Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
János bácsi pipája,
füstölög a világba....
Nem lehet még itt a búcsúzás
Csak Te voltál nékem, senki más
Elvitted álmomat,
Még látom arcodat
Mindíg kisért egy fájó gondolat
Gondolsz-e majd rám
Ha elmúlt az éjjel
Minden álmunkat
A hajnal tép széjjel
Hazudd, hogy fáj
Hogy most is fáj a búcsúzás
S hogy nem szerettél így
Még senki mást
Gondolsz-e majd rám
Ha más csókját kéred
Nem ölel majd át
Két karom téged
Hazudd hogy vársz
Örökké vársz, csak engem vársz
S hogy nem szerettél így
Még senki mást:
Távolodom,s egy könnycsepp az arcomra hull..
Oly nehéz most a búcsúzás.
Dalold el ezüst gitár
szívemnek óhaját....
Elmegyek az éjszakába mulatni,
Ott fogom a bánatom elfeledni.
Vigye el a szívemet a búbánat,
Nem sírok én már utánad.....
Legyen a Horváth-kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Kiszól a színkörből a zene
Ragyog a babám két szép szeme
Dalold el ezüst gitár lelkemnek bánatát,
Járkálok a tavaszban, olyan csodás tavasz van
Meseautóban színezüst erdők során
repülünk a szívünk tavaszán...
Rég volt - Rég volt -, szép volt - Szép volt -,
Tiszta fény derült egy új nap hajnalán,
Rég volt - Rég volt -, szép volt - Szép volt -,
Látod, este van, és nem gondolsz reám....
Kicsi, gyere velem rózsát szedni,
Amíg el nem megy a nyár.
Addig kell az ilyet elvégezni,
Míg virul a határ.
... koszorúba fonják
Vagy talán az éjszakában, valahol egy kiskocsmában
Egy szép lányra szórják
Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak.....
Deres már a határ,őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép.
Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
Lányok a legényt
jól megbecsüljétek....
Pillangó, tarka szárnyú pillangó,
Vígan száll, ha forrón tűz a nyári napfény.
Pillangó tarka szárnyú pillangó,
Eltűnik a semmibe, ha arra jár a szél.
Tízezer lépés kéne csak,
tízezer boldogtalan nap...
Nékem olyan asszony kell,
ha beteg is keljen fel!
Főzze meg a vacsorát.
úgy várja,várja ..haza az urát.!
Nem nyílnak már soha többé
A szívemben a pünkösdi rózsák
Kinyílhattok őszi rózsák,
hiába van nyár az én szívemben!
(Szállnak)
... a darvak, szállnak az égen.
Vége a nyárnak, szép napok szállnak
messze a vándorok V-betűjében.
Hívnálak vissza, nem lehet.
Kiáltok érted, jaj, hová vittétek
fekete, őszi fellegek?
Mondd, mért szeretsz te mást
És én csak téged
Mért másnak örülsz úgy
Ahogy én néked
Nem lehet még itt a búcsúzás..
csak te voltál nekem senki más..
Elvitted álmomat,rég látom arcodat.
mindég kísért egy fájó gondolat..
Gondolsz e majd rám..