Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Megtévedt szív is szerethet
De nézz könnyes szemembe
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem
Halk zene szól az éjszakában.......
Kötök a hajamba kis máslikat
mer' mostan én, s nem más vigad
Megveszem magamnak a Lánchidat
antique zsebóraláncnak!
Mer' a pénzemet én máma mind elmulatom
Kalapom-pom-pom,
kalapom-pom-pom a szemembe borítom
A Svábhegyet is a fülembe huzatom
Kalapom-pom-pom,
kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó
mától kezve sírjon a bankigazgató
Mer' a pénzemet én máma mind elmulatom
Kalapom-pom-pom,
kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Istenem, de sokan vagytok, rosszak
Ha egyszer odébbállok
A kör közepébõl majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Ha egyszer odébbállok
A kör közepébõl majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Réges régen én is boldogságra vágytam,
Boldog emberek közt álmodozva jártam.
Mégis elrohantak mellettem az évek,
Bánaton kívül mást nem adott az élet.
Valakinek ezt is vállára kell venni,
Veszteseknek is kell az életben lenni.
Örök vesztes voltam, tévutakon jártam,
Mindig csak egy bezárt ablak előtt álltam,
A Te szíved vágytól értem sose égett,
Nem lett volna szabad így szeretnem Téged.
Te nélküled nékem nem sikerült semmi,
Veszteseknek is kell az életben lenni.
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást.
De ma még csak azt mondhatom: szeretlek téged,
S ez a dal is hozzád száll
Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni
És téged mindig visszavár.
Letagadok minden könnyet, amit szemem te miattad ejtett.
Ha kérdezik azt hazudom, hogy a szívem mindent elfelejtett.
Csak titokban éjjelente kerülgetem a házatok táját.
Boldog vagy-e kérdezgetem kiskertetek öreg akácfáját?!
Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.
Legyen a döntő szó tiéd,
S én elfogadom,
Már a félmegoldás nem elég,
A megunt kedves szerepét
Én nem játszom el,
Még tőled se kell nekem!
Vagy mindent, vagy semmit,
Így akarom én,
Legyen a szíved másoké,
Vagy csak az enyém,
Nekem nem kell nyári szerelem,
Vagy mindig jöjj,
Vagy sohasem,
De ne rontsd el így,
Ily könnyen az életem!
Gurul a kő, ha eldobod száll fel az égig
Repül valahová
Gurul a kő, ha eldobod száll fel az égig
Egyszer hazatalál
Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó
Nekem egyet jelent már
Az a hát, s az ifjúság.
Ballag a katona, ballag a katona.
Ballag a katona, ballagj el valahova!
Ballag a katona, ballag a katona.
Ballag a katona, ballagjál valahova!
Bárki jönne, aki helyemre lép
Mondd el neki, milyen szép volt a nyár
A szívedben égjen a láng
Égjen a tűz még tovább
Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek
Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább...
Itt a tavasz azt álmodtam az éjjel,
Repültek a virágszirmok a széllel.
Tele szórták lilabársony ruhámat,
Átöleltél, megcsókoltad a számat.
Felébredtem könny szökött a szemembe,
Boldog idők jutottak az eszembe.
Elgondoltam, milyen furcsa az élet,
hamár csak egy álom a te emléked.
(Nézz le rám ó) Istenem,
nézz le rám segíts nekem
légy velem, engedd, hogy éljek,
adj erőt s időt nekem!
Nézz le rám ó Istenem,
nézz le rám segíts nekem
légy velem, engedd, hogy éljek,
adj erőt s időt nekem!
1. Nem tudom, hogy miért van így.
Nélküled mit ér a szó?
Nézz le rám, úgy félek én,
nézz le rám, fordulj felém
lelkemet fogadd el tőlem,
hogyha kell vedd szívemet!
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon,
ma is róla álmodom.
Messze szálló, kósza szellő
vidd el az én bánatom,
súgd meg néki lágyan, csendben,
feledni sosem fogom!
Tűzpiros virág
volt minden csókod, kedvesem.
Emlékszel talán,
akkor kinn a Szigeten.
Zúgó fák alatt
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát
mindhiába keresem.
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Reptér - Lobog a szélben a szélzsák.
(Reptér) - Villognak egyre a lámpák.
(Reptér) - Repülni hív a magas ég.
Reptér - Lobog a szélben a szélzsák.
(Reptér) - Villognak egyre a lámpák.
(Reptér) - Repülni mindig szeretnék.
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni
Az egész élten át.
Dalold el ezüst gitár lelkemnek bánatát,
Járkálok a tavaszban, olyan csodás tavasz van,
Szerelmet mégsem ád.
Lenéz rám a holdsugár mámoros éjszakán.
Úgy kínoz valami, egyszer csak valaki
Felfigyel dalomra tán.
Dalold el ezüst gitár, hogy életem így sivár.
Oly jó lenne szeretni, vidám szívvel nevetni.
Dalolj csak ezüst gitár!
Játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még
Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd
Ne nézd többé a múltam
Megtévedt szív is szerethet
De nézz könnyes szemembe
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek
Halk zene szól az éjszakában
Érezned kell, hogy rád találtam
S, így lesz miénk a boldogság
Ne gondolj arra, ami fáj....
Akkor szép az erdő, mikor zöld.
Mikor a vadgalamb benne költ.
Olyan a vadgalamb, mint a büszke lány.
Sírva jár a legények után.
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.
Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.
Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled..
Esküszöm mindent megteszek,csak soha,ne bánd te meg!!
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
Kicsi, gyere velem rózsát szedni,
Amíg el nem megy a nyár.
Addig kell az ilyet elvégezni,
Míg virul a határ.
Kicsi, gyere fel a hegy csúcsára,
Arra repül a madár.
Addig szeretnék a csúcsig jutni,
Míg van napsugár.
Telnek az évek, múlik az élet.
Jól tudom, nem jössz,
de mégis várlak.
De boldog is volt az a nyár.
Álmokat szőttem csendesen,
hogy minden este hazavár
az én szerelmesem......
Szállnak a darvak, szállnak az égen.
Vége a nyárnak, szép napok szállnak......
Meg is ölhetnél a vágyaiddal
Mert erősebben szorítasz, mint egy drótkötél
Valamit teszel velem
Ami miatt én elmenekülök előled, mint Merkúr
És tudom, hogy azt hiszed nehéz
Amikor megpróbálsz kibékíteni minket
Te vagy nékem az az asszony
Akitől a boldogságot kaptam
Mégis te vagy az az asszony
Akinek én oly keveset adtam.
Te vagy az a fénylő csillag
Amely mindig ott ragyog az égen
Amelyik, ha eltévedek
Megmutatja a jó utat nékem.