Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Szia Leonito77,

nagyon furcsa a viselkedése. nem tudom beteg-e. ha beteg, TE nem tudsz segíteni rajta, csak ő saját magán. a te döntésed, hogy mellette maradsz vagy sem. egy biztos, a te mentális egészséged legyen fontosabb neked mint az övé. tapasztalatból mondom amit mondok. te senkin nem tudsz segíti, ha az az illető saját maga nem akar segíti saját magán. sok szerencsét. Faggan.

Sziasztok!

Azért jöttem erre a fórumra, hátha akad közületek olyan aki meg tudja mondani, hogy a barátnőm vajon beteg-e? Kb. 10 hónapja ismerkedtünk meg. Amikor életemben először ott aludtam nála, minden rendben volt( 3 hét udvarlás után)(Én 31 vagyok Ő 29). De másnap már éreztem, hogy baj van, mert nem vette fel a telefont, csak sokára. És akkor szakított velem. Kérdeztem miért, azt mondta, hogy nem mondja meg, de két nap múlva meggondolta magát. Innentől minden rendben volt egy darabig. Egyre többet találkoztunk és egyre többet voltunk együtt. Aztán, egy szerda reggel forró csókkal elváltunk. Délután közölte, szakít. Nem mondta meg, miért, nem tudtam kiszedni belőle, azt mondta, nem akar engem megváltoztatni. Nos…megint kibékültünk. Egy darabig, pár hétig megint minden rendben volt. Elmúlt a Karácsony. Majd jött a január. Kórházban volt, egy kisebb műtéten esett át. Nem akarta, hogy érte menjek, haza vigyem. De meggyőztem. Reggel arról beszélt, milyen lesz, amikor gyerekeim lesznek és feleségem, aki nem ő lesz. Ledöbbentem. Kértem döntse el mit akar. Kirúgott, de….megint visszatáncolt. Elmentünk síelni egy hétre. Egyik este azt mondta, hogy milyen jó, hogy nem velem fog nyaralni. Mert vittem a mobilomat a sípályára. Ezért. Nem tudtam elaludni emiatt, így leültem az asztalhoz 1 méterre az ágytól. Felkelt és közölte, szakít, mert otthagytam az ágyban. Akkor el akartam menni a hidegbe sétálni, de visszakönyörgött, szeretkezés, másnap minden oké volt. Haza jöttünk, megint szakított velem. És megint kibékülés, boldogan elaludtunk egymás karjában. És hajnalban arra ébredek, hogy kikelt mellőlem és sír az ágyban. Azt mondta azért, mert az iwiw-en az ismerőseim között van egy prostituált. Mind ezt hajnalban. Nem volt prostituált, nem is tudtam, hogy az illetőnek milyen képei vannak ott, mert nem is nézegettem. Eljöttem. De megint vissza az egész. És… aztán összeköltöztünk. Végre úgy éreztem, hogy csak bizonytalan volt és most már minden rendben lesz, de nem. Egyik reggel, nagyon szép este után arra kalek, hogy megint sír. Azért sírt, mert én 6-évvel ezelőtt, még a régi párommal elmentem esküvőre. És volt ott egy lány, akivel valamiért néha összenéztünk, de ő a vőlegényével volt. Nem tudom mi volt akkor. De még a nevét sem tudom, soha többet nem láttam, még egy sziát sem köszöntem, hiszen nekem párom volt. Na aznap reggel azt mondta nekem, keressük meg nekem azt a lányt. Hihetetlen. És utána ez így ment, míg el nem költöztem, persze még vagy 4-szer szakítottunk. És mind ez 10 hónap alatt történt. Az ismerőseim azt mondták, fussak jó messzire. De én szeretem és szerintem Ő is engem. És lehet, hogy csak beteg és lehet rajta segíteni? Vagy én látom rosszul a dolgokat? Nagyon remélem, hogy volt olyan aki ezt elolvasta és tud nekem tanácsot adni. Köszönöm.

sziasztok

nem tudom hogy egyáltalán jó helyen járok-e,vagy hol is kezdjem..eddig is voltak gondok de elnéztem mellettük, és csak mostanság tudatosult, hogy itt már rég nincs rendbe minden. van egy barátom, több évig voltunk együtt. sétáltam hazafelé az andrássy úton és szinte szárnyaltam a boldogságtól hogy velem van, és utána hirtelen mintha egy szellő átmosta volna az agyam gyűlöltem tetőtől talpig, kívül belül...és ez szinte mindennapos. az egyik percben szeretem és kérem hogy sose hagyjon el a másikban üvöltök hogy tűnjön el az életemből. nem tudom mi történik, mintha két részre szakadtam volna. egyre jobban a padlóra kerültem, és ő se értette mi lett velem, ugyhogy sok csúnya veszekedésen estünk át. annyira nem tudom kontrollálni az érzéseimet, hogy haragszom rá csalódtam benne, hogy gyakran odáig jutok hogy a fejemet kezdem verni a falba, öklömbe, vagy ami épp van, hogy tompuljanak az érzelmek. gyűlölöm másnap magam, iszonyat fájdalmakkal kelek, szinte mindenütt fáj a fejem tele van púpokkal és bevérzésekkel. senki sem tud erről, csak a barátom. nem merem senkinek se elmondani meert félek hogy nem értenék meg. bár csodálom hogy senkinek sem tűnt fel, régebben a kezem volt szétkarmolva, de mindent ki lehetett magyarázni.

bárki aki tud mondani vmi bíztatót, vagy csak hogy tudjam nem vagyok egyedül írjon!

Üdv mindenkinek, aki erre jár. Én szakorvost keresek, aki a lentebb említett mentalizációs techikával dolgozik, borderline-os betegekkel - jómagam számára. Aki tud infót, elérhetőséget, kérem hogy írja meg nekem akár itt, vagy ha nem annyira publikus akkor az atlantisz.titk@freemail.hu-ra.

Köszönet, Panka

Balga23, én is BPD.

Én antidepinek Wellbutrint kapok,ami kifejezetten csökkenti az étvágyat.

Én sajnos fogytam is tőle, bár nekem nem kellett volna. :(

A Zyprexát hangulatstab.-nak kapod ?

Vannak annál sokkal jobb gyógyszerek,kevesebb mellékhatással. Pl. : Depakine(hangulatstab.), Ketilept (antipszichotikum).

Szerintem egyik sem okoz hízást.

Látom nem túl népszerű ez a fórumtéma, de kezelnek itt valakit bdp-re zyprexával? és másból is hetek alatt egy elhízott malac lett?

köszi

Iszonyatosan jó leírás :))))

44-re válaszoltam igennel x-(

Szia stella19!

Idézem a kommentedet: "Az elmúlt pár hétben elkezdtem olvasgatni különféle cikkeket a BPD-ről,de jó lenne kicsit személyesebben is tudni róla,olyan emberektől akik valóban tudják miről van szó... "

Nos, én magam is Borderline vagyok, és szörnyű dolog. Mindig is tudtam, h személyiség zavarom van, de nem akartam elhinni. Aztán most komolyan ismerkedek egy lánnyal, és a tünetek kb megszázszorozódtak. Muszály voltan kinyomozni, hogy milyen személyiség zavarról van szó, és megtaláltam: BPD. Milyen tüneteim vannak?

-iszonyatosan rettegek az elhagyástól való félelem miatt. Javaslat: sose tegyél "hitelen mozdulatokat", ami csak a legkissebb nyomvonalban is arra utalhat, hogy eltűnsz az életéből. Attól rettegek, hogyha ez velem megtörténik, egy sötét zárt cella lesz az életem, és végtelen ideig fogok a sötét sarokban kuporogva remegni

-érzelmi amnézia: egyszerűen nem marad semmi érzelmi nyoma az elmúlt időszakoknak. Pár napja nagyon meghitt családias hangulatban voltam rokonlátogatásnál a kedvesemmel, és emlékszem rá, hogy iszonyatosan büszke voltam rá, és nagyon jól éreztem magam. Igen ám, de ha normális ember visszagondol erre, egyből felmelegedik a szive, mert az eszébe jutott emlékek érzelmeket idéznek fel. Nálam semmi. Fagyos tekintet - de emlékszek arra, hogy milyen fantasztikusan éreztem magam 2 nappal ezelőtt. Isten adná, hogy érezném is!!!!

-érzelmi pillanatképek: az érzelmi amnéziámat tetőzi, hogy nincs normális énképem. Ennek a következtében sosem látom az életet egészben, mindig csak az aktuális pillanat - és semmi más. Nincs semmi előzmény, semmi. Akárhogy is szeretek valkit, minden nap a nulláról kezdem. De ahogy egyre közelebb kerülök a kedvesemhez, egyre hamarabb jutok olyan érzelmi állapotba, ahol tegnap befejeztük. JAVASLATOM: sose válj el a barátodtól úgy, hogy "szilánk" maradt köztetek, és valami nincs úgy lezárva, hogy Te teljesen szereted és nem akarod elhagyni. Amikor pl a kedvesem hirtelen leteszi a telefont, mert pl valamit gyorsan meg kell csinálnia, akkor mindig valami hihetetlen izét érzek - ami nagyon fáj. A legutolsó találkozás emlékképe képezi le a kapcsolatomat, előzmények nélkül

-mágikus gondolatok: tényleg asszem', h a gondolataimnak akkora ereje van, h megváltoztatja a körülményeimet. Mondjuk azt képzelem, h sikeres és gazdag leszek - és teljesen valóságosnak érzékelem. Ezért sokkal jobban teljesítek, mint az átlagember. Ez lehet pro és kontra. A jó tulajdonság: iszonyatos hajtóerő a sikerért. Rossz: irreális, mesés valóság-érzékelés. Hiába mondasz valamit, az úgyis úgy fog történni, ahogy én gondolom...

Véletlenül találtam a fórumra, szerintem soha többet nem fogok itt járni. De azért remélem, h segítettem a kommentemmel. Az üzeneteket sem olvastam végig, mert dolgozok - hogy sikeres legyek, és a (leendő) feleségemmel boldog életet tudjunk élni :))))

Egyébként a BPD szépen lassan kiég. Amint megtellik az egyén értékekkel, helyreáll az önértékelése. De hát ez sok sok év munkája, ehh :)

Sziasztok!

Most találtam erre a fórumra,és beleolvasgattam a leveleitekbe!

Az elmúlt pár hétben elkezdtem olvasgatni különféle cikkeket a BPD-ről,de jó lenne kicsit személyesebben is tudni róla,olyan emberektől akik valóban tudják miről van szó...

Nem magam miatt kerestem fel ezt az oldalt,hanem a párom miatt!

Írok róla kicsit!

Ő egy 18 éves, nagyon intelligens,több mindenben tehetséges, karizmatikus fiú, akinek alapjáraton vannak önértékelési problémái...

Kb.: fél éve ismerkedtünk meg közelebbről,vagyis elkezdtünk beszélgetni,érdeklődni egymás iránt, és hihetetlen módon bevonzottuk egymást.. Szó szerint!Teltek a hetek,hónapok mindaddig amíg nem hitte volna,hogy én komolyan gondolom vele,és szeretem őt őszintén, addig nem volt semmiféle probléma..

Mikor elmondtam neki, szeretem, kell nekem,mert boldog vagyok vele - egyszerűen kifordult magából... Szépen lassan elkezdte leépíteni a kettőnk között kialakult kötődést,és jöttek elő a furcsábbnál furcsább tettei /ha ráüzenek,nem ír,ha felhívom elérhetetlen,ha találkozunk zavart,és gyanakvó velem kapcsolatban,kezdtek előjönni a memóriazavarjai,beszélgettünk valamiről,és 2 perc mulva teljesen mást nyilatkozott,mint először../ Eleinte nem értettem mi lehet az oka, hiszen tudom, érzem és éreztette is,hogy szeret engem!Elkezdte azt hajtogatni: Ő nem méltó hozzám,hogy ki Ő hozzám képest?, meg bármikor közelebbi helyzetbe kerültünk mindig az kérte: segítsek neki elhinni,hogy nekem tényleg Ő kell!...Őrület!csak az érzéseimmel foglalkoztam,hogy benne mi zajlik, mi lehet a lelkében azt nem tudtam,és azt hittem annyi elég bizonyíték neki,hogy mondom és éreztetem vele,hogy fontos nekem!

1 hónapja volt,hogy besokaltam,vagyis csak pusztán nem kerestük egymást 2 hétig..Semmit nem tudtunk egymásról!Teljesen kikészültünk!Ő is és én is!Ő nem járt iskolában,sem táncra /ami az élete/, sem társaságba,mindenkitől elzárkózott,teljesen leépült.. Aztán rávettem magam és találkozóra hívtam, nem volt egyszerű,mert azt gondolta elveszített,és ennyi volt,így menekült attól,hogy személyesen is kimondom: vége! Hát nem így volt,mert akkor már olvasgattam a BPD-ről,és sejtettem valami nincs rendben vele..IGy Olyan beszélgetésen mentünk keresztül,amiben nem rólunk beszélgettünk,meg h mi van kettőnkkel, hanem róla beszélgettünk ami a lelkében van!Nyilatkozta:hogy fáj valami a lelkében,nem tudja mi ez,vagy h mitől múlna el.Azt is mndta harcol magával szemben,amit csak önmaga tud megoldani,segítség nem kell neki,illetve,hogy széthullóban van miattam és maga miatt!

Hát sokkolt kicsit,és nem nagyon tudtam hova tenni,de azt hiszem összeállt a kép. Retteg attól,hogy elveszít engem,hogy túlságosan közel enged magához - ezt ő maga is mondta.. "Félek,hogyha megismersz nem tetszik majd amit látsz!" hiába minden szó,minden tett nem tudom meggyőzni,amíg ő nem hiszi el!Nem hisz magában, és nem bízik bennem..

Aztán megbeszéltük pár hete,hogy "tartjuk a kapcsolatot" - vagyis kezdődik minden előlről: felhőtlen flört,vidámság,nevetés,lopott találkák.. az utóbbi pár hét így telt,KÖTETLENÜL,és fantasztikus volt mennyire feltöltöttük egymást,és olyan furcsa sokszor vagyok a terveiben,sőt,csak én vagyok a terveiben,de most szombaton megint közelebb kerültünk,egész éjjen át csókolóztunk,és most megint érzem lök el magától,zárkózik el előlem..

Már kezdem kiismerni és az a legdurvább,egyre inkább kiszámítható a viselkedése..Mármint érzem,mikor van jól,mikor fog keresni,mikor nincs jól,kombinál ezerrel,és épít le mindent,ami a boldogságot jelenti neki..MOndta nekem,hogy tudja,csak én vagyok akinek el tudná mondani a dolgokat amik benne zajlanak,és én vagyok az is aki megérti őt:keresi-tesztelgeti önmagát,mit akar,mire és kire van szüksége,csak mivel a problémái legnagyobb részét én teszem ki,így épp nekem azt a részét képtelen elmondani..

Úgy érzem,mintha tudná,hogy beteg,és mintha :hiába mondja,hagyj békén,ne segíts, titkon a lelke mélyén kiabál:ne hagyj magamra!

Hihetetlen a kapcsolatunk,nincs középút!-ha nem találkozunk rosszul van lelkileg!ha találkozunk,minden együtt töltött idő után szárnyal.. a két véglet!és ez engem is megrémíszt,hát még őt!

De hogy hagyhatnám magára,hiszen beférkőztem a lelkébe,meg bizonyos szintig a bizalmába,segítenem kell neki,kimondatni vele a dolgokat amik felemésztik teljesen.. Olyan furcsa,ezek periódikus rosszullétek nála.. egyszer jól van,egyszer nincs..

Mit tanácsoltok? hogyan tudok neki segíteni? magára hagyni nem tudom,nem hagyja a lelkem,addig nem,míg érzem nincs jól!!

a pszichológiának ezer ága van, az analitikus csak egy a sok közül.

olvass utána.

Bár 2006-ban a sajtóban szenzációként jelent meg a pszichoanaltitikus terápiával kezelt BPD gyógyítható volta, a pszichoanalitikus terápia hatásosságáról már húsz évvel korábban is publikáltak eredményeket. 1987-ben R. Waldinger és J. G. Gunderson leírta öt, pszichoanalitikus terápiával sikeresen kezelt BPD-páciens esetét.

Mentalizációorientált pszichoanalízis [szerkesztés]

A mentalizáció vagy tudatolvasás elmélete 2002-ben született, a londonban élő magyar Peter Fonagy és munkatársai kutatásainak keretein belül. A terápiát, mely az eddigi terápiák közül a legsikeresebbnek bizonyult a borderline páciensek gyógyításában az elméleti alapok alapján 2004-ben Peter Fonagy dolgozta ki.

A nagy-britanniai Anthony Bateman vezetése alatt működő borderline páciensek gyógyítására specializálódott londoni klinikán ellenőrzött vizsgálatok keretein belül klinikailag tesztelték a terápia hatékonyságát, és jó eredményekről számoltak be.

Segítségével megtanítják a BPD-vel rendelkező egyéneknek saját és mások érzéseinek, viselkedésének helyes értelmezését. Sikeres terápia esetén a BPD-vel rendelkező egyének többé nem vetítik ki kontrollálatlan intenzív érzéseiket, saját belső félelmeiket a környezetükben élő emberekre, szituációkba. A "mentalizációs-elmélet" lényege, hogyha a Borderline-betegeket egy terápia alkalmával megtanítják mentalizálni, azaz mások szándékait, viselkedését megérteni, akkor meggyógyulnak. Magyarországon a pszichoanalízis kizárólag magánpraxis keretén belül vehető igénybe, TB által nem támogatott, önállóan finanszírozott formában.

Figyelj jól.

Van rá gyógymód ami végleges,de csak magánkilinkákon végzik.Amit tudnod kell még hogy állítólag magától is enyhül idősebb korodra.

A többieknek üzenem hogy én utánaolvastam ennek alaposan és tudom,minden kezelés csak időpocsékolás,kivéve ez az új módszer amit 2006-ban találtak ki rá.De ez meg nem hozzáférhető mindenki számára anyagi okokból.Sajnos.

kisboci 2007. februárban szólt hozzá a témához (a szakdolgozata gondolom már azóta elkészült), tavaly szeptember óta pedig be sem lépett a hoxára..

szerintem nem fog Neked válaszolni..:(

szia kisboci! én ismerek egy embert akinél ezt diagnosztizálták. konkrétan én. privibe küldd el a tesztet, ha gondolod szívesen kitöltöm. Meg lenne egy konkrét kérdésem is, melyet már utolsó kétségbeesésemben teszek fel: Ez gyógyítható?

(kb egy éve járok pszichoterápiás kezelésre, gyógyszereket szedek,és egy szálat sem lettem jobban, csak rosszabbul.Van erre egyáltalán megoldás? Még csak 26 vagyok és ha a dolog így folytatódik már nem leszek 27 [ami azért gáz mert van egy 8 éves lányom])

nem igazán vagyok képben ezzel a betegséggel kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy egy pszichés betegséget a legritkább esetben tud az érintett maga kezelni..

ha náthás vagy, akkor szedsz C-vitamint.. de ha pszichés/mentális problémáid vannak, akkor mit csinálsz, hogy meggyógyulj..?

szerintem szakember segítségére lenne szükséged! a gyerekeid érdekében is..

én meg szociális szférában dolgozom, éas tudom kitől és miért "vesznek" el gyereket.

kezelt pszichikai betegségért semmikéépen, kezeletlenért már inkább.

De köbö 3000 összetevője van még a dolognak.

Na persze,aztán majd a gyivi gyogyóssá nyílvánít vagy tudjabánat ,én meg megőrülnék ha elvennék tőlem a gyereket.A gyámügyről olvastam már sok cikket és hogy milyen parasztok(bocsi).

Én magam kezelem,gyakorlom az önuralmat és figyelem magam hogy ne legyek kellemetlen a környezetemre nézve.

Mégvalamit.

Eleinte én is azt hittem hogy idővel skizoba megyek majd át vagy ilyesmi,de utánaolvastam alaposabban és nem kell ettől félnem.A szó határesetet jelent ugyan,de nem azért mert mert majd megőrülök,hanem azért hogy különbséget tegyen a depi és a skizo között,azaz a kettő közé ékelődik ez a betegség.De különálló ezektől.