva.
Életünket elkiséri fenn a magas égen,
És egy fáradt őszi esten kialszik a fénye.
Nincsen még egy olyan asszony aki néked annyit adjon,
annyi jót és szépet.
Mint amennyit ő ad neked,meghálálni nem is lehet,
kevés rá egy élet.
Az arcodról könnyet törül,ha boldog vagy véled örül,
ő tanít a jóra.
Saját búját sose mondja, te vagy néki minden gondja
ez az anyák sorsa.
Te rongyos élet,bolondos élet!
Mitől tudsz olyan édes lenni,mint a méz?
Te rongyos élet,bolondos élet!
Leszokni rólad,Istenem milyen nehéz!